"Őrzöm e drága percet, mégse tudhatom, meddig él. Egy apró rebbenés, egy fontos pillanat, mit úgy megmentenék. Bár megtarthatnám és egy kis palackba rejteném. Később előhívnám: élhessem, mit átéltem én."
Íme a Csináljuk a fesztivált 12 döntősének egyike:
Lay a whisper on my pillow Leave the winter on the ground I wake up lonely, is there a silence In the bedroom and all around
Touch me now, I close my eyes And dream away...
It must have been love, but it's over now It must have been good, but I lost it somehow It must have been love, but it's over now From the moment we touched till the time had run out
Make believing we're together That I'm sheltered by your heart But in and outside I turn to water Like a teardrop in your palm
And it's a hard winter's day I dream away...
It must have been love, but it's over now It was all that I wanted, now I'm living without It must have been love, but it's over now It's where the water flows, it's where the wind blows
It must have been love, but it's over now It must have been good, but I lost it somehow It must have been love, but it's over now From the moment we touched till the time had run out
Sajnálatos módon a nagy favoritom - Singing in the rain Serbán Attila előadásában - nem jutott be a döntőbe, de nem volt nehéz kiválasztani, hogy kinek szurkolok. Az It must have been love egyik kedvenc filmslágerem és Polyák Lilla rendkívüli átéléssel adja át. Talán az eredeti Roxette-es hangokon még mindig szebben cseng nekem e dal - de természetesen Lilla sem vall szégyent vele, hiszen profi, mint mindig. Mindössze a megszokás hatalma, hogy inkább az original verziót hallgatom. De vizuálisan egyértelműen Lilla a nyerő: a videoklipp kutyafüle ehhez képest. Nem kell nekem szenvedő Richard Gere vagy függönyre vetített Julia Roberts arc, hogy átjöjjön, miről is énekel ilyen csodálatosan Polyák Lilla.
Aki kicsit is ért angolul - vagy látta a Micsoda nő című filmet - tudhatja, hogy igazi szerelmes nóta ez: magyarra fordítva "Szerelemnek kellett lennie" vagy valami ilyesmit jelent a dal címe. Kb. arról szól, hogy a nő elért mindent, amit akart, ez az érzés jó volt, mégis elveszett valahogy és most enélkül kell élnie. Tudom, kicsit giccses és a végletekig hollywoodi - de mégsem tudom megunni sem a dalt, sem a filmet. Ezt a légkört pedig gyönyörűen visszaadta Lilla: én is átéltem vele együtt minden fájdalmát. És azért az sem mellékes tényező, hogy az It must have been love-ot nem tudja bárki elénekelni - popzenéhez képest széles hangskálán mozog és a tüdőt is igencsak tudni kell használni közben...
Sajnálom, hogy nem Lilla dala nyerte a versenyt: talán csak azért, mert egyszer már nyerte Lilla dala a versenyt. Minden tiszteletem Serbán Attila daláé - Who wants to live forever - de őszintén: volt ez valaha akkora sláger, mint mondjuk bármelyik másik, ami a döntőben elhangzott? Meg sztem tiszta gáz is volt, hogy ünnepi pillanatkor győztes dalként egy ilyen temetési nóta szólt... A másik meg, hogy lehet az én figyelmemet kerülte el, de semmilyen közjegyzőt nem láttam, vagy papírcserét ami igazolhatta volna a szavazás hitelességét - mert a korábbi Csináljuk a fesztiváltban szoktak ilyeneket mutogatni. Erősen kételkedem benne, hogy ez az eredmény a nézők ízlését tükrözi... De nem mérgelődöm, most már a blogban is itt van nekünk Lilla és az It must have been love - annyiszor nézhetjük meg, ahányszor akarjuk. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése