2013. augusztus 20., kedd

Ezúttal a Smash című sorozatból hoztam egy részletet. Sajnos csak 2 évadot élt meg, pedig szerintem nagyon eredeti ötleten alapuló széria. A Broadway musical világát mutatja be és szemtanúi lehetünk egy Marilyn Monroe életéről szóló musical elkészítésének és utóéletének - sok-sok eredeti dallal fűszerezve.És nem mellesleg a színészek / énekesek is csodásak benne, mint ahogy ezt az alábbi videó is mutatja.

2013. augusztus 19., hétfő

1 nap késéssel, de sok boldog születésnapot kívánok Robert Redfordnak, aki immár 77 éves! Az alábbi képek az 1974-es A nagy Gatsby-ből származnak, akkor 38 éves volt - és állítom, hogy sose volt olyan jóképű, mint ebben... :)















2013. augusztus 18., vasárnap

2008 óta minden az Alkonyattól, vámpíroktól és vérfarkasoktól volt hangos. A bestseller és a belőle készült mozi igazi kultuszt teremtett és alaposan felforgatta a fiatalság mindennapjait. Most a sikerszéria végéhez érkeztünk, a mozikba került a befejező epizód.


2008. előtt még senki sem tudta, ki az a Robert Pattinson: ma már tinilányok milliói rajonganak érte. 2008. előtt a fiatalságot nem különösebben izgatták a vérszívók: ma már vámpíros sminkkészletek lehet kapni a drogériákban. Jóformán mindenki, aki él és mozog, hallotta már a „tvájlájt” szót, és tudja, hogy „az a vámpíros sztori”. Nagyot fordult a világ, mióta Stephenie Meyer könyvét kiadták a világ minden táján. Azonban lassan a végéhez ér az őrület: a mozikba került az utolsó rész. Vajon érdemes-e megnézni a záró epizódot? Mindjárt kiderül!


Az Alkonyat első része mindenkinél nagyot durrant, milliónyian lettek szerelmesek Edward Cullen-be és kezdtek epekedni a halhatatlan vámpír-létforma után. A folytatás, amely Újhold címen jelentkezett, tovább borzolta a kedélyeket, ugyanis félmeztelen, kockás hasú vérfarkasokkal turbózódott fel a történet – így Jacob Black (vagyis Taylor Lautner) rajongók sokasága is létrejött. A harmadik epizód, a Napfogyatkozás, talán ezután már csak a szokásos vámpír-vérfarkas sablont hozta, nem volt annyira sem meglepő, sem rendkívül. A negyedik rész, a Hajnalhasadás könyv formájában egy darab regény, filmben viszont kettéválasztották. Valószínűleg a vád nem alaptalan, hogy a mérhetetlen siker meglovagolása végett döntöttek úgy, hogy annyi bőrt húznak le a Twilight Saga-ról, amennyit csak lehetséges. Ezek után a záró részhez fűzött remények nem tartalmaztak semmit olyan elvárását, ami miatt igazán parádés befejezésre kellene számítani. Viszont mindenki szereti a pozitív meglepetéseket…


A Hajnalhasadás második részében az a dicséretes, hogy valójában sokkal szórakoztatóbb mint maga a regény. Egy-két filmes fordulatnak köszönhetően még többet is megtudhatunk a történetről, mint amit az írott verzió tartalmaz – a hitelességet pedig az bizonyítja, hogy a forgatókönyv írásában maga a regények megálmodója is részt vett. A romantika, az akció, a vérszívás vagy a hollywood-ian giccses idill is éppen a kellő mennyiségben található meg benne és itt mondok köszönetet, amiért pár filmkockával lerendezték Bella vámpír-életbe illeszkedését – amely a könyvben végtelenül hosszúnak tűnt. Ráadásul a lassított felvételek és annak színvilága, amelyek vámpír-szemmel mutatják meg a forks-i erdőt, kifejezetten gyönyörködtetőre sikeredtek.


Maguk a színészek nem okoztak meglepetést, az eddig megszokott formájukat hozták mindnyájan. Viszont érdekes volt látni azokat a jeleneteket, amelyek visszatekintenek Edward és Bella legelső találkozására és régi, közös emlékeikre. Ezekből is látszik, hogy a szereppel együtt ők is felnőttek. A képi világ és az üresjárat-mentes cselekmény-vezetés mellett azért is sikerült jól az utolsó rész, mert sikeresen visszacsempész valami bájt az első részből, amikor mindenki megszerette az egész történetet.


Vajon hogyan tovább? Milyen lesz az élet Twilight nélkül? Robert Pattinson már az Alkonyattal párhuzamosan is elkezdte építgetni saját karrierjét és látványosan fejlődik – neki talán jól is jön, hogy túlléphet a vámpír-klisén. Kristen Stewart már régi motoros, kislány kora óta színészkedik, valószínűleg őt sem kell félteni. A többieknek viszont még innen sem egyenes az út a karrier tetőpontjára, szükségeltetik letenni pár dolgot az asztalra. Mindenesetre most még mindenki örülhet az utolsó rész sikerének és elégedetten nyugtázhatja, hogy véget ért egy vámpírok és vérfarkasok tarkította korszak az életében.


Alkonyat – Hajnalhasadás II. rész (The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 2)
2012, amerikai fantasy, 112 perc
Főszereplők: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner
Rendező: Bill Condon
Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.





2013. augusztus 17., szombat

Batman visszatért egy utolsó csata erejéig: a trilógia záródarabja már a magyar premier előtt hírhedté vált, mivel a denveri bemutatón egy gázmaszkos férfi 12 nézőt ölt meg, 59 embert megsebesített fegyverével. Mindennek ellenére mégis moziba merészkedtünk, a látogatás pedig nem volt hiábavaló.


A legutóbbi Batman film nyolc év kihagyással veszi fel a történet fonalát Gotham városában. Bruce Wayne-ből egy megkeseredett remete lett, Batman vele együtt önkéntes száműzetésbe menekült. Azonban egy Bane nevű, különös álarcot viselő, a város csatornáiban rejtőző zsoldos át kívánja venni az uralmat Gotham polgárai felett. Ráadásul felbukkan egy macskajelmezes betörő is, aki Bruce Wayne életét is bonyolítja. Ezt már Batman sem nézheti tétlenül, így újra akcióba lendül a rég nem látott szuperhős.

Mindezen felül a 165 perces film sok meglepetést és izgalmat tartogat. Az előző két epizódhoz hasonlóan kellően sötét légkör fogadja a nézőt és realisztikus köntösbe bújtatják a történetet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a szuperhősök akármikor megmenthetik életünket. Az újabb Batman filmek kapcsán az az érzésünk támadhat, hogy talán a denevérember kezd egy kicsit kiöregedni, mivel mindhárom részben különösen meggyűlik a baja ellenfelei elpusztításával. A Felemelkedésben szinte lehetetlen küldetésnek tűnik, hogy a sántikáló és őszülő halántékú férfi a jelmez alatt képes legyőzni az elemi gonoszságot megtestesítő és ereje teljében lévő Bane-t. Így a záróepizódban a legkilátástalanabb a harc Gotham megmentéséért és Batman mindenhatóságát vagy örökéletűségét sem tudjuk már készpénznek venni.


A korábbi részekhez hasonlóan ezúttal is az immár Oscar-díjas Christian Bale formálja meg Batmant, akin a sminkeseknek köszönhetően jócskán meglátszik a történetben eltelt nyolc év. Batman karakterében az a különleges, hogy a film közben nemcsak fizikai, hanem komoly lelki megpróbáltatásokon is keresztülmegy, valójában önmagát kell megtalálnia ahhoz, hogy legyőzhesse ellenfelét. Így rendkívül lényeges, hogy egy olyan színészre osszák a főszerepet, aki az akció mellett drámai szerepekben is otthon van – Bale pedig nagyszerű választásnak tűnik már a legelső Batman filmje óta. A Macskanő szerepében Anne Hathaway-t láthatjuk, aki üdítő színfoltként tűnik fel a trilógia zárórészében, egyértelműen jót tett a film hangulatának az újabb karakter. Ráadásul Macskanő neve is úgymond tisztára lett mosva, mert a Halle Berry-féle legutóbbi alkotás óta eléggé lecsökkent a reputációja. A mellékszerepekben régi ismerősként feltűnik Michael Caine (akinek az eddigi legnagyobb szerep jut a Batman filmnekben) és Morgan Freeman, az elvetemült gázálarcost a szinte felismerhetetlenségig elmaszkírozott Tom Hardy formálja meg és Marion Cotillard is felbukkan egy gazdag üzletasszony szerepében.


A rendező, Christopher Nolan a Felemelkedéssel saját karrierjének csúcsára ért és egyértelműen kialakult a Nolan–stílus, melynek útját már az Eredettel elkezdte kitaposni. Több párhuzam és hasonlóság fedezhető fel az Eredet és a Felemelkedés között – ráadásul csak rá kell nézni a szereplőgárdára és megállapítható, hogy már csak a színészek alapján is mekkora az átfedés. Remélhetően ez a bevált Nolan-csapat még több hasonlóan jól sikerült alkotással örvendezteti meg a nézőket. Annak ellenére, hogy a rendező kijelentette, hogy nem akarja tovább folytatni a Batman filmeket, mégis annyira nyitva hagyta a történetet, hogy akár egy folytatás is belefér.


A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises)
Rendező: Christopher Nolan
Főszereplők: Christian Bale, Tom Hardy, Anne Hathaway, Marion Cotillard, Michael Caine
Forgalmazó: InterCom


2013. augusztus 16., péntek

Éjfélkor Párizsban

Woody Allen nevét hallva senki sem marad vélemény nélkül. Van aki szereti, van aki nem – de a nézőre gyakorolt hatása vitathatatlan. Legújabb filmjét, egy romantikus vígjátékot Párizsban készítette el, amely igazi meglepetéseket tartogat…


Először megemlíthetnénk, hogy mit is keres Owen Wilson egy Woody Allen-filmben? Film megnézése után a válasz egyértelmű: egy olyan főhős kellett, aki könnyen megszerethető komikus alkat, ám annyira kifinomul művész, hogy minden ripacsságát a tengerentúlon felejti. Owen Wilson éppen ilyen. Az általa megformált karakter egy alkotói válságban lévő forgatókönyvíró, aki a menyasszonyával érkezik álmai városába, Párizsba és szorgalmazza, hogy költözzenek ide. Lenyűgözi Párizs (főképp esőben), és az utcákat róva fantáziál a század eleji művészekről, akik annyi inspirációt gyűjthettek a fények városában.


Másodszor beszélhetnénk magáról Párizsról. Amikor egy romantikus film a szerelem városában játszódik, az általában egy rendkívül elcsépelt húzás. Vajon miért esett Woody Allen ebbe a banális hibába? Nos, a válasz itt is egyértelmű a film megtekintése után: akinek van érzéke hozzá, csak tegye nyugodtan. A filmben nemhogy nem tűnik lerágott csontnak Párizs Eiffel-tornyostól, Notre Dame-ostól, Diadalívestől stb., hanem a néző kedvét is meghozza, hogy el(vagy vissza)menjen erre a gyönyörű helyre. Úti filmekben sem lehetne ilyen meseszépen bemutatni Párizst, ahogy Woody Allen tette. Amikor a főhős áradozik a városról, a nézőnek jóformán a szíve szakad meg, hogy most nem lehet ott… A pár éve bemutatott Párizs, szeretlek! egy valóságos, hétköznapi városképet mutatott be kisfilmjei által, ezzel szemben az Éjfél Párizsban pedig egy varázslatos helyet, amelynél nem találhatunk szebbet a föld kerekén. E film tökéletes reklám Párizsnak!


Harmadszor jöjjön pár szó a film karaktereiről. Hogy veszi a bátorságot Woody Allen, hogy egy filmbe, mi több, egy helyszínre, tömörítsen olyan művészeket, mint Ernest Hemingway, Cole Porter, T. S. Elliot, F. Scott Fitzgerald, Gertrude Stein, Pablo Picasso, Salvador Dalí és Luis Buñuel? E kérdés megválaszolásával eljutottunk arra a pontra, hogy ismertessük, miről is szól a film. Tipikus Woody Allen vonás, hogy egyrészt történik valami a filmben, másrészt a néző elkezd gondolkodni mit is lát – és valami egészen rendkívülire bukkan a felszín alatt. Az imént említett emberek hétköznapi tulajdonságokkal felruházva elevenednek meg előttünk, ráadásul egy karikatúraként ábrázolva. Mindegyiknek van valami flúgja vagy furcsa jellemvonása, viszont cselekedeteiket és gondolkodásukat tekintve nem térnek el egy átlagos embertől, vagy főhősünktől sem (aki időutazás segítségével csöppen az általa aranykornak titulált 1920-as évek Párizsába). Allen interpretációja szerint ezek az emberek saját életüket szövik bele műveikbe és a kiindulópont akár egy banális hétköznapi esemény is lehet – a sztori szerint főhősünk is több nagy mű megszületését segítette elő.


Negyedszer, Woody Allenről elterjedt az utóbbi filmjeit figyelembe véve, hogy sok sztárt foglalkoztat egy filmben különböző mellékszerepekben, viszont ez gyakran az alkotás rovására megy: egyrészt a színész is félvállról veszi, másrészt csak nézőcsalogatónak használja őket. Nos, az Éjfél Párizsbanra nem igaz a fenti sztereotípia, mondhatni a mellékszereplők villanásai maradnak a legemlékezetesebb alakítások a filmben. Marion Cotillard, Adrien Brody, Kathy Bates, Michael Sheen vagy a francia First Lady Carla Bruni mind-mind üde színfoltjai a mozinak. Egyedül Rachel McAdams játéka túlzás egy kicsit, a kelleténél hisztérikusabban formálja meg a céltudatos menyasszonyt.


Woody Allen filmjeit gyakorta titulálják réteg-filmeknek, viszont erre tökéletes ellenpélda az Éjfél Párizsban. A könnyedén követhető cselekmény, a szarkasztikus humor és mélyben lappangó gondolatok egyvelege egy üdítő filmet eredményez, amely akár délutáni limonádénak is elmegy, de egy lefekvés előtti gondolatébresztő kategóriába is belefér. Az Éjfél Párizsban végső kicsengése szerint az emberek mindig az a kort tartják unalmasnak, amelyben ő maguk élnek. Az elvágyódás egy idealizált világba az emberi természet velejárója – szeretnek nosztalgiázni vagy hamisan bálványozni bizonyos múltbéli időszakokat. Viszont Párizs állandó, kortól és nemtől függetlenül ugyanolyan varázslatos mindenki számára – talán nemcsak Woody Allen sugallata szerint…


Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris, 2011)
spanyol, amerikai romantikus vígjáték, 94 perc
Rendező: Woody Allen
Főszereplők: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard
Forgalmazó: Budapest Film



2013. augusztus 15., csütörtök

Bel Ami - A szépfiú

Divatossá vált a klasszikus szépirodalom remekeit újra leforgatni. Az idei év egyik legjobban várt feldolgozása minden kétséget kizáróan az Anna Karenina lesz, viszont előtte a francia realizmus egyik gyöngyszemét is megnézhetjük, amelyet nem máshol, mint Budapesten forgattak.


Guy de Maupassant A szépfiú című regénye 1885-ben jelent. Főhőse Georges Duroy, egy paraszti sorból származó katona, aki jelentéktelen beosztásban szerez állást Párizsban egy lapnál miután leszerelt. Azonban kihasználja jóképűségét, sármját és a kor zavaros, erkölcstelen, korrupt társadalmi viszonyait, így a társadalmi ranglétrán egyre feljebb menetel. Georges gazdag és befolyásos nőket csábít el mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, így rangra és vagyonra tesz szert. A férfi gátlástalansága révén szerelmi kalandjai egyre veszélyesebbé válnak. A nők csak Szépfiúként emlegetik,viszont a férjeknek ő válik a legnagyobb ellenségévé. Amíg a pár évtizeddel korábban íródott Vörös és fekete hasonló ambíciókkal bíró főhőse csúfos bukással végezte, ebben a történetben a törtető fiatal megdicsőül a társadalom abszolút egyetértése mellett.


A 2012-es filmadaptáció hűen követi a regény cselekményét. Ezek után ésszerűnek tűnik a kérdés, hogy mégis mi újat tud adni a nézőknek egy film, hiszen akár el is olvashatják, netán már meg is tették. A kulcs a színészekben és a helyszínekben rejlik. Előbbieket tekintve igazi sztárparádéval dicsekedhet a film. A főszerepet az a Robert Pattinson játssza, aki a köztudatban még mindig az Alkonyat vérszívó vámpírjaként él, pedig már régen kinőtte a tini karaktereket. Ezt bizonyítja Georges Duroy figurája is, melynek megformálásával Pattinson talán élete eddigi legjobb alakítását nyújtja. Partnernői között találjuk a szintén tinifilmekből feltört Christina Riccit, a valóságos dámaként tündöklő Uma Thurmant és a nagyszerű Kristin Scott Thomast.


A 19. századi Párizs illusztrálásának legideálisabb helyszínét Budapesten találták meg. Pár évvel korábban óriási szenzációnak mutatkozott, hogy a tinilányok bálványa hazánkban forgat és az Andrássy út környékét ellepték a rajongók. A Bel Ami megtekintése közben nem kell a nézőnek túl szemfülesnek lennie ahhoz, hogy ráismerjen a fővárosi utcákra és épületekre (például az Operaházra). Figyelemre méltóak a belső helyszínek is, rendkívül igényes színvilággal rendelkezik a film és árad belőle a párizsi elegancia.


Azonban a film összességében mégis kicsit felszínesre sikeredett. Pedig minden adott volt hozzá, hogy ebből valami nagyszerű és emlékezetes süljön ki, akárcsak megtörtént már ez a Veszedelmes viszonyok esetében is, ahol John Malkovich olyan hölgyek mellett űzte cselszövéseit, mint Glenn Close, Michelle Pfeiffer és szintén Uma Thurman. A Bel Ami ezzel szemben kissé összecsapottnak tűnik, amelynek oka valószínűleg a forgatókönyvben keresendő. Mindenesetre senki nem veszít semmit, ha megnézi a filmet – már csak Budapest miatt is. Továbbá az sem kétséges, hogy a film üzenete egyértelműen átszűrődik a nézőhöz és biztosan megállapítja majd a moziból kifelé jövet, hogy Maupassant kora óta nem is változott akkorát a világ.


Bel Ami - A szépfiú
Rendező: Nick Ormerod, Declan Donnellan
Főszereplők: Robert Pattinson, Christina Ricci, Uma Thurman, Kristin Scott Thomas
Forgalmazó: Ristretto Distribution Kft.







2013. augusztus 14., szerda

Először csak kósza pletykának tűnt a folytatás, majd mindenhonnan érkeztek hírek, hogy a régi szereplőgárdából ki vállalta el a folytatás és ki nem, végül újabb hollywoodi sztárokról is suttogtak, akik felbukkantak a forgatáson – ám most már visszafordíthatatlanul lehorgonyzott a mozikban A Karib-tenger kalózainak negyedik epizódja.


Általában minden folytatásos szériáról szóló ismertetést úgy szoktak kezdeni, hogy hol is hagytuk abba a legutóbbi rész végén. Ezúttal felesleges lenne ilyenekbe bocsátkozni, mivel új időszámítás kezdődött a Karib-tenger kalózainak életében. A három epizódon kibontakozó Orlando Bloom és Keira Knightley románc már annyira múlté, hogy még megemlítés szintjén sem halljuk a negyedik részben. Viszont Jack Sparrow kapitány és a Fekete Gyöngy nevét annál inkább, mi több, még örök ellensége, Barbossa is visszatért – de ezúttal egy lábbal kevesebbel állt a földön vagy a hajón.


Az Ismeretlen vizeken első egysége Londonban játszódik. A menekülős és tipikus Jack Sparrow-s helyzetkomikumokkal tűzdelt jelenetekkel igazán lázba hozzák a nézőt: talán az is felsejlik egyesekben, hogy ez van olyan jó, mint a klasszikus első rész. A romlást az epizódra Penélope Cruz megjelenése hozza: a színészi teljesítményében semmi kifogást nem lehet találni, de az tény, hogy miután feltűnt a vásznon, végeszakadt az izgalmaknak és az egykori nosztalgiának. Kiderült, hogy Jack Sparrow egykori szeretőjéről van szó, akivel még vagy táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, vagy nem – erre egyértelműen nem kapunk választ a két és negyedóra alatt. Viszont a nő rákényszeríti kalózunkat, hogy szálljon fel hajójára, amely az ifjúság forrását hivatott megtalálni. Amikor már nincs visszaút, kiderül, hogy az egykori kedves édesapja is a hajón van, aki nem más, mint Feketeszakáll, a rettegett kalóz – aki nem mellesleg eltulajdonította Barbossától a Fekete Gyöngyöt és fél lábát. A bonyodalmak innen indulnak és a megszokott kalózfortélyokon és legendákon kívül új lényekkel is megismerkedhetünk, például a szirénekkel.


A Karib-tenger kalózaival kapcsolatban már többször olvashattuk, hogy csak „egy újabb bőrt akarnak lehúzni”, akár az első rész után vége lehetett volna, úgyis egész maradt volna a történet. Ilyen szempontból egy egészen új megközelítésben tálalták a negyedik epizódot, mivel a történetnek nem sok köze volt a korábbi háromhoz – aki nem látta volna őket, ő is könnyedén felveheti e rész fonalát. Még az az előnye is megvolt például a harmadik résszel szemben, hogy annyira tiszta lappal indult a sztori, hogy odafigyelni se nagyon kellett, szájbarágósan érthető volt minden esemény. Viszont a forgatókönyv elég felszínesre sikerült: az egyetlen dolog ami megmentette az Ismeretlen vizeket, a színészi játék, mivel főszereplőink lubickoltak szerepükben.


Johnny Depp negyedszerre már abszolút rutinból hozta Jack Sparrow-t, viszont még mindig annyira élvezetesen formálja meg e szerepét, hogy nem lehet megunni. Jutalomjáték számára Jack Sparrow, teljesen összenőtt ezzel a karakterrel, ám ugyanolyan profizmussal alakítja, mint a legelején – ez pedig rendkívüli érdem, mivel a folytatásos filmek kulcsfiguráinak színészei legtöbbször kifáradnak már a második rész végére is, nemhogy a negyedikére. Penélope Cruz is jó választásnak bizonyult Angelica szerepére, színészileg méltó párja volt Johnny Deppnek és vele kapcsolatban még azt sem lehet felhozni, hogy itt-ott irritáló lett volna a filmben, mint anno Keira Knightley.


Összességében A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken csalódás is volt, meg nem is. Annyiban negatív az élmény, hogy az első húsz perc, fél óra után nagyon leült a cselekmény és nem azt kapta a néző, amire ezek után számított. Viszont jó volt látni, hogy egy ilyen lapos forgatókönyvből mennyit ki tudnak hozni a tehetséges színészek – és sem az ismerős arcokban, sem az új szereplőkben sem lehetett kifogást találni. A látvány pedig a szokásos volt: hajó, tenger, szigetek, dzsungel némi mitologikus elemekkel megspékelve. Aki kedvelte a korábbi részeket, biztos nem fog rossz szájízzel kijönni a moziból – sőt, talán pozitívabb élményekkel távozik, mint a harmadik epizód után.


A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides, 2011)
amerikai kalandfilm
Szereplők: Johnny Depp, Penélope Cruz, Geoffrey Rush, Ian McShane
Forgalmazó: Fórum Hungary




;;

Template by:
Free Blog Templates