2010. június 26., szombat

Nyaralási kedvcsináló 1: a Paradicsom

Nyaralási kedvcsinálónk első bejegyzéseiben kalandos utazásokról lesz szó, amelyek minket is a tengerre - és új világokba - csábítanak. :)


A Paradicsom meghódítása

1492. október 12-én érte el a híres felfedező, Kolumbusz Kristóf, Amerika partjait egy hónapnyi hánykolódás után, bár egész életében azt hitte, Indiába jutott el.

Genovában az utókor számára ismeretlen időpont született Cristoforo Colombo (portugálul Cristóvão Colombo, spanyolul Cristóbal Colón, magyaros nevén Kolumbusz Kristóf). Egy gyapjúszövő ember fiaként hamar beletanult édesapja mesterségébe. Tizennégy esztendős korában viszont tengerre szállt, s tudásszomja kielégítésére szinte falta a különféle úti beszámolókról szóló könyveket, amelyek igen nagy befolyást gyakoroltak rá. Kolumbusz terve az volt, hogy Afrika megkerülése nélkül, nyugat felé hajózva eléri Indiát. A középkori felfogás szerint a Föld lapos volt, s a világ végét a Gibraltári szoroson jelentette. Ez az az elmélet, ami Kolumbusz idejében kezdett megdőlni.



Előbb a portugál, majd a spanyol királyi udvart kereste fel tervének támogatására. Azonban a portugál király megtagadta a segítségnyújtást, mert ebben az időben már jól bevált víziút állt a rendelkezésükre, hála Vasco da Gamának. A spanyoloknál is első alkalomra visszautasításra talált, mivel ekkor hadat viseltek a mórokkal, akiket az Ibériai-félszigetről szerettek volna elűzni. De a háború végeztével Ferdinánd és Izabella eleget tett Kolumbusz kéréseinek, amelyek a következők voltak: kinevezték admirálissá, neki adományozták az út költségeinek tizedét, ajánlólevelet írtak a nagy kánnak, akiről Marco Polo is szólt, s rendelkezésére bocsájtottak három hajót kilencven főnyi legénységgel.

Ez a három hajó, amely abban az időben ugyan nem bírt nagy jelentőséggel, később minden idők leghíresebb tengeri flottájává vált: a Santa Mariát, a Pintát és a Ninát az útra zsúfolásig raktak élelemmel, s csereáruval. 1492. szeptember 9-én hagyták el a Kanári-szigeteket. Harminchárom napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna, közben egyszer a flottát majdnem teljesen fogságba ejtette a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat-szövedék. A csüggedt legénységben Kolumbusz úgy próbálta tartani a lelket, hogy egy második, hamis hajónaplót is vezetett, ahová a megtett távnál kevesebbet írt be.



Október 7-én a távolban végre biztató jelre lettek figyelmesek, amely némi türelemre intette a felfedezőket: messze, a távolban egy szárazföldi madárraj tűnt fel. Jó előjelnek gondolták, s hitték, közel már a szárazföld. Október 12-én a Nina fedélzetéről Rodrigo de Triana matróz látta meg először a szárazföldet. „Hajnali két óra felé tűnt fel a föld, amelytől 8 tengeri mérföld távolságra lehettünk. Bevontunk minden vitorlát, és csak a nagy vitorlával mentünk tovább minden mellékvitorla nélkül. Azután a part közelébe érkeztünk, és ott várakoztunk napfelkeltéig. Péntek volt, amikor egy szigetre értünk, amelyet indián nyelven Guanahaninak neveznek. Ott mindjárt meztelen benszülötteket pillantottunk meg. Martin Alonso Pincónak és fivérének Vecente Yaneznek, a Nina kapitányának kíséretében felfegyverzett csónakon kiszálltam a szárazföldre. Ott kibontottam a királyi lobogót…” – írta Kolumbusz naplójába.



A Bahama-szigetek füzérének keleti szegélyén, a szigetsor kellős közepén fekszik a Guanahani-sziget. A sziget hossza kb. 12, szélessége 3–5 mérföld, közepén egy nagy tó található, amelyet sok apró tó vesz körül. A sziget lakott volt, a helyieket az admirális indiánoknak nevezte el. Kolumbusz ünnepélyes szertartás keretében birtokba vette a Guanahani-szigetet és San Salvador (Szent Megváltó) névre keresztelte.



A szigeten Kolumbusz aranyat, fahéjat, borsot, szegfűszeget és más fűszert keresett, s mivel nem talált továbbindultak délnyugati irányba a legközelebbi sziget felé: Kuba és Hispaniola szigetére hajóztak. Kolumbusz (néhány matrózát ott hagyva) visszaindult, hogy az uralkodóknak jelentést tegyen. Mivel bizonytalan volt a visszaút sikerében, rövid beszámolót írt, s ezt egy lezárt palackba tette, remélve, hogy ha ő nem is, de a palackposta elviszi a hírt. Kolumbusz később még három utat tett az Antillákra, mindig azt állítva, hogy Kelet-Indiában járt. Amerigo Vespucci olasz felfedező és térképész, aki először 1499-ben, majd azután még többször is járt az Újvilágban, állapította meg először, hogy Kolumbusz önálló kontinenst fedezett fel, ezért az ő keresztnevéről Amerikának nevezték el a földrészt. Ám azért, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy mégis csak Kolumbusz érdeme, Dél-Amerika egyik államát az ő tiszteletére nevezték el Kolumbiának.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates