2013. június 26., szerda

Tigrisek a filmvásznon

Csak nemrég állt össze a kép, hogy egyre több hollywoodi produkcióban kapnak komolyabb szerepet a tigrisek.Most összeszedtem a top 5-öt, ami nekem egyből beugrik, hogy van benne tigris. Mondjuk a lentieken kívül a fejemben van, hogy pl. a Gladiátorban is lehetett látni párat, mintha a Dr. Doolittle-ben is lennének meg vmelyik animációs filmben (Kung-fu pandában vagy Madagaszkárban???) - de ha eszetekbe jut még vmi, amit kifelejtettem, kérlek jelezzétek! :)

5. Micimackó
Ki ne ismerné a Micimackó rajzfilm bátor Tigrisét, aki fennragadt egy fa tetején? :) Itt kifejezetten ártalmatlan és barátságos állatnak tűnik

4. Az igazi kaland (We Bought a Zoo)
Nemrég láttam ezt a kedves filmet (ami abszolút felülmúlta várakozásaimat) és ebben is látható egy idős tigris, aki dramaturgiai szempontból igen fontos szereplője a történetnek. Ebben is szeretni valónak ábrázolják a nagymacskát.

3. Másnaposok (The Hangover)
Kétség kívül az első Másnaposok film a legeredetibb és a legjobban sikerült darabja a trilógiának - és ki ne emlékezne arra a jelenetre, amikor a legénybúcsú másnapján egy tigris találnak főszereplőink a fürdőszobában? Amúgy a kedvenc jelenetem az a filmben, amikor visszaviszik gazdájához és a jószág feléled az autóban. (A Másnaposok alapján nem szeretnék tigrist tartani... :))

2. Pi élete
2012. egyik legnagyszerűbb alkotásának főszereplője egy bengáli tigris (név szerint Richard Parker), aki a Csendes-óceánon hánykódik egy megszeppent indiai fiatallal. A Pi életéből megismerhetjük a tigris-nevelés csínját-bínját és a csíkos állatok legjellegzetesebb tulajdonságait - szerintem ez a film mutatja a legreálisabb képet a tigrisekről, amit eddig mozivásznon láthattunk.

1. A dzsungel könyve
Kiskoromban sokat láttam a rajzfilmet (talán A szépség és a szörnyeteg után ez a kedvencem) és természetesen emlékszem Maugli legmegátalkodottabb ellenségére, Sir Kánra is. Szerintem ő volt az oka, hogy sokáig nem szerettem a tigriseket, mert elég gonosz karakternek tűnt. :)


Viszont most már csak ennyit tudnék még hozzáfűzni a postomhoz:

2013. június 25., kedd

Mitől lesz jó egy botránykönyv? Hogy mindenki erről beszél? Bírósági ügy lesz belőle? Netán felháborodást kelt az olvasókban? Az ex-úszónő kicsapongásait bemutató önvallomás minden fenti kritériumnak megfelel.

„Te prűd vagy? Én őszinte.” – ekképp szól Szepesi Nikolett Én, a szexmániás című könyvének szlogenje, amely jóformán minden lámpaoszlopon ott virít. A szürke ötven árnyalata-sorozat egy olyan új trendet indított el a könyvpiacon, miszerint a bestsellereknek bővelkednie kell a jóformán pornográfnak nevezhető erotikus tartalmakkal. Szepesi Nikolett könyve is erre a nyomvonalra épül: úszókarrierjét szexuális életének kontextusába helyezi – amivel közismert sztársportolókat járat le (akiket nem nevez nevén, de felismerhetők leírása alapján).

„Egyébként szexőrültnek is tarthatsz, de ugyanúgy árulónak is. Besúgónak, aki valami megmagyarázhatatlan vágytól vezérelve a szeretőiről vall. A szeretőiről, a hódításairól. Ez a könyv is árulás, a célja pedig, hogy kiteregessem a szennyest.” Szepesi Nikolett arra is rávilágít a későbbiekben, hogy figyelem-felkeltésnek szánja művét és reméli, hogy a szülők is okulnak belőle, akik élsportolói karriert szánnak gyermeküknek.

„Fiatal vagy, amit tettél, amit végigéltél, meglehetősen durván hangzik, lesznek emberek, akiket sokkol majd, azt fogják mondani rólad, jó nagy kurva vagy. A nimfomániás nők élharcosa. De ne foglalkozz ezzel. Te csak azt tetted, amit ez a kor beléd plántált, te csak éltél a lehetőségekkel. Na, jó, nem csak éltél, kerested, kutattad ezeket a lehetőségeket. Ha most pasi lennél, a legtöbben megveregetnék a vállad, gratulálnának a hódításaidhoz. Casanova lenne a beceneved, vagy Don Juan, így viszont, hogy tangát hordasz és nem bokszeralsót, büdös ribancnak titulálnak.”

Szepesi Nikolett a fenti sorokat szánja úgymond erkölcsi tanulságnak és semmi mást, csak az adott kort – amit többször Facebook-generációnak nevez – hibáztatja életviteléért. (Lábjegyzet 1: nincs ilyen terminus, hogy Facebook-generáció. Lábjegyzet 2: amennyiben az Y és Z-generációra gondolt volna, magát akkor sem sorolhatja a 26 életévével a közösségi oldalakon felnőttek közé, mert az napjaink tinédzserjeit érinti.) Ráadásul a fővárosiakat úgymond feljebb helyezi a vidékieknél, mivel csak egy pesti tudhatja igazán, milyen is a világ közepén élni és feljutni a csúcsra. A kegyelemdöfést pedig azzal adja meg a jóérzésű olvasóinak, hogy álszent dolog a családi kötelék és a tartós párkapcsolat, mert nem erről szól az élet. Mindez éppen elég felháborító, és ekkor még nem is említettem a szinte követhetetlen mennyiségű partnereinek listáját, akikkel együtt töltött kalandjairól részletesen beszámol.

Szepesi Nikolett könyvéről minden tekintetben elmondható, hogy botrányos. Botrányos maga a tartalom, a konklúzió, a szóhasználat, a stílus és a közvetített értékrend. Tudományos megalapozottságára már utaltam a Facebook-generációval, hiszen a szerző arra sem vette a fáradságot, hogy utána olvasson ennek a kornak, amit élete megrontójának tart. Másrészt a szerző műveltségéről is tanúskodik az a kijelentése, miszerint a Pillangókisasszony egy balett. Úgy gondolom, mindennek tükrében mindenki döntse el, hogy érdemes-e időt pazarolnia rá. Mindenesetre azt a célját elérte a dicstelenül eltávolított egykori úszónő, hogy pár pillanatig mindenki rá figyeljen ismét és a pereskedések lavinájának elindításával hírnevet szerezzen - ha már úszóként nem sok maradandót alkotott… Valószínűleg savanyú a szőlő.

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás
ISBN: 9789632548340
Kiadó: Ulpius-ház, 2013

2013. június 24., hétfő

Kedvenc könyvborítók - top 5

Összegyűjtöttem 5 db olyan könyvet, amelyeknek imádom a címlapját (az egyiket pl. csak emiatt vettem meg). Amelyiknél van, bemásolom a Moly.hu-s értékelésemet is. És összegzésként annyit elmondanék, hogy igen érdekes, hogy az 5 könyvből 3 angol nyelvű (konklúzió, hogy külföldön szebb kiadások vannak??) - illetve az 5-ből 3-nak filmes adaptációs borítója van (konklúzió, hogy moziplakátokat jobban komponálva csinálnák, mint egy mezei könyvborítót??). Nektek mi a véleményetek?

5. Syrie James: Jane Austen naplója
5. helyre tettem ezt a könyvet, mert régóta szemeztem vele a címlapja miatt és sokat gondolkodtam, hogy megvegyek-e egy könyvet csak azért, mert tetszik a borítója (hozzátenném, ma már nem is tetszik... :)) Szóval, megvettem, elolvastam. A borítója jobb, mint a tartalma... :) (Ehhez nincs Moly-értékelésem).


4. Lynn Barber: Egy lányról
Filmes borító - bár maga a történet egész más, ez inkább egy életrajzi írás és megfilmesített rész, csak egy szakasz az egészből és nem is olyan részletes. De a borító magáért beszél, szép ez a pár rajta. Íme az értékelés:
"Nagyon-nagyon tetszett. Ahhoz képest, hogy előbb láttam a filmet és csak emiatt vettem kezembe a könyvet, nagyon kellemes meglepetést okozott. Az írónő életének többi momentuma is legalább annyira érdekes és elgondolkoztató, mint az a bizonyos, ami a filmet ihlette. Annak ellenére, hogy milyen életvitelt engedhetett meg magának a sorok szerzője, mégis egy hétköznapi ember alakja rajzolódik ki, annak minden örömével és problémájával együtt. A stílusát is értékeltem, kifejezetten olyan, amilyenre az újságírókat megtanítják: tényszerű, tömör mégis a sorok mögül egyértelműen kiolvashatók a le nem írt szavak és kirajzolódik szerzőjük. És egy dolgot sajnálok: hogy a táskámban kotorászva a városban nem bukkan elő többet a könyv borítója, pedig annyira jó érzés volt ránézni. :)" (5 csillag)

3. Stephenie Meyer: Twilight
Ez az angol nyelvű változat. Könyvjelzőként a blokkot használom, amivel vettem (illetve ezt a könyvben tartom), mert kellemes emlék fűződik hozzá: a megboldogult Ferihegy 1 terminálban vásároltam és velem utazott Skóciába. :) A kiadás különlegessége, ami a képen is látszik, hogy a lapok szélei pirosak. Az értékelésem:
"Szerintem nem túl nagy kihívás angolul olvasni, mert nem igényel túl komoly nyelvtudást. Ez a kedvencem a Twilight sorozatból, itt még együtt tudtam izgulni a szereplőkkel és sok minden lenyűgözött – a folytatások viszont egyre nevetségesebbé váltak… Szerintem azokat már nem is fogom eredeti nyelven olvasni, elég volt magyarul és filmen is." (5 csillag)

2. Matthew Quick: The Silver Linings Playbook

Ez egész friss könyves élmény (szintén angol nyelvű).Baromira tetszik a színhasználat, főleg ez az élénk sárga gerinc (erről tettem be egy képet, amin a saját példányom látható - alatta pedig a Csúcshatás, amit szintén megemlítenék ezen postban, mert a borítóján tök jó tapintású körök találhatók, amitől kicsit csúszós és fényes itt-ott). De visszatérve a The Silver Linings Playbookra, annyira szeretem a borítóját, hogy miután elolvastam, még csomó ideig az asztalon maradt - a papírhalom tetején, a gerincével felém. Ma már polcon van, de természetesen látom a sárgaságát. :) Elég hosszú értékelést írtam róla, mert tartalmilag is nagyon megfogott:
"Először a filmet láttam és utána döntöttem el, hogy ezt mindenképpen el kell olvasnom. Kicsit féltem, hogyan boldogulok vele eredeti nyelven – de az első pár oldal után elszállt minden ilyen félelmem. Imádtam az író stílusát és talán még sosem volt ilyen élményem angol nyelvű olvasáskor, hogy ennyire élvezem és ennyire magával ragad. Általában csak úgy olvasom, hogy átsiklok az ismeretlen szavak felett, de ez esetben nem bírtam megtenni, mindent kiszótáraztam, csakhogy még többet kapjak belőle. :) Maga a történet kicsit más, mint a filmben. Ott felturbózták az idősebb Patrick és Tiffany szerepét, és redukálták Ronnie és Veronica jelenlétét – illetve Danny egészen más volt. De valójában engem nem zavart a dolog, mert a maga műfajában mindkét alkotás zseniális. A film szerintem szétfolyt volna, ha ragaszkodtak volna a szöveghűséghez – így viszont kaptunk egy elejétől a végéig érdekfeszítő dráma filmet. A könyv pedig továbbra is ott van azoknak, akik még jobban meg szeretnék ismerni Pat Peoples-t (avagy a filmben Pat Solitano-t – amúgy rájöttem, hogy a névváltoztatás magára a Napos oldalra utal, mivel a „sol” a latin nyelvekben mindenhol Napot jelent vagy fényességre utal). 
Olvastam olyan véleményt, hogy túl sok volt a könyvben az amerikai foci és nehezebbé tette a befogadást. Nos, én ott kezdtem, hogy az első Eagles meccskor rágugliztam, mi is az az amerikai foci és a wikipédián van egy tök jó összegzés, ami alapján totál érthető minden a könyvben. Amúgy előtte annyira voltam otthon a dologban, hogy azon gondolkodtam, az amerikai focinak a baseball-t vagy a rögbit hívják – míg rájöttem, hogy ez egy harmadik sport… :D 
Nagyon élveztem azokat a részeket benne, amikor Pat az olvasmányait elemzi: A nagy Gatsby, Búcsú a fegyverektől, A skarlát betű, Az üvegbura, Zabhegyező, Huckleberry Finn – kihagytam valamit? Illetve elmosolyodtam, amikor Pat azt fejtegette, hogy mennyire tetszett neki a Zabhegyezőben, ahogy a főszereplő aggódott, hogy mi lesz a kacsákkal télen a Central Parkban – ide a Molyra én tettem fel éppen ezt a kacsás idézetet a Zabhegyezőből, nem tudom, ez mindenkinek megmarad, aki olvassa vagy ez vmilyen rejtélyes kapocs kettőnk közt? :D amúgy számomra azért is kedves ez az idézet, mert én a városligeti kacsákért aggódtam, mielőtt a Zabhegyezőt olvastam és akkor is szívderítőnek éreztem, hogy ez a kérdéskör mást is foglalkoztat… 
Pat számtalanszor elmondja, hogy gyakorolja hogy kedves legyen, ahelyett hogy az igazat mondaná. Annyiszor, de annyiszor olvastam ezt a mondatot, hogy vhogy beleivódott a gondolataim közé, úgyhogy én is erre fogok törekedni. Nem mintha komolyabb problémáim lennének ezzel, de akkor is tetszik ez az elképzelés úgy a hétköznapokat tekintve, hogy tudatosabban kellene csinálnom. 
Amikor valamilyen zenére történt utalás, mindent meghallgattam és úgy olvastam. Talán a könyv mellé lehetne csatolni egy Pat CD-t is az említett számokkal. De tényleg tök jók, hallgassátok meg őket. :) Meg az jutott még eszembe, hogy a filmben lévő táncos jelenet alatt simán szólhatott volna a Total Eclipse of the Heart – vagy legalább egy részlete. Viszont a filmbeli táncos jelenet azért volt tuti, mert jóformán egy montázs volt az egész, amit Pat is elképzelt a könyvben a gyakorlás folyamatáról. 
Úgy éreztem, hogy a Napos oldal filmben és könyvben is egyaránt ugyanaz, annak ellenére, hogy a történet kicsit eltér. Viszont a filmben is annyi minden benne van, igazából nem is maradt hiányérzetem, hogy mivel lehetett volna még megtoldani a könyvből. Szerintem így kell egy nagyszerű könyvből egy csodálatos filmadaptációt készíteni." (5 csillag)

És a győztes:

Cecelia Ahern: P.S. I Love You
Nem értem miért, de magyarul nem jelent meg ezzel a filmes borítóval, pedig annyira szép! Igazából a valóságban még szebb, mint ezen a képen, valahogy halványabbnak tűnnek a színek. Annyira harmonikus az egész és olyan meghittséget áraszt, teljesen beleszerettem első látásra. Ezt a könyvet úgy tárolom, hogy a borítóját is láthassam, ha a polcra nézek. :)
"Érdekes élmény volt, mivel először láttam a filmet, majd elolvastam magyarul, most pedig angolul is – többek között nyelvgyakorlás céljából. Magára az eredeti könyv megvásárlására (ill. olvasására) az is sarkallt, hogy nagyon tetszett a filmes borítója, mivel annyira tiszta és harmonikus színvilág jelenik meg rajta – a csodásra photoshopolt Gerard Butlerről nem is beszélve… :D Maga a történet még így többedszerre fogyasztva is tudott meglepetéssel szolgálni – ugyanis eddig nem tudatosult bennem, hogy végig Írországban játszódik a történet (a filmmel ellentétben). Továbbá az sem rémlett, hogy a magyar fordításba hogyan vezették be a többször emlegetett B&B szállásokat – de tavalyi skót nyaralásom kapcsán, abszolút el tudtam helyezni és kellemes dolgok jutottak eszembe, annak ellenére, hogy itt kicsit negatív színben tűnnek fel. Egyéb újdonság a könyvvel kapcsolatban, hogy amikor angolul olvastam, a fejemben az összes szót olyan Gerard Butleres skótos (vagy tettetett íres?) verzióban ejtettem, így nekem a cím is 'pí-esz-áj-lóv-jú'-ként maradt meg. :) És azért adtam rá csak 4 csillagot, mert vmi katartikus hiányzott nekem a végéről – viszont mindenkinek csak ajánlani tudom az angol verziót, mert könnyen érthető és pár érdekes beszédfordulatot is el lehet csípni belőle." (4 csillag)

2013. június 23., vasárnap

Előző bejegyzésem óta eltelt öt nap. Azóta jóformán beköltöztem a moziba és lemaradásaimat pótolva három filmet is megnéztem. Sokszor hallani, hogy idegesítők a mozifilmek előtti bemutatók - de én kifejezetten imádom őket! Ráadásul megnyugtató volt, hogy az előző postomban ajánlottak közül jó pár visszaköszönt (Wolverine, Only God Forgives, The Lone Ranger, The Hunger Games: Catching Fire).
A mostani bejegyzésben bemutatnék 4 filmet, amelyekre a moziban látott előzetesek alapján figyeltem fel (2 már repertoáron van, 2 pedig hamarosan jön), illetve ajánlanám azt a hármat is, amiket megnéztem.

Lopom a sztárom (The Bling Ring)

Emlékeim szerint mindhárom film előtt lenyomták ezt a trailert. Baromi jól sikerült - lehet, hogy jobb is, mint amilyen maga a film lesz. Emma Watson szerepe szerintem igen testhez álló neki és ezzel végképp levetkőzheti a Harry Potter-es korszakát. Már csak miatta is érdemesnek tartom megnézni, másrészt felkeltette az érdeklődésemet, hogy a film megtörtént esetet mutat be (uram atyám, a valóságban is léteznek ennyire agymosott amerikai fiatalok???), illetve a rendező, Sophia Coppola neve is igazi garancia. A filmet június 27-én mutatják be hazánkban.

Az elnök végveszélyben (White House Down)

Kicsit kilóg a sorból ez a film, mivel nem azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy önmagáért megnézzem - hanem, hogy összehasonlíthassam. Ugyanis már korábban írtam a Támadás a Fehér Ház ellen című akciófilmről és nekem úgy tűnik, hogy ez is teljesen ugyanarra a kaptafára készül. És nem értem, hogy pár hónapon belül mi értelme van feldolgozni ugyanazt a témát. Gerard Butlerre jobban bukom, mint Channing Tatumra, úgyhogy nálam nem igazán nyert, max. érdekességképpen ajánlanám. (Amúgy maga a film címe is egy mixnek tűnik, hirtelen beugrott róla a Sólyom végveszélyben és Az elnök különgépe is). Az elnök végveszélyben augusztus végén jön a mozikba.

Acélember (Man of Steel)

Mostanság mindenki erről a filmről beszél - és ahogy hallom, inkább negatív kritikákat kap a közönség részéről, mintsem jókat. Szerintem érdemes megnézni ezt a Superman-es filmet, márcsak a nagy felhajtás miatt is - aztán majd mindenki meglátja, mennyire tetszik neki. Én nem vagyok meggyőzve róla, hogy ez is az a kategória lenne, aminek nagyobb a füstje mint a lángja. Már a mozikban - 4DX-ben is.

Gyakornokok (The Internship)

Szerintem akinek tetszett az Ünneprontók ünnepe, annak kötelező a Gyakornokok is. Óriási ez az Owen Wilson - Vince Vaughn páros, ráadásul nagyon tuti témába nyúltak bele. A Google és a modern technika okozta generációs különbsége karikatúrájára épülő sztori minden korosztálynak szerezhet vidám perceket. Már a mozikban.

Transz (Trance)

Ezt már láttam. James McAvoy skót akcentusa is megérne egy misét (mivel Danny Boyle rendező külön kívánsága volt, hogy így beszéljen), de maga a történet is. Festménylopás, hipnózis, akció és erotika - mindegyik benne van ebben a lüktető thrillerben. Ráadásul a filmvégére magam sem jöttem rá, hogy akkor most pontosan ki-kicsoda benne - de nem kusza gondolatokkal jöttem ki a moziból, hanem, hogy ez baromi jó volt és tényleg, annyira lüktető (ez rá a tökéletes szó), és annyira nagyszerű mindhárom főszereplő (és James McAvoy kék szemei még mindig annyira lenyűgözőek), hogy csak és kizárólag ajánlani tudom mindenkinek! :)

A Föld után (After Earth)

Will Smith mindig is nagy kedvencem volt, bár ritkább esetekben mentem el moziba, hogy megnézzem legújabb filmjét. A Föld után kivételt képez ilyen szempontból: rettentő látványosnak tűnik a bemutató alapján, illetve fiával együtt akcióznak. Az elvárásaimnak tökéletesen megfelelt, izgalmas, az első perctől az utolsóig leköti az ember figyelmét, nagyszerű a látványvilág és az élőlények megjelenítése, továbbá valóban szuper csapatot alkot Will és Jaden. Még a film előtt utánaolvastam egy kicsit és állítom, még többet dobott rajta annak tudatában megnézni, hogy apa és fia együtt álmodták meg ezt a filmet (illetve anyuka is besegített az ötletelésbe) és kifejezetten vicces volt Jaden mozgását figyelni, mert egy interjúban Will elmesélte, hogy az volt a legkeményebb meló, hogy megtanítsa a fiát úgy futni, hogy az a képernyőn is jól mutasson. :)

A nagy Gatsby (The Great Gatsby)

Már régóta vártam, hogy megnézhessem - és befizettem egy 3D-s előadásra. Bevallom, hogy így utólag a film egyik hivatalos trailere sem tetszik különösképpen - talán ez a fenti tükrözi még leginkább, hogy milyen érzéseket kelt is a film a nézőben. Óriási alkotás, gyönyörű a díszlet (3D-ben lélegzetelállító), nagyszerűek a színészek, a tartalom teljes mértékben szívfacsaró és elgondolkodtató. Bár a szépirodalmi alaptól mi mást is várhatnánk. :)

2013. június 18., kedd

Összeállítottam egy top 10-es listát bemutatóval és rövid indoklással együtt, hogy mely filmekre vagyok igazán kíváncsi, amik a közeljövőben (gondolom idén) kerülnek a mozikba. Próbáltam rangsorolni, bár elképzelhetőnek tartom, hogy már akár holnap simán megvariálnám a lista elejét - így ez az összeállítás konkrétan a ma esti hangulatomat tükrözi. :)

10. The Lone Ranger
Johnny Depp megint őrült, ráadásul egy izgalmasnak és látványosnak tűnő kalandfilmben. Nekem ennyi bőven elég is... :)


9. World War Z
Ezt a filmet már akkor felvettem a megnézendő filmek listájára, amikor még csak hazánkban forgatták (és nagy botrány volt a reptéren, mert lefoglalták a műfegyvereket - mivel az okos vámosok igaziaknak hitték és a procedúra miatt hátráltatták a forgatást, a világ meg a magyar reptereseken röhögött). De lényeg, a lényeg, következetesen megnézek minden olyan hollywoodi produkciót, amit Magyarországon készítenek. A következő érvem, hogy ugyanebben az időben jártam Skóciában is, és mit ad isten, Glasgow belvárosának egy része le volt zárva, mert Brad Pitt éppen ott forgatta a zombis filmjét - és egy helyi újság tanulsága szerint rajongókkal is fotózkodott. Ha pedig mindez nem tette volna elég szimpatikussá a produkciót, megnéztem a lenti trailert és maga a sztori is felkeltette az érdeklődésemet. Mondjuk az a repülős jelenet elég necces, már a Kényszerleszállás után fokozódott a repülési fóbiám.


8. The Hunger Games: Catching Fire
Idén kerül mozikba az Éhezők viadalának folytatása. Elég annyit mondanom erről, hogy nagyon szerettem az első részt, illetve Jennifer Lawrence nagy kedvencem mostanában.


7. Diana
Naomi Watts is a kedvenc színésznőim sorába tartozik, az utóbbi időben szinte kivétel nélkül minden filmjét szeretek, amiben szerepel és nagyon drukkolok neki, hogy előbb-utóbb becsússzon egy Oscar. Másrészt Nagy-Britannia mániás lévén minden érdekel, ami a királyi családdal kapcsolatos. Diana hercegnő halálára is tisztán emlékszem gyerekkoromból és a mai napig őrzök egy 100xSzép extra kiadású újságot, amely csodás képekkel állított emléket a szívek hercegnőjének.


6. Behind the Candelabra
Ennek a filmnek képtelen vagyok megjegyezni a címét... Viszont nemrég láttam egy brit tv-showt, amiben Michael Douglas volt az egyik sztárvendég és kedvet csinált a film megnézéshez, olyan élvezettel beszélt róla. Elmondta, hogy maga sem hitte volna, hogy képes lesz ezt a szerepet eljátszani, de most igen elégedett a teljesítményével. És az a tudat nyugtatja, hogy kevesebbszer csókolta meg Matt Damont, mint ahányszor Bradley Cooper (a show másik sztárvendége) Robert De Nirot. :D


5. The Wolf of Wall Street
Nos, maga a két főszereplő (Leonardo DiCaprio és Matthew McConaughey) már önmagában - külön-külön - is arra sarkallna, hogy miattuk megnézzem, bármiről is szóljon. De így együtt pláne, ráadásul Martin Scorsese rendező neve is garancia a színvonalra. Mi több, az egész top 10-es listámat elnézve kijelenthetem, hogy ennek a filmnek sikerült a legütősebbre a trailere. (És Leo mosolya az utolsó megjelenésekor igencsak szíven talált... :))


4. Only God Forgives
Ryan Goslingot mostanában nagyon felkapták és abszolút értem is, hogy miért. Van benne valami megmagyarázhatatlan, amivel óriási hatást gyakorol rám és nem bírom levenni a szemem róla, ha a vásznon van, pedig nem látom olyan rendkívül jóképűnek. Szó mi szó, érdemes megnézni akármit, amiben játszik, mert korosztálya egyik legtehetségesebbje és előbb vagy utóbb szerintem neki is befigyel majd egy Oscar. Lehet, hogy nem konkrétan ezért, de úgy látom, hogy nagyon érik benne valami, amivel még óriásit fog durranni.


3. Prisoners
Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal egy thrillerben... Mit is mondjak. Miután megnéztem a trailert úgy gondoltam, hogy ez nekem kötelező. Imádom az ilyen típusú filmeket és ez különösen izgalmasnak tűnik a sztorija alapján. A két főszereplő pedig garancia, hogy jó is lesz - ők olyan színészek mindketten, akik általában nem nyúlnak mellé a szerepválasztáskor.


2. The Hobbit: The Desolation of Smaug
Nem kell túlmagyaráznom, Gyűrűk ura rajongó vagyok és imádtam az első Hobbit filmet is. Innentől nyilván kötelező ezt is megnéznem. Kicsit nosztalgikus érzésem van, mint a Gyűrűk ura idején, mikor számoltam vissza a hónapokat, hogy mennyit is kell várni a folytatásig, illetve vagy százszor megnéztem a bemutatót, hátha elcsípek még egy érdekes részletecskét.


1. Wolverine
Imádom az X-Men filmeket, mindegyiket láttam már, nem is egyszer. Ennek a mostaninak az a különlegessége, hogy maga a trailer nem csinált kedvet hozzá - sőt, rendkívül furcsának és a korábbiakhoz képest teljesen másnak (talán a helyszín teszi?) látom. Éppen ezért várom kíváncsian annyira és nyitott vagyok rá, hogy meggyőzzön, hogy mégis illik a sorozatba és nagyon jól sikerült... :)

2013. június 15., szombat

Lopott szavak

FIGYELEM! FIGYELEM! Az alábbi kritika azt a filmet mutatja be, ami az utóbbi időkben leginkább megmozgatta a fantáziámat és szerintem lebilincselő minden tekintetben - viszont tudtommal nem igazán közismert alkotás. Fogadjátok sok szeretettel írásomat és nézzétek meg a filmet! :) Kedvcsinálónak itt a trailer:



Miből születnek a szavak és vajon mi rejtőzik mögöttük? Mekkora felelősséggel jár a szavak birtoklása? És egyáltalán mi a jelentőségük? A rendkívül elgondolkodtató dráma ezen kérdésekre keresi a választ, Dennis Quaid, Bradley Cooper és Jeremy Irons tolmácsolásában.


A Lopott szavak cselekménye három szálon fut: egy elismert író (Dennis Quaid) felolvas regényéből, amely egy fiatal szárnypróbálgató íróról (Bradley Cooper) szól, aki találkozik egy idős emberrel (Jeremy Irons) és ő elmesél neki egy történetet. Valójában nem olyan bonyolult, amilyennek leírva tűnik. A film nagy erénye, hogy rendkívül szépen fényképezték, magával ragadó a történeteket átkötő narráció és profi színészi alakításokat láthatunk. A filmet 2012 évvégén mutatták be a hazai mozikban, valószínűleg az év végi filmdömpingnek köszönhetően elsikkadt a látványosabb és zajosabb alkotások között. Azonban a DVD-kampánya erősebbre sikeredett és remélhetően többekhez eljut ez a nagyszerű alkotás.


A film egyik témája a plágium. A fiatal író (Bradley Cooper karaktere) a hőn áhított sikert úgy érte el, hogy véletlenül rátalált egy kézirat(ra) és a helyesírási hibákat sem kijavítva sajátjaként adta be egy könyvkiadónak. Azonban megszólalt élő lelkiismerete (Jeremy Irons karaktere) és akkora pofont kapott az élettől, amin valószínűleg sosem tudta túltenni magát. Azonban itt még mindig nem ér véget a film és egy másik elgondolkodtató dolgot toltak a nézők elé: miután elmesélte könyve végét az író (Dennis Quaid karaktere), kifejtette, hogy ez csak egy lehetséges befejezés, ami valaki fejéből pattant ki. Talán igazából nem így történt volna. Mert a valóság és a fikció nagyon közel állnak egymáshoz, de mégsem érintkeznek. Az, amit elképzelsz valakiről és az, ami az illető valójában, két teljesen különböző dolog. Az elvárások és a valóság nem ugyanaz. Mindezek után pedig még egy csattanós befejezésre is futotta, ami után a néző minden bizonnyal elgondolkodik, netán késztetést érez, hogy beszéljen róla.


A Lopott szavakban mindhárom főszereplő nagyszerűen hozta karakterét. Úgy tűnik, hogy Bradley Cooper vonzza a pályakezdő írók szerepkörét (a Csúcshatásban is innen indult), akik válságban vannak és nem tudnak mit kezdeni magukkal, majd nagyon szépen hozza a sikeres szépfiút és a drámaiságot is a későbbiekben. (A szerep testhez állóságáról pedig még annyit, hogy 2012-ben a világ legszexibb férfijének kikiáltott Bradley Cooper csodaszép kék szemeire is kitérnek egy jelenet erejéig.)


Jeremy Irons-on valószínűleg sokat dolgoztak a sminkesek, hogy több mint nyolcvan évesnek tűnjön - de véleményem szerint kevesebb ránccal is abszolút hiteles lett volna. Miatta érdemes eredeti nyelven, feliratosan is megnézni a filmet, mert gyönyörű, ahogyan visszaemlékezését hallhatjuk.


Dennis Quaid megjelenése sem a legelőnyösebb ebben a filmben, viszont talán még sosem játszott ennyire hitelesen. További mellékszerepekben láthatjuk Zoe Saldana-t (Avatar) és Olivia Wilde-ot (Dr. House) - akikben az is közös, hogy hosszabb-rövidebb ideig mindketten randizgattak Bradley Cooperrel a forgatás után.


A Lopott szavak igazi csemege lehet a könyvek szerelmeseinek, a sztárszereposztások kedvelőinek, a több szálon futó cselekmények rajongóinak vagy akár azoknak is, akik úgy érzik, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb értékes és elgondolkodtató film készül. Ráadásul aktuális problémákat feszeget film, amelyet intő példaként ajánlanék minden fiatalnak is.


Lopott szavak (The Words, 2012)
amerikai dráma, 96 perc
Rendező: Lee Sternthal, Brian Klugman
Főszereplők: Bradley Cooper, Jeremy Irons, Dennis Quaid
Forgalmazó: Big Bang Media


Forrás
























2013. június 13., csütörtök

Tudom, nem kimondottan friss slágerről és videoklipről van szó - viszont még mindig szeretem. Ennek a videónak rendkívüli hatása van rám. Tetszik maga a szám is és megható történet elevenedik meg a néző előtt, ráadásul egy igazi filmsztár is beugrott. Diego Luna különösen kedves számomra, mivel kiköpötten úgy néz ki, mint az első nagy szerelmem - és nem tehetek róla, de mindig őt látom benne. :) Ugyanaz a kisfiús mosoly, ennivaló tekintet és ebben a klipben ahogy bohóckodnak egymással, ahogy bemutatják a szerelmüket, egyszerűen nem tudok túllépni. (De a Dirty Dancing 2-vel is hasonló tapasztalataim vannak.)
Szóval nem nézem meg túlzottan gyakran ezt a klipet, hogy ne kínozzam annyira magam, de ha nagy ritkán rávetemedek, annyira megszállnak az emlékek, hogy az utolsó képsor után továbbra is mereven nézek magam elé bambán. :) Nyilván nem ez volt a klip készítőinek célja, csak egy szerelmi történetet akartak bemutatni, amely még passzol is a dalszöveghez - de ez a legnagyszerűbb dolog, amikor a világ másik végén élő ember is magára ismer, vagy övének érzi. Ezért érdemes csinálni. Sose gondoltam volna, hogy éppen Katy Perry kapcsán mondom majd ezt, de tényleg így van. Jól van, azért Diego Lunának is van némi szerepe mindebben... :)

2013. június 12., szerda

Itt láthattok egy magyar készítésű interjút a Másnaposok 3. főszereplőivel. Eddig sem titkoltam, hogy Bradley Cooper nagy kedvencem, így örülök, hogy ő is benne van, bár kicsit furcsa a viselkedése. Gondolom nap mint nap faggatták őket az újságírók gagyi kérdésekkel, de azért ha már forog a kamera, lehetett volna kevésbé életunt is. Nem is tudom, mi lett volna Ed Helms nélkül, aki tök lelkesen válaszol mindenre. :) Viszont a videó elemzésekor azt is ki kell emelnem, hogy azért felcsillant Bradley kék szeme, amikor kevésbé általános kérdés jött (a Jennifer Anistonos) - és imádom a The Shop Around The Corner beszólását, mivel úgy tűnik ő az egyetlen akinek van némi fogalma Budapestről :) ráadásul ezt a filmet még én sem láttam, de most már tuti megnézem. Meg mondjuk az interjú készítőjének tájékozatlanságát mutatja, hogy Jennifer Anistonnal kapcsolatban nem Bradley-t faggatta, mivel ők nemcsak közös filmet készítettek, de randiztak is egymással... :)


2013. június 11., kedd

Mellékhatások

Úgy tűnik, megint virágkorukat élik Hollywoodban azok a filmek, amelyek mentális betegségekről szólnak. Az igazi sztárparádét felvonultató Soderbergh-thrillerben ezúttal a depressziós és szuicid hajlamokkal bíró főhősnő félre gyógyszerezését követhetjük nyomon.


Korábbi mentális betegségeket bemutató sikerfilmek közé sorolható a klasszikus Száll a kakukk fészkére Jack Nicholsonnal vagy az Észvesztő Angelina Jolie-val: mindkét film elmegyógyintézetben játszódik és az említett színészek minden nagyobb filmes díjat besöpörtek alakításaikkal. Pár éve a Fekete hattyú skizofrén főhősnőjét alakító Natalie Portman szintén tarolt. Emellett még külön kiemelendő A bárányok hallgatnak, amely habár inkább krimi, viszont főszereplője, Dr. Hannibal Lecter, egy elmebeteg, sorozatgyilkos pszichológus. Lecter figurájának első megjelenése szintén Oscart hozott a megtestesítője, azaz Sir Anthony Hopkins konyhájára. Ráadásul azóta három további film is készült Lecter doktor elő- és utóéletéről (megjelenés sorrendjében: Hannibal, A vörös sárkány, Hannibal ébredése)és idén kezdték sugározni a Hannibal című tévésorozatot Dr. Lecter rémtetteivel főszerepben, amely hallatlan sikereket ért el a tengerentúlon és hazánkban is. Az idei Oscar-gála nagy esélyesei között találhattuk a Napos oldalt (amely egy bipoláris férfi mindennapjait mutatja be) és a The Master-t (melynek főszereplője poszttraumás stressz betegségtől szenved).

Mindezek után napjaink egyik legmenőbb rendezője is ehhez a témakörhöz nyúlt (illetve észlelte, hogy szuicid hajlamok hiánycikknek számítanak mostanában a filmes piacon). Steven Soderbergh (Ocean’s Eleven / Twelve /Thirteen, Erin Brockovich, Traffic, Magic Mike) önmagát nem meghazudtolva ismét összecsődített egy kisebb-fajta sztárparádét filmjéhez: főszerepben Rooney Mara (aki A tetovált lányban tavalyelőtt már játszott egy elmegyógyintézetből szabadult antiszociális személyiségzavaros karaktert), mellette Jude Law (aki egy pszichiáter bőrében tetszeleg), Catherine Zeta-Jones (szintén hitelesnek tűnő pszichiáter) és a kigyúrt testű Chaning Tatum (aki ezúttal nem kockás hasizmait mutogatja, hanem áldozattá válik).


A Mellékhatások egész érdekes, ám de kissé érthetetlenül indul. Adott egy 28 éves hölgy (Rooney Mara), akinek férje(Chaning Tatum) 5 évig ült börtönben és éppen szabadul. Azonban a depresszióra hajlamos nő nemhogy örülne a szabadlábra helyezésnek, hanem még mélyebb depresszióba zuhan, majd öngyilkosságot kísérel meg. Ekkor kerül a képbe egy pszichiáter (Jude Law), aki először gyengébb gyógyszerekkel kísérletezik rajta. Majd páciense kérésére és a nő előző pszichiátere (Catherine Zeta-Jones) tanácsára kipróbálják a frissen piacra dobott csodaszert, amelytől alvajáróvá válik a korábban inszomniás beteg, viszont érezhetően visszatér tőle az életkedve. Azonban teljesen váratlanul alvajárás közben erőszakos lesz és megöli férjét. Innentől egy igazi krimi bontakozik ki (a betegség mikéntje és drámai alakítások helyett), melynek középpontjában a felelősségvállalás kérdése áll, aztán egy idő után érdekes fordulatot vesz a film és teljesen más kicsengése lesz, mint amire bárki is számítana az előzetes információk alapján. Viszont az érthetetlen és kérdéses szálak kétségtelenül elvarródnak.


Soderbergh előző filmje, a Magic Mike is hasonló olyan szempontból, hogy a néző teljesen mást kap, mint amit elvárna a trailerek vagy a reklámok alapján. Ez egyrészt meglepő, másrészt zavaró. Úgy tűnik, most már ez is a Soderbergh-féle bevált recepthez tartozik, hogy megvezeti a nézőit. Továbbá a színészekből sem tudta kihozni a maximumot. A tetovált lánnyal berobbant Rooney Mara csak haloványabb koppintása Lisbeth Salanderként nyújtott alakításának, amelyért Oscar-díjra is jelölték anno. A többi szereplővel pedig már dolgozott Soderbergh korábban Jude Law-val a Fertőzésben, Catherine Zeta-Jones-szal az Ocean’s filmekben és a Trafficban, Chaning Tatummal a Magic Mike-ban. Valószínűleg a sok sztár inkább hátrányára, mintsem előnyére vált a produkciónak, mivel mindenki többet várt volna tőlük. Illetve a filmtől is. Összességében azonban elmondható, hogy jobban sikerült mint az előző Soderbergh-film, a Magic Mike – de azért nem egészen hozza azt a színvonalat, mint a kilencvenes években. Azonban akinek felkelti érdeklődését a mentális betegséges témakör és valami fordulatosra vágyik, ismert arcokkal a főszerepekben, nyugodtan megnézheti, hiszen egy átlagos mozifilmnél még így is többet tud. A Mellékhatások egy olyan alkotás, amitől valószínűleg egyetlen néző sem szenved el majd mellékhatásokat.


Mellékhatások (Side Effects, 2013)
Amerikai thriller, 106 perc
Főszereplők: Rooney Mara, Jude Law, Catherine Zeta-Jones, Channing Tatum
Rendező: Steven Soderbergh
Forgalmazó: Pro Video Filme & Distribution Kft.


Forrás

;;

Template by:
Free Blog Templates