2010. szeptember 29., szerda

Hibrid (2009)

Szeptember 23-tól játsszák a hazai mozik a Hibrid című sci-fi, thriller és dráma kategóriájába egyaránt beleférő, 2009-ben készült alkotást, melynek főszerepében Adrien Brodyt és Sarah Polleyt láthatjuk. Engem a következő dolgok vezéreltek a film megtekintése szempontjából: egyrészt mi újat tud még nekem mutatni Brody azután - hogy csak a két végletet említsem - megcsodálhattam már zongoristaként illetve marslakókra vadászva; másrészt érdekesnek tűnt egy olyan történet, amely az emberek által létrehozott új fajról szól és nincs túlzottan futurisztikus köntösbe bújtatva. Nos, akinek szintén hasonló elvárásai vannak a Hibriddel kapcsolatban, megkockáztatom: nekik tetszeni fog a film - akárcsak nekem.


A történet szerint nagyjából napjainkban két tudós - akik amúgy egy sok éve együtt élő és közösen dolgozó szerelmespár - az emberi és állati gének keresztezésével titokban létrehoznak egy élőlényt. Kiderül, hogy a lénynek - akit Drennek neveztek el, ezentúl én is így említem - nagyon gyors az életciklusa, percek alatt lesz emberi léptékkel nézve napokkal idősebb: így tudósaink szeme előtt cseperedik felnőtté igen rövid idő alatt. (-> ez a sci-fi része a filmnek) Természetesen nem is lenne igazi a film bonyodalmak nélkül: Dren jelenléte olyan indulatokat és erős érzéseket ébreszt mindkét tudósban illetve kapcsolatukra nézve is, hogy jóformán kifordulnak önmagukból... (-> ez a dráma a filmben) Dren pedig afféle lázadó tinédzser vagy vadállat módjára nem tűri igazán jól, ha korlátok közé akarják szorítani és minél erősebb lesz, annál inkább küzd saját érdekeiért, másokat nem kímélve, bármilyen eszközzel. (-> ez a thriller)


Nem szeretnék sok poént, pontosabban fordulatot, váratlan eseményt lelőni a filmmel kapcsolatban, viszont van benne egy olyan jelenet, amely mindenféle filmes fórumon, sőt a sajtóban is nagy visszhangot váltott ki. Méghozzá arról van itt szó, hogy a film talán tetőpontján Adrien Brody szeretkezik Drennel. A megcsalás dologra most nem is térnék ki, hogy mennyire drámai része a filmnek. Hanem maga az aktus az érdekes, ha belegondolunk. Dren külsőségekben nem teljesen olyan mint egy ember: hosszú farka van és lábai is elég érdekesre sikeredtek. Viszont az arca és a teste - végtagjait leszámítva - emberinek tűnnek. Sőt, mint kiderült, némi rokonságban is áll e lény Brody barátnőjével, kb. ezzel magyarázható, miért kívánta meg. A felháborodást pedig az váltotta ki, hogy mennyire gusztustalan dolog a szex egy ember és egy nem ember között. Több olyan véleményt hallottam, amely szerint vki innentől nem bírta tovább nézni a filmet, kikapcsolta vagy kiment a moziból. Őszintén szólva én nem csináltam ekkora cirkuszt a jelenetből - bár tudtam előtte mások véleményei alapján, hogy kb. mire számítsak - de azért valamennyire gusztustalannak találtam, viszont meg sem fordult a fejemben, hogy ne nézzem tovább. Szóval, aki az ilyet nem bírja, az ugorja át azt a részt miután Brody megtáncoltatta Drent és újra kettesben maradnak. XD Amúgy meg dramaturgiailag szerintem jó, hogy benne volt ez a rész: ennél nagyobb válságot egy kapcsolatban be sem lehetne mutatni, mint a megcsalás.


A film erőssége az érdekes és elgondolkodtató történetek mellett a rendkívül jó színészi alakításokban rejlik. Sarah Polley szerintem élete eddigi legjobb alakítását nyújtja a filmben: igazán megkapó ahogy érzékelteti karaktere minden apró változását, ahogy a kedves, szerető fiatal hölgyből átvált az őrülten megszállott anyává, majd a saját vérére, na meg párjára féltékeny nővé - és teszi mindezt abszolút hitelesen. Sok oldalú színésznő, ezt ebből az egyetlen filmből is le lehet szűrni.
Már az első bekezdésben feltettem azt a kérdést, mi újat vagy inkább rendkívülit tud még mutatni egy olyan színész, aki Oscar-díjat nyert egy második világháború idején játszódó filmért, amelyben egy zsidó művészt alakított könnyfakasztóan megható módon; illetve ugyanez, a finom arcvonásokkal rendelkező, törékeny testalkatú színész játszik a legújabb Predator filmben, Arnold Schwarzenegger egykori szerepében domborítva - és mint kiderült pár kiló izmot magára szedve. Vajon lehetséges-e hogy a két véglet között bármi emlékezeteset alakítson Adrien Brody? A válaszom egy igen erős 'igen'. :D Azonkívül, hogy ebben a filmben sokat villantott színészi palettájából - talán A zongorista óta ez volt a legerősebb alakítás tőle - meg kellett állapítanom, hogy ő bizony jóképű is tud lenne. XD Nem, a képek nem az igaziak róla, úgy játék közben kell látni ezt az embert, hallani ahogy beszél, illetve a jellegzetes orra helyett inkább az átható tekintetére kell helyezni a hangsúlyt - és igen, a Hibridben rám nagyon is hatott a sármja, amit korábban még sosem érzékeltem. :)


Azt eddig még nem is mondtam, hogy a film rendezője ugyanaz az ember, aki A kocka című csodát alkotta. Aki látta, biztos emlékszik rá - én személy szerint nem néztem meg, de egy részletes beszámoló hatására is igen mély benyomásaim maradtak róla. Szóval, ez a Hibrid is ennyire emlékezetes marad szerintem a nézője számára: annak ellenére, hogy nem az a tipikus horrorszerű film, amin frászt kap az ember vagy fröcsög a vér, hanem inkább a lelkünkre hat és belevésődik a nézőjébe egy-egy jelenet illetve a film sötét hangulata. Nekem nagyon tetszett, akár máskor is megnézném, mindenkinek csak ajánlani tudom.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates