2010. augusztus 7., szombat

Marilyn Monroe-ra emlékezve

1962. augusztus 5-én találták holtan lakásán, egy telefonnal a kezében Marilyn Monroe-t - a mai napig rejtélyek övezik halálának körülményeit. Nagyjából egy éve már megjelent a blogban egy bejegyzés a színésznő életrajzáról, amit igazából nem szeretnék megismételni (ide kattintva felidézhetitek), de mégis megemlékeznék valamelyest a 20. század egy legnagyobb stílusikonjáról. Személy szerint engem nagyon érdekel Marilyn pályafutása és sokat olvastam utána a neten, sőt megnéztem két életrajzi filmet is: A szexbombát (erről itt olvasható a kritikám), illetve a Norma Jean és Marilyn címűt (melynél fényévekkel jobb az előbb említett film). Youtube-on is nézegettem már felvételeket filmjeiből, viszont az az érdekes, hogy eddig mindössze egy szerepéhez volt szerencsém: a Let's Make Love (magyarul azt hiszem Szeressünk! címen fut), melyben Yves Montand partnereként tündökölt. E bejegyzésben erről a filmről is megemlékezek, illetve pár vele kapcsolatos könyvről, melyek még elolvasásra várnak.


Marilyn Monroe-val kapcsolatban három könyv sorakozik a polcomon, melyeket előbb vagy utóbb, de mindenképpen el szeretnék olvasni.

Arthur Miller: A bűnbeesés után
Mint köztudott, e művet Marilyn férje írta és kettejük viharos kapcsolata inspirálta a történetet. Nem hosszú műről van szó, kb. 200 oldal és drámai alakban - azaz párbeszédes formában. Valamiért mindig vonakodtam hozzáfogni és halogattam, hogy majd később, pedig akár egy délután alatt ki lehetne olvasni a hosszát tekintve.
Azt hiszem, az egyetlen oka, hogy eddig nem olvastam el, maga a szerző. Arthur Miller (kinek életéről a következő bejegyzés fog szólni) talán a legellenszenvesebb figurája a 20. századi irodalomnak számomra. Nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten gonosz ember volt, ami talán abból fakadt, hogy sose sikerült felnőnie és teljesen el volt szállva saját nagyságától. Milyen ember az olyan, aki direkt kitol drogfüggő feleségével ahelyett, hogy segítene neki és el se megy a temetésére vagy sosem látogatja meg kórházban Down-kóros gyermekét? Talán egyik legnehezebb feladatom volt eddigi pályafutásom során ellenszenvemet félretéve, tényszerű cikket írni erről az emberről - amelyet a következő postban e blogba is felteszek. Most azon az állásponton vagyok, hogy érdekel, mégis hogy látja Miller kettejük kapcsolatát és nem halogatom tovább, egy héten belül elolvasom A bűnbeesés utánt.


Norman Mailer: Marilyn
Norman Mailert egy időben még kevertem Arthur Millerrel - természetesen addig, amíg nem ismertem meg Marilyn életrajzát. Illetve annyi emlékem van róla, hogy egyik újságírói szemináriumra egy Mailer interjúról kellett előadást tartanom: valami olyat írtam róla, hogy isten óvjon minden újságírót az ilyen interjúalanytól, ugyanis folyamatosan visszakérdezett (Csevegni fogunk, vagy konkrét kérdéseket kapok?”, „Mit gondolnak, meddig fog tartani?”, „Hol mondtam én ezt?”, „Van valami kérdésük az egzisztencializmusról?”, „Azt akarják, hogy mondjak valami programszerűt a házasságról?”) és teljesen ő irányította a beszélgetést, kioktotta kérdezőit, akik pedig így írtak Mailerről az interjú előtti bevezetőben: „mindig is tudatában volt az önmagáról kialakított kép karbantartása fontosságának, ezért készséggel adott interjút. …egyszer emlékezetes öninterjút készített magával”.


Szóval, ez az ember írt egy csaknem 400 oldalas életrajzot Marilynről, amelyet szívesen elolvasnék - e-könyv formájában megvan, de talán ilyen terjedelmet jobb lenne nyomatásban olvasni, megrendelem majd a Bookline-on a következő alkalommal, mikor összegyűlt a kívánságlistám. :) Amúgy mindennek ellenére Mailer stílusában mégis van valami magával ragadó és vicces, ami miatt nem kelt ellenszenvet bennem az az felsőbbrendűség, amivel kioktatja a kérdezőit. Olyan, mintha jót szórakozna ezen a két női magazin számára interjút készítő zöldfülű csajszin, akiknek a (sztem előre lediktált) kérdések alapján nem sok közük van az ő munkásságához. Szóval, ha tetszik majd e könyv, akkor talán erőt veszek magamon és leporolom azt baromi vastag, ráadásul 2 kötetes A hóhér dalát, mert azt hallottam, valami olyasmi mint a Capote-féle Hidegverrel, melyet nagyon kedvelek...


Alvah Bessie: A szexbomba
Az első bekezdésben már említettem A szexbomba című életrajzi filmet, amely e könyv alapján készült. Igaz, a filmben is elhangzik, hogy a képzelet szüleménye a történet, mégis sok helyen kapcsolódik a valós életrajzhoz. A könyv pedig abban különbözik a filmtől, hogy nem Marilyn és semmilyen valós személy nevét nem használják benne, de álnevük nem jelent annyi takarást, hogy ne lehessen felismerni őket. E könyv is már a polcomon sorakozik, de előbb a klasszikusabb írók műveivel kezdem majd.

Most pedig jöjjön pár gondolat a Let's Make Love című filmről. Elsőként azzal kezdeném, amit Marilyn nyilatkozott a film főszereplőjéről: életében nem találkozott még olyan vonzó férfival, mint Yves Montand. Egyébként én is kifejezetten kedvelem Yves Montand-t: a blogban olvasható róla egy életrajz is, illetve az örökzöld Les Feuilles Mortes (Hulló falevelek) című sanzont is felidézem egy bekezdésben. Összességében az a benyomásom róla, hogy rendkívül sármos, gyönyörűen énekel, férfiak közül számomra ő a legnagyobb sanzonénekes. Így egyrészt miatta is kíváncsian vártam e filmet (melyben először láttam színészkedni), másrészt ugyanez érvényes Marilynre is, hiszen ezelőtt őt se láttam filmben játszani - csak azt, amikor őt játszották.


Abban az időszakban több zenés filmhez volt szerencsém (King Creole, Jailhouse Rock, Ének az esőben, Funny Girl, Funny Face, New York, New York) és mind közül ez tetszett a legjobban. Az alaptörténete annyi, hogy sok híres embert kifiguráz egy színház, többek között milliomos főhősünket is, aki pedig bosszúból jelentkezik a kabaréba, hogy saját maga imitátora legyen - egyből fel is veszik. Ám természetesen őt is utoléri a szerelem, mikor megismeri a színház szuperszexi sztárját és nagy választás elé kerül: továbbra is bosszút álljon-e a megaláztatásért vagy abbahagyja és mindent beismerjen a hölgynek, aki ki tudja hogy reagál a nagy vallomásra. Vicces és szórakoztató film, tele helyzetkomikumokkal. Én nagyon sokat nevettem rajta, szívesen megnézném máskor is. A két főszereplőről pedig az volt a benyomásom, hogy rendkívül jól mutatnak egymás mellett és színészileg mindketten korrektek, a műfajban kifejezetten jók... Montand-t is megnézném más filmben (majd utánanézek mit érdemes még tőle), de Marilynnel kapcsolatban már bekészítettem a Van, aki forrón szereti-t, illetve a Hétévi vágyakozást (amiben a szoknyafelfújós jelenet látható).

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

It is extremely straightforward to method them and patients can get quotes
and appointments over the cell phone. These oils
are made use of for massaging the regions influenced by
Cellulite.

Here is my webpage - http://giverguru.net

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates