2009. július 14., kedd

Édeskettes hármasban - részletek

Az alábbiakban az előző bejegyzésben kifejtett Édeskettes hármasban című darabból ragadtam ki pár vicces részletet. Természetesen élőben látva, még nagyobbakat csattannak :)

Vernon: Tisztázzunk valamit. Teljesen őszintének kell lennie velem. Felnőtt ember vagyok. Nagy egóm van, de pazarul bírom a kritikát. Ha valami nem tetszik, meg kell mondania… Persze ez most nem fordulhat elő, mert ez a dal egyszerűen zseniális… De máskor nyugodtan megmondhatja. ( belekezd, Sonia az ablakhoz megy és kibámul ) Nem akar ideülni? Innen jobban hallja.
Sonia: Nem a fülemmel hallgatom.
Vernon: Neem? Talált valami más érdekes bemeneti nyílást a hang számára?
Sonia: ( a mellére teszi a kezét ) Én itt hallom a zenét… a lelkemmel.
Vernon: Értem… Hát nem akarok üvölteni, úgyhogy fordítsa erre a lelkét.

Sonia: Randi az, amikor két ember összeröffen, abban a reményben, hogy legközelebb még összébb röffenjenek… Én abban a reményben akarok összeröffenni, hogy legközelebb már dolgozni is tudjunk!
Vernon: Magával olyan beszélgetni, mint szervizbe adni a kocsit. Sose tudod, mit kapsz vissza…

Vernon: Tizenegy harminchat… Elment. Pulzus újra a normális… Sonia Walsk értékelése. Pozitívum: rendkívül okos, nyíltan, őszintén beszél, energikus, és óriási lelkesedés van benne… Negatívum: rendkívül okos, nyíltan, őszintén beszél, energikus, és óriási lelkesedés van benne… Röviden, macerás egy nő.

Sonia: Én elmeséltem Leont. Maga miért nem meséli el Nataliet?
Vernon: Mert nem akarom. Ezt a témát léptük. Következő?
Sonia: Na, helyben vagyunk.
Vernon: Én fél kilenc óta helyben vagyok. Maga csak most érkezett.
Sonia: Ezért ilyen ellenséges?
Vernon: Na idefigyeljen, pici lány. Nem az én ötletem volt. Megmondtam, hogy veszélyes. Jobb lett volna otthon maradni, és megírni azt az öt dalt.
Sonia: Pici lány?? Ez nagyon aljas volt.
Vernon: ( félre ) Jézusom.
Sonia: Totál hímsoviniszta. Hogy mondhatta nekem, hogy pici lány?
Vernon: A két nem közül kellett választanom, és én megkockáztattam a nőnemet. Ha tévedtem, bocsáss meg, Lajos.
Sonia: Ez megalázó! Olyan, mintha én lepicifiamoznám. Hé kisöcsi! Lövünk pár dalt?
Vernon: ( zavartan körülnéz ) Kicsit halkabban, ha lehet! Mindenki minket néz. Vacsorázni jöttem, és én lettem a műsor.



Vernon: A probléma az, hogy három találkozásunk során egyszer sem jutottunk túl az ötödik percen. ( kiált ) Pincér! Van itt olyan pincér, aki nekem drukkol?
Sonia: Kérem, ne menjen még. Végre felszínre hoztunk valamit. És szerintem ezért érdemes harcolni.
Vernon: ( feláll ) Az amerikai függetlenség, azért érdemes volt harcolni… Az esőerdőkért is érdemes harcolni. Rövid közös történelmünkben viszont nincs egyetlen másodperc sem, amiért érdemes lenne. ( aláfestő zene indul, Vernon kiabál ) Akarja valaki a rohadt pénzemet, vagy sem?
Sonia: ( feláll ) Táncolj velem.
Vernon: Tessék?
Sonia: Táncolni akarok. Felejtsd el, amit mondtam. Felejts el mindent. Lazíts. Gyere, Vernon, ne törődj semmivel.
Vernon: Nem tudok ilyen gyorsan váltani.
Sonia: Dehogynem.( hívogatóan táncol ) Add át magad a zenének… Gyere… Táncoljunk…
Vernon: Mi ez? Kenny G.? Pont én sztároljam?! ( látja, hogy nincs értelme ellenállni, Sonia olyan hívogató. Feláll, táncolnak. Vernon rendkívül falábú) …Pocsékul táncolok.
Sonia: Bizonyos dolgokat felesleges kimondani. ( Vernon le akar lépni… a lány visszahúzza ) Ez tetszik. ( tovább táncolnak )
Vernon: Az, hogy nem tudok táncolni?
Sonia: Megnyugtató, hogy te sem tudsz mindent. Így nem félek tőled annyira. Ez tetszik.
Vernon: Síelni se tudok, és úszni se. Most már biztos megőrülsz értem.
Sonia: Még nem… De ha adsz még egy esélyt a „pici lánynak”...
Vernon: Min mosolyogsz?
Sonia: Úgy jár az ujjad rajtam, mintha zongoráznál.
Vernon: Ja, bocs. Dolgoztam.
Sonia: Zenét szereztél a gerincoszlopomon?
Vernon: Csak megírtam nyolc ütemet a lumbális csigolyákon.
Sonia: Hát concertókat azért ne írj. Szem előtt vagyunk.
Vernon: ( mosolyog ) Pedig… nem lenne hülyeség.



Sonia: Aha! Egy mosoly! Sonia Walsk apró győzelme.
Vernon: Nem, nem. Ma políroztattam a fogam, és azt akartam, hogy lásd.

Sonia: … Nagyokat hallgatsz. Mi jár a fejedben?
Vernon: Ja… semmi. Minden oké. Megoldom.
Sonia: Velem kapcsolatos?
Vernon: Hát, igen. Mondjuk.
Sonia: Ha velem kapcsolatos, akkor érdekel. Mi az?
Vernon: Eltévedtünk.
Sonia: Gondoltam. De azt reméltem, találtál valami új utat.
Vernon: Találtam is. Vadonatúj. Erre még soha nem járt senki. Órák óta nem láttam útjelző táblát. Azt hiszem, Bangladesben vagyunk…
Sonia: ( körülnéz ) Húzódjunk le. ( Vernon félreáll a kocsival )
Vernon: Zongorát kéne vezetnem. Azzal elboldogulok.
Vernon: EGY TELEFONÉRT MIT NEM ADNÉK!
ODAADNÁM ÉRTE LAKÁSOM, KOCSIM,
A ZONGO… - AZT AZÉRT NEM!

Vernon: Látod, mit csináltál? Felkapta a kocsi a vizet.
( a telefonba ) Halló? … Autóklub? … A sportkocsim elhalálozott… Itt van felravatalozva… Hát vagy egy autómentőt vagy egy gyors temetést… Igen, klubtag vagyok. Még gyűlésekre is járok… Hogy hol?... Nos, vagy Bangladesben, vagy a Plútón. Földlakókat egész éjjel nem láttam… Hát nem nagyon értek hozzá… Defekt? Igen, én vagyok defektes, hogy hagytam magam rábeszélni erre a tragacsra. Nem tudok helyet mondani. Az utolsó tábla, amit láttam ez volt: „Friss kagyló, egy vödör négy dollár”. Ez segít? „Pepe extra hot dogja”. Ez ismerős? „Fedeztetést vállalok”. Így se ugrik be?

Sonia: ( kifulladva hadarja ) Ne kapd föl a vizet, Vernon! Tudom, hogy hajnali négy van, de beszélnem kell veled. Tetszik a frizurám? Most vágattam.
Vernon: Most? Találtál egy éjjel-nappali fodrászatot?

Sonia: Negyed három. ( újabb csörgés ) …Nem veszed fel?
Vernon: Senkivel nem akarok beszélni, aki ilyenkor hív. ( újabb csörgés, Vernon felveszi ) Halló… Kicsoda?... Bocsánat, nem értem… Kivel akar beszélni?... Kivel?... Te vagy az, Leon? … Ráhibáztam…
Sonia: Úristen!
Vernon: ( a telefonba ) Neked aztán van bőr a pofádon…
Sonia: Bocsáss meg, Vernon.
Vernon: ( a telefonba ) Semmi közöd hozzá, mit csinálunk. ( Soniának ) Azt kérdezi, mit csinálunk.
Sonia: Ne mond meg neki.
Vernon: ( a telefonba ) Idefigyelj, öregem, tudod, hogy háromnegyed három van?
Sonia: Csak negyed.
Vernon: ( a telefonba ) Milyen nyelven beszélsz, haver? Nem tudom, mi a francot hablatyolsz. ( Soniának ) A fickó vagy belőtte magát vagy kínai. Egy szavát sem értem.
Sonia: ( átnyúl ) Hadd beszéljek vele.
Vernon: ( átadja a kagylót ) Szerintem elszívta valamelyik régi bundádat.
Sonia: ( a telefonba ) …Leon? …Én vagyok… Jól vagy?
Vernon: Ez egy titkos szám! Miért adtad meg neki? …Az anyám se tudja!

Vernon: …Nem tudtál volna felhívni? Vagy Leon körül nincs térerő?
Sonia: Akartalak, de amikor megpróbáltam, őrjöngeni kezdett. Beleharapott a mobilomba.
Vernon: Én is akartam. Csak sajnáltam a protézisemet.

Sonia: „…soha többé nem állok szóba Leon Persky-vel, Isten engem úgy segéljen!”… Jó lesz? …Ha van egy bicskád, vérrel is megpecsételhetjük.

Vernon: Nem látom tisztán: a munkatársammal élek, vagy az élettársammal dolgozom?
Sonia: Nem tudtam, hogy ez különbség. Jézus, Vernon, nem tudok darabokra szakadni! Én egy szépnek mondható, intelligens, modern nő vagyok, az Isten szerelmére, nem egy languszta, amit félbevágsz, és csak azt a felét veszed el, ami éppen tetszik. Így vagyok egész. Összeszerelt késztermék. Dolgozom, járok, beszélek, szeretek és többeket az őrületbe kergetek. Ez Sonia Walsk.

Vernon: A „bődületes” mond neked valamit? …Hány ember lakik benned, Sonia? Kettő biztos. Az egyikért megőrülök, a másik megőrjít.

Vernon: ( a telefonba ) …Délután fél háromkor… a Sunset Boulevard-on… Ragyogó napsütésben gyalogoltam át a zöld jelzésnél, amikor áthajtott rajtam egy rozzant öreg Ford, biztosítás nélkül… tízezer Rolls Royce szaladgál Beverly Hillsen, és engem elüt egy jó kedélyű mexikói kertész. Kérdezem tőle: „Maga vak?” Mire ő: „Hogy lennék vak? Hát magát eltaláltam!” Ja, és plusz még munkanélküli…

Sonia: Óriási, hogy itt vagy. Ma mindenképp ide jöttem volna. Az ötödikre készültem, meglátogatni – egy barátomat.
Vernon: Ne mondd ki! Leont! ( Sonia bólint ) Szenzációs! Tudtam, hogy előbb-utóbb egy fedél alatt fogunk élni… Csak a kíváncsiság miatt, Leonnak ugye nem egy rozzant öreg Fordja van?

Sonia: Javul az időzítésünk. Ha két perccel hamarabb jössz, üdvözölhetted volna Leont.
Vernon: Kár. Végül összehaverkodtunk.
Sonia: Találkoztál vele?
Vernon: Utolsó héten a kórházban. Együtt voltunk röntgenen. Reméltük, hogy felbukkansz, csináltathattunk volna egy családi röntgent.

Vernon: Megmondtam neki az őszintét: „Leon, öreg haver, sokáig tele volt veled a hócipőm”… Rám nézett és azt mondta: „Jó, ha mindenki életében van egy Leon.”… Most együtt él egy lánnyal, és azt mondta, ha akarom, nyugodtan hívjam föl hajnali háromkor.

Vernon: Megoldjuk. Okosak leszünk. Intelligensek… Talán még én is.

Sonia: Semmi önérzetesség. Semmi féltékenység. Semmi versengés. Mindkettőnknek joga van a másikat kritizálni, anélkül, hogy hímsovinisztának vagy emancipuncinak neveznénk egymást.
Vernon: Lámpaoltásig észre sem veszem, hogy nő vagy. Aztán pici lány, kapaszkodj a lepedőbe!

3 megjegyzés:

tasiorsi írta...

Egyszerűen imádom a dialógusokat. :D
(Mondjuk mennyiségre úgy tűnik, hogy ideraktad az egész könyvet. :D)

Unknown írta...

Szia!

Nagyon jó volt olvasni! :-) Ezzel színte az egész előadást fel tudtam idézni! :-D Nagyon szeretem ezt a darabot! Mind a két szereposztással!!! :-)

MMoni írta...

Nekem a zenei repertoárja kéne - nincs meg vkinek?

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates