2013. március 18., hétfő
Az év legjobb filmje címért is harcol az Oscar-gálán a Fekete hattyú, amely egy fiatal balerina megpróbáltatásait mutatja be A hattyúk tava próbafolyamatán keresztül. Darren Aronofsky rendezésének és Natalie Portman bravúros játékának eredménye egy valódi pszichodráma.
„Őrült
dolgot álmodtam éjjel: a fehér hattyút táncoltam” – hangzik Nina szájából a
film első mondata, in medias res. A fiatal balerina álma hihetetlen
gyorsasággal válik valóra: elnyeri A hattyúk tava főszerepét, azt a kiugrási
lehetőséget, amelyre sokan egy életen át várnak. Feladata viszont nemcsak az ártatlanság és a kecsesség
megformálásából áll, hanem a fekete hattyú érzékiségét és csalfaságát is be
kell mutatnia. A francia művészeti vezető biztos benne, hogy technikailag
tökéletes alakítást kap Ninától, viszont a fekete hattyú egyéniségét csak
foltokban látja felvillanni a lányban – de tudja, hogy képes rá. Ninát igen
gyorsan kezdi a szerep felemészteni, végül teljesen a hatása alá kerül és
elveszti a kontrollt önmaga felett.
Darren
Aronofsky a kortárs lélektani drámák mestere, a Rekviem egy álomért című
filmjének párja a Fekete hattyú. A kábítószer- és gyógyszerfüggőség mocskos
világával szemben ezúttal az éterinek és tisztának tűnő balettművészetbe
nyerhetünk betekintést. Ám kiderül, hogy a felszín alatt nincs sok különbség. Egyrészt
az ember hihetetlen sok módon tudja tönkretenni sajátmagát és eltaszítani a
segítséget akárhonnan jöjjön is. Másrészt az emberi természet nem a külsőségek
függvénye, a lelke mélyén ugyanolyan problémák emésztenek egy drogost, mint egy
balett-táncost. Mindenki meg akar felelni valakinek vagy valaminek és Aronofsky
filmjei az ebből fakadó kisiklásokra világítanak rá – akár tudomásul vesszük,
akár nem, ezek létező problémák.
Aronofsky
legújabb munkája ezúttal nem a nyersség bemutatására épül, hanem sokkal
kifinomultabb és művészibb eszközökkel interpretálja a megőrülés folyamatát: a
balett szépséget visz a sötét gondolatok közé. A Fekete hattyú egyszerre
gyönyörű és megdöbbentő, magasztos és hátborzongató, természetesen egy hatalmas
katarzissal a végén. Teljes mértékben mellőzi a sablonos hatásvadász
eszközöket, a néző úgy vonódik a film bűvkörébe, hogy jóformán észre sem veszi
– és minden bizonnyal még a zárójelenet után is ott marad egy ideig. Nem
véletlen a számtalan jelölés a különböző filmes díjátadókon.
Natalie
Portman pedig már díjra váltotta Golden Globe nominációját – amit az Oscar
előszobájának is szoktak nevezni. Natalie fiatalkorában tanult balettozni,
viszont még így is kemény munkával jutott el arra a szintre, amit a Fekete
hattyúban láthatunk. A táncórák mellett szigorú diétát kellett betartania és
speciális edzésekre járnia, hogy fizikailag is egy valódi balerinának tűnjön.
Nina megformálása az eddigi legnehezebb feladat volt a színésznő számára. Egyik
nyilatkozatában elárulta, hogy tinédzserként egy édesanyjával történt
veszekedés után megvágta saját csuklóját és ez az emlék sokat segített neki
karaktere megértésében – viszont sok negatív gondolata is támadt a forgatás
közben, nagyon megszenvedett ezzel a szereppel testi és lelki értelemben
egyaránt. Ám a végeredmény magáért beszél, a Fekete hattyúban lenyűgöző
alakítást nyújtott.
A
hattyúk tava előadás áll a film középpontjában: minden esemény ekörül forog,
maga a filmzene is ebből áll. A táncos és a zene összhangján áll vagy bukik
minden, Nina olyan mesterien táncolja a premieren a fekete hattyút, hogy a
fehéret már elrontja. Hogyan jutott idáig? Milyen árat kellett fizetnie az
álmaiért? És vajon megérte-e? A választ már a néző logikájára bízza a rendező,
viszont egy dolgot nem: a Fekete hattyú zárómondata egyértelmű
véleménynyilvánítás az egész alkotással kapcsolatban. „Tökéletes volt.”
Fekete
hattyú (Black Swan)
amerikai
filmdráma, 108 perc
Rendező:
Darren Aronofsky
Főszereplők:
Natalie Portman, Vincent Cassel, Winona Ryder
Forgalmazó:
Budapest Film
Címkék: Fekete hattyú, Natalie Portman
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése