2010. július 21., szerda

Ifjabb Alexandre Dumas - A kaméliás hölgy

Az operákkal baráti kapcsolatot ápolok, Verdi mester műveivel leginkább, úgyhogy Ifjabb Alexandre Dumas művéről először, mint a Traviata alapját képező történetről hallottam. Mivel a zene mellett a történet is lenyűgözött - hozzátenném, a Moulin Rouge! című film formájában, hiszen erről senki nem beszél, de szinte ugyanaz a sztori - így nem volt kérdéses, hogy előbb vagy utóbb írott formában is lefogyasztom, hiszen mégis csak ez volt legelőször.


Nem nagyon rabolnám az időt és a helyet a történet ismertetésével, hiszen a Traviatával kapcsolatos bejegyzésemnél már bővebben kitértem erre. A könyv sem más, talán apró részletekben van eltérés, mint a nevek, helyszínek vagy tárgyak, jelentéktelen szereplők - de a mondandó, a történet alapjában véve változatlanok. Mindössze annyi észrevételem akadt, hogy az operából kimaradt a kamélia dolog, és a könyvben magyarázatot kapunk a címben szereplő kifejezésre.


A kurtizán és a fiatal férfi szerelmét bemutató könyvről csak jókat tudok mondani. Egyrészt éppen annyira terjedelmes, amennyire szükséges: nincsen benne semmi túlbonyolítva, mindenből a megfelelő mértéknyi mennyiséget és információt kapunk. Érzékletesen és érthetően van leírva benne minden a szerelem kibontakozásáról - véletlenül sem lépi át az érzelgősség határát. Szívszorító a történet, szerintem ha nem ismertem volna több formában, és nem tudtam volna előre ennek meg annak a találkozásnak és szónak a jelentőségét, akkor még inkább megrázott volna. De ez az élmény nekem az operaházban, illetve a moziban jutott - a könyv úgymond könnyed délutáni olvasmány volt, hogy végre ezen is túlvagyok már.


Kicsit visszakanyarodva a szerelmi szálra, szerintem a világirodalom egyik legmeghatóbb kapcsolatát vetette papírra Dumas. Marguerite és Armand kapcsolata mégsem regényi, ha végiggondoljuk kellően realista és a valós életben is bármikor olyan szituációba ütközhetünk, ami próbára tesz minket, hogy elmondjuk-e az igazat vagy sem. Kinek lesz jobb? Megéri-e a feltétlen igazságot átadni, ha fájdalmat okozunk vele? A kaméliás hölgy egyértelműen univerziális alkotás, száz éve is megállta a helyét, ahogy száz év múlva is megfogja.


Aki szereti a szépirodalmi romantikát, annak mindenképpen kötelező darab A kaméliás hölgy. Szerintem az is nagy vonzereje, hogy vékony könyvről van szó, pár óra alatt végezni lehet vele - viszont annál többet ad. Ez is tipikusan olyan történet, amely késleltetett hatással dolgozik, és a befogadás után dolgoztatja meg leginkább az olvasót - ha még nem ismeri előtte az ember a történetet, akkor annál inkább. Csak ajánlani tudom. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates