2009. augusztus 23., vasárnap

A jó isten a megmondója, hogy került hozzám ez az album. Ugyan nagy Megasztáros vagyok, de Király Viktort ki nem állhattam a kezdetektől. Talán az a beképzelt arckifejezése tette unszimpatikussá, meg az, hogy előre lehetett tudni, hogy ő fog nyerni. Egyrészt nálam szétcsöpögött a képernyő, amikor színpadra lépett, másrészt annyira áradt belőle a beképzeltség amikor nyilatkozott, hogy áhhh. Meg az csak a hab a tortán, hogy a Dokk Caféban Mega-koncerten visítoztak neki a tinilányok, még a wc-re is utána mentek. Amikor meg barátnőm akart tőle aláírást kérni, szimplán levegőnek nézte…

Szóval hozzám került A döntőben elhangzott dalok című lemez, amit be kell, hogy valljak, azóta is rendszeresen hallgatok. Így, hogy nem látom az arcát, sokkal jobban tetszik. Ezeket a dalokat a tévéműsorban mind láttam, meg hozzájuk a giccsesebbnél giccsesebb díszleteket. De amikor hallgatom, akkor csak a zene van: egy kellemes hang fülbemászó, romantikus dalokat énekel. El kell ismernem, hogy mégiscsak tud valamit ez a Király Viktor. Itt a tracklista:

Nézzük csak sorban. Kezdünk a You Are Not Alone-nal, ami igazán lágy, szerelmes melódia, tökéletes indítás. Következik a kicsit R’N’B-sebb September, amit általában átugrok. Utána a drámai vonalat erősíti a When a Man Loves a Woman, ami talán az egyik legjobban sikerült előadása. Minden úgy szól, ahogy kell és a hangszíne is tökéletes hozzá. A Hull az elsárgult levél az egyetlen magyar nyelvű szám (természetesen a közös Csillagdal 4-en kívül). Nem mondom, hogy úgy szól, mint a klasszikus Máté Péter dal, de van benne valami. Nem utánozza az eredetit, hanem valami egyedi stílust visz bele, ami egyértelműen ígéretes. A következő az I Don’t Wanna Miss a Thing, Aerosmith klasszikus. Nos ez is olyan, amit át szoktam ugrani, mert nem lett jó… A This Love-ot szintén. Ezzel csak annyit vétett Viktor, hogy az egyik legkedvencebb számom választotta, amit Adam Levine-en kívül számomra senki sem énekel elfogadhatóan. Igen, ez van…

Az Englishman in New York nem tartozik eredetiben sem a kedvenceim közé, de a Király Viktoros verzió valahogy mégis közelebb áll hozzám. Ebben igazán magát tudja adni, hiszen abban él, amiről a dal szól. A Billie Jane is jó, de azért meg sem közelíti az eredetit. Sőt, a Csináljuk a fesztiváltban Bereczki Zoli is jobban csinálta mint ő. A Careless Whisper az a szám, amit eredetiben nem szerettem, viszont általa az egyik kedvencem lett. A Santa Claus is Coming to Town is átugrós szám. Aztán jön a repeat-es dal: a Love Story. Nekem ez a verzió jobban tetszik mint az eredeti. Nem is ragoznám tovább, ezt megszavazom a legjobb dalnak a lemezről. Ezután csak a hab a tortán a You Are So Beautiful. Ez is jobb lett mint az eredeti, de azért számomra a Love Story varázsát nem tudja visszahozni. Végül a kötelező Csillagdal, ami olyan amilyen, de ezt muszáj volt rátenni…

Odáig jutottam, hogy bizonyos szemszögből már maga Viktor is tetszik, pl. ez előző képen. Aztán rákerestem Youtube-on a Love Story-ra és egyből eszembe jutott, miért is nem szerettem őt. Szóval inkább maradok a CD-nél. :) De arra a 10ből 8 csillagot adok, ami nagyon szép teljesítmény nálam.

1 megjegyzés:

KissAnna írta...

Viktort sokan szokták szivatni, mások meg a végletekig imádják. Az írásod inkább az előbbire hajaz, mint az utóbbira, de végtére érdekes keveréke mindkettőnek. Vannak benne racionális érvek, nemcsak szimpla fikázás... Mert te is elismerted, hogy jól énekel és szívesen hallgatod. És a lényeg éppen ez, hogy fogyjon a lemeze, nem? XD

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates