2010. február 10., szerda

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma már akkor is népszerűvé vált, amikor még el sem készült: e film forgatása közben halt meg gyógyszer-túladagolás következtében Heath Ledger, a történet kulcsfigurája. Mit lehetett tenni, a film kétharmada már készen volt, így butaság lett volna a kukába dobni, hiszen az érdeklődés középpontjában állt. Tehát megoldást kellett találni. A probléma átküszöbölésére szám szerint három nagyágyú vállalkozott Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell személyében egy-egy epizódszerepre, mint Ledger karakterének alteregói. A három színész elmondta, megtiszteltetés volt segítséget nyújtani, hiszen kedvelték hirtelen elhunyt, tehetséges kollégájukat és legalább ennyivel tartoztak neki, már csak baráti alapon is. Aki pedig látja a filmet, fel sem tűnik neki, hogy eredendően nem így tervezték a szereposztást.

Szóval ez volt az a film, amit már akkor meg szerettem volna nézni, amikor azt sem tudtam miről szól, eszik-e vagy isszák. Valójában az említett négy színész bármelyikének legújabb filmjéért elmennék moziba, így együtt pedig több legyet ütök egy csapásra. Meg amúgy is, az előzményeket tekintve, ez a film kihagyhatatlan mindenképpen. Mindössze az időzítés okozott számomra problémát – talán nem a friss diplomám megünneplése napján, bulizás kedvcsinálójaként kellett volna megnézni. De ez egyéni szociális probléma. :) Szóval, a történettel csak nagyon nagy vonalakban volt tisztában a mozizás előtt, és volt egy olyan megérzésem, hogy emiatt a több alteregós dolog miatt, lehet, hogy kicsit elvont filmet fogok látni. Nos, így legyen lottó ötösöm!

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalmának történetének összefoglalása legalább annyira bonyolult dolog, mint egyáltalán az első fél órában kibogozni, mi miért történt a vásznon. Mert ott egy kicsit elvesztem, de Heath Ledger megjelenésekor nagyjából kitisztult minden. Sőt, már annyira vártam az alteregókat is, hogy először Johnny Deppnek véltem Ledgert. De aztán az is egyértelművé vált, hogy a körülmények ellenére nagyon is logikus, egymásból következő eseménysort hoztak össze – így érthető volt és a megfelelő helyen történtek a beugrások.

De nagyon elkalandoztam – visszatérnék a történetre. Mindenki felejtse most el az alteregókat és Heath Ledgert, teljesen máshonnan kezdem. A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma igen ősi ellentétpárhoz nyúl vissza: a jó és a rossz, Isten és Ördög kettőséhez, illetve az ember eredendő bűnéhez. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka – ez a bölcs szólás szerintem itt is megállja a helyét: ugyanis a főhősünk lepaktált az Ördöggel, sikerült elnyernie a hőn áhított halhatatlanságot, ám ezer év távlatából már belefáradt. Tulajdonképpen erről szól a film. Újabb és újabb egyezségeket kötnek a sok-sok év alatt, és a film eseményeibe akkor kapcsolódunk be, amikor Parnassus lánya a tét. Az Ördög magával viszi a lányt amint betölti a 16-ot – szólt egy korábbi paktum. Ám az „irgalmas” Ördög megszánja az öreg Parnassust, ad neki még egy esélyt, hogy megmentse gyermekét. Ekkor kerül a képbe Ledger karaktere: megmentik a haláltól, úgy tűnik ő is a jó ügyet szolgálja és mint egy isteni segítség jelenik meg – aztán a végső elszámoláskor minden titokra fény derül.

Tulajdonképpen a filmben a halhatatlan ember istennek tűnik – az idők folyamán ő lett a megtestesül jóindulat, annak ellenére, hogy a múltban vétett hibákat. Ledger karaktere pedig a kárhozatra ítélt embert formálja meg: a felszínen egy amnéziás, ám de segítőkész férfit látunk, viszont amint a képzelet birodalmába kerül, kezd kibújni a szög a zsákból. Depp alakjában csak ékszert kunyizik, jobb életet ígérve. Law formájában ő megtestesült sztár, aki a lehető legmagasabbra tör, mindenkin átgázolva. Farrell karaktere pedig a végső stádium: minden korábbi rossz tulajdonsága ötvöződik, így a halál is elkerülhetetlen következmény. Viszont a film végkicsengése korántsem ennyire negatív, nekem az jött le, hogy van még azért jó a világban, lehet reménykedni.

Összességében ez egy nagyon komoly film, nem könnyen emészthető. Én is hagytam egy kis időt a cikk megírása előtt, hogy ülepedjenek a látottak. Olyan keserédes a történet is, meg maga a film is: nem lehet nem gondolni arra a tényre, hogy egy olyan embert látunk a vásznon, aki már nem él – sőt ekkoriban halt meg, vajon mi minden kavaroghatott a fejében. Igazából erre a kérdésre nem kapunk választ, mert rendkívül profin játszott – annak ellenére, hogy ebből a karakterből azért nem lehetett annyit kihozni, mint Jokerből. Másrészt az alaptörténet, a jó és a rossz, isten és ördög, halandóság és múlandóság, eredendő bűn, kárhozat – ezek mind-mind olyan dolgok, amelyekről ha akarjuk, ha nem, fontos beszélni/gondolkozni, mivel minket is érintenek. Kifejezetten értékes filmmel bővült a hollywoodi paletta, mindenkinek kötelezővé tenném.

1 megjegyzés:

KisAnna írta...

Ezt már én is láttam. Nagyon fura film, de Heath miatt muszáj megnézni, valóban kihagyhatatlan.

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates