2010. szeptember 30., csütörtök

Szösszenet a változásról

Ha az eddig megszokott postoktól kicsit el is fog térni ez a bejegyzés, azért tökéletesen lefedi a Világ és egyéb katasztrófák témakörét szerintem. Az a helyzet, hogy mostanában életem középpontjában a következő fogalom áll: 'változás'. Nem akartam, nem terveztem, viszont pontosan ennek megfelelően alakul minden rendkívül érdekes módon. Erről fog szólni ezen bejegyzés is. Viszont senkit nem akarnék terhelni saját unalmas dolgaimmal, így egy csodaszép és tanulságos történetet kerekítettem e fogalom köré igen kreatív módon. :) Jó olvasgatást, várom a visszajelzéseket, ha netán valaki a sztori végére érne.

Szösszenet a változásról

Anna nehezen értette meg kisiskolás korában, hogy mi az a mottó. Viszont amikorra 22 esztendős lett, talált magának egyet Szabó Magda Abigéljének olvasgatása közben. Gina egy meglepő találkozás után elmélkedett a következőkről:
"…ébren feküdt még sokáig, és azon tűnődött, milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, és nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul. Egyszer csak ott van valaki a karzaton, az ember ránéz, az meg vissza rá, és attól megváltozik az élet egészen."
Bár sosem hasonlította magát Vitay Georginához, mégis teljesen átérezte a fenti gondolatmenet mélységeit: Anna rájött, hogy semmi sem történik ok nélkül és semmi sem úgy történik, ahogy szeretné az ember. A felismerés után Anna már más szemmel kémlelte a világ eseményeit. Ez volt a változáshoz vezető első lépcsőfok.


Annáról tudni kell, hogy okos lány, nem küszködik önbizalomhiánnyal és imád a barátaival kávézni. Viszont még az ő irigylésre méltó életében is lehet sötét foltot találni, amit úgy lehetne egyetlen szóval, a legfrappánsabban kifejezni, hogy 'férfiak'. Érdekes módon Anna rendkívül tehetséges a másik nem elüldözésében, ha komolyra fordulna a dolog. A vicc pedig abban rejlik, hogy ez nem vicc: Anna tudatosan ráz le minden férfit, aki komolyabb szándékkal mutatkozik irányába. Érdekes, hogy Anna sem tudja miért teszi. Barátainak csak annyit mond "mert ő sem tetszett". Igazából Anna csak Hollywoodban talált eddig számára tökéletes férfit, bár egyik barátnője epés megjegyzése szerint, ha Brad Pitt randira hívná, még őt is képes lenne elhajtani.

Anna viszont Vitay Georgina gondolatai után ráébredt az igazságra: talán neki is jobb lenne, ha megpróbálná felolvasztani jégszívét egy húsvér egyed irányába, aki nemcsak a képernyőről mosolyogna rá. Nyitva tartja a szemét ezután, és egyszer váratlan módon majd megjelenik a herceg fehér lovon. Így is tett, mindenre és mindenkire nyitottá vált és várta azt a bizonyos jelet, amiről majd megismerkszik a különleges pillanat. Néha azt hitte, hogy megtalálta, viszont hosszabb-rövidebb idő után belátta, hogy mégsem. Voltak fellángolások, de azok mindig parázzsá zsugorodtak és kihunytak. Volt egy időszak, amikor Anna úgy hitte, élete ennél szebb már nem sokkal lehetne, és karnyújtásnyira van a pillanat - majd egy borongós januári napon mindent elmosott a fagyos eső. Anna kezdte elveszteni a reményét. Anna sokat csalódott. Annának fájt látni, hogyan rohan el mellette az élet sok boldog emberrel, amikor ő nem tud az lenni. Pedig szeretne. Nagyon is. Anna úgy döntött nem lesz többé önálló akarattal rendelkező felnőtt, aláveti magát mások akaratának. Hiszen ha az áhított változás mégsem következett be, Annának szerencsére megmaradt a családja és baráti hálózata - visszatérhet a régi kerékvágásba.


Anna a borongós téli napok után, egy kis bökdösés után, észrevette a tavasz közeledtét. Anna, akárcsak a medvék, téli álma után kijött a barlangjából, nyújtózott egyet és meglátogatta a pisztrángos folyócskát. Anna beállt a sodrás közepébe és hagyta, hogy elkezdődjön egy új utazás, bár nem tudta mindez hová vezet. Anna maga is meglepődött, amikor az első állomáson rendkívüli pozitív fogadtatásban részesült: úgy érezte, hogy ő mégis csak különleges. Anna szeret villogni és itt nemcsak teret adtak neki, hanem még értékelték is. Anna fél új dolgokba belevágni, fél az ismeretlen helyektől és emberektől, de amióta beállt a sodrásba mégis állandóan ilyen helyzetekben találja magát - és igen jól leküzd minden problémát. Anna kezdte úgy érezni, hogy élete további része abból fog állni, hogy szembetalálja magát egy olyan szituációval, amit nem szeretne végigcsinálni, de mégis megteszi és büszkeséggel fogja eltölteni, hogy túl van rajta.

Anna célokat tűzött ki maga elé. Anna ezentúl csak Anna akar lenni, nem kér a becézésből. Anna mindent meg fog tenni, hogy az első állomáson sikeres legyen. Anna szeretné más állomásokon élőkkel is megértetni magát, még jobban mint eddig. Anna szeretne még többet utazni. Emellett Anna azt is szeretné, ha a jojó szóról csak a játék jutna eszébe a jövőben. Anna megígérte magának, amit már tíz éve is meg akart ígérni: egészségesen fog élni. Ezt annyira komolyan vette, hogy fontos intézkedéseket tett még hajtincsei védelme érdekében is: egy új frizura nemcsak a külső megjelenésnek, hanem a léleknek is jót tesz. További meglepő fordulat volt Annától, akit korábban minden testnevelés óra gyűlölettel töltött el, hogy mozogni kezdett: minden nap leizzasztja magát, méghozzá hastánccal. Anna úgy érezte nem tud táncolni, így tesz róla, hogy javuljon ebben is. Ez is egy cél a sok közül.

Amikor Anna gondolkodni kezd, akkor mindig történik valami. Anna összekapcsolt két dolgot, pontosabban két nevet - ami valójában ugyanaz. Anna szépeket hallott egy férfiről, akiről kiderült, hogy élete két új állomásának is részese lesz. Anna már a felismeréskor eldöntötte, hogy beleszeret a férfibe, bármi történjék. Anna nem tudja eldönteni, mondhatja-e erre az esetre, hogy szerelem első látásra, mert bizony az első találkozáskor megdobbant ott belül valami és ő már korábban is tudott erről vagyis akarta, hogy így történjen. Anna arra gondolt, nevezhetné ezt akár női megérzésnek is, hiszen ilyen komoly döntéseket ezelőtt még sosem hozott, hogy beleszeret valakibe, sejtette előre, hogy ez a helyzet más lesz mint a többi. Anna kezdte úgy érezni, hogy nemcsak saját érzelmeire lehet büszke, hanem barátait is öröm foghatja el, hogy egy húsvér, hozzá nagyon hasonló férfi irányába táplál gyengéd érzéseket. Anna felismerte, hogy Vitay Georgináéhoz igen hasonló helyzetbe jutott:
"…ébren feküdt még sokáig, és azon tűnődött, milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, és nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul. Egyszer csak ott van valaki a karzaton, az ember ránéz, az meg vissza rá, és attól megváltozik az élet egészen."


Annát utolérte a változás szele és belekapaszkodott. Anna még nem bizonyos benne, hogy elérkezett-e a pillanat. Anna fél az újabb csalódásoktól, de megszállta egy megmagyarázhatatlan pozitív energia, ami erőt ad neki a bizakodáshoz. Anna nem várta ezt, még csak nem is számított rá. Anna úgy érzi kilépett az álomvilágból és a folyó sodrása meg a szelek igenis földi dolgok. Anna szeretné, ha szeretnék. Anna szeretné hinni, hogy 'minden ember a maga szerencséjének kovácsa'. Mert Anna egy olyan végtelenbe nyúló boltívet szeretne kovácsolni, amelyből nem tud elszökni a pillanat.

2 megjegyzés:

Borostyán írta...

Szia!

Köszönöm, hogy kíváncsi vagy a véleményemre, és megkértél, hogy olvassam el a novelládat.

Nekem tetszik, én szeretem a belső véltozások leírását külső szemszögből. Ügyesen építetted fel az egészet, és megfogja az embert.

Nekem csak egy dolog nem tetszett: a rengeteg Annázás. Értem, hogy ez az egyedi stílusod része, de nekem a kevesebb jobban tetszene. :)

Csak így tovább! Próbálgasd a szárnyaidat :)

KisAnna írta...

Nekem meg éppen a sok Annázás tetszett, ennek az egésznek olyan Coelho-s légköre volt. Szívesen olvasnék még Tőled :)

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates