2010. július 22., csütörtök

Elaine Paige - Memory (Macskák)

Ezúttal két videót is hoztam összehasonlításképp. Ugyanaz a színésznő ugyanazt énekli: maszkkal és anélkül. Őszintén szólva engem teljesen meghatott a hasonlóság: ebből is kitűnik, ha valaki jó színész, akkor púder nélkül is át tudja adni ugyanazokat az érzéseket. Sőt, hozzátenném: talán egy lehelletnyivel jobban tetszett a jelmez nélküli felvétel.
A Macskák Andrew Lloyd Webber egyik legismertebb musicalje. Az alábbi dal, a Memory (magyarul Éjfél címet kapta) szinte közhelynek számít a musicaltörténelemben: nincs olyan ember, aki ne ismerné. Magáért beszél a dal mondandója is, mindig is univerzális értékeket hordozott és ezután is azt fog - hiszen az idő múlása, az öregedés és az emlékek örökké az ember sajátjai lesznek. Az már más kérdés, hogy hányszor láthatjuk még ennyire profi előadótól e dalt, mint Elaine Paige. De nem is ragoznám ezt tovább, nézzünk meg a két videót, megdöbbentő a hasonlóság...



Memory, turn your face to the moonlight
Let your memory lead you
Open up, enter in
If you find there the meaning of what happiness is
Then a new life will begin

Memory, all alone in the moonlight
I can smile at the old days
I was beautiful then
I remember the time I knew what happiness was
Let the memory live again

Burnt out ends of smokey days
The stale cold smell of morning
The streetlamp dies, another night is over
Another day is dawning

Daylight, I must wait for the sunrise
I must think of a new life
And I mustn't give in
When the dawn comes tonight will be a memory too
And a new day will begin

Sunlight, through the trees in the summer
Endless masquerading
Like a flower as the dawn is breaking
The memory is fading

Touch me, it's so easy to leave me
All alone with the memory
Of my days in the sun
If you touch me you'll understand what happiness is
Look, a new day has begun




Midnight - not a sound from the pavement.
Has the moon lost her memory,
She is smiling alone.
In the lamplight, the withered leaves collect at my feet,
And the wind begins to moan.

Memory - all alone in the moonlight.
I can smile at the old days,
I was beautiful then.
I remember the time I knew what happiness was.
Let the memory live again.

Every street light seems to beat a fatalistic warning.
Someone mutters and the streetlamp gutters,
and soon it will be morning.

Daylight, I must wait for the sunrise.
I must think of a new life,
And I mustn't give in.
When the dawn comes tonight will be a memory too,
And a new day will begin.

Burnt out ends of smokey days,
the stale cold smell of morning.
The streetlamp dies, another night is over,
another day is dawning.

Touch me, it's so easy to leave me
All alone with the memory
Of my days in the sun.
If you touch me, you'll understand what happiness is.
Look, a new day has begun.



Éjfél, sűrű csönd ül a járdán
Mire gondol a vén Hold
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé
Tépett ág jajong a fán

Holdfény derűs emléket ébreszt
Újra ébred a régmúlt, minden gyönyörűség
Boldog órák az ifjúságom szép idején
Gyertek hozzám vissza még!

Halvány lámpa villog fenn
Még áldott árnyék rejt el
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend
Ha rámtör majd a reggel

Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek!
Ha csak emlék az élet, talán szép marad még
Tán a kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát
Úgy, mint egykor, régesrég

Füstben barnult új nap kél
A korhadt, pállott széllel
Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár
Ha elkullog az éjjel.

Nézz rám! Kicsit érints meg némán!
Maradj még, szelíd emlék
Színes hajdani nyár...
Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő!
Jajj, a hajnal pirkad már...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates