2009. szeptember 5., szombat

Színészportré: Jude Law

Ha felteszik nekem azt az igen gyakori kérdést, hogy „ki a kedvenc színészed?”, nos akkor mindenféle habozás nélkül rávágom: „Jude Law”. Hogy miért is? Három igen meggyőző érvet tudok mondani: 1. tehetséges angol színész, 2. jó filmekben játszik, 3. ezeken kívül még jól is néz ki. De ha nem bánjátok, kicsit bővebben is kifejtem ezt a témát. :)

Elöljáróban közölném, hogy kedvencem nevét „dzsudnak” és ne „dzsádnak” olvasd, mert az egy rosszul elterjedt forma. :D A szülei a Hey, Jude című nagyszerű Beatles sláger után adták neki nevét, és abban is elég egyértelmű, hogyan kell kiejteni ezt a négy betűs nevecskét… Jude Law 1972. december 29-én született Londonban és már egész fiatalon kapcsolatba került a színházzal, onnantól meg már a filmezés is könnyen jött. Magánéletével is oldalakat lehetne kitölteni, de a lényeg, hogy jelenleg elvált, három gyereke (Rafferty (12), Iris (6), Rudy (6)) van volt feleségétől, Sadie Frosttól. Sőt, ha a pletykáknak hinni lehet, októberre jön egy egyéjszakás kalandból egy újabb Law-bébi. Amit még érdemes tudni, hogy egy ideig Sienna Miller volt a menyasszonya, Daniel Craig és Ewan McGregor igen jó barátja, utóbbival egy időben közös albérletben laktak. De most jöjjenek a filmek…

Hol is kezdődött? Azt hiszem, egy Hideghegy nevű helyen. Pontosabban a moziban. Névről meg újságokból persze már korábbról is ismertem, de emlékeim szerint a Hideghegy volt az első film, amiben megmutatkozott előttem. Amíg a mozivásznon nem láttam, addig nem értettem, hogy miért ez a nagy felhajtás körülötte. De utána rájöttem… Tulajdonképpen a Hideghegyben nem is mondanám, hogy a 3-as számú érvemmel győzött meg, mert az a nagy bozontos szakáll nem az én zsánerem, viszont a „jó színész - jó filmben” páros egyértelműen bejött. Maga a történet teljesen magával ragadott, és nem vagyok az a sírós típus, de bizony többedszeri megnézéskor is megesett, hogy el-elpityeredtem a film vége felé. Annyira kifejező ebben (is) Jude játéka és olyan csodaszépen beszéli az angol nyelvet, hogy teljesen a bűvkörébe vont. Nem csoda, hogy ezért a szerepéért kapott egy Oscar-jelölést, hiszen napjaink film kínálatában kevés az ennyire sokrétű eszköztárral rendelkező színész. Innentől nem volt megállás, megnéztem mindent, amit lehetett tőle.

A következő azt hiszem, az Ellenség a kapuknál volt, amiben azért semmi nagyságot és rendkívülit nem fedeztem fel, sem a színészek játékában, sem a sztoriban. Mindenesetre olyan alkotás, amit többször is újranézek, mert ki tud kapcsolni, teljesen élvezhető második világháborús film. Kevesebb sziruppal locsolták meg, mint a Pearl Harbort, mégis van benne románc, halál, megdöbbentő képsorok, de mégsem gusztustalanul ömlik benne a vér. Külön tetszik benne, hogy sok kedvenc angol színész van egy rakáson: ugye Jude, aztán Rachel Weisz és Joseph Fiennes. (Nomeg a nagyszerű Ed Harris, de ő nem angol…)

Ezután jött A tehetséges Mr. Ripley. Erről a filmről nagyon sokat tudnék mesélni, lehet, hogy egyszer külön bejegyzést is szánok neki, mivel nincs még egy ilyen alkotás, ami ennyire ambivalens érzéseket keltene bennem. Röviden annyit, hogy egyrészt szar filmnek tartom, mert unalmas, vontatott és rossz érzéseket kelt bennem a végkifejlet. Másrészt amit Jude Law művel benne, az annyira ott van, hogy nekem azóta sem tudta felülmúlni semmilyen szerepével ezt a Dickie Greenleaf figurát. (Oscarra is jelölték érte.) És evégett magam sem tudom megmondani, hányszor láttam a filmet.

Innentől már nem emlékszem nagyon a Jude-filmek általam látott sorrendjére, mert csak úgy faltam őket. Úgyhogy nézzük kronológiailag. A tévében véletlenül kaptam el a 1996-os Csillagvirágokat meg az Oscar Wilde szerelmeit. Előbbiben Jude egy olyan Freddie Prinze Jr. típusú karaktert formált meg egy felejthető tini-filmben. Utóbbiban pedig a címszereplő író meleg barátját alakította igen meggyőzően. Bár az Oscar Wilde szerelmei filmet annyira nem szerettem, de a színészek top 10-eset alakítottak benne, úgyhogy csak miattuk is érdemes egyszer megnézni. Úgy érzem még ebbe a korai, világhírnév előtti szakaszba tartozik a Gattaca is. Megkövezhettek érte, de nekem nem tetszett ez a film. Túlzottan sötétnek és vontatottnak találtam, annyira meg senki nem játszott jól benne szerintem, hogy bevonuljon a filmtörténet legnagyobbjai közé (mivel sokan mondják, hogy ennek ott a helye...). Jude azt hiszem ezzel vált igazán ismertté, de közel nem ez élete szerepe, ami meghatározza későbbi pályafutását.

Most időben egy nagyot ugrunk és jön a 2001-es A.I. – Mesterséges értelem. Nos, ettől sem voltam annyira elhalva. Igaz, hogy Jude ebben is nagyon jó volt, de annyira szürreális, de egyben hollywood-i volt maga a film, hogy egyszer elég volt. Nem mondom, hogy rossz, mert egyáltalán nem az, csak egyszerűen nem az én világom… Talán az A.I.-hoz párosítanám a Sky kapitány és a holnap világát, mert az is nagyon szürreális és hollywood-i, de azzal a különbséggel, hogy egyszerűen imádtam. Őszintén szólva, erről a filmről jó kritikát még sehol sem olvastam, de úgy látszik, az én ízlésemmel lehet a probléma, hogy ennyire élveztem. Szerintem egy nagyon kedves jövőben játszódó kalandfilm. Jude és Gwyneth összeszokott párosának évődése igazi csemegeként szolgált nekem. Szerintem egy próbát mindenképp megér annak, aki egy színvonalas, jó grafikával és nagy színészekkel ellátott kalandfilmet szeretne látni.

A kárhozat útja nagy vízválasztó, ugyanis tulajdonképpen ez az első általam látott Jude Law-film, amiben negatív karaktert formált meg. Nem is akármennyire negatívat, egyszerűen sátáni bérgyilkos volt. És nagyon illett neki ez is. Az a tipikus sápadt, rideg tekintetű, szűkszavú, végletekig elszánt gyilkos volt, akitől a hideg is futkos a néző hátán. Teljesen hiteles volt, nagyon szeretem ezt a szerepét is.

A 2004-es Multik haza című filmről, már megemlékeztem az augusztusi Filmek napjainkban bejegyzésemben, akárcsak az Aviatorról (sőt erről és konkrétan Jude-ról még a Nagy sztárok, kis szerepekben – Top 5-ben is). A lényeg, hogy a Multikban Jude csak mellékszereplő volt, a filmet pedig érthetetlenül kuszának találtam, de erről kedves Emily kollegina másképp tudna nyilatkozni ;) Az Aviator pedig nem is mellék-, hanem igazi ötperces epizódszerep volt, tehát Jude-nak semmi köze nem volt ahhoz, hogy tönkre tegye a filmet. :) Ebből is látszik nagysága, hogyha nagy ritkán rossz filmekben játszik, akkor is csak kis szerepet vállal bennük, zárójel bezárva. :D

Szintén 2004-es két sikerfilmje: a Közelebb és az Alfie. Utóbbival végérvényesen berobbant a köztudatba, mivel a nézők általában fogékonyak a romantikus vígjátékokra, bár az Alfie azért ennél egy kicsit több. Vagy más… Vannak benne mélységek és tanulságok. Nos ez vagy bejön az embernek, vagy nem. A Közelebb egy négyszereplős dráma a párkapcsolatok bonyolult hálójával: tapasztalatom szerint aki eljut odáig, hogy ezt megnézze, egyszerűen imádta a filmet. Bár úgy érzem és ez az Oscar-jelöléseken is látszik, hogy színészileg Natalie Portman és Clive Owen nyújtotta a maradandóbbat. Igaz, hogy Jude és Julia Roberts karakteréből nem is tudom, ki lehetett-e volna hozni valami díjra érdemeset, ez tényleg nem rajtuk múlott.

Legközelebb Jude 2006-ban jelentkezett új filmekkel, méghozzá hárommal: A király összes embere, Holiday, Bűnös viszonyok. Első egy nagyszerű politikai dráma, fantasztikus színészi alakításokkal (Sean Penn, Kate Winslet, Anthony Hopkins), amit általában le szoktak húzni a kritikusok, de én nyugodt szívvel ajánlom bárkinek. Akárcsak a Holiday-t. Ez egy olyan szívmelengető romantikus vígjáték, amiről mosolyogva sétáltam ki a moziból. A Bűnös viszonyok a Jude-Minghella színész-rendező páros harmadik közös munkája (előzőleg a Hideghegy és a Ripley). Így méltán várhattunk volna valami kirobbanóan nagyot, legalább egy újabb legjobb színész Oscar-jelölést. De ez más volt, mint a korábbiak, számomra egy átlagos, egyszer nézős dráma.

Legutóbbi filmjei 2007-ben kerültek moziba: a My Blueberry Nights – A távolság íze és a Mesterdetektív. Előbbit nagyon szerettem: olyan lassú víz, partot mos típusú film, és egyik jelenete bevonult a legeslegkedvencebb filmes perceim közé. A Mesterdetektív egy isteni film Kenneth Branagh rendezésében. Nemcsak szimpla krimi, mert annak is kiváló lenne, viszont amikor két olyan nagyágyút összeeresztenek, mint Michael Caine és Jude Law, és senki más ember (még a háttérben sem) jelenik meg a színen, hanem csak rájuk van bízva az egész film, nos akkor biztosak lehetünk benne, hogy igencsak felkötik a felkötnivalót és nem okoznak csalódást a nézőnek.

Ezzel a filmes ismertetés végére értem. Legközelebb télen vagy jövőre jelentkezik Jude új filmekkel, amikről már az Amire még érdemes várni bejegyezésben megemlékeztem. Ez a Sherlock Holmes és a The Imaginarium of Doctor Parnassus.

Nos, úgy érzem, hogy egy kedvenc színészről sokkal nehezebb írni, mint egy szimplán kedveltről. Mivel fenn áll a veszélye, hogy átmegy ömlengésbe, de igyekeztem ezt elkerülni. De örülök, ha sikerült bárkinek is a hosszú cikkem végére érni :) Jutalmul itt van egy kis csemege:

Kedvenc jelenetem a My Blueberry Nightsból:


Egy interjú a Holiday-jel kapcsolatban, amin hihetetlenül elragadóan viselkedik:


Amikor nem a választaná a People magazin a világ legszexisbb pasijának (mert ugye ez a cím is megvolt neki):


Izzadságfolt


Nem túl férfias szűk naci


Nőnek öltözik XD

De mi így is szeretjük, hiszen a hasonlóság látványos:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates