2010. március 31., szerda

Pasolini filmjei és botrányai

Nyolcvannyolc éve e hónapban született Pier Paolo Pasolini. A köztudatba filmrendezőként vonult be, pedig figyelemre méltó írói tevékenysége is. Pályafutása során a botrányok sem kerülték el.

1922. március 5-én látta meg a napvilágot Pier Paolo Pasolini. Édesapja egy régi ravennai nemesi család sarja, aki Mussolini katonatisztjeként szolgált. Ambivalens érzések fűzték hozzá Pasolinit, mivel maga is sokat szenvedett alkoholizmusa és erőszakossága miatt. Tanítónő édesanyjáért viszont rajongott. Volt egy fivére is, akit 1945-ben tévedésből lelőttek egymással harcoló olasz partizánok.

Pasolini a bolognai egyetemen hallgatott művészettörténetet és irodalmat. Már tanulmányai közben megjelent egy verseskötete. Miután megkapta tanári diplomáját, belépett a kommunista pártba. Három év múlva viszont kizárták onnan: serdülő fiúkkal fenntartott szexuális viszonnyal vádolták. 1950-ben megelégelte homoszexualitása miatti támadásokat és édesanyjával Rómába költözött. Újságíróként dolgozott, megjelent két verseskötete és regénye amelyekkel ismertséget szerzett szakmai körökben.

1961-ben filmrendezőként is bemutatkozott A csóró című alkotással. Pasolini nem az írói munkásságát kísérő szerényebb érdeklődés miatt fordult a filmezés felé, hanem véleménye szerint a film közvetlenebbül képes megragadni a valóságot, mint az irodalom. 1969-ben egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „filmjeimről legalább beszélnek – akár jót, akár rosszat mondanak is –, irodalmi műveimről azonban nem.”

A nagysikerű Mamma Roma után készült el A túró című rövidfilmje, amelyért Pasolinit szentséggyalázás vádjával négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Magánélete szempontjából A túró nagy sikert is hozott Pasolininek: a film forgatása során találkozott Ninetto Davolival, aki legbizalmasabb barátjává, szerelmévé és egyben filmjei állandó szereplőjévé vált.

Pasolini a szentséggyalázása mintegy válaszként készítette el a Máté evangáliumát, amelyben Máriát édesanyja játszotta el. A kritikusok szerint ez a film az egyik legszebb alkotása, Jézus életét letisztult és visszafogott formában meséli el. Pár év múlva mutatták be a saját élettörténetén alapuló Oidipusz királyt és a Teorémát. Utóbbi a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a Katolikus Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját. Nemsokkal később viszont az olasz püspöki kar nem engedte híveinek, hogy megnézzék a filmet. Végül az olasz hatóságok a nemzetközi tiltakozások ellenére hivatalosan is betiltották a Teorémát.

Ebben az időszakban Pasolini rendszeres látogatója volt a bíróságoknak, mivel következő filmjében, a Disznóólban a kannibalizmussal és szodómiával borzolta a kedélyeket. Nagyjából harminc polgári-cenzori perben kellett megjelennie, amelynek következtében gyomorfekélyt kapott és gyomorvérzést szenvedett el. Lábadozása alatt sem tétlenkedett: hat drámát írt, nyelvészeti tanulmányokat készített, festett, költött, újságot szerkesztett.

A hetvenes évek elején készítette el az „Élet trilógiának” nevezett filmjeit: a Dekameront, a Canterbury meséket (Berlini Filmfesztivál – Arany Medve-díj) és Az Ezeregyéjszaka virágát. A három film különböző korok és népek irodalmi mítoszait alapul véve az örök emberi értékeket, elsősorban a nemiséget kívánta bemutatni. Utolsó filmje a Saló avagy Sodoma 120 napja, amely De Sade márki regényét az olasz fasiszta rendszerbe ültette.

1975-ben egy Szent Pálról szóló filmet szeretett volna készíteni, illetve Petrolio című regényét készült befejezni, amikor november 2-án az ostiai tengerparton meggyilkolták máig tisztázatlan körülmények között. A hivatalos változat szerint egy tizenhét éves prostituált brutálisan összeverte egy szöges léccel majd a még élő Pasolinin áthajtott annak kocsijával, mivel a rendező nem az előre megbeszélt szexuális szolgáltatást kívánta igénybe venni és erőszakoskodott. Ám 2005-ben a prostituált nyilvános vallomást tett miszerint nem ő a gyilkos, csak családját féltette és ezért vállalta magára a bűntény elkövetését.

Más elképzelések szerint Pasolini politikai gyilkosság áldozata lett. Egy harmadik teória öngyilkosságról beszél: Pasolini előre megtervezte halálának módját és helyét, melyet egy regényében meg is jósolt. 1995-ben a gyilkosság huszadik évfordulója alkalmából Pasolini: egy olasz bűntény címmel mutattak be egy filmet, amely megpróbálta rekonstruálni az egykori eseményeket. Tény, ami tény: a sok botrány és művészeti tevékenységének örökös vitái ellenére Pasolini a huszadik század egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb alakja volt.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates