2009. július 7., kedd

Mese & történelem - The Tudors



Az utóbbi évek talán legkiemelkedőbb tévés alkotása a Showtime történelmi témájú sorozata, a The Tudors, amit hazánkban az HBO vetít(ett) 16-os karikával a képernyő sarkában. Michael Hirst forgatókönyvíró produktumát VIII. Henrikről és nejeiről, 2007 óta élvezheti a közönség. Sikerét mi sem bizonyíthatná jobban, mint számtalan díjra való jelölése, melyek közül sokat el is nyert, és az, hogy az imdb-n jelenleg 8.1 csillagon áll (5586 szavazat alapján).
Személy szerint kicsit érthetetlen számomra, hogy hogyan tudtak befektetni ennyi pénzt a szériába. gondoljunk csak bele: a remek színészek nagy része ismert (pláne a hihetetlen "vendégszereplők"! - ezek a legendás sztárok mindig fontos vallási vezetőket alakítanak), a kosztümök nem csak hihetetlenül gazdagok, de változatosak is (Henriken és Annán is talán ha 1x-1x lehet látni ugyanazokat az öltözékeket). Nem spóroltak semmin, az tény, ahogy az is, hogy a dolog bejött nekik. A történetek - bármennyire is mellőzzék sokszor a történelmi igazságot, ha egyáltalán létezik olyan - azóta már könyv alakban is megjelentek az Ulpius-Ház gondozásában.
A rajongók tábora hatalmas, nem egy oldal foglalkozik a témával. A kedvencem a PopTudors, ahol két hölgy, Glennis és Eliza foglalják össze videóbejegyzésekben a történteket. Pólóiknál csak a szövegeik viccesebbek.
A lányok után szabadon, most én is megpróbálom összefoglalni az eddig megjelent évadok legfontosabb momentumait. (Vigyázat, spoiler!)



1. évad - A katolicizmus bukása és a Boley-család felemelkedése
Pimasz, friss, minden prűdségtől mentes, tele van élettel, szenvedéllyel, erőszakkal. Nem is csoda, hogy Brazíliában és Dél-Koreában rögtön 18-as besorolást kapott.
A történetbe ott kapcsolódunk be, hogy Henrik háborút indít Franciaország ellen. A király még nagyon fiatal és önfejű, tele állandó bizonyításvággyal, pedig már egy ideje ő az uralkodó, és felesége (bátyja egykori jegyese) Aragóniai Katalin (Maria Doyle Kennedy) már életet adott gyermeküknek, a kis Mary hercegnőnek. Henriket Jonathan Rhys Meyers játssza, nem is akárhogyan: egyszerre mutatja meg a király gyermeki, felelőtlen énjét, az érzékeny művészt, az egoista "rocksztárt" és az agressziótól fűtött oldalát is, ahol mindennaposnak számítanak a céltalan dühkitörések (érdemes megfigyelni ilyenkor Jonathan arcát: ahogy az ér kidagad a homlokán, el tudom képzelni, hogy tényleg olyan mérges, hogy mindjárt agyvérzést kap).


A legfontosabb szereplők:
  • Thomas Wolsey, akit az írek nemzeti büszkesége, Sam Neill formál meg, tökéletesen megmutatva a bíboros minden arcát (ravasz, kétszínű, álszent, stb.). Igazság szerint ő nem lett öngyilkos, sőt, halálának körülményei máig tisztázatlanok, viszont a készítők egy hangsúlyosabb hattyúdalt kívántak adni ennek az erős karakternek.
  • Thomas More talán az egyetlen volt, akit Henrik őszintén tisztelt. A legbecsületesebb angol, az igazi humanista szerepét nem kisebb színészre, mint Jeremy Northamre bízták.
  • Boleyn Anna, a nő, a reformáció elterjedésének segítője, egyfajta "divatikon", egyszerre vadász és áldozat, aki csak addig bírta Henrik figyelmét megtartani, amíg nem engedte, hogy hozzáérjen. Őt a viszonylag ismeretlen Natalie Dormer alakítja, akit nem neveznék klasszikus szépségnek, mégis valami hatalmas őserő árad belőle (szenvedély? nőiség? stílus? intelligencia?), ami a képernyő elé szegez minket és aminek köszönhetően nem lehet nem szeretni karakterét.
  • Charles Brandon a király egyik leghűbb embere, legnagyobb bizalmasa. Barátságuk bizonyára hasonlóságukon alapult: ugyanis Suffolk hercege is elfogyasztott négy feleséget. :) Az őt játszó Henry Cavillt eddig csak kisebb szerepekben láthattuk, de érdemes rá (vajon ezzel a királyi főtartással született? :)) odafigyelni: külsejére és tehetségére egyaránt.
  • Thomas Cromwellt, az alacsony sorból származó, de a végtelenségig nagyravágyó politikust az angolok másik nagyszerű (és számtalan remek filmben látható) aktora, James Frain alakítja.

Természetesen egy művészetpártoló kor megfilmesítéséből maguk a művészek sem maradhatnak ki. Thomas Tallis (tőle számítják az angol zenét) alakja egészen misztikus: minden részben feltűnik, de sohasem tudjuk miért. Hozzá fűződik a sorozat egyik homoerotikus szála is. A költő és politikus Thomas Wyatt figurája már sokkal összetettebb, ráadásul a sorozat szerint ő volt Anna korábbi jegyese (néhol előfordulnak karakter-összevonások; erre az esetre volt egy konkrét elméletem is, de eddig nem igazolódott be).
Az egyik legkedvesebb szereplő Henrik húga, Margaret (igazából Mary, de hagyjuk rá, elvégre sorozatot nem a hitelességért nézünk), akinek házasságai adják a legviccesebb és legtúlfűtöttebb pillanatokat.



Az évad végére elbukik a papság, a katolikus vallás és királynét visszavonulásra kényszerítik. Kilátásba helyeződik egy új kor, egy új hit, egy új eszmerendszer, egy új nő vezetésével.

2. évad - A Boleynek tündöklése és bukása
Az előzőhöz képest, ez az évad maga az ártatlanság. A brazilok le is vették a korhatárt 16-ra. A koreaiak nem.

Az egyik legnagyobb történelmi buktatója a szériának a kor. Henrik már jócskán túl volt a harmincon, mikor Anna az udvarba került, és negyven is elmúlt, mire nőül vehette. Szerencsére ezt nagyjából figyelembe vették a megfelelő szakemberek, mert évadonként változnak a ruházkodási szokások és a frizurák. Végre kinőtt embereink haja és így sokkal felnőttebbnek látszanak. :)



Az évadkezdő epizódban Henrik kikiáltja magát az angol egyház fejének, Anna pedig igyekszik megszabadítani a kastélyt mindentől, ami Katalinra emlékeztethetné.
A következő 9 epizódban azt láthatjuk, ahogy Anna többször is elvetél, de megszületik Erzsébet, közben Henrik ráun nejére és megismerkedik Jane Seymourral, Charles Brandon szerelmes lesz, a reformáció begyűrűzik, és a többi, és a többi.

Az évad sztárja Peter O'Toole, aki III. Pál pápa szerepében próbálja megfékez(tet)ni Henriket. Egyik kedvenc jelenetem, amikor hátrahőköl Michelangelo dührohamától, majd annyit mond (vagy valami ilyesmit): "Neki megbocsájtunk." (Ebben a szezonban Holbein mestert még csak emlegetik, elsősorban Anna van elájulva a munkájától; hozzáteszem: jogosan.)

Végül a Boleyn dinasztia elbukott: Thomas Boleyn kegyvesztetté válik, Maryt kitagadja családja, George és Anna pedig fejüket vesztik. De a Seymourok már készen állnak, hogy beházasodjanak a királyi családba.

3. évad - Szerelem és undor
Henrik oltár elé vezeti a tisztaság és a jóság mintaképét, Jane-t (Annabelle Wallis), aki megadja neki legfőbb vágyát is: egy fiúgyermeket. Az uralkodó ezután teljesen steril környezetben őrzi a trónörököst (még jó, hogy nem volt akkoriban Domestos...). Bármennyire is klasszikus szépségű legyen az új királyné, hogy őszinte legyek, nem értem, mire ez a nagy szerelem. Jane már annyira ártatlan, hogy inkább jellemtelennek nevezném a karakterét. Mindenesetre a király nem lehet túl sokáig boldog vele, hiszen fia születése után 12 nappal Jane meghalt.
De természetesen Jane mellett is tartott szeretőt. Lady Ursula igencsak megérte a pénzét: rá először az másik kedvenc új karakter, Sir Francis Bryan vetette ki a hálóját.
A következő ünnepelt színész pedig Max von Sydow, aki Von Waldburg bíborosként cselszövősködik. A királynő bátyjáról pedig kiderül, hogy a nővérének épp az ellentéte: becsvágyó és szadista.



Cromwell pedig, hogy el ne veszítse a kis katolikus kitérőtől a reformációban eddig elért sikereit, új feleséget javasol Henriknek, még pedig Cleve-i Annát (Joss Stone), akit a király már első körben leszavazott (a feleségkeresésben Holbein portréi is közre játszottak), majd mégis elvette őt és végül enyhén szólva visszataszítónak talál. A nő, szerencséjére megússza egy szimpla házasságérvénytelenítéssel (azért akkoriban elég nagy szégyen lehetett, ha a férjed hazaküldött a családodhoz csak úgy...). Pedig Lady Mary már egészen megbarátkozott az új Annával, annak vonzó unokaöccse miatt.

Évadzárás: se feleség, se stabil vallás, Cromwell hatalmas feleségszerző hibája megtorolva, új szerető beszerezve. Catherine Howard alakja eddig a történelmileg leghiteltelenebb (ha már hiteltelenség: Lady Mary biztosan nem bánt ekkora szeretettel féltestvéreivel), de mielőtt elhamarkodottan beszélnék róla, megvárom a negyedik évadot.

Hát igen, sajnálatos módon már csak 10 rész, 10 óra van hátra ebből a fantasztikus sorozatból. Pedig korántsem ér ezzel véget a történet. Hiszen ott vannak a hatalmi harcok a kiskorú király mellett, majd a lánytestvérek ellenségeskedései. Sőt, ha már ezt a címet adták a szériának, igazán illett volna bemutatni a Rózsák háborúját és VII. Henrik trónra kerülését (régebbre azért már én sem mennék vissza), de hát sajnos nem én döntök efelől. Pedig az a csodálatosan izgalmas 116-évi Tudor-uralkodás nem csak Henrikből áll...


1 megjegyzés:

Sydney írta...

Nagyon tetszett a cikk. Köszi, hogy belinkelted az oldalamra. Ha esetleg lesz még egyéb írás is a sorozattal kapcsolatban, örülnék ha azt is linkelnéd!!

Üdv: Sydney (thetudors.gportal.hu szerkesztője)

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates