2010. május 29., szombat

Casino Royale - péntek Daniel Craiggel

Írtam már a Quantum csendjéről, hogy az volt az a James Bond film, melyben hitelesnek találtam a szerepre. Aztán pár hónappal később jött a Craig életrajz és abban már kifejtettem, hogy talán érdemes lenne még egyszer végignézni a Casino Royale-t – csak nem lehet annyira borzalmas, mint amilyenre emlékszem. Így most érkezett el az idő, hogy újranézzem. Talán figyelmesebb is voltam, illetve megszokottá vált Craig látványa – és Brosnan már csak egy Bond lett a múltból – így arra következtetésre jutottam, hogy a Casino Royale egyértelműen jobban sikerült Bond film, mint a korábban említett Quantum csendje.



Pierce Brosnan-nel kedveltem meg a Bond-filmeket: jó pasi, pörgős sztori, érdekes kütyük egy kis úriemberes humorral fűszerezve – no meg az igazság mindig győz alapelv. Ezek után jött a Casino Royale egy számomra teljesen ismeretlen arccal, aki se nem jóképű, a filmből hiányoznak a szuperautók és extravagáns felszerelés, a történet több, szervesen össze nem függő eseményből áll, továbbá a végén még jól pofára is esik ez a szerencsétlen 007-es. Így nem csoda, hogy kiábrándultam. Ám jól tettem, hogy adtam még egy esélyt a Casino Royale-nak, ugyanis szerintem az utóbbi idők egyik legjobban sikerült Bond-filmje lett. Végre szól is valamiről, nemcsak parancsra gyilkolászik össze-vissza. Továbbá a Bond karakter magánéletéről is megtudhatunk érdekességeket, pl. azt, hogy miért „gyilkolászik össze-vissza”, amint az előbb említettem. :)



A Casino Royale a 007-es első küldetéseit mutatja be. Az elején, amikor Afrikában járt, kicsit kuszának éreztem a történéseket, de a következő kalandja már annál érdekesebb volt. Szerintem laikusok számára sem megerőltető és követhetetlen a pókerjátszmák bemutatása, a kapcsolati háló pedig kifejezetten érdekes. Én még egyik korábbi részben sem láttam ennyire szerelmesnek a 007-est és azt hiszem, a Casino Royale végén választ kapunk erre is, hogy miért. Még ha nem is annyira látványos, mint a korábbi részek, mégis akciódús, pörgős és az átlagosnál több érzelmességet csempésztek bele. Abszolút korrekt film, sőt az átlag Bondnál talán jobb is.



Ejtenék pár szót Daniel Craigről is. Ha úgy tekintünk James Bondra, mint egy titkosügynökre, akinek munkaköri leírása a gyilkolás, akkor azt kell mondanom, hogy a Brosnan karakter áll távol. Hiszen ha ránéz az ember Craigre, akkor egy zord külsejű, rideg tekintetű, kigyúrt férfit lát, nem pedig egy angol úriembert, akinek tökéletes mosolya van. Természetesen a Bond karakternek elengedhetetlen tulajdonsága a sárm és abban véleményem szerint Craig sem szenved hiányt. Az meg hogy valaki sármos és jóképű nem ugyanaz: egyik sem feltétele a másiknak. Brosnan mindenkettő birtokában volt/van, mindössze ennyi a különbség kettejük között. Színészileg viszont egyértelműen Craig a professzionálisabb, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy alakításáért még díjakra is jelölték, ami nem különösebben jellemző a Bond-karakter megformálása tekintetében.



Eva Green az eddigi legjobb Bond-lány, akit láttam. Állítólag férfiszemmel is igen kívánatos teremtés és azt már én is bizton állíthatom, hogy tehetséges színésznő. Igazából a karaktere is az átlagnál jobban kidolgozott, de ha csak a külsőségekre hajtottak volna és ez alapján szerződtetnek egy cicababát, igencsak mellé tudtak volna faragni. Craig és Green igazán összeillő párosnak tűnt: kifejezetten jól mutattak egymás mellett. Teljesen hiteles volt minden, néha már túlzottan is belemerülten a romantikázásukba, de azért jónak bizonyult az a megérzésem, hogy az ennyire idillinek ható kapcsolatoknak – főleg egy Bond-filmben – nem lesz happy end a vége.



Igen érdekes, hogy ennyit változott az ízlésem és a megítélésem. Első megtekintés után egyenesen nézhetetlennek minősítettem és Craiget minden idők legbénább Bondjának tituláltam – most meg egy kis túlzással eljutottam a másik végletbe. Hallottam olyan véleményeket, hogy Craig Bond filmjei akcióra hajaznak, erőszakosabbak és brutálisabbak, a csodakütyük meg hiányoznak. James Bond egy kegyetlen akcióhős lett, elveszett a szépfiús bája. Nekem igazából így is tetszik. De ha a végiggondoljuk, a Bond-filmek is kicsit mások lettek: nem tudom, Craig figurájára szabták-e vagy valaki olyat kerestek, aki megfelel ennek az új irányvonalnak. A lényeg, hogy nem Craig hibájának – ha egyáltalán hiba – vagy tehetségtelenségének és alkalmatlanságának köszönhető vagy számlájára róható fel, hogy végetért a Pierce Brosnan nevével fémljelzett Bond-időszak, amely egyre inkább a szórakoztatóipar elvárásainak kezdett megfelelni és a tartalom sikkadt el.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates