2013. március 7., csütörtök

A nyomorultak - új kiadás

Mint a musical film nagy rajongója, minden érdekel minden, ami ezzel kapcsolatos. Nemrég az egyik nagy könyvesboltban nézelődtem és megakadt a szemem a következő borítón! Mindössze annyi volt a gyanús, hogy 'mindössze' 2999 Ft-ba került, annak ellenére, hogy milyen vastag, illetve, hogy mennyire felkapott mostanság, sőt még a borítója is igen friss... Mindenesetre elégedetten nyugtáztam, hogy mennyivel szebb az otthon lévő Világirodalom Klasszikusai kiadásom és jobban is illik a lenyűgöző történethez. Majd a pénztár környékén jött a sokk!



Az aktuális top 10-es listát tartalmazó polcon volt egy kibontott példány belőle. Komolyan mondom, ennyire igénytelen könyvet már régen láttam... A filmes borító mindössze egy szabadon kivehető kb. A4-es méretű, félbehajtott fényes papír, mögötte pedig a Populart Füzeteket megidéző színvilágú címlap mindkét köteten, a belseje pedig kb. Times New Roman 10-es betűmérettel íródott, igen keskeny sortávolsággal. Összesen 1010 oldal, amit én olvastam, csaknem 2000 oldal. Szóval mindenkit lebeszélnék ezen kiadás megvételéről (itt látható a Bookline-os oldala, hogy pontosan tisztázzuk, miről is van szó) és bátorítanék mindenkit, aki meg szeretné vásárolni, hogy inkább nézzen körül egy antikváriumban és válasszon egy szebb külsejű kiadást. Amúgy pedig érdemes megvenni és elolvasni, bemásolnám a Moly-on olvasható értékelésemet! :)

"Talán ilyen hosszú könyvet még sosem olvastam (függelékek nélkül 1800 oldal, amúgy meg kb. 2000), viszont nagyjából egy hónap alatt teljesíteni mindezt, talán nem is olyan kis dolog. Általában esténként volt időm rá és az utóbbi hetekben gyakran megtörtént, hogy este 10 és hajnali 2 között a kislámpámat égetve, a takaró alá bújva merültem el Jean Valjean kalandjaiban. Velem volt karácsonykor és szilveszterkor is, az év legszebb időszakaiban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy A nyomorultak olvasása nálam egy abszolút hiánypótló dolognak számít, mivel egyetlen filmes feldolgozását sem láttam korábban és a sztoriról sem tudtam semmit, a főszereplők neve derengett csak homályosan. 

Viszont minden kétséget kizáróan most újra divatba jött A nyomorultak – hiszen két ünnep között debütált a mozikban a musical feldolgozása, amelyet ráadásul számtalan filmes díjra is nomináltak. És örülök neki, hogy éppen ekkor olvastam én is. Nagyjából a könyv 2/3-ánál járhattam, amikor nem bírtam tovább a feszültséget és megnéztem moziban a musicalt – így nem értek akkora meglepetések a könyv további eseményeit illetően, de bizton állíthatom, hogy a film által még nagyobb lendületet kaptam és vagy 2-szer akkor sebességgel olvastam a hátralévőket. 

A nyomorultakat megjelöltem kedvenc könyvemnek, méghozzá triplán is kiérdemelte: 
1. Eddigi olvasmányaim során ezelőtt mindössze egyszer cselekedtem úgy, hogy direkt halogattam a kezembe venni a könyvet, hogy minél tovább tarthasson – amikor meg végre rászántam magam, csak úgy faltam az oldalakat és sajnos egyre fogytak a lapok. :) 
2. Az utolsó 2 fejezetet olvasva sírtam – ez sem egy gyakori jelenség nálam a könyveket tekintve, bár amúgy sem vagyok egy sírós fajta. :) 
3. Sosem hittem a véletlenekben és ez a könyv talált rám éppen a megfelelő időben. Szenteste is olvastam és a történetben is éppen szentestéhez értem akkor. Hihetetlen, nem? :) Azt hiszem, ennek így kellett lennie – sosem tapasztaltam még ilyet korábban. 

Szó, mi szó, ez a műalkotás teljesen lenyűgözött, gyönyörű a történet, sokat lehet meríteni belőle és talán az a legszebb az egészben, hogy Victor Hugo olyan klasszikust hozott létre, amely akármelyik korban megértő szemekre vagy fülekre talál. Köszönöm."

Ehhez pedig még annyit tennék hozzá, hogy valahol olvastam, hogy ebben a történetben minden benne van, amit az életről tudni kell - és én is osztom ezt a véleményt, akárki is fogalmazta meg előttem. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates