2010. augusztus 24., kedd

Szerintem sokan vannak úgy vele, hogy augusztus 20-án minden évben megnézik az István, a királyt - tévében, netán otthoni felvételről meghallgatják. Én is így vagyok vele, nálunk ez minden évben egy külön rituálé - nem érdekel senkit, hogy kívülről fújjuk az egészet, hiszen akárhányszor egy élmény. Három éve - igaz augusztus19-én - szülővárosomba, Szekszárdra, látogatott az előadás, melynek főszerepében akkor még Varga Miklóst és Vikidál Gyulát láthattam. Igazából arról nem olyan sok emlékem maradt, mivel rosszul helyezték el a színpadot (lejtőn lefelé, a nép meg fentről nézhette) és kb. lábujjhegyen láthattam István és Koppány feje búbját. De azért jó volt, szerettem, örültem, hogy ott lehettem - főként, hogy következő évtől kizárólag a Társulat tehetségkutató játszhatta a darabot, nyugdíjba küldve így az alapembereket. Meg kell mondanom, végignéztem minden adást a Társulat szereplőválogatásáról és nem voltam elégedett - leginkább a két főszereplővel. Úgy véltem, hogy szerepet kellett volna cserélniük: mind, hangilag, mind külsőleg jobban passzolt volna Fekének Koppány és Vadkertinek István.


Annak idején a tévében is leadták a darabot: megnéztem, megmosolyogtam néhány megoldást (mint Réka lovas bevonulása, Koppány behaluzása, a Himnusz után Koppány és István kézfogása) vagy a rutintalan színészeket, végül egyet legyintettem, hogy ennyi elég is volt belőlük. Aztán nagyjából egy hete láttam meg a hirdetést egy helyi újságban: augusztus 20-án jön Szekszárdra a Társulat az István, a királlyal. Először nevettem egyet a cikk írójának amatőrségén, hogy azt dicséretnek szánta, hogy "bemutatásra kerül a 2008 óta félszáz előadást megélt darab". Egyrészt ilyet nem mondunk, hogy "bemutatásra kerül" másrészt két év alatt 50 előadás elég siralmas - mindenféle jóindulattal is. Szóval ezután gondolkodtam egy kicsit, hogy menjek-e vagy sem, aztán úgy voltam vele: ha már itt lesz, kb. 10 perc sétával odaérek itthonról és még ingyenes is, akkor talán adok egy esélyt neki, hiszen élőben azért mégis jobban átjön minden, mint tévéből. Azt hiszem, jó döntést hoztam. :)


Feke Pál, mint István. Igen, ezt nem tudtam sohasem megemészteni. Kövezzetek meg, de egyszerűen rühellem ezt az embert, egyből felmegy a vérnyomásom ha meglátom a beképzelt képét - nem tehetek róla. Viszont azt elismerem, hogy oltári hangja van, jó színész - de nekem teljes mértékben unszimpatikus. És ha félretettem minden ellenszenvemet és szakmai szemmel próbáltam megítélni őt, mint Istvánt a 2008-as tévés előadás után, hát úgy sem nyerte el tetszésemet. Úgy éreztem, hogy mindenkit leénekel, háttérbe szorítja a többieket, túljátssza a szerepét - de a hangja azért jó. Külsőleg pedig nem láttam rajta azt az őszinte játékot, ami Istvánhoz illenék - nem tudta felidézni azt az önmarcangolást, amit Varga Miklóstól megszokhattunk. DE! Most, hogy láttam élőben, pozitívan változott a véleményem róla. Egyrészt kb. 15 centis méretben láttam, így az arca nem idegesített, a hangja viszont annál inkább zengett és átjárta a teret - akarom mondani, a parkot. :) Másrészt éreztem rajta azt a rutint, amivel a szerephez áll - ez nagyrészt a többiekre is igaz - látszott, hogy a kisujjában van István, sokat finomodott az első előadás óta, se nem volt nagyképű, se nem énekelt le senkit, mindent úgy csinált, ahogy kellett és a hangja pedig iszonyatosan jó élőben (a Nincs más út, csak az Isten útja alatt lúdbőröztem rendesen). Egy szóval: tetszett. Gratulálok neki, ez volt az igazi Pálfordulás - legalábbis az én véleményemet tekintve. :D


Vadkerti Imre, mint Koppány. Vele mindössze annyi bajom volt a tehetségkutató eredményét tekintve, hogy a hangja egyszerűen nem illik a szerepéhez. Gyönyörű teátrális hanggal áldotta meg a jóisten - viszont ezzel egy Koppányt elénekelni szó mi szó, elég illúzió-romboló (valakitől hallottam, hogy szerinte olyan Csárdáskirálynős Koppányt csinált). A mostani előadásra természetesen tudtam, mire számítsak, és hát kicsit meg is voltam lepve, amikor néha rekedtesen kezdett bele dalaiba. Szóval, egyértelműen fejlődött 2008 óta és megtanult olyan technikát, amivel rockosabb a hangja - de azért így sem az igazi nekem. Úgy éreztem, még mindig ő a leggyengébb láncszeme a szereposztásnak, pontosan emiatt. Viszont a hangszínét azzal próbálta ellensúlyozni, hogy olyan hangerővel nyomta el a jeleneteit, hogy szerintem mikrofon nélkül is betöltötte volna a teret - ebben ő volt a király, senki nem ért a nyomába. :) Viszont úgy éreztem, a közönség szimpátiáját nem nyerte el, hogy nem Vikidálos a hangja és bizony tapsrendnél többen fütyülni kezdtek - nagy bunkóság volt, de valóban megtörtént.


Herczeg Flóra, mint Réka. Vele kapcsolatban egy pillanatra nem merült fel, hogy jogosan kapta-e meg a szerepét és így az előadást látva, igazat adok a darab rendezőjének, Szikora Jánosnak, mikor azt mondta a Réka-döntőnél, hogy azért Flórának adja a szerepet, mert látja benne és hallja a hangjában azt az őszinte fájdalmat, amitől tökéletes Réka válik belőle. Így is lett. Ezúttal ló nem volt mellé, szerintem jobb is volt így. :)


Éder Enikő, mint Sarolt. Élőben ő egy kicsit csalódás volt, mivel az összes hölgy-szereplő hangosabban, erőteljesebben énekelt nála. Pedig éppen Saroltnak kellene a legnagyobb hangerővel nyomnia, mikor fellógattatja Laborcot vagy elzavarja Rékát és felnégyelteti Koppányt. Nem mondom, hogy gyenge volt, mert nem volt az, csak a többiekhez képest volt haloványabb. Ebből is látszik, hogy mégis mennyire jól válogatták össze az egész csapatot és az is pozitívum, hogy még mindig nem veszi egyikük se félvállról, hogy eljönnek vidékre előadni, méghozzá egy ingyenes rendezvényre.


Tóth Attila, mint Torda. Vele kapcsolatban mindig az volt az érzésem, hogy a külseje és a hangja elég ambivalens: ehhez az archoz nem egy lírai hangszín illik, hanem valami sokkal recsegősebb. De hát mit van mit tenni, a külső eleve adott ehhez a darabhoz, a hangja pedig még mindig jobban szól Tordának, mint Vadkerti Imrének Koppány. Nem is volt vele semmi bajom még a 2008-as előadáson sem, sőt kiemelném, hogy nagyon jó lett ez a bozót-cucc a fején. Viszont ezen a szekszárdi előadáson ő hozta a legrosszabb formáját mind közül: még akik nem ismerik annyira a darabot, ők is bizonyosan hallották egy párszor ezt a mondatot, hogy "magyarok, férfiak és asszonyok, hallgassátok Koppány vezért". Nos, Tóth Attila még ebbe a mondatba is bele tudott bakizni és a "magyarok" bizony lemaradt az elejéről - ez oltári nagy hiba, de tényleg, mindenféle cikizés nélkül állíthatom. Sőt, a Szemtől szembe dalszövegét is eléggé összekutyulta, pontosan már nem tudom felidézni mit rontott el ott, de nem volt jó.


Varga Lajos, mint Laborc. Nagy Feró legendás szerepe szerintem Varga Lajos által még legendásabbá vált. Róla tervezek egy külön színész-portrét is a blogban, mert szerintem nem éppen a helyén kezelik, nála sokkal tehetségtelenebbek is játszanak még most is főbb szerepeket a zenés színházakban. Szóval hátborzongató hang, lenyűgöző játék - az ilyet hívják igazi tehetségnek. Ebben a viszonylag kis szerepben is abszolút emlékezetes maradt mindenki számára, az biztos.


Simon Boglárka, mint Gizella. Emlékszem még arra a Társulatos elődöntőre, amikor Bogi gégegyulladással kiállt a színpadra Miss Saigont énekelni, amit szinte csak szavalni tudott - aztán Szulák Andrea leállíttatta az egészet, mondván, hogy gyógyulgasson. Örülök, hogy a nézők bizalmat szavaztak neki. Nagyon szeretem a hangját, másrészt pedig az általam legjobban rühellt dalát a darabnak is meg tudta kedveltetni velem élőben - ez a Jaj, de unom a politikát. :P És még annyit megjegyeznék, hogy a tapsrendnél igencsak meglepődtem, hogy jelenleg sötétbarna haja van és olyan rövid, lenyalt frizurája, amilyet Pink szokott viselni.


Fejes Szandra, mint táltosasszony. A 2008-as feldolgozás egyik újítása ez a karakter: annyi a szerepe, hogy Torda helyet ő énekli az Áldozatunk fogadjátok című sámánidéző számot. Szandiról annyit, hogy a hangja, na meg annak az ereje csillagos ötös - másrészt meg a megjelenése is tutira sikeredett. Ezzel kapcsolatban van egy sztorim: előttem egy család állt, apuka, anyuka és olyan 5-6 éves kisfiú és kislány. A fiú nagyon ment volna haza fél óra után, viszont a kislány még bírta, egészen a táltosasszony megjelenéséig, ugyanis akkor sírva fakadt, úgy megijedt a látottaktól. XD Ezek után hamar távozott a család a helyszínről. :D


Szóval kb. ennyi élményem volt az előadásról, nagyon tetszett, jól éreztem magam. Meg van a hangulata ezeknek a szabadtéri, élő előadásoknak - kifejezetten vicces volt utána látni, hogy az összes ember kissé darabosan közlekedett. Azért sok volt ezt a két és fél órát végigállni, de mindenképpen megérte. Az sem kihagyható, hogy az előadás után szinte azonnal kezdődött a tűzijáték, amit a környező épületek tetejéről lőttek fel. Sose voltam még úgy tűzijátékon, hogy pontosan a fejem fölött történjen minden, nagyon élveztem ezt a részét is az estének. :D És csaknem negyed óráig tartott, nagyon látványos volt. Igen, ez egy emlékezetes este marad mindenképpen...

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az 50 - amúgy egészen pontosan 57 - előadáshoz azért a következő adatok mindenképp hozzátartoznak:

Aréna, 2008: 3 x 13000 néző
Szeged, 2008-09: 8 x 4000 néző
Szt. István Bazilika, 2008: 15000 néző
Székesfehérvár, Sóstói Stadion: 2 x 6000 néző
Komárno stadion, 2008: 9000 néző
Debrecen, Főnix Csarnok, 2008: 2 x 5000 néző
Sopron, MKB Aréna, 2009: 2 x 1500 néző
Gombaszög, 2009: 5000 néző
Győr, Víziszínpad, 2009: 1000 néző
Pécs, Dóm tér, 2009: 12000 néző
Eger, Körcsarnok, 2009: 2 x 1100 néző
Mosonmagyaróvár, 2010: 8000 néző
Kecskemét, Főtér, 2010: 5000 néző
FTC Stadion, 2010: 2 x 2400 néző
Szekszárd, Prométheusz Park, 2010: 8000 néző
Kaposvár, Csiky Gergely Színház, 2008-09: 25 x 450 néző
Kecskemét, Katona József Színház, 2009: 2 x 550 néző
Nyírbátor, Kulturális Központ, 2009: 3 x 600 néző

Ez összesen majdnem 200 ezer néző két év alatt, és lehet, hogy néhány szabadtéri előadás nézőszámát alaposan alábecsültem. Színházban ez 330-335 előadást jelentene. Ilyen előadásszámot Magyarországon kizárólag az Operettszínház és a Madách Színház képes elérni. A Társulat ezt állandó játszóhely és - néhány embert leszámítva - visszatérő közönség nélkül érte el. Nem véletlenül olyan büszkék erre...

ficka írta...

Bizony, bizony, nem mindegy, hogy egy 500 fős színházat tölt be egy társulat vagy egy arénát, sportcsarnokot több ezer emberrel. De pont ezért minőségibb és feledhetetlen, mert nem menetrendszerű, hogy ha hétvége, akkor István, a király.
Nekem nagyon tetszett, a régi gárdát is szerettem, de e a Társulatnak meg már az első válogatós adás óta hatalmas rajongója vagyok (pedig amúgy nem igazán ebben a műfajban mozgok, khmm...), örülök, hogy eljöttek Szekszárdra, hihetetlen volt, hogy tényleg, bár tavaly már volt szerencsém a pécsi Dóm téren is élőben hallani őket.
Nem volt 100%-os, mert tényleg Tóth Attila "magyarok"-a nem maradhatna le, én most Éder Enikőt éreztem haloványabbnak a szokott előadásához képest.
+ én viszont kezdetektől hatalmas Feke Pál-rajongó is vagyok, nekem ő annyira István, meg mint ember is szimpatikusnak tűnik a tévéből, csak tisztában van a képességivel, ami jól is van ;)

Luna írta...

Azért nem hallatszott a "Magyarok" Tóth Attila felkiáltásánál, mert nem tolta rá a hangtechnikus a hangot. Láttam, első sorban álltam. A szája mozgott, csak éppen nem volt a hangja kihangosítva.
Simon Boglárkának nem lenyalt haja van, azért volt szoros kontyba fogva a haja, mert valahogy be kell suvasztania a paróka és a korona alá a saját haját... De az tény, hogy sötétbarna a szín.

Névtelen írta...

Mint ahogy ficka is írta, Feke Palit én sem nagy arcnak tartom hanem inkább magabiztosnak. Hiába no, a blogírás szubjektív műfaj;-))

ficka írta...

Luna: igaz, én hátul álltam, arcokat nem láttam, akkor a saját magam nevében elnézést kérek, nem az ő hibája volt, na, hát hiába, Szekszárdról van szó. :D

Névtelen: Szerintem aki nagy karaktereket szeretne játszani és meg is kapja őket, annak tisztában kell lennie azzal, hogy ő bizony jó és tehetséges, és mire képes, ha ezek alapján az átlagos ember lenagyképűzi, az nem az ő hibája, hanem... na de persze, szubjektív, nyilván amiket én irkálok az sem tetszik mindenkinek. :)

Névtelen írta...

Mint ahogy az elmúlt évek nagy szerepei bizonyítják is tehetségét, szeptemberben Valjean és újra Jézus. Van ebben a fiatalemberben valami ősi, elemi, zsigeri:-))

Luna írta...

ficka:Én sem azért írtam, hogy most "beolvassak" :) Csak tény, hogy sokszor a színésznek tulajdonítunk olyasmit is, amiről nem ő tehet.. Csak erre akartam felhívni a figyelmet, nem akartalak megbántani:)

Névtelen írta...

Tóth Attilától a "magyarok"-at a technika ördöge lopta el, és egyébként a legkevesebbet hibázók közé tartozik. Pali és Imi rendszeresen tévesztenek szöveget.Én ezeket nem érzem a világ végének, az élő előadásban ilyesmi előfordulhat. Elég rutinosak hozzá, hogy megoldják a helyzetet, nem csökkenti az előadás értékét.

Névtelen írta...

Én csak annyit fűznék hozzá, hogy a blogírás és általában véve a véleményalkotás tényleg szubjektív műfaj, ahogy azt feljebb írta is valaki. Tehát szíve joga mindenkinek nagyképűséget, beképzeltséget feltételezni, akár ismeretlenül is, bárkiről. Egy dolog bánt csak, hogy olyan emberről van itt szó, akire nem igaz a "vád". Nagyon nem...

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates