2010. május 24., hétfő

1874. június 24-én helyezték üzembe Budapesten a világ harmadik hegyi vasútját, a fogaskerekűt Városmajor és Sváb-hegy között.

A fogaskerekű vasút a vasút egyik fajtája, általában a normál sínek között elhelyezett fogazott sínnel kiegészítve. A mozdony egy vagy több hajtó fogaskerékkel rendelkezik, amely a fogassínhez kapcsolódik. Ez lehetővé teszi, hogy a vonat meredek pályán is üzemeljen, ahol a hagyományos jellegű szerelvény megcsúszna.



A budai hegyek egyik nevezetessége a fogaskerekű, melynek alsó végállomása a Városmajorban, a Moszkva tértől két villamosmegállóra található, de gyalog sincsen messze. A felső végállomása a Széchenyi-hegyen, alig kétszáz méterre a Gyermekvasúttól helyezkedik el. A fogaskerekű 325 méter szintkülönbséget győz le ezen a majdnem négy kilométeres vonalon. A vasút a Diósárok és a Sváb-hegy villanegyedén halad keresztül és hegymenetben egyre szélesebb panoráma tárul az utas elé, visszafelé pedig az lehet az érzése, hogy a vonat szó szerint leereszkedik a városba. A pálya érdekessége, hogy nagyon ritka az egyenes szakasz, rengeteg kanyar található rajta. A Fogaskerekű Vasút nemcsak a kirándulóforgalom lebonyolítására hivatott, hanem a környék lakói közül is sokan igénybe veszik, ezért kora reggeltől késő estig közlekedik.



A XIX. században ez a környék többnyire erdővel borított terület volt és leginkább vadászok látogatták. Kiépített utak nem vezettek ide, közvilágítás és tömegközlekedés nem létezett. Kizárólag csak gyalog vagy lóháton lehetett megközelíteni. Néhány tehetősebb polgár villát épített a Sváb-hegyre és egyre többen követték példájukat, mivel úgy maradtak közel a városhoz, hogy távol is voltak annak forgatagától. Így hamar felmerült az igény a tömegközlekedés kiépítésére.

1874. áprilisában kezdték a fogaskerekű vasút építését, ami mindössze két hónap alatt készült el és a forgalom június 24-én indult meg. Ekkor még csak a Városmajortól és a Sváb-hegyig tartottak a sínek, de 1890-ben már a mai hosszúsággal rendelkezett. A városmajori végállomás máig a legfontosabb kapcsolat más tömegközlekedési eszközökkel, így a villanegyed csendes elszigeteltsége nem tartott sokáig. A lakosságon kívül egynapos kirándulásokra is sokan érkeztek a fogaskerekűt használva. Eleinte a vonatok csak április közepétől október közepéig jártak, irányonként napi 2-2 vonattal, de népszerűsége miatt ezen változtatni kellett.



Bár a hűvösvölgyi villamosok és az első világháború kicsit visszavetette a forgalmat, de mondhatni sikeres vállalkozás volt a fogaskerekű megépítése. 1929-ben elkezdték modernizálását és felsővezetéki rendszerrel villamosították, a gőzmozdonyok helyett villanymozdonyokat állítottak forgalomba. A második világháború alatt jelentős károk keletkeztek a vonalon, elpusztult a városmajori végállomás épülete és a szovjet csapatok elvitték a muzeális értékű gőzmozdonyt.



1973-ban újabb korszerűsítésre került sor és ekkor szerezték be Svájcból a ma is közlekedő szerelvényeket. Széchenyi-hegy végállomáson megépítették a második vágányt és az összes megállóhelyet az új vonatok padlószintjéhez igazították. 1990-es években számítógépes vezérlésű biztosító berendezést kapott a vonal. A fogaskerekűt teljes egészében integrálták a budapesti tömegközlekedési rendszerbe és manapság nyári hétvégéken 12 percenként, egyébként 15-20 percenként járnak a szerelvények.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates