2010. augusztus 26., csütörtök

Arthur Miller - A bűnbeesés után

Régi kíváncsiságomnak tettem eleget, amikor végre kezembe vettem és elolvastam Arthur Miller A bűnbeesés után (After the Fall) című drámáját. Két dolog miatt volt számomra érdekes ezen mű: egyrészt semmit nem olvastam még Arthur Millertől, másrészt tudtam, hogy Marilyn Monroe karaktere is előjön benne - nyilván az exférjnél jobban nem sokan ismerhették és valós képet kaphatunk a színésznőről, már ha az író nem bízott 1-2 momentumot a fantáziájára. Szerintem ezúttal nem, legalább is a lényeget tekintve. Arthur Millert ezelőtt nem szerettem: életrajza alapján (amit pár posttal korábban olvashattok) abszolút unszimpatikus, művészetéről meg nem sokat tudtam mondani, mivel nem ismertem. Most viszont már más a helyzet.


A bűnbeesés után főhőse Quentin, akinek képzeletében játszódik a darab. Életének fontos szereplői előjönnek, így újraél és átgondol bizonyos szituációkat - mondhatni számadás az eddigi életéről és kiútkeresés a jövőjét illetően. Miller sokat tett bele magánéletéből: szülei kapcsolatáról, első feleségéről és Marilyn Monroe-ról is olvashatunk. Quentint egyértelműen önmagáról mintázta Arthur Miller és most már én is tudom: ő nem maga a sátán, mint ahogy eddig hittem. Egyetlen nagy hibája, ahogy az többször is előjön a műben, hogy a végletekig önző - ezzel rontotta el minden kapcsolatát.


Úgy gondolom, hogy a műben a konkrét szituációk, hogy hol meg hogyan találkozott Quentin a többi szereplővel, ezek kitaláltak, viszont az érzéseik és amiket mondtak valóságosak, akárcsak Quentin gondolatai is 80-90 %-ban megegyeznek Arthur Millerével. Úgy éreztem, hogy ez az egész A bűnbeesés után egy magyarázat vagy védőbeszéd, hiszen Marilyn Monroe halála után nem sokkal mutatták be és Millert valószínűleg érték támadások, mivel válásuk után hagyta el magát még jobban Marilyn - és lett állítólag öngyilkos. Egyértelműen Quentin és Maggie kapcsolata a legérdekesebb szála a drámának, a továbbiakban erről lesz szó.


Idéznék néhány mondatot Quentintől, amiket Maggie-nek vagy vele kapcsolatban állapított meg:

"Szemfényvesztésben éltünk, de hazudtunk magunknak, és hazugságok nyüzsögtek körülöttünk, akár az árnyak!"

"...amikor elmentek a vendégek, és te hirtelen nekem rontottál, hidegnek, távolinak neveztél... két ennyire különböző asszonyból sikerült ugyanazt a vádat kicsiholnom - ettől bezárult körülöttem a kör."

"Azt akarod, mondjam ki, hogy én öltelek meg? Rendben van. Kimondom. Megöltelek."

"...én szerettem azt a lány! ... De a szerelem, elég-e a szerelem?"

Szerintem őszinte mondatok ezek, általuk kicsit beleláthatunk Arthur Miller lelkébe - mert mégis van neki, bármennyire hihetetlen. Első házassága nem jött össze, az asszony túl egyszerű és földhöz ragadott volt számára. Marilyn mindennek a szöges ellentéte volt: szép, nagyvilági, ismert és mindennek ellenére gyermekien őszinte - ezért volt annyira vonzó, mert új perspektívát mutatott és Miller el tudta magát képzelni egy ennyire más életstílusban is. Kicsit butusnak ábrázolja Marilynt, de mindez naivságából fakad a mű szerint, nem primitívségéből. Marilynre egész életében kihatással volt sanyarú gyerekkora és rendkívüli szeretetéhsége - ezért tetszett meg neki Arthur mert rá egyrészt fel tudott nézni művészi nagysága miatt, másrészt érezte, hogy a férfi is mennyire belészeretett és törődött vele.
Azt hiszem, erre írta Miller, hogy szemfényűzés, mivel mindketten valami mást szerettek volna a másiktól és időbe telt, mire rájöttek erre. Arthur nem szeretett volna az a férj lenni, aki eldugdossa neje elől a gyógyszeres üvegeket, hogy az ne adagolja túl magát, Marilyn pedig nem tudta megszokni, hogy a férje okosabb nála - mindig butának érezte magát és úgy vélte, férje szégyelli őt, ettől vált depresszívvé. Amikor pedig Miller ugyanazt megkapta Marilyntől, mint első feleségétől, hogy "hideg" és "távoli", akkor már nem volt mit tenni, tudta, hogy itt a vég. Szomorú história, de igaz, hogy a szerelem nem minden - több is kell a boldogsághoz és nekik ez nem adatott meg. Vádolta magát Miller, hogy miatta lett öngyilkos Marilyn, de a műből kitűnik, hogy mégis a legjobbat akarta neki, hitte, hogy nélküle boldogabb élete lehet - ezért hagyta el és ezért mondta és marcangolta magát, hogy ő ölte meg, mert úgy hitte jót tesz vele a szakítással és végül kiderült, hogy a lehető legrosszabbat.


Érdekes olvasmány volt. Sikerült jobban megismernem általa Arthur Millert és már nem tűnik szememben szörnyetegnek. Akit érdekel Marilyn Monroe, annak mindenképpen kötelező olvasmány A bűnbeesés után. Elejétől a végéig élveztem, nagyon jó karakter-ábrázolási technikák vannak benne, élvezetesen ír Miller, annak is ajánlanám aki egy jó lélektani drámára vágyik vagy szívesen mélyed el mások szerelmi életének zűrzavarában. Annyira konkrét szituációról van szó, hogy az olvasó nem valószínű, hogy bele tudja élni magát bármelyik szereplő bőrébe, viszont mindenképpen elgondolkodtatnak A bűnbeesés után tanulságai, amit senkinek sem esik nehezére levonni, ha figyelmesen végigolvasta a drámát. Érdekes lehet élőben is ez az előadás...

2 megjegyzés:

KisAnna írta...

Ez nagyon érdekes bejegyzés volt, köszönöm :)

Gréta írta...

"Szemfényűzés"?

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates