2010. július 31., szombat

A bombák földjén

A bombák földjént már jóval ezelőtt megnéztem. Arra gondoltam, ha kicsit üllepednek az élmények, akkor nyilván könnyebben tudok majd írni róla. Azt hiszem, tévedtem. Kb. annyi minden van a fejemben róla, ami max. 3 bekezdést tud megtölteni. Pedig legyőztem minden háborús filmek borzalmaihoz kapcsolódó előítéleteimet, erőt vettem magamon és megtekintettem 2009 legjobb filmjét - az Oscar-díjak alapján - de annyira semmit nem mozgatott meg bennem, hogy én voltam a legjobban meglepve. Mert akkor is, ha nem tetszik egy film, arról marad benyomásom, hogy nem volt jó, ha meg az ellenkezője, akkor arról. A bombák földjén viszont annyira unalmas és semleges volt nekem, hogy pár év múlva is legfeljebb csak arra fogok emlékezni, hogy "volt az a bombaszakértős film, ami annyi díjat nyert".


Emlékszem pl. a Mel Gibsonos Katonák voltunk filmre: a foszforgránátos jelenet miatt tuti az életben többet nem nézem meg, akárcsak A sólyom végveszélybent a cafatosra robbant katona miatt. Igen, akármennyire elborzadtam és egy életre belémvésődött eme jelenetek képe, a mai napig megmaradt a film, nemcsak a színészekre emlékszem, hanem a cselekményre - és megállapítottam, hogy soha többet nem nézek ilyen realista háborús filmet. A bombák földjén rendezőasszonysága, Kathryn Bigelow (ex Mrs. James Cameron) bevallása szerint az ilyen típusú filmek inspirálták az ő nagyszerű alkotását is - hát ezek után tényleg sokáig evődtem rajta megnézzem-e avagy sem. Végül a kíváncsiság győzött, illetve pár ismerőssel leteszteltettem, hogy nincs-e benne olyan jelenet, amitől kb. rémálmaim lesznek. Azt mondták nem, nyugodtan megnézhetem. Hát én annyira nyugodtan néztem, hogy egy idő után azon kaptam magam, hogy jobban leköt a szúnyogcsípéseim vakargatása, mint maga a film. Kb. 2 hónapja láthattam és az alábbi dolgokra emlékszem belőle: volt egy bombaszakértő csávó, aki mindenféle lepusztult helyen mászkált, hatástalanított, hazavágyott Irakból, amikor hazament, akkor meg vissza akart menni és így is lett, illetve Ralph Fiennes mellékszereplése, aki elhalálozott a sivatagban. Tanulságnak meg kb. azt szűrtem le, hogy ez az értelmetlen háború az értelmes embereket tönkreteszi, nem tudnak visszatérni a normális kerékvágásba, illetve a háborúnak azt az oldalát próbálja bemutatni, amikor nem folyik a vér, nem repkednek a végtagok, hanem egy hétköznapi, mondhatni "unalmasabb" arcát.


Ennyi. A 6 Oscar-díjas és számtalan egyéb filmes díjat besöprő filmről mást nem tudok kinyögni. Nekem nem tetszett, unalmasnak találtam. Az egy dolog, ha nem nyűgöz le a díszlet: ettől még lehetne jó egy film (pl. Ellenség a kapuknál). Viszont a bravúros színészi alakításokat hiányoltam (pl. Adrien Brody és A zongorista esete), akárcsak a nem feltétlenül meghökkentő, fordulatos, de legalább erős és nem sablonos forgatókönyvet (pl. Ellenállók). A párbeszédek se nem voltak annyira alpáriak mint a Bőrnyakúakban, de nem is annyira kidolgozottak, mint a Testvérekben. Filmkatalóguson nézegettem, hogy miket sorolnak háborús film kategóriába és véleményem szerint A bombák földjén-nél számtalan jobb alkotás készült már e műfajban. Leginkább annak ajánlom e film megtekintését, aki rajong a háborús filmekért és minden ilyen témájút megnéz vagy aki kíváncsi, milyen az, amikor az Oscar-díjakat inkább politikai mintsem művészi érdemekért osztogatják - én azért bízom benne, hogy nem mindig lesz ez így, sőt volt már rá példa nem is egyszer...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates