2010. szeptember 12., vasárnap

Egy boltkóros naplója

Azok után, hogy egykori szerkesztőtársam az "Ezt ne nézd meg" kategóriába rakta az Egy boltkóros naplóját, nem is kaptam kedvet hozzá. Aztán tegnap estefelé úgy adódott, hogy a tévé elé szorultam és kapcsolgattam jobbnál jobb műsorokban reménykedve - így láttam meg a HBO-n az Egy boltkóros naplóját. Úgy voltam vele, hogy ha már így alakult, belepillantok egy kicsit, max. ha annyira borzalmas lesz, akkor kikapcsolom. Nem mondom, hogy szívem szerint kivenném a nézhetetlen kategóriából, mert bizonyos értelemben borzalmas volt, viszont azért mégsem nézhetetlen.


Erről a filmről Az ördög Pradat visel jutott eszembe, legalábbis olyan tekintetben, hogy sok-sok divat, újságírás és New York volt benne. A különbség azonban egyrészt a történet mélységében, másrészt a színészi alakítások kifinomultságában rejlett. Az Egy boltkóros naplójának hihetetlenül bugyuta, mondhatni irritálóan ostoba története volt: adott egy kb. síkhülye csaj, aki nem mellesleg megszállott vásárló (a függőség legvégső fázisában), mivel csomó adósságot felhalmoz, eközben sikeresen leépíti baráti körét és szerelmét, elveszti állást - és természetesen a családja marad egyedül számára, na meg jön egy hiper-szuper ötlet a megoldásra, tehát adott a happy end.


A lány zöld sállal - ezt reprezentálja a fenti kép. Ez a dolog a film fontos mozgatórugója: főhősnőnk így akad össze szerelmével, ennek segítségével lép túl függőségén és végül találja meg a boldogságát. Maga ez a metafora jól hangzott, hogy "A lány zöld sállal" (igen, ezt a szimpatikus férfi főszereplő találta ki), de semmiképpen sem illett egyrészt egy pénzügyi szaklap újságírójának nyomtatásban megjelent nevének, másrészt maga a zöld sálas lány cikkei is tűzrevaló színvonalúak voltak - inkább idegesítőek, mintsem jópofák. Talán ez volt a gond az egész filmmel: a Doktor Szöszin legalább jókat tudtam nevetni, viszont itt egy-két fájdalmas poénon kívül inkább a fejem vertem volna a falba, hogy lehet ennyire fogyatékos egy csaj, mint ez a Rebecca. XD


A színészi teljesítményekről is kár lenne beszélni: annyira förtelmes volt minden, amennyire maga a film. Vagy az is lehet, hogy egy ennyire szar alapanyagból nem lehetett mást kihozni - de ez tényleg rettenetes. A főszereplő csajszit ezelőtt semmiben sem láttam és szerintem annyira tucatarca van, hogy nem is biztos, hogy megismerném pár hét múlva. Még John Goodman, Joan Cusack vagy Kristin Scott Thomas mellékszereplése sem dobott sokat az egész alkotáson. Viszont az egyedüli, amiért talán érdemes volt megnézni, azok a szép ruhák. Az alábbi rózsaszín és színes rakottszoknyás ruhát én is elfogadnám - a dalmata pöttyös kabátkát megtarthatja a csaj. :P


Igen, összességében ez elég silány, hogy a ruhák miatt érdemes megnézni, de tényleg ez az igazság. Szépek a ruhák, jók a frizurák. Ha túllépünk a történet irritálóságán - ami a feneketlen mélységű intellektus megmutatkozása után nekem sikerült - akkor végig lehet nézni ezt a csodálatra méltó alkotást, mitöbb néhány poént is meg tudunk mosolyogni. De azért mindent összevéve elég megrázó élmény volt :D

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates