2010. augusztus 25., szerda

John Steinbeck - Egerek és emberek

Szeretek olvasni. Mindig bizonyos szakaszokra osztható szeretetem a könyvek iránt: egyszer beindulok és egymás után falom a jobbnál jobb műveket, aztán egy idő után (vagy a közelgő vizsgák miatt) leállok velük, 1-2 hónapig semmi egyetemen kívüli dolgot nem olvasok, amíg meg nem jön a kedvem - és akkor újra kezdődik a körforgás. Nos, így augusztus végére olyan szintre jutottam, hogy megesett már nem egyszer, hogy egy nap alatt végeztem 1-1 könyvvel. Az Egerek és emberek valóban nem túl hosszú mű, gyorsan kivégezhető, viszont annál komolyabb alkotásról van szó. Miután a végére értem, egy ideig csak ültem és néztem ki a fejemből. Teljesen a hatása alá kerültem.


A történetről nem szeretnék sokat mondani, inkább mindenkit arra bíztatnék, hogy olvassa el - aki meg már olvasta, úgyis tudja miről van szó. Két munkás férfiról szól: az egyikük szellemileg visszamaradott, a másik pedig kötelességének érzi, hogy gondját viselje - mint az igazi barátok. És ők új helyre mennek dolgozni, ahol -mint ahogy a nagy könyvben meg van írva - minden bizonnyal történik valami, amitől érdekes lesz az egész mű. Jó, ez az "érdekes" nem a megfelelő kifejezés rá, inkább megdöbbentő, elgondolkodtató. A Molyon írta ezt valaki, ami nagyon megtetszett, szerintem abszolút kifejezi a lényeget: "Rövid, tömör és pofán vág." Igen, én is pontosan ezt éreztem.


Ez már a második Steinbeck mű amit olvasok, az Édentől keletre volt az első. Az sokkal hosszabb volt, bár a hatása csaknem ugyanaz volt. Annyi a különbség, hogy az Édentől keletre nagyon hosszú és olvasása közben is folyamatosan jár az eszed, képtelenség egy szusszra végezni vele. Viszont az Egerek és emberek tömör, rövid és minden feszültség egyszerre csapódik le az olvasójára, nincs idő közben emésztgetni. Elolvastam, aztán csak ültem és gondolkodtam. Igazából azóta még nem telt el úgy nap, hogy ne jutottak volna eszembe a tengeri nyulak, az egerek és a kiskutya. Fájdalmas, szívszorító, de tudom, hogy a helyes döntés született a mű végén - nem látok még most sem más kiutat. Tanulságnak leszűrhető, hogy a legmélyebb barátságnál is lehet az a helyes út, ha elengedik egymást. Hiszem, hogy így volt a legjobb, ahogy történt...

Miért is lett Egerek és emberek a címe? Szerintem azért, mert az egerek szimbolizálják Lennie-t - ő az, aki nem tud értelmesen gondolkodni, ösztönei és kíváncsisága hajták mint a gyerekeket és szeret egereket simogatni - az emberek pedig a többiek, akik azzal a fene nagy eszükkel megkeserítik egymás életét, lenézik a másikat, határokat szabnak. És Steinbeck kegyetlenül megmutatja milyen világban is élünk mi, minek van nagyobb értéke napjainkban. És vajon az olvasó mennyire egér és mennyire ember? Megrázó és elgondolkodtató olvasmány, ajánlom mindenkinek!

Illetve utolsó bejegyzésként megemlékeznék a tengeri nyulakról is. :) Annyit emlegették őket, de fogalmam sem volt mi az. Ha a Google-be beírod, hogy tengeri nyúl, akkor valamilyen gusztustalan tengeri lényt, csigafélét dob ki találatnak - szerintem csak a fordító hibájáról lehet szó. Hiszen ezeken nincs mit gondozni, nem élnek meg egy farmon és nem valószínű, hogy takarmányt esznek, vagy sok nyereségre lehet szert tenni eladásukkal. :D De találtam egy oldalt, amely szerint a havasi nyulakat hívják néhol tengeri nyulaknak, szerintem minden bizonnyal ezekről álmodozhatott annyit...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates