2010. november 18., csütörtök

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

E blogban a legelső bejegyzésem a Napsütötte Toszkána című romantikus filmről esett - jaj, de régen is volt már ez. Aki kedvet érez magában, nyugodtan visszakeresheti, valahol 2009. júliusában találja (vagy e linkre kattintva :P). Röviden és tömören az a lényeg, hogy az egyik kedvenc filmemről van szó - igazából magam is furcsállom, miért vártam eddig a könyv elolvasásával. Aztán persze találtam rá némi magyarázatot is...
Tudom, tudom, kritikát nem kezdünk ilyennel, de nem bírom ki, hogy ne adjak szót, hogy mennyire csalódtam benne. Persze azzal tisztában voltam a könyv elolvasása előtt, hogy nem teljesen ugyanaz lesz, mint a film - de hogy ennyire más, arra még én sem számítottam. Igazából nem is bánom, hogy csak a könyvtárból hoztam ki a könyvet és pénzt nem adtam érte...


Mi volt a bajom a könyvvel? Először is, valami konkrét történetet vártam volna. Tudom, velem van a baj, de annak ellenére, hogy bölcsész vagyok, mégis azt értékelem, ha konkrétan megmondják a lényeget, nekem nincs szükségem köntörfalazásra és körülírásra. Ez a könyv pedig csak arról szólt. Nem mondom, voltak olyan részek, amelyeken én is elámultam és még irigykedtem is azokra az emberekre, akik ilyen gyönyörű helyen élnek - de összességében azt éreztem a könyvvel kapcsolatban, hogy a szépséges olasz tájakban elvész a lényeg, ami maga az ember és az emberi viszonyok. Ezek a részek annyira felszínesen voltak ábrázolva a könyvben, pedig engem éppen ez érdekelt volna - meg a filmben is ezt láthatjuk viszont. A receptes részeket meg egyenesen átlapoztam... Tudom, biztos én vagyok a földhözragadott, de amikor az összetevők között olyan növényt, fűszert vagy isten tudja mit látok, amiről lövésem nincs, eszik-e vagy isszák, akkor egyből felejtős lesz. Nos, itt szinte mind az volt és a könyvben is untattak a mindenféle növényleírásos részek.


Igazából ez volt az első ilyen típusú könyv amit olvastam - hiszen ez leginkább útleírás kategóriába sorolandó szerintem. Aki ezt tudomásul veszi, elhiszi és nem képzel be magának semmi olyat, hogy "mégis biztos visszaköszönnek a film szereplői itt-ott" akkor akár még tetszhet is. Illetve Olaszország szerelmeseinek egyenesen kötelező, mert igen részletes leírást kaphatnak az olasz hétköznapokról, hogy mik foglalkoztatják az ott élőket nap mint nap. Az, hogy maga az olasz életérzés - ami számomra a film alapján a könnyedséget és a szerelmet jelenti - mennyire köszön vissza, már nem vagyok teljesen biztos benne: egy részről nagyon is, más részről elég vérszegényen. De ez csak az én szerény véleményem, lehet vitatkozni. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates