2010. május 29., szombat

Ellenállók - kedd Daniel Craiggel

A történelmi időkben játszódó filmek mindig is elsőbbséget élveznek mondjuk egy kortárs vígjátéknál – bár nyilván van olyan kivétel ezek közül is, ami erősíti a szabályt. Mindenesetre a második világháború olyan témakör, amely kapcsán szinte mindenre vevő vagyok – bár akad egy-két film, minek megtekintését megbánom, de ugyan honnan tudhattam volna előre. Szóval, az Ellenállók is e korban játszódik, Edward Zwick rendezésében, kinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint Az utolsó szamuráj, Szenvedélyek viharában, Véres gyémánt vagy a Szerelmes Shakespeare. Így nyilván nagy elvárással vágtam neki az Ellenállóknak – de előzetes elképzeléseimhez képest egészen mást kaptam…



1941-ben a zsidó üldözés elől menekül három fivér és válnak bujdosókká. Rövidesen többen csatlakoznak hozzájuk, aztán még többen. Egy kis erdei közösségé növik ki magukat, ahol bizonyos szabályok betartása kötelező az életben maradáshoz: ebből több konfliktus lesz, amiket hol így, hol úgy sikerül megoldani. Család, becsület, kitartás és megváltás – minderről szól az Ellenállók az eredeti leírás szerint. És nem mellesleg a film megtörtént eseményeken alapul.



Amit az Ellenállókban láthatunk, minderről jóformán semmilyen tudással nem rendelkeztem korábban. Történelmi tanulmányaim során – gondolom nemcsak én – elmélyedtünk a második világháborús koncentrációs táborainak borzalmaiban, de arról semmit nem tanultunk, hogy voltak olyanok, akik így ellenálltak, mint a filmben látható. Igazából annak idején nekem még a Schindler listája is újdonság volt… Szóval, még ha hollywoodi szinten is, de mindenképpen bővültek történelmi ismereteim az Ellenállók segítségével.



Maga a film pedig a külső eseményektől elvonatkoztatva tökéletes részletességgel mutatja be a társadalmi szerveződés legősibb formáját. Szinte a semmiből kell otthont teremteni időseknek, fiataloknak egyaránt: megjelenik a testvéri viszály, a hierarchia csúcsán álló jogosultságának megkérdőjelezése, az élelemért való harc, túlélni a zord a kelet-európai telet. Az emberekből így jóformán állatok válnak. Egyszóval, borzalmas, mindaz, amire a külső körülmények kényszerítik ezeket az alapjában véve rendes és ártatlan embereket. És ki az, aki mindemellett meg tudja őrizni emberi méltóságát? Hát igen, ez az, amin el lehet gondolkodni.

Tulajdonképpen a film a három testvérből kettő kapcsolata köré szerveződik: Daniel Craig és Liev Schreiber karakterei bontódnak ki, válnak a történet középpontjává. Egyikük sem az a finom úriember típus, egyszerű munkásemberek, ám különböző természettel megáldva: Craig a büszkébb, racionálisabb, míg Schreiber a forrófejű, lázadó típus. Utóbbiról az jutott eszembe, hogy detto ugyanazt a karaktert kapta, mint a legújabb X-Men – Kezdetek: Farkas filmben. Előbbi pedig úgy tűnik vonzza a zsidó karaktereket, hiszen a Sorstalanságban is szerepelt, a Münchenről nem is beszélve.



Az Ellenállók talán több mint egyszer-nézős film, de mégsem az a tipikus kedvenc, ami unhatatlan alkotás. De mindenképpen megéri sztem megnézni, mert az emberi természet rendkívül jól megjelenik benne. Történelemhűségének nem néztem utána, talán jobb is így. Elég annyit tudni, hogy élt Tuvia és Zus Bielski, akiknek sok ember köszönhette, hogy túlélte a második világháborút.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates