Világ és egyéb katasztrófák

Kocsis Tibor - I want to know what love is

2012-02-16T16:47:00.002+01:00

Idén még nem volt alkalmam említést tenni a legutóbbi X-Faktor győzteséről, akinek csak gratulálni tudok! Jöjjön a kedvenc dalom:

Menő pasik - Akkor és most

2011-06-17T14:30:00.003+02:00

A férfiideálok nem változnak, csak a hírességek felett jár el az idő! ;) Következzék a People magazin összeállítása!

Szívtipró akkor:

Szívtipró most:

Rosszfiú akkor:

Rosszfiú most:

Lázadó akkor:

Lázadó most:

A skót akkor:

A skót most:

Akcióhős akkor:

Akcióhős most:

Aranyifjú akkor:

Aranyifjú most:

Amerikai idol akkor:

Amerikai idol most:

ÜDV! :)

2011-06-17T13:20:00.004+02:00

Üdvözlök Mindenkit!

Mióta legutóbb itt jártam, látom megnőtt a rendszeres olvasóink száma is. Az az igazság, hogy talán nyáron lesz időm pár újabb bejegyzésre, de közel sem olyan rendszeresen mint a régi szép időkben.

Mióta legutóbb itt jártam, sok minden megváltozott. Egyrészt nincs időm semmire, másrészt számos jelentősebb változás történt velem. Kicsit felnőttem, kicsit visszaestem tinédzserkorom szintjére. Hát ilyen ez a szerelem... :D

Ennek fényében egy olyan videót küldenék, ami az egyik kedvenc sorozatom mondhatni legcsodálatosabb jelenete - legalábbis számomra. Egyik úticélom New York, ahová szeretnék eljutni életem során - és az ilyen filmkockák mindig megfájdítják a szívemet egy kicsit. :) Másrészt, a sorozat szempontjából is elragadó jelenet, hiszen nemcsak New York életérzése van benne, hanem Carrie egyik legőszintébb pillanata is.

A győztesek

2010-12-26T22:49:00.003+01:00

Az X-Faktor és a Megasztár szériát is lelkesen követtem. Először fordult elő a zenei tehetségkutatók történetében az az énekes nyert, akinek én is drukkoltam - ráadásul mindkét műsorban így történt. :)

Ezúton is szeretnék gratulálni Tolvai Renátának és Vastag Csabának - a folytatást pedig alig várom, hogy milyen lesz az első önálló lemezük. E postban megnézhetitek a két kedvenc dalomat tőlük, amellyel abszolút meggyőztek:

Tolvai Renáta - Crazy

Ha valaki feltenné nekem azt a bárgyú kérdést, hogy mi a kedvenc számom és erős tiltakozásom ellenére hajthatatlanul választ követelne, akkor azt mondanám, hogy Aerosmith Crazy-je az, amit bárhol és bármikor imádok, zene, szöveg és hang is stimmel, a szuper videoklipről nem is beszélve. Így igen nehéz ezt bárkinek is überelnie, aki e dalt kívánja előadni. Amikor láttam Tolvai Renáta Crazy-jét, megemeltem a nem létező kalapom és azt mondtam "ez igen, ennek a lánynak kell nyernie" - és így is lett. :)

Vastag Csaba: Wherever you will go

Az első döntőn énekelte Csaba e dalt - mondanom sem kell, hogy azóta ő a kedvencem, végig neki drukkoltam, így igazi öröm volt, mikor ő nyerte meg végül az X-Faktort. Nekem ezt a számot Csaba sose tudta felülmúlni a későbbi döntőkben sem, bár 1-2szer azért rezgett a léc a Wherever you will go egyeduralmát tekintve.

Janicsák Veca - I have nothing

2010-11-20T00:18:00.004+01:00

Amióta Janicsák Veca elénekelte az X-Faktor egyik selejtezőjén Alicia Keys Empire State of Mind (Part II) dalát, azóta kedvelem. Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem végtelenül szimpatikus lány - és az összes dalt imádom, amit választ. Hát igen, a hasonló ízlés sokat jelent. Végig drukkoltam neki, hogy jusson minél tovább: és igen, bent van a legjobb 12 között. Aztán történt valami: úgy éreztem, hogy Veca vonzereje, ami olyan megfoghatatlan volt, amiért megkedveltem, fogyóban van... Lassan odáig jutottunk, hogy szinte csak egy volt a sok tehetség között. És jött az a bizonyos párbaj.

A Summer Sisters-szel kellett megvívnia, akikről azt hiszem mindenki, aki nézi az X-Faktort, tudhatja, hogy mennyire nagyszerű hanggal vannak megáldva: egyszerűen lenyűgöző az a képzettség, amivel minden alkalommal a színpadra álltak. Ők voltak talán a leginkább vérprofik az összes döntős közül. És gondolom nem véletlenül, Veca úgy érezte - későbbi nyilatkozatából tudhatjuk - hogy egyértelműen ő fog kiesni. Annyi történt, hogy kiállt a színpadra és úgy énekelte el Whitney Houston I have nothing című slágerét, mintha az utolsó dala lenne.

És megtörtént a CSODA! Néztem, átéltem és a végén még én is elmorzsoltam pár könnycseppet annyira gyönyörű volt! Veca pályafutása eddigi legjobbját nyújtotta, megnyílt, teljes szívét kitárta a nézőknek- és abszolút megérdemelten ő jutott tovább. Azóta pedig egyik ámulatból a másikba esek, annyira szépen énekel minden műsorban. Azt hiszem, most már ő is elhiszi és megtalálta magában az X-Faktort.

Íme az a bizonyos I have nothing, amit akárhányszor kezdek el nézni, mindig úgy magával ragad, hogy nem tudom csak úgy leállítani - végig kell néznem. Maga a dal is annyira illik a szituációhoz - egyszerűen tökéletes választás egy párbajra, gratulálunk innen is Geszti mentor úrnak :P - és leginkább csak ezzel a szóval tudnám jellemezni (magamat ismételve): gyönyörű.

Whitney Houston: I have nothing

Share my life, take me for what I am
Coz I'll never change all my colors for you
Take my love, I'll never ask for too much
Just all that you are and everything that you do

I don't really need to look very much further
I don't want to have to go where you don't follow
I won't hold it back again, this passion inside
Can't run from myself
There's nowhere to hide

Well,don't make me close one more door
I don't wanna hurt anymore
Stay in my arms if you dare
Or must I imagine you there
Don't walk away from me...
I have nothing, nothing, nothing
If I don't have you, you, you, you, you, you...

You see through, right to the heart of me
You break down my walls with the strength of your love mmmmm...
I never knew love like I've known it with you
Will a memory survive, one I can hold on to

I don't really need to look very much further
I don't want to have to go where you don't follow
I won't hold it back again, this passion inside
I Can't run from myself
There's nowhere to hide
Your love I'll remember, forever

Don't make me close one more door
I don't wanna hurt anymore
Stay in my arms if you dare
Or must I imagine you there
Don't walk away from me...
I have nothing, nothing, nothing...

Well,don't make me close one more door
I don't wanna hurt anymore
Stay in my arms if you dare
Or must I imagine you there
Don't walk away from me no...
Don't walk away from me
Don't you dare walk away from me
I have nothing, nothing, nothing
If I don't have you, you
ooohhh,ooooh
if i don't have you...

Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal

2010-11-19T14:26:00.004+01:00

Love and Other Drugs - magyarul Szerelem és más drogok - címmel startol november 24-től egy romantikus vígjáték Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal főszereplésével. A történet szerint egy Viagra eladással foglalkozó ügynök - Jake - összetalálkozik egy hosszú távú kapcsolatot nem akaró hölggyel - Anne. A romantikus komédiák tipikus jegyeit viselő történetet szerintem mindenképpen a két főszereplő játéka teszi - vagy teheti - érdekessé, mivel korosztályuk legtehetségesebb színészeiről van szó. A premier környékén készült egy merész képsorozat róluk, amely alapján egyértelműen látszik, mit is érdemes várnunk a filmtől és mennyire összhangban vannak. Legalul pedig a film trailer-ét is meg lehet nézni - viszont arról sajnos nincsenek híreim, hogy mikor lesz a magyar premier.

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

2010-11-18T23:26:00.002+01:00

E blogban a legelső bejegyzésem a Napsütötte Toszkána című romantikus filmről esett - jaj, de régen is volt már ez. Aki kedvet érez magában, nyugodtan visszakeresheti, valahol 2009. júliusában találja (vagy e linkre kattintva :P). Röviden és tömören az a lényeg, hogy az egyik kedvenc filmemről van szó - igazából magam is furcsállom, miért vártam eddig a könyv elolvasásával. Aztán persze találtam rá némi magyarázatot is...

Tudom, tudom, kritikát nem kezdünk ilyennel, de nem bírom ki, hogy ne adjak szót, hogy mennyire csalódtam benne. Persze azzal tisztában voltam a könyv elolvasása előtt, hogy nem teljesen ugyanaz lesz, mint a film - de hogy ennyire más, arra még én sem számítottam. Igazából nem is bánom, hogy csak a könyvtárból hoztam ki a könyvet és pénzt nem adtam érte...

Mi volt a bajom a könyvvel? Először is, valami konkrét történetet vártam volna. Tudom, velem van a baj, de annak ellenére, hogy bölcsész vagyok, mégis azt értékelem, ha konkrétan megmondják a lényeget, nekem nincs szükségem köntörfalazásra és körülírásra. Ez a könyv pedig csak arról szólt. Nem mondom, voltak olyan részek, amelyeken én is elámultam és még irigykedtem is azokra az emberekre, akik ilyen gyönyörű helyen élnek - de összességében azt éreztem a könyvvel kapcsolatban, hogy a szépséges olasz tájakban elvész a lényeg, ami maga az ember és az emberi viszonyok. Ezek a részek annyira felszínesen voltak ábrázolva a könyvben, pedig engem éppen ez érdekelt volna - meg a filmben is ezt láthatjuk viszont. A receptes részeket meg egyenesen átlapoztam... Tudom, biztos én vagyok a földhözragadott, de amikor az összetevők között olyan növényt, fűszert vagy isten tudja mit látok, amiről lövésem nincs, eszik-e vagy isszák, akkor egyből felejtős lesz. Nos, itt szinte mind az volt és a könyvben is untattak a mindenféle növényleírásos részek.

Igazából ez volt az első ilyen típusú könyv amit olvastam - hiszen ez leginkább útleírás kategóriába sorolandó szerintem. Aki ezt tudomásul veszi, elhiszi és nem képzel be magának semmi olyat, hogy "mégis biztos visszaköszönnek a film szereplői itt-ott" akkor akár még tetszhet is. Illetve Olaszország szerelmeseinek egyenesen kötelező, mert igen részletes leírást kaphatnak az olasz hétköznapokról, hogy mik foglalkoztatják az ott élőket nap mint nap. Az, hogy maga az olasz életérzés - ami számomra a film alapján a könnyedséget és a szerelmet jelenti - mennyire köszön vissza, már nem vagyok teljesen biztos benne: egy részről nagyon is, más részről elég vérszegényen. De ez csak az én szerény véleményem, lehet vitatkozni. :)

Zrínyi Miklós

2010-11-18T23:18:00.003+01:00

346 éve halt meg Zrínyi Miklós egy Csáktornya melletti vadászaton. Egy megsebzett vadkan agyara vetett véget a horvát bán életének, bár a kortársak és az utókor összeesküvésről szóló elméletektől hangos.

Zrínyi Miklós 1620. május 1-jén született egy muraközi főnemesi családban. Itáliában tanult, anyanyelvi szinten beszélt magyarul, horvátul, németül, olaszul, törökül és latinul. Dédapja szintén a Zrínyi Miklós nevet viselte, az ő emléke előtt tisztelegve írta meg leghíresebb művét, a Szigeti veszedelmet. Két éven keresztül dolgozott rajta és 1647-48 telére készült el nagyszabású eposza. 15 énekben és 1566 versszakban meséli el Szigetvár 1566-os megszállásának történetét és dédapja hősiességét. A mű 1651-ben jelent meg Bécsben.

Zrínyi Miklós költő és író is volt, a 17. század legkiemelkedőbb barokk irodalmára. Új politikai, haditudományi és publicisztikai műfajokat hozott létre. Prózai írásaira Pázmány Péter stílusa nagy hatással volt. Fiatal korában kezdett verseket írni, amiket 20-25 évesen vetett papírra. Legismertebb művei közé tartozik a Tábori kis tracta (1646-51) és a Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661). Előbbi egy katonai szabályzat. Utóbbiban pedig Machiavelli politikai gondolkodó tanait alkalmazza a haza viszonyokra. Zrínyi irodalmának középpontjában a nemzeti összefogás gondolata áll. Hitt benne, hogy sikerülhet kiűzni a törököt az országból és létrejöhet egy Habsburgoktól független nemzet. A maga korában szinte nem is olvasták műveit. Kazinczy Ferenc fedezte fel újból, ő adta a Zrínyiász nevet a Szigeti veszedelemnek.

Mindennek ellenére Zrínyi elsősorban katonának tartotta magát. Egész életében a törökök ellen harcolt. Először csak a saját birtokát szabadította fel, majd kiűzte az oszmánokat a Muraközből és Magyarországot, Erdélyt, Karintiát és Stájerországot egyaránt védte. A harmincéves háborúba is bekapcsolódott saját költségén felállított hadseregével. Sikeres hadjáratai jutalmául 1646-ban Horvátország kapitányává és Zala vármegye főispánjává nevezték ki. Egy évvel később pedig az ország bánja és főkapitánya lett.

A Habsburg udvar nem nézte jó szemmel, hogy felépítette Muraköz védelme érdekében Új-Zrínyivárat 1661-ben. Örökös vetélytársa volt Montecuccoli, a császári hadak vezére, aki nem tudta visszaverni a török támadást két évvel később. Ekkor I. Lipót császár Zrínyit nevezte ki a magyar hadak parancsnokává. Nemcsak megvédte az országot, hanem hadjáratot szervezve 240 kilométerre behatolt az ellenséges vonalak mögé. Montecuccoli serege ezalatt hagyta, hogy a törökök elfoglalják és felrobbantsák Új-Zrínyivárat. Bár sikerült győzelmet elérni a szentgotthárdi ütközetben, a vasvári béke mégis érzékenyen érintette a magyarokat, mivel több visszahódított terület került újra török kézre. Zrínyin a béke után elkeseredés lett úrrá és a magyar államiság újjáépítését kezdte el tervezni.

1664. november 18-án került sor a magyar történelem egyik legtöbbet vitatott eseményére. Zrínyi Miklós ezen a napon több magyar és horvát főúrral vadászni indult a Csáktornya környéki kursaneczi erdőbe. Póka István közölte vele, hogy megsebesített egy vadkant és még utol lehetne érni. Ezután Zrínyi lóra pattant és követte a vadászt. A vadkan Zrínyi lábán és fején három sebet ejtett. Szemtanúk beszámolója alapján a nyaki sérülése volt a legsúlyosabb: a vadkan agyara a nyakcsigolyánál hatolt be és minden eret és izmot átszakítva a túloldalon kijött. Zrínyinek esélye sem volt túlélni eme sebesülését.

Történelmi vitákra az adhatott okot, hogy a baleset megtörténtekor senki sem volt Zrínyivel. Bethlen Miklós, nem közvetlen szemtanú szerint egyszerű vadászbalesetről volt szó. Mások viszont arra gyanakodnak, hogy Póka István ölte meg, akit a bécsi kormány fogadott fel. Bárhogy is történt, az vitathatatlan tény, hogy Zrínyi utolsó éveiben a császári udvarnak túl sok kellemetlenséget okozott. A „baleset” pedig a magyaroknak nagy veszteséget okozott: egy kiváló katonával és költővel szegényedett az ország.

Évvégi musical CD dömping

2010-11-18T20:26:00.006+01:00

Gondoltam megér egy bejegyzést, hogy sorra vegyük, milyen újdonságokkal lepnek meg minket kedvenc musical-énekeseink. Illetve nem mindegyik teljesen friss lemez, de mindenképpen az idei kínálatból származik, méghozzá az év második feléből. Szerintem szép karácsonyi ajándék lenne bármelyik, és a választás nem egyszerű.

Siménfalvy Ágota - Ébred valami a szívemben

1. Ébred valami a szívemben

2. Közel a Naphoz

3. Titkos szobák szerelme

4. Menyasszonytánc (Mészáros Árpád Zsolttal)

5. Jó estét nyár, jó estét szerelem

6. Homályosan

7. Elfelejtett bosszanova

8. Rázd meg, baby

9. Én leszek

10. Most kell eldöntenem

11. Amikor melletted vagyok

Milyen?

Popzene, régi nagy slágerekkel, Ágó kellemes hangján.

Kinek?

Akik szeretik a retrózene igényes újradolgozását.

Szerény vélemény:

Nagyon szeretem, a Most kell eldöntenem egyből felkerült az mp3-lejátszómra.

Bereczki Zoltán: Álomkép

1. Szállj velem

2. A kerek egész

3. A holnap másé már

4. 1001 éjjel

5. Várj!

6. Feel alive

7. Szeress úgy (ahogy én)!

8. Álomkép

9. Fel kell, hogy ébredj

10. Koldus maradsz

11. Kerek egész (angol nyelvű verzió)

Milyen?

Elektronikus tüc-tüc, napjaink meghatározó zenestílusához igazodva. Rádiókban is hallani BeZo-t mostanság.

Kinek?

Természetesen azoknak, akiknek bejön ez a stílus - és színvonalas énekhangon akarják ezt hallani, ami ritkaság a magyar zeneiparban...

Szerény vélemény:

Nekem nem tetszett, mert nem szeretem az ilyen stílusú zenét.

Nagy Sándor: Szavak

1. Kérlek várj

2. Megöl a szerelem

2. Ha a holnap nem jön el

4. Azt mondják

5. Név nélkül

6. Szívemből szól

7. Rossz játék

8. Szívemben bomba van (Duett Gallusz Nikolettel)

9. Szavak

10. Ha valaki

11. Tánc nélkül nem élsz!

12. Vigyázz rám

13. Szédülj el velem

Milyen?

Latinos és végtelenül romantikus egy érző szívű macsó interpretálásában.

Kinek?

Egyértelműen az érzékeny lelkületű hölgyeknek. :)

Szerény vélemény:

Nekem egy kicsit túlzottan is csöpögött, de módjával fogyasztva kellemes élmény.

Polyák Lilla & Homonnay Zsolt: Két szív

1. Két szív (valahol dobban) - duett

2. Itt és most - Lilla

3. Te meg én - duett

4. Szólj - duett

5. Angyal - Zsolt

6. Te vigyázz rám - Lilla

7. Ringass még! - duett

8. Szerelem el ne hagyj - duett

9. Bántottalak - Zsolt

10. Tánc - duett

11. Tűz és jég - duett

12. Érzem, hogy jössz még - duett

13. Kezdet és vég - duett

Milyen?

Külföldi dalfeldolgozások és saját szerzemények találhatók rajta: vannak pörgősebb és vannak lassabb nóták - de a közös mindben, hogy fülbemászó és lélekmelengető.

Kinek?

Akik szerették az első albumot is. Romantikus, de uniszex :)

Szerény vélemény:

Nekem az első közös albumuk kicsit jobban tetszett, de ezen a lemezen is vannak lenyűgöző dalok, talán ha többet hallgatom, még inkább megszeretem ezt is. :)

Musical legendák: Gyere, álmodj!

1. Gyere Álmodj! /Operett All Stars/

2. Rudolf: Így vagyok csak én /Dolhai Attila/

3. Rudolf: Ez a perc úgy fáj /Vágó Bernadett/

4. Szentivánéji Álom: Vihar /Janza Kata, Szabó P. Szilveszter/

5. Mozart: Forog a tánc /Vágó Zsuzsi/

6. Jekyll és Hyde: Eljött az óra /Mészáros Árpád Zsolt/

7. Rómeó és Júlia: Szívből szeretni /Dolhai Attila, Vágó Bernadett/

8. Pókasszony csókja: Csók /Peller Anna/

9. Notre Dame: Két örvény közt /Kerényi Miklós Máté/

10. Miss Saigon: Még mindig hiszem /Vágó Zsuzsi, Peller Anna/

11. Miss Saigon: Amerikai álom /Szabó P. Szilveszter/

12. Elisabeth: Semmi, de semmi /Janza Kata/

13. Godspell: Ha bármi bánt /Mészáros Árpád Zsolt, Kerényi Miklós Máté/

Milyen?

Mint egy tipikus musicalválogatás, a legismertebb musicaldalokkal.

Kinek?

Mindenképpen a műfaj szerelmeseinek.

Szerény vélemény:

Úgy érzem, ezen a lemezen kicsit túl sok ember működött közre - nem szeretnék megnevezni senkit se, de néhányukról úgy gondolom, hogy méltánytalanul kerültek e lemezre és a színház nagy nevei közül néhányukat meg hiányolom az előadók sorából. Szerény véleményem szerint a pár éve kiadott Mindhalálig musical sokkal jobbra sikeredett mind a dalválogatás mind az előadók tekintetében.

Egyházi Géza: El nem múló vágy

1. Meghívás a bálba(Vámpírok bálja)

2. Teljes a sötét(Andrádi Zsanettel,Vámpírok bálja)

3. Isten meghalt(Vámpírok bálja)

4. Piros csizmák(Török Annával,Vámpírok bálja)

5. El nem múló vágy(Vámpírok bálja)

6. Belle(Bot Gáborral,Szemenyei Jánossal,Notre Dame de Paris)

7. A katedrális(Notre Dame de Paris)

8. Vidd haza(Nyomorultak)

9. Csillagok(Nyomorultak)

10. A menny kapuja(Whistle down the wind)

11. Sunset Boulevard(Sunset Boulevard)

12. Az éj zenéje(Az operaház fantomja)

13. Te és én(Sári Évivel,Sakk)

14. Forog a kerék(Sakk)

15. Himnusz(Sakk)

Milyen?

Musicales, igazán férfias - és érdekes módon mégsem csöpögős.

Kinek?

Ez az, amit mindenkinek, nemre való tekintet nélkül - szerintem ezzel a lemezzel bárkivel meg lehetne szerettetni a musical műfaját.

Szerény vélemény:

Ebből a felhozatalból ez az abszolút kedvencem. Kellemesen simogató Géza hangja - a dalok pedig magukért beszélnek, nem kell tovább ragozni mennyire jól összerakott válogatás ez. Nekem a Sunset Boulevard a kedvenc. :)

Szünet

2010-10-24T18:06:00.003+02:00

Kedves Olvasók!

Időhiány (2féle suli + munka + családi élet) miatt kisebbféle szünet zajlik jelenleg a blogban - nem áll szándékomban véglegesen megszüntetni, viszont valószínűleg kevesebb bejegyzés fog születni, mint ahogy az idáig történt. Esetleg, ha valaki kedvet érez betársulni és kulturális témakörben kritikákat irogatni, az nyugodtan jelezze itt egy megjegyzés formájában. :)

Új évadok

2010-09-30T20:23:00.000+02:00

Szeptember nemcsak az iskolakezdés ideje, hanem az évadok kezdetét is jelenti, például a színházakban vagy a sorozatiparban. Utóbbi számomra is nagyon érdekes, mivel tűkön ülve várom kedvenc sorozataim folytatását - mint a Grace Klinika, Gyilkos elmék vagy Dr. Addison. Tudomásom szerint rajtam kívül is akadnak egy páran, akik az amerikai nézőkkel egy ütemben haladnak a sorozatok megtekintésével, így az ő figyelmüket hívnám fel, nehogy elfelejtkezzenek töltögetni! :D Alább a legnépszerűbb sorozatok új évadjának kezdő időpontjait láthatjátok.

Castle - szeptember 21.

Gyilkos elmék - szeptember 23.

CSI - szeptember 24.

CSI: Miami - október 4.

CSI: NY - szeptember 25.

Született feleségek - szeptember 27.

Glee - szeptember 22.

Grace Klinika - szeptember 24.

Dr. House - szeptember 21.

Hazudj, ha tudsz - október 5.

NCIS - szeptember 22.

NCIS: Los Angeles - szeptember 22.

Dr. Addison - szeptember 24.

A Mentalista - szeptember 24.

Vámpírnaplók - szeptember 10.

A hónap filmjei - képösszeállítás

2010-09-30T13:27:00.007+02:00

Képekben összegezném, milyen filmeket tekintettem meg e hónapban - a sorrend sem véletlen, a Közelebbel kezdtem és a Hibriddel zártam a szeptembert. Volt sok Star Wars is :D Ha számokban nézzük, e hónapban 14 új filmet láttam, a maradék 11 csak felelevenítés ;) Az újdonságok között sok jó filmmel találkoztam, melyek közül kiemelendő a Kőkemény család, Az óceánjáró zongorista legendája, eredeti angol Macskák musical, Óz, a csodák csodája, Mielőtt felkel a nap, Perzsia hercege és a Hibrid.

A bulvár mindenek felett

2010-09-30T12:00:00.012+02:00

Sok bulvárt olvasok, ennek egyetlen oka pedig abban gyökeredzik, hogy engem kikapcsol. Tulajdonképpen a bulvárlapokban néhány cikk annyira gyengére sikerül, annyira ócska koholmány, amikről egy kilométerre is bűzlik, hogy csak a helykitöltés végett dobták össze őket - kb. a nagy semmiről szólnak. Nos, ilyen mulattató példákból gyűjtöttem össze párat az elmúlt kb. 1 év gyöngyszemei közül.

Nicolas Cage megőrült

Harry Potter betépett

Tom Cruise agyon hajtja magát

Melegtéma - lelepleztek pár hírességet!!!

Daniel Craig, az első meleg James Bond????

Szegény Renée 'Bridget Jones' Zellweger a meleg Bradley Cooperhez megy nőül

Antonio Banderas úgy néz ki mint egy csöves

Cikizik Orlando Bloom bajszát

Matthew McConaughey, az amerikai strandok kigyúrt szörföse is ciki lett

Jude Law másnapos - képpel illusztrálva (klikk a képre)

Hugh Jackman ennyire jó apa - gyermekeire úgy vigyáz, hogy elalszik a csúszdában

Daniel Craig Hugh Jackman pártfogolására szorul - megértük, hogy Farkas segíti ki James Bondot (klikk a képre)

Choli bácsi feleséget keres - paraméterek a cikkben

Napjaink szépfiúi

Robert Pattinson - ő egy külön bekezdés :D

Nincs baj a pornósokkal

Drakula gróf rokona

Twilight szerelmi háromszög

A szuperül sikerült címlapokról majd egy későbbi bejegyzésben láthattok összeállítást :P

A hónap képei - szeptember

2010-09-30T11:29:00.005+02:00

Szeptember utolsó napján elérkezett az idő, hogy egy csokorba gyűjtsem a hónapban látott legjobb képeket - legalábbis ami szerintem az. Ezúttal csupa-csupa filmes dologról lesz itt szó, ilyen tekintetben erős hónapnak bizonyult szeptember, hiszen filmes kritikákból is több nagyszerű született - nem mintha annyira szeretném fényezni magam. :D Akkor jöjjön mind az 5 kép egy kis indoklással ellátva:

Mielőtt felfedném valódi kilétét a képen látható úriembernek, nézzétek meg alaposan, ki lehet ő!?

Ugyanis én nem ismertem rá legkedvencebb Sherlock Holmes-omra - alias Robert Downey Jr. :D De így jobban megnézve tényleg elhiszem, hogy ő az, bár nem tipikusan az a személy, aki ilyen hollywoodi, bájvigyoros fotókon tetszeleg modelleket megszégyenítő módon. Mindenesetre szeretem ezt a képet. :)

Alkonyat részlet

Szerencsére legkedvesebb vámpírom nem a szenvedő arckifejezését ölti magára, hanem aranyosan mosolyog - a lány arcát pedig szerencsére csak kicsit lehet látni, éppen annyira amikor még szimpatikusnak hat. :D Nem mellesleg pedig a kedvenc jelenetemről van szó: Debussy és tánc *.*

Jude Law és Sienna Miller

Szerintem ezen a fotón mindketten kifejezetten aranyosak - megjegyzendő, kevés olyan képet láttam róluk, amelyre rá lehetett volna fogni ezt a jelzőt. Sienna nagyon csinosan öltözött, a ruhája tökéletesen passzol a szeme színéhez, nagyon jól kiemeli azt; Jude pedig kicsit több időt tölthetett volna sérója belövésével, de azért így is szeretjük. :D

Hugh Jackman musicalfilmben

Teljesen véletlenül került tudomásomra, hogy az én nagy kedvenc Hugh Jackmanem bizony már megtekinthető musicalfilm formájában is - ráadásul egy 1999-es felvételről van szó. Nem ismerem az Oklahoma című darabot, csak egyetlen dalt belőle, ami pár posttal korábban megtekinthető Hugh Jackman énekel címmel. XD Szóval azon kívül, hogy egy 1955-ös feldolgozás is készült a musicalből, a 1999-es pedig nem kifejezetten film, hanem egy színpadi felvétel, konkrétan semmit sem tudok róla - de az internet adta lehetőségeknek köszönhetően már birtokomba jutott és biztosan megnézem. :D

Adrien Brody, a hónap meglepetése

Hát igen, számomra a hónap egyik nagy meglepetése volt, hogy Adrien Brody-t felfedeztem a sármőr szerepkörben - amit valóban magával ragadóan alakított. Nem csoda, hogy még egy nem emberi lény is megkívánta a Hibrid című filmben. :D

James Dean portré

2010-09-30T11:22:00.002+02:00

Autóbalesetben halt meg 1955. szeptember 30-án huszonnégy esztendős korában a háború utáni amerikai ifjúság egyik kultikus alakja, James Dean.

James Byron Dean 1931. február 8-án született Marionban, családi farmjukon. Hat évvel később költöztek Santa Monicaba, ahol édesapja fogtechnikus lett. James az iskolai kosárlabda csapat tagja volt, ám egy idő után a színészet kezdte érdekelni. Az érettségin után kezdett színművészetet tanulni a Los Angeles-i University of Californián.

James Dean karrierje a Coca-Cola kereskedelmi televízió statisztájaként kezdődött. Ezután New Yorkba költözött, ahol színpadon játszott és néhány filmben is szerepelt felejthető karaktereket megformálva. Ám az 1955-ös év igazi áttörést hozott számára, mivel megkapta Cal Trask szerepét John Steinbeck Édentől keletre című regénye filmes adaptációjában. Alakításáért a legjobb színésznek járó Oscar-díjra jelölték. További érdekesség, hogy a film bemutatóján az akkor már világsztárnak számító Marlene Dietrich volt a jegykezelő.

Dean az Édentől keletre sikere révén vásárolt magának egy Porsche 550 Spyder sportkocsit, hogy hódolhasson másik szenvedélyének, az autóversenyzésnek. Ekkoriban kapta meg a Haragban a világgal főszerepét Natalie Wood mellett, majd után Elizabeth Taylor, Rock Hudson és Dennis Hopper társaságában kezdte forgatni az Óriás című filmet. (Deant ezért a szerepéért is Oscar-díjra jelölték.)

A legenda szerint 1955. szeptember 23-án Alec Guiness (Híd a Kwai folyón, Csillagok háborúja) fáradtan lépett be egyik kedvenc éttermébe, a Los Angeles-i Villa Capriba. Kivételesen nem foglaltatott helyet, így szomorúan konstatálta, hogy teltház van, és persze sehol egy jó ismerős. Dean szeme azonban megakadt rajta, és az asztalához invitálta. Az ifjú csillag ebéd közben lelkesen mesélt Guinessnek új autójáról, egy ezüstszürke Porsche 550 Spyderről. Miután odabent végeztek, Dean ragaszkodott hozzá, hogy meg is mutassa a közelben parkoló járgányt újdonsült ismerősének. Guiness természetesen eleget tett a kérésnek, ám éppen csak hogy rápillantott a kolléga kedvencére, egy belső hangtól vezérelve állítólag a következőket mondta: „Kérlek, soha ne ülj bele ebbe a kocsiba! Ha megteszed, egy héten belül halott leszel!". Dean néhány barátjának ugyan megemlítette, de nem vette komolyan a figyelmeztetést.

Az Óriás felvételei közben Dean egy autóversenyre utazott 1955 szeptember 30-án. Mivel késésben volt, padlógázzal igyekezett célba érni. Látványos emlékmű áll ma Kaliforniában a 41-es és a 46-os út kereszteződésénél, ahol egy 1950-es Ford Custom Tudor kupéba csapódva, huszonnégy éves korában véget ért számára az út. A Ford sofőrje (egy texasi diák, aki szabálytalanul elé hajtott) néhány zúzódással megúszta az ütközést, Dean azonban súlyos sérüléseket szenvedett, melyek következtében hamarosan életét vesztette. Szerelője, aki mellette ült, túlélte a hatalmas erejű ütközést. Ő jegyezte le a színész utolsó szavait: „A srác meg fog állni... észre fog venni minket!” Egyes feltételezések szerint a Porschét elátkozták és ez okozta a színész halálát. Ugyanis a kocsi felhasznált alkatrészei minden későbbi tulajdonosuk számára balszerencsét hoztak, többen életüket vesztették miatta.

További érdekesség, hogy két héttel a baleset előtt a Nemzeti Országutak Bizottsága számára készített reklámfilmben Dean hívta fel rá a fiatalok figyelmét, hogy vezessenek lassabban. Két órával a halála előtt pedig megbüntették gyorshajtásért. Híres mondásainak egyike így szólt: „Gyorsan élni, fiatalon meghalni, szép halottnak lenni".

Habár mindössze három nagy mozifilmben szerepelt James Dean, melyek révén két Oscar-díj jelölést kapott, halálakor mégis legenda lett. Az Édentől keletre és az Oktalan lázadás című filmjeiben olyan fiatalokat játszott, akik meg nem értetteknek és elhagyatottaknak érzik magukat, kétségbeesve lázadoznak és dühvel, cinizmussal reagálnak a nyomasztó, őket korlátok közé szorító környezetre. Ezzel rátapintott a háború utáni fejlődésben csalódott `lost generation` (elveszett nemzedék) életérzésére, amely elfordul a felnőtt nemzedéktől. Sokak szerint legragyogóbb és legígéretesebb pályafutásnak vetett véget az ötvennégy éve ezen a napon történt tragikus baleset.

Szösszenet a változásról

2010-09-30T00:08:00.009+02:00

Ha az eddig megszokott postoktól kicsit el is fog térni ez a bejegyzés, azért tökéletesen lefedi a Világ és egyéb katasztrófák témakörét szerintem. Az a helyzet, hogy mostanában életem középpontjában a következő fogalom áll: 'változás'. Nem akartam, nem terveztem, viszont pontosan ennek megfelelően alakul minden rendkívül érdekes módon. Erről fog szólni ezen bejegyzés is. Viszont senkit nem akarnék terhelni saját unalmas dolgaimmal, így egy csodaszép és tanulságos történetet kerekítettem e fogalom köré igen kreatív módon. :) Jó olvasgatást, várom a visszajelzéseket, ha netán valaki a sztori végére érne.

Szösszenet a változásról

Anna nehezen értette meg kisiskolás korában, hogy mi az a mottó. Viszont amikorra 22 esztendős lett, talált magának egyet Szabó Magda Abigéljének olvasgatása közben. Gina egy meglepő találkozás után elmélkedett a következőkről:

"…ébren feküdt még sokáig, és azon tűnődött, milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, és nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul. Egyszer csak ott van valaki a karzaton, az ember ránéz, az meg vissza rá, és attól megváltozik az élet egészen."

Bár sosem hasonlította magát Vitay Georginához, mégis teljesen átérezte a fenti gondolatmenet mélységeit: Anna rájött, hogy semmi sem történik ok nélkül és semmi sem úgy történik, ahogy szeretné az ember. A felismerés után Anna már más szemmel kémlelte a világ eseményeit. Ez volt a változáshoz vezető első lépcsőfok.

Annáról tudni kell, hogy okos lány, nem küszködik önbizalomhiánnyal és imád a barátaival kávézni. Viszont még az ő irigylésre méltó életében is lehet sötét foltot találni, amit úgy lehetne egyetlen szóval, a legfrappánsabban kifejezni, hogy 'férfiak'. Érdekes módon Anna rendkívül tehetséges a másik nem elüldözésében, ha komolyra fordulna a dolog. A vicc pedig abban rejlik, hogy ez nem vicc: Anna tudatosan ráz le minden férfit, aki komolyabb szándékkal mutatkozik irányába. Érdekes, hogy Anna sem tudja miért teszi. Barátainak csak annyit mond "mert ő sem tetszett". Igazából Anna csak Hollywoodban talált eddig számára tökéletes férfit, bár egyik barátnője epés megjegyzése szerint, ha Brad Pitt randira hívná, még őt is képes lenne elhajtani.

Anna viszont Vitay Georgina gondolatai után ráébredt az igazságra: talán neki is jobb lenne, ha megpróbálná felolvasztani jégszívét egy húsvér egyed irányába, aki nemcsak a képernyőről mosolyogna rá. Nyitva tartja a szemét ezután, és egyszer váratlan módon majd megjelenik a herceg fehér lovon. Így is tett, mindenre és mindenkire nyitottá vált és várta azt a bizonyos jelet, amiről majd megismerkszik a különleges pillanat. Néha azt hitte, hogy megtalálta, viszont hosszabb-rövidebb idő után belátta, hogy mégsem. Voltak fellángolások, de azok mindig parázzsá zsugorodtak és kihunytak. Volt egy időszak, amikor Anna úgy hitte, élete ennél szebb már nem sokkal lehetne, és karnyújtásnyira van a pillanat - majd egy borongós januári napon mindent elmosott a fagyos eső. Anna kezdte elveszteni a reményét. Anna sokat csalódott. Annának fájt látni, hogyan rohan el mellette az élet sok boldog emberrel, amikor ő nem tud az lenni. Pedig szeretne. Nagyon is. Anna úgy döntött nem lesz többé önálló akarattal rendelkező felnőtt, aláveti magát mások akaratának. Hiszen ha az áhított változás mégsem következett be, Annának szerencsére megmaradt a családja és baráti hálózata - visszatérhet a régi kerékvágásba.

Anna a borongós téli napok után, egy kis bökdösés után, észrevette a tavasz közeledtét. Anna, akárcsak a medvék, téli álma után kijött a barlangjából, nyújtózott egyet és meglátogatta a pisztrángos folyócskát. Anna beállt a sodrás közepébe és hagyta, hogy elkezdődjön egy új utazás, bár nem tudta mindez hová vezet. Anna maga is meglepődött, amikor az első állomáson rendkívüli pozitív fogadtatásban részesült: úgy érezte, hogy ő mégis csak különleges. Anna szeret villogni és itt nemcsak teret adtak neki, hanem még értékelték is. Anna fél új dolgokba belevágni, fél az ismeretlen helyektől és emberektől, de amióta beállt a sodrásba mégis állandóan ilyen helyzetekben találja magát - és igen jól leküzd minden problémát. Anna kezdte úgy érezni, hogy élete további része abból fog állni, hogy szembetalálja magát egy olyan szituációval, amit nem szeretne végigcsinálni, de mégis megteszi és büszkeséggel fogja eltölteni, hogy túl van rajta.

Anna célokat tűzött ki maga elé. Anna ezentúl csak Anna akar lenni, nem kér a becézésből. Anna mindent meg fog tenni, hogy az első állomáson sikeres legyen. Anna szeretné más állomásokon élőkkel is megértetni magát, még jobban mint eddig. Anna szeretne még többet utazni. Emellett Anna azt is szeretné, ha a jojó szóról csak a játék jutna eszébe a jövőben. Anna megígérte magának, amit már tíz éve is meg akart ígérni: egészségesen fog élni. Ezt annyira komolyan vette, hogy fontos intézkedéseket tett még hajtincsei védelme érdekében is: egy új frizura nemcsak a külső megjelenésnek, hanem a léleknek is jót tesz. További meglepő fordulat volt Annától, akit korábban minden testnevelés óra gyűlölettel töltött el, hogy mozogni kezdett: minden nap leizzasztja magát, méghozzá hastánccal. Anna úgy érezte nem tud táncolni, így tesz róla, hogy javuljon ebben is. Ez is egy cél a sok közül.

Amikor Anna gondolkodni kezd, akkor mindig történik valami. Anna összekapcsolt két dolgot, pontosabban két nevet - ami valójában ugyanaz. Anna szépeket hallott egy férfiről, akiről kiderült, hogy élete két új állomásának is részese lesz. Anna már a felismeréskor eldöntötte, hogy beleszeret a férfibe, bármi történjék. Anna nem tudja eldönteni, mondhatja-e erre az esetre, hogy szerelem első látásra, mert bizony az első találkozáskor megdobbant ott belül valami és ő már korábban is tudott erről vagyis akarta, hogy így történjen. Anna arra gondolt, nevezhetné ezt akár női megérzésnek is, hiszen ilyen komoly döntéseket ezelőtt még sosem hozott, hogy beleszeret valakibe, sejtette előre, hogy ez a helyzet más lesz mint a többi. Anna kezdte úgy érezni, hogy nemcsak saját érzelmeire lehet büszke, hanem barátait is öröm foghatja el, hogy egy húsvér, hozzá nagyon hasonló férfi irányába táplál gyengéd érzéseket. Anna felismerte, hogy Vitay Georgináéhoz igen hasonló helyzetbe jutott:

Annát utolérte a változás szele és belekapaszkodott. Anna még nem bizonyos benne, hogy elérkezett-e a pillanat. Anna fél az újabb csalódásoktól, de megszállta egy megmagyarázhatatlan pozitív energia, ami erőt ad neki a bizakodáshoz. Anna nem várta ezt, még csak nem is számított rá. Anna úgy érzi kilépett az álomvilágból és a folyó sodrása meg a szelek igenis földi dolgok. Anna szeretné, ha szeretnék. Anna szeretné hinni, hogy 'minden ember a maga szerencséjének kovácsa'. Mert Anna egy olyan végtelenbe nyúló boltívet szeretne kovácsolni, amelyből nem tud elszökni a pillanat.

Hugh Jackman énekel

2010-09-29T18:00:00.004+02:00

Hoztam még videót mára, méghozzá nem is akármilyeneket: Hugh Jackman énekel, nem is egyszer. :) Az utóbbi időben annyira megkedveltem ezt az embert, hogy lassan már eléri rajongásom legmagasabb fokát - ahol csak egyetlen, eddig letaszíthatatlan angol színész áll. Szóval, meglepve tudatosult bennem, hogy ezen blogban még nem volt szemléltetve, hogy ez a csodálatos ember hogyan tud énekelni. Elsőként jöjjön egy részlet az Oklahoma című musicalből:

Őszintén szólva, ez a kedvenc zenés videóm tőle, amit valaha láttam. Nagyon szépen énekel, tetszik a hangja, aranyosan adja elő ezt a dalt, ráadásul annyira, hogy nekem is gyönyörű lesz tőle a reggelem, még ha nem is reggel nézem meg. :) Nagyon aranyos és szemet gyönyörködtető látvány, a zene pedig szívmelengető...

Sunset Boulevard

A Sunset Boulevard már egy kicsit kultikusabb darab az előzőnél, kicsit komolyabb, Webberesebb ugyebár. A dal interpretálásának feladata kicsit összetettebb a korábbinál. Szerintem színészileg mondjuk azt, hogy korrekt lett, viszont valahogy a hangját nem szeretem e dalban. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan kisegeresnek hat. Viszont az arcjátéka szerintem szuper (a legjobbat 1:45nél csinálja). Az pedig, hogy néha túl soknak hat ez az egész előadás, szerintem abból fakad, hogy ezt a szerepet ő hosszú ideig játszotta színpadon és ott ugye nagy gesztusokkal kell dolgoznia a színészeknek. Az egyetlen dolog, ami miatt idekerült, az a dal ismertségéből fakad - amúgy szerintem nem ez a legjobb amit ő musicalénekesként tud.

Végül egy kis Rolling Stones:

Pontosan ilyen az, amikor egy musicalénekes rockernek gondolja magát. XD Szerintem nagyon vicces, nagy show-t tud csinálni ez a jóember. Szeretem. :D

Teljesen egyet tudok érteni azzal a kedves Youtube-os kommentelővel, aki megjegyezte az egyik előbbi videóval kapcsolatban: 'I wanna marry him... ' Erre csak annyit mondanék: 'So do I' :D

Jane Austen magánélete DVD

2010-09-29T17:19:00.006+02:00

Kicsit furcsa számomra a Jane Austen magánélete cím, szerintem nekem mindig is Becoming Jane címen fog futni ez a film. De a lényeg az, hogy most jutott tudomásomra, hogy végre magyar forgalmazásban is megjelent - és ilyen sablonos címet adtak neki... Igazából azért nem tetszik, mert tapasztalataim alapján sokakat taszít a Jane Austen név - mivel ezáltal valami rendkívül csöpögősre és maradi dologra asszociálnak - ha megmaradt volna az eredetihez hasonlóan csak Jane-nek a címben és valami frappánsabb szót tettek volna mellé, mint 'magánélete', akkor sokkal elégedettebb lennék, jobban eladhatóbb lenne és vonzóbbnak hatna egy sejtelmes cím.

Viszont, hogy megjelent magyarul, még így is talán többekhez eljut ez a csodálatos film (mint eddig), amit már magam sem tudom megmondani, hányszor láttam. 2009 decemberében már e blogban is írtam egy filmkritikát róla: a linkre kattintva elolvashatjátok. A szinkronhangokról bővebb információt nem tudok, de mindenkinek ajánlanám inkább eredeti nyelven, magyar felirattal a megtekintését, szerintem úgy teljes az élmény. Magáról a filmről többet nem is akarnék mondani, azt már korábbi kritikámban leírtam akkor is, viszont ide összeszedtem a sajtóinfókat a magyar kiadásról.

A film leírása:

Az angol társadalomban 1795-ben szerelemből házasodni ostobaságnak számított. Mr. és Mrs. Austen (James Cromwell, Julie Walters) jó partit terveztek legkisebb lányuknak, csakhogy Jane Austen (Anne Hathaway) makacs volt, független szellemű. Lényét nem a büszkeség és a balítélet vezérelte, hanem az értelem és az érzelem. Húszévesen találkozott a tehetséges, kezdő ügyvéddel, Tom Lefroy-jal (James McAvoy) akivel egymásba szerettek. Szerelmük szikrázó, valódi és romantikus volt. A kérdés így hangzott: túléli-e az intrikát és a nehézségeket?

Jane Austen írásai fényt, intelligenciát és bölcsességet hoztak a világba. Julian Jarrold (Utolsó látogatás) filmje arról az időszakról szól, amikor élete izzott a szenvedélytől és a szerelemtől, és személyisége azzá forrt, akinek világhírű regényei által megismertük.

(színes, angol-amerikai-ír életrajzi dráma, 120 perc, 2007)

Dolby Digital

rendező: Julian Jarrold
forgatókönyvíró: Kevin Hood, Sarah Williams
zeneszerző: Adrian Johnston
operatőr: Eigil Bryld
producer: Robert Bernstein, Graham Broadbent, Douglas Rae
vágó: Emma E. Hickox

szereplő(k):
Anne Hathaway (Jane Austen)
James McAvoy (Tom Lefroy)
Julie Walters (Mrs. Austen)
James Cromwell (Rev Austen)
Maggie Smith (Lady Gresham)
Joe Anderson (Henry Austen)
Lucy Cohu (Eliza De Feuillide)
Laurence Fox (Mr. Wisley)

Audrey Hepburn - I Could Have Danced All Night

2010-09-29T16:57:00.004+02:00

Július végén már írtam egy bejegyzést Ma éjjel táncolnék - My Fair Lady címmel. Viszont ahhoz képest tudok most valami újdonsággal szolgálni a témában. Személy szerint nagy rajongója vagyok egyrészt a musical témáknak, illetve konkrétan ennek a számnak is, Audrey Hepburnről nem is beszélve. Tehát a My Fair Ladyt is láttam már egy párszor, számtalan verzióban - na meg mennyiségben - hallgattam már meg a Ma éjjel táncolnék - ot, erre van pár példa a korábban említett bekezdésben is. Valahogy mindig jókedvre derít ez a dal, amely a musical-történelem egyik legismertebb darabja, és nekem is mindig táncolhatnékom támad tőle. Szóval, az újdonság abban áll, hogy az alábbi verzióban maga Audrey Hepburn énekel, amit eddig még nem nagyon hallhattunk, legalábbis a My Fair Lady kapcsán! :)

Nem szeretnék illúzióromboló lenni vagy leszólni ezt a csodálatos színésznőt, de szerintem ez így volt helyén annak idején, hogy más énekelt helyette. A My Fair Lady-hez egyszerűen nem volt elég hangja - viszont mint már korábban említettem a Moon River postomban, videóval mellékelve, egyszerűen lenyűgöző, ahogy elénekli azt a szívszorító dalt az Álom luxuskivitelben. Mindenesetre ezt az I Could Have Danced All Night-ot hallanom kellett az ő előadásában is, hogy hinni tudjak a füleimnek... Viszont ahhoz természetesen nem fér semmi kétség, hogy azóta sem játszotta senki bájosabban Eliza Doolittle-t, mint Audrey Hepburn.

Hibrid (2009)

2010-09-29T15:19:00.006+02:00

Szeptember 23-tól játsszák a hazai mozik a Hibrid című sci-fi, thriller és dráma kategóriájába egyaránt beleférő, 2009-ben készült alkotást, melynek főszerepében Adrien Brodyt és Sarah Polleyt láthatjuk. Engem a következő dolgok vezéreltek a film megtekintése szempontjából: egyrészt mi újat tud még nekem mutatni Brody azután - hogy csak a két végletet említsem - megcsodálhattam már zongoristaként illetve marslakókra vadászva; másrészt érdekesnek tűnt egy olyan történet, amely az emberek által létrehozott új fajról szól és nincs túlzottan futurisztikus köntösbe bújtatva. Nos, akinek szintén hasonló elvárásai vannak a Hibriddel kapcsolatban, megkockáztatom: nekik tetszeni fog a film - akárcsak nekem.

A történet szerint nagyjából napjainkban két tudós - akik amúgy egy sok éve együtt élő és közösen dolgozó szerelmespár - az emberi és állati gének keresztezésével titokban létrehoznak egy élőlényt. Kiderül, hogy a lénynek - akit Drennek neveztek el, ezentúl én is így említem - nagyon gyors az életciklusa, percek alatt lesz emberi léptékkel nézve napokkal idősebb: így tudósaink szeme előtt cseperedik felnőtté igen rövid idő alatt. (-> ez a sci-fi része a filmnek) Természetesen nem is lenne igazi a film bonyodalmak nélkül: Dren jelenléte olyan indulatokat és erős érzéseket ébreszt mindkét tudósban illetve kapcsolatukra nézve is, hogy jóformán kifordulnak önmagukból... (-> ez a dráma a filmben) Dren pedig afféle lázadó tinédzser vagy vadállat módjára nem tűri igazán jól, ha korlátok közé akarják szorítani és minél erősebb lesz, annál inkább küzd saját érdekeiért, másokat nem kímélve, bármilyen eszközzel. (-> ez a thriller)

Nem szeretnék sok poént, pontosabban fordulatot, váratlan eseményt lelőni a filmmel kapcsolatban, viszont van benne egy olyan jelenet, amely mindenféle filmes fórumon, sőt a sajtóban is nagy visszhangot váltott ki. Méghozzá arról van itt szó, hogy a film talán tetőpontján Adrien Brody szeretkezik Drennel. A megcsalás dologra most nem is térnék ki, hogy mennyire drámai része a filmnek. Hanem maga az aktus az érdekes, ha belegondolunk. Dren külsőségekben nem teljesen olyan mint egy ember: hosszú farka van és lábai is elég érdekesre sikeredtek. Viszont az arca és a teste - végtagjait leszámítva - emberinek tűnnek. Sőt, mint kiderült, némi rokonságban is áll e lény Brody barátnőjével, kb. ezzel magyarázható, miért kívánta meg. A felháborodást pedig az váltotta ki, hogy mennyire gusztustalan dolog a szex egy ember és egy nem ember között. Több olyan véleményt hallottam, amely szerint vki innentől nem bírta tovább nézni a filmet, kikapcsolta vagy kiment a moziból. Őszintén szólva én nem csináltam ekkora cirkuszt a jelenetből - bár tudtam előtte mások véleményei alapján, hogy kb. mire számítsak - de azért valamennyire gusztustalannak találtam, viszont meg sem fordult a fejemben, hogy ne nézzem tovább. Szóval, aki az ilyet nem bírja, az ugorja át azt a részt miután Brody megtáncoltatta Drent és újra kettesben maradnak. XD Amúgy meg dramaturgiailag szerintem jó, hogy benne volt ez a rész: ennél nagyobb válságot egy kapcsolatban be sem lehetne mutatni, mint a megcsalás.

A film erőssége az érdekes és elgondolkodtató történetek mellett a rendkívül jó színészi alakításokban rejlik. Sarah Polley szerintem élete eddigi legjobb alakítását nyújtja a filmben: igazán megkapó ahogy érzékelteti karaktere minden apró változását, ahogy a kedves, szerető fiatal hölgyből átvált az őrülten megszállott anyává, majd a saját vérére, na meg párjára féltékeny nővé - és teszi mindezt abszolút hitelesen. Sok oldalú színésznő, ezt ebből az egyetlen filmből is le lehet szűrni.

Már az első bekezdésben feltettem azt a kérdést, mi újat vagy inkább rendkívülit tud még mutatni egy olyan színész, aki Oscar-díjat nyert egy második világháború idején játszódó filmért, amelyben egy zsidó művészt alakított könnyfakasztóan megható módon; illetve ugyanez, a finom arcvonásokkal rendelkező, törékeny testalkatú színész játszik a legújabb Predator filmben, Arnold Schwarzenegger egykori szerepében domborítva - és mint kiderült pár kiló izmot magára szedve. Vajon lehetséges-e hogy a két véglet között bármi emlékezeteset alakítson Adrien Brody? A válaszom egy igen erős 'igen'. :D Azonkívül, hogy ebben a filmben sokat villantott színészi palettájából - talán A zongorista óta ez volt a legerősebb alakítás tőle - meg kellett állapítanom, hogy ő bizony jóképű is tud lenne. XD Nem, a képek nem az igaziak róla, úgy játék közben kell látni ezt az embert, hallani ahogy beszél, illetve a jellegzetes orra helyett inkább az átható tekintetére kell helyezni a hangsúlyt - és igen, a Hibridben rám nagyon is hatott a sármja, amit korábban még sosem érzékeltem. :)

Azt eddig még nem is mondtam, hogy a film rendezője ugyanaz az ember, aki A kocka című csodát alkotta. Aki látta, biztos emlékszik rá - én személy szerint nem néztem meg, de egy részletes beszámoló hatására is igen mély benyomásaim maradtak róla. Szóval, ez a Hibrid is ennyire emlékezetes marad szerintem a nézője számára: annak ellenére, hogy nem az a tipikus horrorszerű film, amin frászt kap az ember vagy fröcsög a vér, hanem inkább a lelkünkre hat és belevésődik a nézőjébe egy-egy jelenet illetve a film sötét hangulata. Nekem nagyon tetszett, akár máskor is megnézném, mindenkinek csak ajánlani tudom.

A varázsfuvola

2010-09-28T16:16:00.002+02:00

Wolfgang Amadeus Mozartot már kisgyermek korában is zseninek tartották, nem véletlenül. Legismertebb operája, A varázsfuvola még napjainkban is igazi kihívást jelent mind az énekesek, mind a tartalomelemzők, mind a történészek részéről.

Emanuel Schikaneder, színész, költő, rendező, színműíró a csőd szélén állt, és olyan operát keresett, amely biztosan kasszasiker lesz. A közönség ekkortájt a varázsoperákért rajongott. Ezeknek a cselekménye meglehetősen egyszerű: a főhőstől elszakítják szerelmét, távoli vidékre hurcolják, ahonnan csak titkos hatalmak segítségével vagy varázserővel szabadítható ki. Ilyen témában Giesecke: Oberon, a tündérek királya is igen népszerű volt akkoriban, de Schikaneder August Jacob Liebeskind Lulu avagy a varázsfuvola című művét választotta szövegkönyvének alapjául, amit ő írt meg.

Így adott volt a műfaj és a történet, már csak sikeres zeneszerző hiányzott hozzá. Schikaneder jó barátját, Mozartot választotta. A komponista rossz egészségi állapotban, a nagy sikerek ellenére is nehéz anyagi helyzetben élt, így vállalta az opera megírását, noha a történet hemzsegett az ellentmondásoktól, és a gyorsa írt librettó teljessé tette a zűrzavart. A zene és Mozart zsenije viszont elfeledtette a hibákat. Az eredeti szöveget a szabadkőműves eszmék hatására teljesen átírták. Mozart maga is a szabadkőműves páholy tagja volt, és közel állt a bécsi felvilágosult tudósokhoz. Az opera sok gondolata a felvilágosodás eszméit tükrözi, ám más források szerint Mozart A varázsfuvolában a szabadkőműves beavatási ceremóniákat gúnyolta ki.

Az operában számos belső ellentmondás van, különösen az Éj Királynőjének szerepe változik. Schikaneder szerződtetett egy ügyes bécsi diákot, Johann Georg Metzlert, hogy segítsen neki a librettó megírásában. Van olyan feltételezés, hogy az opera szövegének csak az első részét írta Schikaneder, a nagyobb második rész pedig teljes egészében Metzler műve attól a töréstől kezdve, ahonnan az Éj királynőjéből gyűlölködő démon, míg az addig negatív figurának számító Sarastróból jóságos, bölcs pap lesz.

A darab nagyon sokrétegű, és minden korosztály számára tartogat mondanivalót. A tízéves gyerekek elsősorban a mesét és a fülbemászó dallamokat élvezik benne, de a korabeli felnőtt közönség a titokzatos szabadkőműves gondolkodással is szembesült az előadáson. Az opera több dallama igen népszerű lett, ma is szinte „sláger” (például Papegeno és Papagena duettje és az Éj Királynőjének koloratúr áriája). A mű valójában egyszerre nagyopera (Sarastro szerepe), vígopera (Tamino vagy Pamina szerepköre) és daljáték (énekes és beszélt részek váltakozása). A zeneszerző a színművet „német opera” alcímmel látta el.

Mozart A varázsfuvolával szeptember 28-ára lett kész. Két nappal később mutatták be a darabot, Mozart vezényelte a zenekart, Schikaneder játszotta Papageno szerepét, az Éj Királynőjét pedig Mozart sógornője, Josepha Hofer alakította. A közönség eleinte furcsának vélte, de a siker azonban nem sokáig váratott magára. Egy héttel a bemutató után a Mozart így írt feleségének, Constanzának: „Épp most jöttem az operából; a színház tele volt, mint mindig... ami azonban a legboldogabbá tesz, az a csendes siker! Az ember látja, hogy az opera mind jobban emelkedik...”

Nem egészen három hónappal Mozart halála előtt mutatták be A varázsfuvolát. Egyes feltételezések szerint a szabadkőművesek végeztek vele, mert a darabban túl sok titkot árult el. Mások gyilkosságról suttogtak és voltak, akik a zeneszerző megromlott egészségének tudták be korai halálát. Talán az igazság sosem derül ki, de tény, hogy Mozart igen különös körülmények között hunyt el.

A varázsfuvola több mint kétszáz éve foglalkoztatja az embereket. Temérdek, gyakran egymásnak ellentmondó elemzés és vélemény született már az alkotásról, melynek oka egyrészt az lehet, hogy mi, emberek is sokfélék vagyunk, másrészt pedig a darab is megengedi ezt, hiszen sokszínűsége, különböző jelentésrétegei sokféle értelmezési kulcsot adhatnak a kezünkbe. Ahogy Liebner János zenetudós fogalmazta meg: „A varázsfuvola tükör: önmagát látja, aki belenéz; és amit csak keres, mindent megtalál benne. Teljes, zárt világkép, az univerzum tükre.”

Mozart portré

2010-09-28T16:07:00.004+02:00

Wolfgang Amadeus Mozart, az európai komolyzene történetének egyik legnagyobb alkotója. Szinte minden műfajban kipróbálta magát: írt szonátákat, szimfóniákat, operákat, zongoraversenyeket, vonósnégyeseket, egyházi és kamarazenéket. Halálának körülményeiről a mai napig legendák keringenek.

1756. január 25-én született Salzburgban Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart. Utolsó utónevét görögről a latin Amadeusra változtatta és magát a későbbiekben leggyakrabban Wolfgang Amadé Mozartnak hívta. Édesapja, Leopold Mozart kora egyik legkiválóbb zenepedagógusa volt. Lánya, Maria Anna (Nannerl) számára már állított össze zenei gyakorlatokat, így legkisebb fiát korábbi tapasztalatai alapján kifinomultabb oktatásban részesítette. Mozart már 3-4 éves korában tudott zongorázni és hegedülni. Legelső művei az édesapja kézírásával maradtak fent 1761-ből, így nem teljesen bizonyos, hogy teljes egészében a kis Amadé műveiről van szó.

Mozartot csodagyereknek tartották. Édesapja felismerte, hogy jelentős anyagi bevételre tehet szert, ha közszemlére teszi fia tehetségét. Amadé bekötött szemmel vagy letakart kézzel zongorázott nővérével és gyerekkorukat fellépésekkel töltötték. Beutazták egész Európát. A legenda szerint Rómában a Sixtus-kápolnában meghallgatták Gregorio Allegri kilenc szólamú Misereréjét, amely csak ezen a helyszínen hangozhatott el, kottáját nem másolhatták. A kis Amadé pedig egyszeri hallás után, emlékezetből lejegyezte a művet.

Mozart 1772-ben visszatért szülővárosába egy időre és Hieronymus Colloredo salzburgi hercegérsek szolgálatába lépett koncertmesterként és udvari orgonistaként. Leopold Mozart számára nem volt elég rangos fia munkája ezért fejébe vette, hogy megkísérli vele a császári udvar meghódítását is. Elsőre nem sikerült, de jó kapcsolatba került a bécsi zenei élet szereplőivel. Mozart koncertkörútjai során beleszeretett Aloisia Weberbe, egy tizenhat éves énekesnőbe. Édesapja ellenezte a kapcsolatot és Aloisia sem találta udvarlóját megfelelőnek, így kosarat adott neki. A zeneszerző pedig visszatért szülővárosába és nem csüggedt, hiszen ekkoriban keletkezett egyik legismertebb zongoraszonátája, a Törökinduló.

Mozart az 1770-es évek végére már több mint háromszáz zeneművet alkotott. 1781-ben komoly vitába keveredett munkaadójával, a salzburgi hercegérsekkel és felmondott neki. Ezután Bécsbe költözött. Következő évben apja akarata ellenére feleségül vette Constanze Webert, Aloisia húgát. Házasságukból hat gyermek született, viszont csak ketten érték meg a felnőtt kort. Mozart megkísérelte, hogy szabadon élő zeneszerző legyen, művei tiszteletdíjából, koncertezésből és tanításból éljen meg. A császárváros kiemelkedő művészegyéniségévé vált, de anyagi helyzete élete végéig nem stabilizálódott, mivel többet költött, mint amennyit keresett. Constanze nehezen viselte férje zseniségéből fakadó habitusát és utazásokra szórta el keresetét. Hitel problémáik miatt gyakran kellett költözniük.

A bécsi évek alatt született a Kis éji zene és három operája, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága és a Don Giovanni. Felemás fogadtatásban részesültek művei, mindezek ellenére Emanuel Schikaneder színigazgató felkérte egy látványos, fantasztikus mesejáték komponálására, amely a külvárosi színház közönségét vonzaná. Ebből a koncepcióból jött létre A varázsfuvola.

Mozart a Requiem írása közben halt meg higanymérgezés vagy reumatikus láz miatt 1791. december 5-én harmincöt éves korában. Később egy tanítványa, Franz Xavier Süssmayr fejezte be utolsó művét. A legenda szerint Mozart saját magának írta a gyászmisét: riválisa, Antonio Salieri mérgezte meg és ő a Requiem titkos megrendelője. Ennek ellent mond, hogy Salieri valójában a zeneszerző nagy rajongója volt és halálos ágyán is rosszindulatú rágalomnak nevezte, hogy ő lenne a gyilkos. Mindenesetre családja és barátai számára megdöbbentő hirtelenséggel halt meg a zeneszerző. Egyes feltételezések szerint a szabadkőművesek végeztek vele, mert A varázsfuvolában túl sok titkot árult el. Az viszont tény, hogy rendes temetés nélkül egy közsírban helyezték végső nyugalomra. Ma jelképes emlékmű áll Bécs egyik temetőjében a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart tiszteletére.

Amikor a sztárok kigyúrják magukat

2010-09-28T15:47:00.002+02:00

Az előbbi bejegyzésben, a Perzsia hercegében, kifejtettem bővebben véleményemet arról, hogy Jake Gyllenhaal mennyire kigyúrta magát. Tulajdonképpen ezzel kapcsolatban teljesen véletlenül akadtam rá az alábbi képösszeállításra (itt) ahol egy top 10-es listába összeszedték a legszembetűnőbb változásokat, amit színészek elkövettek az utóbbi pár évtizedben. Szóval most jöjjön egy "ilyen volt, ilyen lett" fotógaléria, melyben megjelöltetik a színész neve és annak a filmnek a címe, amelyben a látványos izmosodás megtörtént.

Jake Gyllenhaal - Perzsia hercege

Hugh Jackman - X-Men

Uma Thurman - Kill Bill

Gerard Butler - 300

Christian Bale - Batman: Kezdődik!

Demi Moore - G. I. Jane

Daniel Craig - Casino Royale

Will Smith - Ali

Linda Hamilton - Terminátor

Tom Hardy - Bronson

Perzsia hercege - Az idő homokja

2010-09-28T14:41:00.004+02:00

Emlékeim szerint kb. egyidőben futott a moziban a Perzsia hercege, a Szex és New York 2. illetve a Robin Hood. Mindhárom felkeltette érdeklődésemet, de igazából az utóbbi mellett tettem le voksom és most jutottam el odáig, hogy bepótoljam lemaradásomat a másik két film tekintetében. Mint már pár bejegyzéssel korábban kifejtettem, a Szex és New York 2. okozott némi csalódást, akárcsak a Perzsia hercege - ám ezúttal pozitív értelemben. :) Elvárásaim szerint látni fogom az aranyos Jake Gyllenhaalt agyatlanra kigyúrva egy gagyi Walt Disney sztoriban aminek kb. köze nem lesz az eredeti számítógépes játékhoz, ami alapján készült - de biztosan látványos lesz, tele poénokkal, némi csöpögős romantikus szállal fűszerezve és a lelkivilágomat nem túlságosan megterhelő végkifejlettel. Szerencsére kiderült, hogy ennél azért többről van szó.

Először is ott kezdeném, hogy amikor a családom megvásárolta élete első számítógépét valamikor a kilencvenes évek végefelé, akkor csomó játékkal mélyedtünk bele a számítástechnika rejtelmeibe és ezáltal edzettük ujjainkat a billentyűzeten - és a sok ügyességi játék között bizony volt Perzsia hercege is. Emlékszem is rá, hogy várfalakon kellett mászni, háztetőkön ugrálni, nyilak elől kitérni vagy megtüzesedő járólapokat kikerülni. Igazából sosem tartozott a kedvenceim közé, jobban díjaztam a Dzsungel könyve vagy az Oroszlánkirályos ugrálós dolgokat, de néhanapján azért ezzel is bepróbálkoztam. A vicces dolog mindebben pedig az, hogy a Perzsia hercege film első akciójelenetében, amikor Jake Gyllenhaal részt vett a város elfoglalásában, teljesen visszajött a computer-játékkal kapcsolatos minden korábbi emlékem - ilyen tekintetben szerintem zseniálisan megcsinálták. Mert azért elég nehéz dolog egy játék alapján forgatókönyvet írni, ráadásul úgy, hogy ne legyen illúzióromboló se a története, se pedig a szereplők külseje miatt.

Szóval, amennyire én emlékszem a játékra, az alapján a filmes megvalósítás csillagos ötöst érdemel. Viszont más szempontból már nem vagyok tökéletesen megelégedve mindennel, de előbb pár szót szólnék a történetről. A főhős, Dastan herceg nem vérszerinti királyi sarj, hanem a pórnép közül emelte ki az uralkodó, mikor a kisgyerek hihetetlen bátorságáról tett tanúbizonyságot. Viszont van neki 2 bátyja, illetve egy nagybátyja is, akik szintén szeretnének uralkodni egy napon - így nem jött nekik annyira jól az új családtag, de a film elején még azt sugallták a nézők felé, hogy sikerült mindenkinek megbékélni Dastannal és a család teljesjogú tagjává vált. Viszont egy napon szörnyű dolog történik, valaki galád módon tőrbe csalja rokonai közül és király gyilkosságával vádolják meg. Dastan természetesen a film folyamán fényt derít az igazságra egy bájos hölgy segítségével, akinek olyan kincs van a birtokában, amivel vissza lehet forgatni az idő kerekét.

Mi az ami zavart a filmben? Az alapvetően viccesnek szánt kalandfilm néhány momentumán inkább azért lehetett nevetni, mert szánalmas volt. Pl. amikor az egyik szereplő egy pocsolya vizét megkóstolva állapítja meg, hogy milyen messze járhat Dastan herceg. Illetve az összes sivatagos kalandfilm minden kliséjét láthattuk a mérges kígyótól, a homokviharon át az arab zsibvásáros hangulatig - egyedül talán a skorpiót hiányoltam, illetve megjegyezném, hogy ezelőtt még sosem láttam strucc-lovaglós versenyt, ez nagyon tetszett. Az viszont elég furcsán vette ki magát az egyik jelenetben, hogy egyik pillanatban még a sivatag kellős közepén voltak szereplőink, aztán jó gyorsan odaértek hófödte hegycsúcsokhoz, melyeknél nyoma nem volt már homoknak. A főhős karaktere is elég bénára sikeredett: az elején Dastan kifejezetten butus és bárgyú, aztán annyira megjön az esze a film végére, hogy még a legnagyobb uralkodónál is bölcsebbé válik. A romantikus szál pedig a vártnál gyengécskébbre sikeredett, nemhogy az ágyig, még a csókig se nagyon jutottak el a láthatóan egymással nagyon rokonszenvező fiatalok.

Jake Gyllenhaalról is meg kell említenem egy s mást. Külsejét tekintve leginkább a parókája akasztott ki, szerintem rettenetesen bénára sikerült, kifejezetten zavarta a szemeim, annyira látszott, hogy ez nem az igazi haja. Amúgy meg az az elvárásom beteljesült, hogy jól kigyúrta magát, viszont meglepő módon a filmnek csak jelentéktelen hányadában mutogatta kockás hasát (amit a lenti képen megtekinthettek :P). Ez azért is szép dolog tőle - nemcsak esztétikailag - mert amennyire lehet hinni a bulvársajtónak, Jake alapvetően egy lusta, otthonülős ember hírében áll a magánéletben, aki inkább bevág egy liter sört a tv előtt, mintsem elmenjen a konditerembe. Szóval Jake kicsit összeszedte magát, új oldaláról mutatkozott be, mivel eddig nem sűrűn tetszelgett akcióhős szerepben - jómagam is meglepődtem, hogy mi mindent csinált itt a Perzsia hercegében (még akkor is, ha néha minden bizonnyal kaszkadőr, kötelek vagy trükkök is besegítettek neki). Viszont ezúttal nem győzött meg arról, hogy ő egy jó színész, játszott már sokkal jobban is korábban. Szerintem a CV-jében jól mutat, hogy ilyet is tud, biztos sok bevételt hozott ez a szerep a konyhájára, a megnövekvő népszerűségéről nem is beszélve - de remélhetően a továbbiakban nem ilyen szerepekkel folytatja pályáját, én lennék a legcsalódottabb, ha így történne.

Szóval, a Perzsia hercege nem egy tökéletes film, van benne néhány baki vagy irritáló ostobaság, viszont szórakoztatónak lehet mondani. Pörgős a cselekmény, egyetlen percét sem untam, igényesen kivitelezett a látvány is. Sőt, még azt is muszáj elmondanom, hogy néhány meglepő fordulatot is tartalmaz, ami nekem eszembe se jutott volna. Jake-nek is jól áll ez a szerep, Ben Kingsley-ről nem is beszélve. Összességében megéri megnézni, alapjában véve távol áll a rossz film kategóriától, de azért azt is megjegyezném, hogy ebben a műfajban - vagy egyáltalán a Walt Disney-től - születtek már jobb alkotások is.

2012 (2009)

2010-09-25T16:02:00.003+02:00

2012 címmel több film is napvilágot látott: eme bejegyzés a 2009-ben bemutatott, Roland Emmerich-féle amerika szuperprodukcióról szól. Mit is várhatnánk egy olyan katasztrófafilmtől, amelyet A függetlenség napja, a Godzilla vagy a Holnapután rendezője készített? Természetesen mindenképpen valami nagyszabásút, valami olyasmit, amit eddig még mi sem tudtunk volna elképzelni. És tényleg, valami ilyesmi lett ebből a világvégét bemutató, elképzelhetetlen mértékű katasztrófát megelevenítő alkotásból.

Kicsit elfogult vagyok a katasztrófafilmekkel, számomra úgymond szakmai ártalom 1-1 ilyen jellegű alkotás megtekintése. Ugyanis kommunikáció szakon pontosan egy éve, pontosan ilyen témáról írtam a szakdolgozatomat - vagyis nem konkrétan a katasztrófafilmekről, de természeti katasztrófák reprezentálásról szólt, külön egy egységet szentelve a mozgóképes ábrázolásnak. Tulajdonképpen meg is vagyok lepve, hogy a 2012 eddig kimaradt nekem: vmi nem lehetett rendben a kampányával, hogy hozzám nem jutott el a létezés - vagy akkoriban én voltam kissé eltávolodva a mozik világától, ez is lehetséges. De a lényeg, hogy végül mégis megnéztem. :) A történet mélysége kb. annyiban merül ki, hogy a maják naptára 2012-re jósolja a világvégét, amit pár geológus is megerősít és titokban a világ vezetői elkezdenek készülni a túlélésre - eltitkolva a pórnép elől a közelgő veszélyt. Viszont van nekünk egy nagyon szimpatikus sci-fi író főhősünk, akit John Cusack alakít (itt érdekesség gyanánt megjegyezném, hogy őt már más filmben is láttam sci-fi írót játszani, úgy látszik szegény erre van kárhoztatva) és egy véletlen folytán kiszimatolja az igazságot és családja megmentéséért bármire képesnek bizonyul.

Ezenkívül több szálon is fut a cselekmény, az amerikai vezetés emberei közül is megismerhetünk szimpatikus és kevésbé pozitív jellemeket - de mindenkiben az a közös vonás, hogy túl akarják élni a természet pusztító csapásait. Szoktak lenni a tévében földrengéses, vulkános, cunamis, saras, forgószeles, szuperviharos filmek: itt mindezt egyetlen alkotás keretében megtekinthetjük. A néző szeme előtt válik egyenlővé a semmivel Kalifornia, a Szent Péter Bazilika, a riói Jézus szobor, elmozdulnak a kontinensek, egy pillanat alatt szupervulkán növekszik szemünk előtt a Yellowstone Nemzeti Parkban, főhőseinket pedig Kínában is utoléri a cunami és egyenesen a Mount Everestnek akarja sodorni majdnem minden eshetőségre felkészült hajójukat - hogy mi lesz a végkifejlet, azt mindenki képzeletére bízom. :P Annyit viszont elárulnék, hogy a Jóreménység foka elnevezés új jelentéssel bír ezután az emberiség számára.

Őszintén be kell vallanom, hogy ennyire látványos és összetett katasztrófafilmmel még nem volt dolgom. :P Itt annyiféle természeti borzalom támadja meg az emberiséget, hogy a néző csak kapkodja a fejét egyik látványos jelenettől a következőig. És a 2 és fél órás terjedelem bizony sok-sok ilyen elemet tartalmaz. Kicsit tartottam tőle, hogy nagyon gagyi és hollywoodi lesz, de azt kell mondanom, hogy szerencsére nem volt csöpögős (mint mondjuk az Armageddon), nem is volt annyira elpoénkodva (mint A függetlenség napja) és még a Godzillában látottaknál is sokkal-sokkal látványosabb méretű pusztítást mutattak be. Szerintem a katasztrófafilmek műfaját tekintve ez valóban egy csúcsalkotás - viszont filmtörténeti jelentőségét nézve nem valami nagy dobás, a tartalmi dolgokról nem is beszélve. De a katasztrófafilmeket nem is ezért csinálják, kifejezetten a szórakoztatás a céljuk - én már csak tudom szakmai előismereteim kapcsán. :D

Tehát, aki egy rettentően látványos katasztrófafilmre vágyik, amelyben minden képzeletet felülmúló pusztítás látható a legkülönfélébb természeti erőket összegyúrva, annak tökéletes választás az Emmerich-féle 2012, szerintem semmiképpen sem fog csalódást okozni. Amúgy meg elég szórakoztató, sok benne az izgalom és bizony elkerekedik a néző szeme biztosan 1-1 jelenetnél. Ez ám az entertainment! Aki meg nem értekeli az ilyen filmeket, szerintem ő is jót fog röhögni rajta, hogy tudtak ennyi hülyeséget összegyúrni egyetlen filmbe. Tipikusan az a film, amikor a néző többször is el tud képedni, hogy "ilyen már tényleg nincsen".

Szex és New York 2.

2010-09-25T10:30:00.011+02:00

Már májusban én is izzítva voltam, hogy megnézzem moziban a Szex és New York 2.-t, de valamilyen különös oknál fogva nem akart összejönni nekem - pedig 2 barátnőmmel 2 különböző helyen és időpontban is fixáltuk a programot, de mindegyik elmaradt - és igazából nem is ütött nagyon szíven ez a dolog, tudtam, hogy nagy siker lévén hamar felkerül a netre is. Nos, két dolgot is rosszul gondoltam: egyrészt normál minőségben, nem mozis magyar szinkronnal még mindig nem lelhető fel (!) - pedig hol van már május - másrészt a nagy siker kifejezés is hagy némi kívánnivalót maga után, mivel nemcsak a kritikusok, hanem a rajongók is lehúzták. Jöjjön most az én véleményem minderről!

Akik nincsenek annyira otthon Szex és New York témában és arra vetemednek, hogy elolvassák eme bejegyzést, nekik előtörténet és korábbi ismeretek gyanánt elmondanám, hogy annak idején a sorozat 6 évadot élt meg zajos sikert aratva, utána pár évvel pedig jött a nagyon várt mozifilm, a történet folytatása, amely már azért megosztotta kicsit a sorozat rajongóit. Miután bejelentették, hogy egy második film is készül a négy barátnő ügyes-bajos dolgait továbbszőve, két lehetőség kínálkozott: vagy nagyobb durranás lesz a történet és visszatérnek az annyira szeretett, tipikus Szex és New Yorkos fordulatok, beszólások, tanulságok illetve fricskák a társadalomnak, mitöbb pikáns, pimasz és provokatív lesz (a TV2-s szlogent megidézve); vagy rosszabb esetben ugyanolyan felemás érzéseket kiváltó és felszínes lesz, netán még borzalmasabb mint az első mozifilm. Sajnos az utolsó variáció következett be, annak is talán a rosszabbik verziója.

A cselekmény valahol ott folytatódik, hogy Carrie immár boldog házasságban él Mr. Biggel (akiről kiderült, hogy Johnnak hívják és itt már csak e néven fut), Charlotte két kisgyerek anyukája, Miranda egyensúlyozik a családanya és a menő ügyvéd szerepe között, Samantha pedig megmaradt Samanthának. Ha készítenének egy harmadik Szex és New York mozifilmet, úgy érzem, ugyanitt kellene felvenni a cselekmény fonalát, ugyanis a kifejezetten hosszú, 140 perces második epizódban a szereplők szempontjából semmi fejlődés vagy változás nem volt tapasztalható. Sajnos. Voltak benne mímelt, nagyon erőltetettnek ható bonyodalomnak szánt események - de egyrészt senkiben nem ébresztett kételyt, hogy mi lesz a vége, másrészt az is érződött rajta, hogy erősen izzadtság szagú és a forgatókönyvíró csak azért írta bele, hogy kitöltse az időt. A végső tanulság a lányok szempontjából a következő: Miranda rájött, hogy milyen fontos a család, Charlotte nem féltékeny a bébiszitterre, Samantha bemutatja, hogy túl lehet élni a változókor gyötrelmeit és továbbra sem kell egy pasi mellett sem lehorgonyozni. Carrie pedig sokkal kiégettebbnek hat a szememben, mint bármikor korábban amikor egyik pasi karjából a másikba vándorolt - tőle ezúttal a jó házassághoz szükséges toleranciáról és amíg rá nem jött a titokra, ennek a határainak feszegetéséről tudhatunk meg pár okos dolgot.

Carrie a filmben kiad egy könyvet a házasságról, ami csúfos bukta lesz - ez is okoz némi feszültséget hősnőnk szánalmas életében. Úgy érzem, mindaz, amit a könyv kritikájaként felrónak szegény Carrie-nek, hogy felszínesen ír, hiányzik a mélység és a tartalom illetve elveszett az a tipikus Carrie Bradshaw-s csípős stílus, nos ez mind tökéletes kritikája magának a filmnek is, nekem is pontosan ugyanez volt a bajom a Szex és New York 2.-vel. Szépek voltak a ruhák, gyönyörű tájakon járt a 4 barátnő, illetve néhány helyzetkomikumnak (meg Samantha hamisítatlan poénjainak) köszönhetően tudom azt mondani, hogy végülis nem unatkoztam a film nézése közben egyszer sem, sőt még gördülékenynek is mondanám a 140 perc ellenére - viszont más értékelhetőt nem igazán tudnék említeni.

A film cselekménye egyetlen pozitívumának Aidan felbukkanását gondoltam - egy ideig legalábbis. Szerintem a régi részekben ő volt a legnormálisabb pasija Carrie-nek, nagyon tetszett ez a karakter, én is elfogadtam volna magamnak - ő tipikusan az a kedves, jóképű, gondoskodó és családcentrikus férfi - ám mindemellett mégsem papucs, sőt néha kifejezetten kakaskodós macsó, akire minden nő vágyik. :) Szóval, nagyon megörültem neki, mikor újra megjelent az események sodrában, viszont az, ahogy eltorzították a jellemét, egyszerűen kiábrándító volt. Annak idején, ugye az volt a szitu, hogy Aidan és Carrie nagy boldogságban éltek, szerelmesek voltak egymásba, asszem még mintha valami eljegyzés is lett volna - aztán Carrie összefeküdt Biggel, amikor meg mindezt bevallotta Aidannek, ő egy szívszorító jelenet közepette közölte vele, hogy ismeri magát annyira, hogy tudja, hogy sosem fogja tudni ezt megbocsátani neki. Így ért véget a nagy románc, aztán a későbbi epizódokból egyszer kiderült, hogy a szakítás óta Aidan megnősült, sőt apa lett.

Most viszont hirtelen, a semmiből előbukkan, a világ másik felén is Carrie-be botlik és ez a Mr. Tökélyt megtestesítő álomférfi mindenféle kertelés nélkül rámászik Carrie-re. Egy kis túlzással a szívem tört össze, hogy ezt csinálták a forgatókönyvírók Aidannel... Persze Carrie-n nem vagyok meglepődve, sőt azért némi poénszintje is van, hogy annak idején Big miatt ment szét a Carrie-Aidan páros, most meg kishíján Aidan okozta a vesztét a Carrie-Big párosnak.

Talán pár szót a színészi alakításokról is mondhatnék, de igazából nem sok kiemelendő dolgot tudnék. Ismerős minden arc, igazából ezt is előnyének mondanám, hogy az összes színészt rá tudták venni, hogy vállaljanak szerepet a filmben és ne kelljen őket új arcokkal helyettesíteni. Mindenki a megszokott színvonalat hozta, szerintem se nem volt jobb, de rosszabb sem a korábbiaknál a színészi teljesítmény tekintetében. Viszont Miley Cyrus, Penélope Cruz és Liza Minnelli mellékszerepe inkább volt erőltetett, mintsem üdítő színfoltja a filmnek.

Mit mondhatnék még? Mivel csinálhatnék kedvet a filmhez, vagy egyáltalán megtegyem-e? Talán úgy lenne a legkorrektebb, ha azt mondanám, hogy a film és a sorozatrajongóinak mégiscsak kötelező alkotás, hiszen láthatjuk hogyan alakul kedvenc barátnőink élete, ledöbbenhetünk, hogy láthatóan ők is öregednek, megcsodálhatjuk a ruháikat, mert azért divat tekintetében még mindig topon van a film, illetve biztosan megmosolygunk 1-2 poént még akkor is, ha összességében kiábrándítónak találjuk ezt a második epizódot. Aki ezelőtt még nem látott egyetlen Szex és New York produkciót sem, neki semmiképpen sem ajánlanám. A többieknek meg annyit mondanék, hogy ez egy erősen egyszer-nézős film, viszont egyszer azért meg lehet nézni mindenképpen, közel sem annyira csapnivaló. :)

A magyar operett születésnapja

2010-09-25T10:15:00.001+02:00

1860. szeptember 22-én mutattak be először hazánkban magyar nyelven operettet a Pesti Nemzeti Színházban. Offenbach Eljegyzés lámpafényben című művével indult akkor útjára a napjainkig népszerű műfaj.

Az operett egy színpadi, zenei műfaj, tulajdonképpen Mozarttól származik az elnevezés. Az operett szó szerinti fordítása annyit tesz „kis opera” vagy „operácska”. Az operett nehezen összetéveszthető műfaj, nem más, mint egy könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történet, sok humorral fűszerezve. Témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmazhat. A cselekmény fonala prózai monológokban és párbeszédekben bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek (zenekari nyitány, közjátékok, egyszerűbb formálású áriák, dalok, kuplék, együttesek a duettektől a kórusig) és a táncjelenetek, amelyek általában kortárs táncokra épülnek.

A 18. században létrejött daljáték jellegű mű a 19. században váltott irányt és lett a zene nagyvárosi, szórakoztató színpadi műfajává. Már Mozart is szorgalmazta, hogy a zene ne csak a paloták gazdáihoz, hanem mindenkihez jusson el. A forradalom után ezek az elképzelések megvalósíthatóvá váltak, ekkor kapta új nevét az egyik régi zenés színház, az „Opera Comique”. Az operettben a párbeszéd és a zene arányosan oszlik meg, a zene zárt formájú, szerephez jut a játékban a tánc, a finálék nagyvonalúak. A klasszikus operetti szereplőgárda általában a híres „négyesfogatra” épül. Ezek a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus. A „primadonna” az első hölgy, akinek szerelme megingathatatlan, és a története a „bonvivánnal” a harmadik felvonásra, minden akadályt legyőzve boldogan végződik.

Az első operettnek HervéDon Quijote és Sancho Panza című művét tekintik. Az első nagy operett-komponista Offenbach volt, aki előbb egyfelvonásos, később egész estét betöltő parodisztikus darabjaival aratott sikert. Az első egészestés darabja az Orfeusz az alvilágban volt. Munkássága, hatása a zenés műfaj vizsgálatánál megkerülhetetlen. Művei közül több az operaházak kedvelt repertoár-darabja.

Az operett központja Bécs volt. Ekkor mutatták be Suppé Kollégium és Boccaccio című világhírű darabját. Tanítványa Karl Millöcker (Koldusdiák, Dubarry) sokáig állta a versenyt Johann Strauss-szal, a későbbi ikonnal. Strauss Offenbach inspirációi, tanácsai segítségével lett a műfaj meghatározó zeneszerzője. A bécsi keringőt az operett zenei világába helyezte, legsikeresebb művei a Cigánybáró, Denevér, Egy éj Velencében.

A (bécsi) operett új, fényes korszakát elsősorban Lehár Ferenc és Kálmán Imre művei is fémjelezték. Lehár Víg özvegy című műve Amerikában a Brodway-n is fogalom lett. Kálmán Imre első művének, a Tatárjárásnak és az Obsitosnak is a bemutatója Budapesten volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával a magyar operettet többek között Kacsóh Pongrác, Huszka Jenő, Jakobi Viktor, Brodszky Miklós, De Fries Károly, Szirmai Albert, Ábrahám Pál, Gyöngy Pál, Eisemann Mihály, Lajtai Lajos, Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs alkotásai tették (nem egyszer külföldön is) elismertté.

A Pesti Nemzeti Színházban az első alkalommal Offenbach: Eljegyzés lámpafényben című művét adták elő Feleky Miklós fordításában 1860. szeptember 22-én. Ezzel a darabbal indult útjára magyar nyelven az operett. Az első sikeres, magyar szerzők által alkotott operettet 1885-ben a Népszínház adta elő. Az Eleven ördög című darab szövegkönyvét Deréky Antal színész írta, zenéjét Konti József komponálta. A színpadon az akkori idők legnagyobb sztárja, Blaha Lujza aratott elsöprő sikert, akinek ez volt az első operett-szerepe.

Az operett műfaja a mai napig töretlen népszerűségnek örvend hazánkban, a Budapesti Operettszínház mellett számos más hazai teátrumban játsszák a legismertebb darabokat. Emellett sok külföldi is ellátogat Magyarországra operettet nézni, sőt gyakran hívnak vendégszereplésre is hazai operett-társulatokat, illetve vesznek át előadásokat.

Nixon és a Watergate-botrány

2010-09-25T10:05:00.001+02:00

1973. szeptember 24-én keveredett az amerikai Richard Nixon elnök a Watergate-botrányba, amely a lemondásához vezetett.

1972. június 17-én tetten értek öt férfit, amint a Demokrata Párt választási központjában a Watergate-szállóban lehallgató készülékeket szereltek fel. A vizsgálat során kiderült, hogy a betörők kapcsolatban álltak a Nixon újraválasztását szervező bizottsággal. A hír a legnagyobb amerikai belpolitikai válság kezdetét jelezte, az egyetlen olyan botrányét, amely egy épp hatalomban lévő elnök lemondásával végződött. A Fehér Ház először megkísérelte elsimítani a botrányt; okmányok tűntek el, Nixon elnök megtagadta a Fehér Házban történt beszélgetéseit rögzítő magnószalagok kiszolgáltatását.

Az elnököt sokáig „csak” azzal gyanúsították, hogy megpróbálta fedezni az ügyben érintett legközelebbi munkatársait. Harminc év után ennél sokkal súlyosabb vád hangzott el ellene. Mint az El País nevű újság megírta: az elnök egyik hajdani politikai tanácsadója azt állítja, hogy Nixon személyesen adott utasítást a Demokrata Párt irodájába való behatolásra, mert lehallgató készüléket akart elhelyeztetni politikai riválisa telefonjába.

Az elnök a botrány kirobbanása után minden erejével, többek között a CIA segítségével, igyekezett az ügyben folytatott FBI nyomozást gátolni. A sok trükk ellenére a nyomozás során nyilvánvalóvá vált, hogy a betörés mögött az elnök Újraválasztási Hivatala és John Mitchell, szövetségi főügyész állt, illetve az adatok szerint magának Nixon elnöknek is tudomása volt az ügyről.

A tárgyalások 1973. januárjában kezdődtek, ahol a bíróság előtt először még csak az öt „betörő” felelt tettéért. Rövid időn belül azonban továbbgyűrűzött az eset, és több magas rangú politikus is belekeveredett a Watergate-ügybe, többek között John Dean, a Fehér Ház jogi tanácsadója és John Ehrlichman belügyi tanácsadó.

1973-ban az amerikai média alig foglalkozott mással, mint ezzel a politikai botránnyal, ami Nixonnak igen komoly politikai problémát okozott. A republikánusok helyzetét pedig még inkább súlyosbította, hogy a kémkedés vádját erősítve a Fehér Házból hangfelvételek kerültek elő. 1974-ben Richard Nixon politikai hatalma meggyengült, a szenátusban a támogatottságát elveszítette, így 1974. augusztus 9-én lemondott az elnöki posztról. Utóda, a republikánus Gerald Ford, rövid időn belül felmentette Nixont.

Maria Callas portré

2010-09-20T12:38:00.003+02:00

Harminchárom éve halt meg Maria Callas világhírű operaénekesnő, aki a sok siker és csillogás ellenére magányosan élt utolsó éveiben.

Maria Callas szülei közé válaszfalat húzott a látható korkülönbség, valamint az eltérő temperamentum: míg a férj igénytelen és kényelmes, addig a feleség vidám, társasági életre vágyó és művészeteket pártoló volt. A család életét beárnyékolta, hogy második gyermekük, Vassziliosz tífuszban meghalt. Az apa, Georges, aki gyógyszerész volt, megelégelte a szegényes életkörülményeket, eladta üzletét, és elhatározta, hogy családjával együtt Amerikába vándorol. Feleségével az elutazásuk előtti napon közölte a hírt. Evangelia tiltakozott ugyan, hiszen már terhes volt Mariával, de elkeseredetten és haraggal telve követte férjét.

1923. december 2-án megszületett Maria Anna Sofía Cecilia Kalogeropulosz, nevét apja hamarosan Callasra változtatta, mivel abban bízott, hogy egy Amerikában könnyebben kiejthető névvel sokkal hamarabb sikerül majd érvényesülnie. Az anya fiúgyermeket várt, aki pótolja majd Vasszilioszt. Csalódottságát a későbbiekben többször is lánya szemére vetette. Az apa kezdettől fogva ellenezte, hogy Evangelia zenélni és énekelni tanította a lányaikat, de az anya rádöbbent, hogy mindkettejüknek csodálatra méltó tehetsége van. Ő ismertette meg a lányokat az operával: elsőként megvette nekik a Faust, a Lammermoori Lucia és a Mignon című operalemezeket, valamint zongoraleckékre íratta be őket. Evangelia elképzelése az volt, hogy Mariából párját ritkító énekesnőt farag. Ennek érdekében számos rádióversenyre és zenei vetélkedőre is beíratta őket, melyeken sorozatos sikereket értek el, elsősorban Maria. A becsvágyó anya minden létező finomságot megadott lányának, hiszen véleménye szerint a jó hangot táplálni kell, így Maria már gyerekkora óta kövér volt, ráadásul sokdioptriás szemüveget viselt, hiszen egészen kicsi kora óta rövidlátó volt.

1937-ben Evangelia és Georges között annyira megromlott a kapcsolat, hogy már képtelenek voltak az együttélésre. Mivel a férj keresete kevés volt, ezért nem tudta eltartani a három nőt. Úgy döntött, hogy Evangeliát és a lányokat hazaküldi Görögországba. Tulajdonképpen itt kezdődött Maria Callas karrierje, Görögországban debütált először színpadon. A második világháború után visszatért az Egyesült Államokba, ahol világhírre tett szert. Ezután Olaszországba vezetett az útja és a legnagyobb sikereit a Milanói Scalában aratta 1954 és 1959 között. Világkarrierje alatt 36 szerepet énekelt, de figyelembe véve korai athéni éveit, valamint azon operaszerepek teljes lemezfelvételét, amelyeket színpadon nem énekelt, 45 szerepet tudhatott magáénak. Huszonhat teljes opera és hét árialemez készült el stúdióban közreműködésével, ezenkívül körülbelül ötven élő operaelőadás és számos koncert felvételét hagyta maga után.

Magánélete tulajdonképpen az egyedüllét története. Édesanyja és nővére kihasználta, amikor pedig nem adott nekik pénzt, akkor telekürtölték a sajtót, hogy Maria „a hálátlan leány”, aki „gyémántot reggelizik és nercek közt alszik, de hagyja, hogy anyja bejárónőként tengesse az életét.” Első férje Giovanni Battista Meneghini volt, aki kora szerint akár az édesapja is lehetett volna. 1959 áprilisában egy díszvacsorán megismerkedett Arisztotelész Onasszisszal és feleségével, Tinával. Onasszisz hajómágnás volt, és egyben a leggazdagabb görög a világon. Nagyvonalúságával és fényűzésével elkápráztatta Callast, aki egy csapásra szerelmes lett az őszülő férfiba. Onasszisz egy földközi-tengeri jacht-körútra hívta Callast és férjét, melyen többek közt Winston Churchill és Greta Garbo is részt vett. A hajóút végére Maria és Meneghini kapcsolata megromlott Callasnak, augusztusban visszatértek a Garda-tó partján fekvő villájukba, ahol megegyeztek válásuk feltételeiben. Mindketten elváltak: Callas, aki Olaszországban esküdött meg Meneghinivel, nem tudott újra férjhez menni a katolikus egyház ott érvényben lévő tiltása miatt, de mivel nem mondott le amerikai útleveléről, férjhez mehetett volna az Egyesült Államokban. Mégis, egyikük sem szánta rá magát a házasságra. Callas ugyan hajlott rá, de Onasszisz minduntalan kitért a válaszadás elől. Kettejük kapcsolatának 1968. őszén lett vége, amikor egy váratlan fordulattal Onasszisz elhagyta Callast, és feleségül vette a meggyilkolt amerikai elnök özvegyét, Jackie Kennedyt. Onasszisz 1975-ben halt meg, két évvel Callas előtt. A barátok beszámolói szerint Callas többször is ellátogatott élete nagy szerelmének sírjához.

Callas utolsó éveit Párizsban töltötte egy bérházban. Bruna nevű szobalánya és egy sofőr, aki egyben inasa is volt, gondoskodtak róla. Egyedül maradt, hiszen barátai és csodálói közül sokan meghaltak. Családja szétszóródott: apja meghalt, anyja és nővére tovább áskálódott ellene, és a bulvársajtót tömték sértő nyilatkozatokkal. Callas 1977. szeptember 16-án, délután fél kettőkor halt meg. Halálának okát máig vitatják: egyes feltételezések szerint (melyet az orvosi papír is tanúsít) szívinfarktusban halt meg legyengült egészségi állapota miatt. Más feltételezések szerint öngyilkosságot követett el.

Az óceánjáró zongorista legendája

2010-09-13T17:49:00.006+02:00

Az előző bejegyzés Alessandro Baricco Novecentojáról szólt (érdemes elolvasni a filmkritika előtt), és ennek mozgóképes verzióját is bemutatnám pár bekezdésben. Pár dolgot már elárultam a korábbiakban a történet és jómagam viszonyáról a korábbiakban - ezeket most nem szeretném megismételni. Onnan folytatnám, hogy a könyv után szinte azonnal megnéztem a filmet is - mondhatni felelevenítettem. Az első próbálkozáshoz képest most egyáltalán nem találtam unalmasnak, első perctől az utolsóig csüngtem a képernyőn és arra a megállapításra jutottam, hogy régen láttam ennyire szép filmet.

A Novecento-val összehasonlítva annyi különbséget találtam, hogy a filmben Nineteen Hundred-nak (magyar szinkronnal talán Ezerkilencszáznak) hívják a főhőst, nem az olasz verzió maradt. A történet pedig szinte szóról szóra nyomon követhető a mozgóképes verzióban. A kerettörténetet talán egy kicsit részletesebben láthatjuk: 1900 trombitás barátja néha-néha megszakítja jelenkori eseményekkel a történet mesélését, így szinte a legvégsőkig két síkon fut a cselekmény, ami az utolsó pár jelenetben kapcsolódik össze és alakul egy egésszé. Szerintem rendkívül jó adaptáció Az óceánjáró zongorista legendája, és külön boldogságot okozott, amikor viszont hallottam és felismertem a szó szerint a könyvből átvett párbeszédeket. (persze nem mind volt ilyen, de sok emlékezetes mondat visszaköszönt :))

Amikor a könyvnél kiemeltem, hogy mennyire jó hangulatot tudott varázsolni Baricco és hogyan be tudja szippantani olvasóját, nos ugyanez igaz a filmre is. Sőt, valamiért úgy érzem, hogy a film még kedvesebb a szívemnek, mint az írott verzió - itt még jobban megmerítkeztem a személyszállító hajó minden porában, 1900-at még közelebb éreztem magamhoz és annyira beleéltem magamat az egész történetbe, hogy igazán fájt, amikor vége lett. Szívesen néztem volna tovább azt a letűnt kort, amit a film megelevenített és még inkább megutáltam a háborút, ami véget vetett mindennek.

Gondolkodtam azon is, hogy vajon boldog élete volt-e 1900-nak és erre nem igazán találtam választ. Egyrészt boldog volt, mert azt csinálta, amit igazán szeretett, ott élt, ahol szeretett lenni és kiszámítható élete volt - viszont a szerelem fájdalmat okozott neki és hiányérzetet keltett benne. Vajon a szerelem minden? Nem elég azonkívül minden? Valamiért igazán szomorú és megrázó élmény volt látni, hogy egy ilyen nagyszerű ember magányos és meghal - pedig az utolsó párbeszédét tekintve nem úgy tűnt, mintha neki fájna ez az egész. Talán, ha a néző/olvasó is 1900-ként tudna gondolkodni, akkor neki is vidámabbnak tűnne 1900 története és nem viselne meg senkit.

A film főszereplőjéről, Tim Roth-ról is ejtenék pár szót - akinek nem ugrana be hirtelen kiről is van szó, annak elmondanám, hogy az RTL-klub Hazudj, ha tudsz sorozatának főszerepében láthatta és fogja is még vmikor, illetve olyan kultikus filmekben is feltűnt, mint a Ponyvaregény, A majmok bolygója-remake, A varázsige: I love you vagy a legutóbbi (2008-as) Hulk film.

Tim Roth-ról mindig is tudtam, hogy ízig-vérig brit színész a javából, a jelző legnemesebb értelmében. Bármilyen szerepet játszik, egyszerűen élvezet nézni - ez esetben viszont a film is jó, így hatványozottan hatásos az egész. Lenyűgöző arcjátéka van, szuggesztivitása nem ismer határokat, teljesen eggyé vált 1900 szerepével. Nem is tudom, milyen fenomenális szavakkal tudnám illetni még őt - egy biztos: már csak miatta is érdemes megnézni a filmet, ha valakinek nem keltette volna fel a figyelmét a film sztorija. Roth játéka garantáltan megragadja majd azt.

Úgy érzem, a fenti fényezés után teljesen felesleges feltenni a kérdést, miszerint miért érdemes megnézni Az óceánjáró zongorista legendáját. Talán rá lehet húzni a művészfilm kifejezést is - annyiban mindenképpen, hogy művészről szól :P - de a látvány, a történet képi megjelenítése szempontjából is van annyira színvonalas, hogy lehet rá mondani. Viszont zárójeles megjegyzésként hozzáfűznék annyit, hogy nem szoktam kedvelni a művészfilmeket, mert általában meghaladják a befogadási képességeimet, én inkább földhöz ragadottabb vagyok, minthogy megértsem az ennyire elvont dolgokat. DE Az óceánjáró zongorista esetében erről szó sincs. Azt hiszem, elég csak annyit írnom, hogy: "mindenki számára kötelező alkotás."

Alessandro Baricco: Novecento

2010-09-13T17:01:00.004+02:00

Érdekes dolog, hogy már ez a második Baricco könyv, amihez szerencsém van, mégis egyiket sem akartam különösebben magamévá tenni - csak egyrészt hallottam, mennyire népszerűek, másrészt megtetszett rövidségük (mert ha nem tetszik, sem fogok bánkódni, hogy pazaroltam az időm, hiszen annyira gyorsan fogyasztható). Szóval, a Selyem után ugyanígy jött nekem, hogy elolvassam a Novecentot - pontosabban meghallgassam, mert hangoskönyv verzióban szereztem be (nem árt néha a szemnek a pihenés).

Az óceánjáró zongorista történetével valamilyen szinten tisztában voltam a könyv olvasása előtt. Az 1998-as filmet annak idején, mikor először játszani kezdte az HBO, elkezdtem nézni egyszer - de emlékeim szerint eluntam és nem jutottam a végére. Nyilván azért lehetett ez, mert akkor tizenéves korom elején járhattam, és még nem volt ennyire kifinomult az ízlésem. :P Szóval, arra emlékeztem, hogy volt egy fiú, aki egy hajón született, ott is élt és zongorázni kezdett. Utólag rájöttem, hogy röviden és tömören a könyv elfogyasztása után is ilyen egyszerűséggel össze lehet foglalni a tartalmát - de természetesen Baricco-nál teljesen más világba csöppen az olvasó és e pár szó megfogalmazásakor is sok-sok érzés kering bennünk, amiket nehéz szavakba önteni, hiszen csak azok érthetik meg igazán, akik már szintén gazdagodtak eme Baricco-élménnyel.

A Novecento volt a 3. hangoskönyv, amin túlvagyok. Érdekes volt ez a folyamatosság, hogy az első, A zongorista annyira egyszerű kivitelű volt, hogy hallani lehetett, amikor a felolvasó lapozott a könyvben, aztán a Bridget Jones naplójánál már néhány zenei aláfestést is hallhattunk - most pedig nemcsak aláfestő zene volt, hanem zongorajáték mint kifejezési eszköz, hiszen egy zongoristáról szól a történet. Azért ez már totálisan lebutított verziója a könyv-élménynek, mivel nemhogy nem az én gondolataimban állnak össze a betűk szavakká, a szavak mondatokká, hanem valaki felolvassa helyettem őket, ráadásul nem az én képzeletemben hallom Novecento bravúros zongorajátékát, hanem a lejátszó megmutatja őket. Ennek ellenére le voltam nyűgözve ettől az egész világtól, a hangulat teljesen rám ragadt, beszippantott a hajó légköre és csodálattal néztem erre a nagyszerű férfire, aki ennyire keveset látott a világból, még is be tudta hozni minden gyönyörűségét arra a hajóra - és a szívem szakadt belé, hogy sosem szállt le. Gyönyörű történet, Baricco mester immár másodjára is teljesen beletalált a közepébe, imádtam. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki valami rendkívül színvonalassal, elgondolkodtatóval szeretné tölteni szabadidejét.

Egy boltkóros naplója

2010-09-12T18:12:00.004+02:00

Azok után, hogy egykori szerkesztőtársam az "Ezt ne nézd meg" kategóriába rakta az Egy boltkóros naplóját, nem is kaptam kedvet hozzá. Aztán tegnap estefelé úgy adódott, hogy a tévé elé szorultam és kapcsolgattam jobbnál jobb műsorokban reménykedve - így láttam meg a HBO-n az Egy boltkóros naplóját. Úgy voltam vele, hogy ha már így alakult, belepillantok egy kicsit, max. ha annyira borzalmas lesz, akkor kikapcsolom. Nem mondom, hogy szívem szerint kivenném a nézhetetlen kategóriából, mert bizonyos értelemben borzalmas volt, viszont azért mégsem nézhetetlen.

Erről a filmről Az ördög Pradat visel jutott eszembe, legalábbis olyan tekintetben, hogy sok-sok divat, újságírás és New York volt benne. A különbség azonban egyrészt a történet mélységében, másrészt a színészi alakítások kifinomultságában rejlett. Az Egy boltkóros naplójának hihetetlenül bugyuta, mondhatni irritálóan ostoba története volt: adott egy kb. síkhülye csaj, aki nem mellesleg megszállott vásárló (a függőség legvégső fázisában), mivel csomó adósságot felhalmoz, eközben sikeresen leépíti baráti körét és szerelmét, elveszti állást - és természetesen a családja marad egyedül számára, na meg jön egy hiper-szuper ötlet a megoldásra, tehát adott a happy end.

A lány zöld sállal - ezt reprezentálja a fenti kép. Ez a dolog a film fontos mozgatórugója: főhősnőnk így akad össze szerelmével, ennek segítségével lép túl függőségén és végül találja meg a boldogságát. Maga ez a metafora jól hangzott, hogy "A lány zöld sállal" (igen, ezt a szimpatikus férfi főszereplő találta ki), de semmiképpen sem illett egyrészt egy pénzügyi szaklap újságírójának nyomtatásban megjelent nevének, másrészt maga a zöld sálas lány cikkei is tűzrevaló színvonalúak voltak - inkább idegesítőek, mintsem jópofák. Talán ez volt a gond az egész filmmel: a Doktor Szöszin legalább jókat tudtam nevetni, viszont itt egy-két fájdalmas poénon kívül inkább a fejem vertem volna a falba, hogy lehet ennyire fogyatékos egy csaj, mint ez a Rebecca. XD

A színészi teljesítményekről is kár lenne beszélni: annyira förtelmes volt minden, amennyire maga a film. Vagy az is lehet, hogy egy ennyire szar alapanyagból nem lehetett mást kihozni - de ez tényleg rettenetes. A főszereplő csajszit ezelőtt semmiben sem láttam és szerintem annyira tucatarca van, hogy nem is biztos, hogy megismerném pár hét múlva. Még John Goodman, Joan Cusack vagy Kristin Scott Thomas mellékszereplése sem dobott sokat az egész alkotáson. Viszont az egyedüli, amiért talán érdemes volt megnézni, azok a szép ruhák. Az alábbi rózsaszín és színes rakottszoknyás ruhát én is elfogadnám - a dalmata pöttyös kabátkát megtarthatja a csaj. :P

Igen, összességében ez elég silány, hogy a ruhák miatt érdemes megnézni, de tényleg ez az igazság. Szépek a ruhák, jók a frizurák. Ha túllépünk a történet irritálóságán - ami a feneketlen mélységű intellektus megmutatkozása után nekem sikerült - akkor végig lehet nézni ezt a csodálatra méltó alkotást, mitöbb néhány poént is meg tudunk mosolyogni. De azért mindent összevéve elég megrázó élmény volt :D

10 bölcsesség, amit idén nyáron tanultam

2010-09-12T17:38:00.005+02:00

Ezúttal megosztanék 10 bölcsességet, élettapasztalatot melyek a nyáron ragadtak rám ;)

1. Ha délelőtt sokat vagyok napon és délutánra kibírhatatlan fejfájás gyötör, valószínűleg napszúrást kaptam

2. 50 faktoros napvédőkrém sem tuti védelem a leégés ellen, főleg ha a pánt alatt elfelejtem bekenni a vállam

3. Vízparton sok a pók - főleg, ha árvaszúnyogból is sok van

4. A legjobban akkor barnul le az ember, amikor nem számít rá

5. Amikor a gesztenyebarna hajam vizesen is gesztenyebarnának tűnik, akkor minden bizonnyal kifakult a napsütéstől

6. Amikor a gázszerelő bütyköl valamit a sütőn, előfordulhat, hogy utána kicsit erősebb lánggal ég - és megégetheti a muffint

7. Ha nincs nálam a gázspray-m, tuti halálra rémiszt valaki az utcán

8. Az őz és a szarvas között van különbség - biztos Bambi okozott zavart a felfogásomban ezelőtt, mivel ő a könyvben őz, a rajzfilmben viszont szarvas

9. Az oroszlán nagy és félelmetes állat, a puma pedig nem kisebb a hiúznál

10. Az animátor nem rajzfilmekkel, rajzolással vagy fényképekkel foglalkozik

+1 A sárga körömlakk foltot ki lehet szedni nyom nélkül a kék szőnyegből ~ aceton ;)

Alicia Keys és Josh Groban

2010-09-07T23:18:00.004+02:00

Azért is szeretem az olyan tehetségkutató műsorokat nézni - mint az X-faktor vagy a Megasztár - mert mindig ráakadok olyan dalra amit már rég elfelejtettem vagy még nem hallottam és nagyon megtetszik. A hétvégén ezúttal az X-faktornak mondok köszönetet, méghozzá két dalért is amiket megismertem: Alicia Keys Empire State of Mind (Part II)-ját és Josh Groban February Songját.

Íme az első videó:

Alicia Keys - Empire State Of Mind Part 2 Lyrics

Oooh oooh, New York (2x)

Grew up in a town,
That is famous as a place of movie scenes
Noise is always loud
There are sirenes all around
And the streets are mean
If I could make it here
I could make it anywhere
That’s what they say
Seeing my face in lights
Or my name in marquees found down Broadway

Even if it ain’t all it seems
I got a pocketful of dreams
Baby, I’m from

Chorus
New York, concrete jungle where dreams are made of
There’s nothing you can’t do
Now you’re in New York
These streets will make you feel brand new
Big lights will inspire you
Hear it for New York, New York, New York

On the avenue, there ain’t never a curfew
Ladies work so hard
Such a melting pot on the corner selling rock
Preachers pray to God
Hail a gypsy cab
Takes me down from Harlem to the Brooklyn Bridge
Someone sleeps tonight with a hunger
For more than from an empty fridge

I’m going to make it by any means
I got a pocketful of dreams
Baby, I’m from

Chorus
One hand in the air for the big city
Street lights, big dreams, all looking pretty
No place in the world that can compared
Put your lighters in the air
Everybody say yeah, yeah yeah

Azért tetszett meg ez a dal, mert egyrészt nagyon szeretem Alicia Keys stílusát, másrészt New York-ot is valahogy így képzelem el, ahogy a dalban lefestette az énekesnő. Rendkívül tudom értékelni, ha az ember ragaszkodik a gyökereihez és ebben a dalban csodálatos példáját láthatjuk ennek. Szerintem aki igazán megérti e dalt, az a lelke mélyén szeretne egy kicsit new yorki lenni - legalábbis én mindenképpen. Eddig is terveim között szerepelt, hogy egyszer elmegyek oda, e dal pedig csak megerősített benne. :) Alicia Keysről meg nem is igazán lehet mit mondani, aki megnézte a fenti videót, szerintem mindent tud - szép, tehetséges, jól zongorázik, jó dalokat ír és ami külön kiemelendő, hogy CD-minőségben énekel jellegzetesen csengő, széles skálán mozgó hangján. Így nem oktalanul állíthatom, hogy napjaink egyik legnagyobb énekesnőjéről van szó. Az Empire State of Mind (Part II) befogadása közben pedig áthatja hallgatóját valami magasztos, fenséges érzés: ami kicsit Aliciából, kicsit New Yorkból is árad. Szuper dal!

Josh Groban: February Song

Where has that old friend gone
Lost in a February song
Tell him it won't be long
Til he opens his eyes, opens his eyes
Where is that simple day
Before colors broke into shades
And how did I ever fade
Into this life, into this life

And I never want to let you down
Forgive me if I slip away
When all that I've known is lost and found
I promise you I, I'll come back to you one day

Morning is waking up
And sometimes it's more than just enough
When all that you need to love
Is in front of your eyes
It's in front of your eyes

And I never want to let you down
Forgive me if I slip away
Sometimes it's hard to find the ground
Cause I keep on falling as I try to get away
From this crazy world

And I never want to let you down
Forgive me if I slip away
When all that I've known is lost and found
I promise you I, I'll come back to you one day

Where has that old friend gone
Lost in a February song
Tell him it won't be long
Til he opens his eyes
Opens his eyes

Nem mindig jönnek be nekem azok a dalok, amiket a "tömör szenvedés" szavakkal lehetne illetni. Ez esetben viszont azt hiszem, kicsit többről van szó. Párszor átolvastam a February Song dalszövegét és azon kivételek közé tartozik, amiket nem értettem meg teljesen, mert részletekben persze megvannak, csak valahogy nem állnak össze nekem egy egésszé - ok, ez egyéni probléma, nem is gáz a középfokú C nyelvizsgámmal és azelőtt hogy épp belefogni készülök a felsőfokba :P - de nem is erről akarok beszélni. Szóval miután nem igazán boldogultam a szöveggel a dalnak adtam át magam és az előadásnak: egyszerűen lenyűgöző. Ez az ember gyönyörűen énekel és maga a dal is a maga fájdalmával együtt egyenesen csodálatos. Meg is vagyok lepve, hogy eddig nem hallottam Josh Grobanről, merthogy én úgy gondolom, otthon vagyok az ilyen crossover-es dolgokban - de ezek szerint nem teljesen. Szóval lemaradásomat pótolva szépen utánaolvastam Joshnak és pár száz megányi muzsikájával is gazdagodott a laptopom. :) Másrészt magát a February Songot is meghallgattam többféle előadásban és arra a véleményre jutottam, hogy a többiek amikor a refrén magasabb sorait éneklik, fülsértően hangzik, bármennyire is lágynak szánják. Viszont Josh Groban hangja olyan magasan simogat a legjobban, az ő előadásában legjobban azokat a részeket szeretem. Csodálatos ez a dal.

Veronika meg akar halni - könyv

2010-09-06T15:27:00.003+02:00

Mint az eggyel korábbi postban olvasható, már ismertem a Veronika meg akar halni filmet, amikor kezembe vettem a könyvet - virtuálisan. Így akaratlanul is hasonlítgatni kezdtem, és sajnálom, hogy nem az írott változattal kezdtem, mert kíváncsi lettem volna rá, hogy vajon a könyvverzióban is kitaláltam volna Veronika betegségével kapcsolatban az igazságot - ami a filmnél bizony sikerült.

Több szembetűnő különbséget találtam a könyvben a filmhez képest: először is, hogy nem az Egyesült Államokban játszódik, hanem Szlovéniában. Nyilván ez annak tudható be, hogy az amerikai közönség - aki a legtöbb pénzt hozza - jobban kajálja a szülőföldjén játszódó történeteket. Aztán Veronikával kapcsolatban is más volt pár dolog: a könyvben búcsúlevelet hagyott, melyben kifejti véleményét egy szoborról és a tudatlan olvasókról akik az öngyilkosságához vezettek, illetve a szanatóriumban is kicsit visszafogottabban viselkedik mint a filmben. De összességében sem a hangulatban, sem a történetben nem éreztem olyan rettentően nagy eltéréseket, ami rontott volna a könyv és film összhangján - a maga műfajában szerintem mindkettő szuper.

Ami a könyvben mégis kicsit más volt - és számomra zavaróbb - azok Coelho szájbarágós életigazságai. Olvasgattam egyéb olvasói véleményeket is és akiknek nem jött be a könyv, azok Coelho stílusát és megfogalmazásait kifogásolták. Ezzel kicsit egyet is értek: engem az zavart, hogy úgy tárja az olvasó elé a főhős tapasztalatait, mintha azok mindenkire érvényes örökigazságok lennének, amiket bizony meg kell fogadnunk, amennyiben valaha boldogok akarunk lenni. Kicsit idegesített, hogy belém akar sulykolni bizonyos dolgokat, amikkel nem értek egyet - vagy hogy egyáltalán meg akarja mondani nekem, hogy szerinte mi lenne a jó számomra. Szóval ez volt az, ami miatt talán a filmet jobban élveztem, mert az egyértelműen Veronikáról szólt, olvasás közben pedig azt éreztem, hogy kicsit nekem is és meg akarja mutatni a helyes utat - amiből én köszönöm, de nem kérek, magamtól is menni fog. :)

Végezetül jöjjön a kedvenc idézetem a könyvből. Aki kedvet érez, hogy ehhez hasonló bölcsességeket olvasson több mint 200 oldalon át, annak ajánlom a könyvet - aki pedig meg akarja tudni, hogy mi történik Veronikával - anélkül hogy saját életünk is górcső alá kerülne a történet közben - annak a filmet ajánlanám inkább.

"…..Látja, mi van a nyakamban?
– Nyakkendő.

– Helyes. Logikus válasz, teljesen normális emberre vall. Igen, nyakkendő! De egy őrült azt felelné, hogy a nyakamban egy színes rongydarab van, ami nevetséges, haszontalan, és bonyolult módon van megkötve. Akadályozza a fej forgatását, és a lélegzetvételt is megnehezíti. S ha nem vigyázok, bekapja a ventilátor, és meg is fulladhatok. Ha egy őrült megkérdezné, mire való a nyakkendő, azt kellene felelnem: az égvilágon semmire. Még csak nem is díszít különösebben. Valójában a rabszolgaság, a hatalom és a távolságtartás szimbóluma. Egyedüli haszna abban áll, hogy amikor hazaérünk a munkából, végre levehetjük, és úgy érezzük, hogy megszabadultunk valamitől, amit nem tudunk megfogalmazni. De vajon a puszta megkönnyebbülés létjogosultságot ad a nyakkendőnek?

Nem."

Veronika meg akar halni - film

2010-09-05T18:53:00.003+02:00

Szerintem mindenki Coelhot olvas - legalábbis az emberek 70 százaléka minden bizonnyal. Még az a barátnőm, aki a kötelezőket sem olvasta el sosem, a szememre vetette, hogy "mi az hogy nem ismered Az alkimistát?" Ha tömegközlekedésen utazom tuti, hogy észreveszek valakit, akinek Coelho-könyv van a kezében. Ennek ellenére sokáig ellenálltam neki, vagyis úgy mondanám inkább, hogy nem érdekelt. Aztán valahogy rámjött, hogy mégis olvasni kellene legalább egy valamit tőle - "nézzük csak meg a Google-ben miket is írt ez a jóember". Elsőre kiszúrtam ezt a figyelemfelkeltő címet: Veronika meg akar halni. Igen hamar azt is megtudtam, hogy film is van belőle, méghozzá Sarah Michelle Gellar főszereplésével 2009-ből. Így ezzel kezdtem - egy film mégsem vesz el annyit az ember idejéből mint egy könyv, illetve zsákbamacska hogy tetszik-e vagy sem.

Veronika meg akar halni (Veronika Decides to Die - in english) - régen találkoztam ennyire jó címmel. Ki ez a Veronika és miért akar meghalni? Szerintem aki találkozik e címmel, mindenképpen felteszi ezeket a kérdéseket. Már akkor érdekessé vált az egész történet, amikor jóformán semmi mást nem tudtam róla. Szóval nagy reményekkel vágtam neki a filmnek. Ebből megtudtam, hogy Veronika szlovén származású, karrierista lány egyedül a nagyvárosban (asszem New Yorkban), akinek teljesen kiüresedett az élete és úgy érzi a legjobbnak, ha véget vet neki. Ám nem jár sikerrel, inkább félsikerrel: egy eldugott szanatóriumban tér magához, ahol szembesítik, hogy olyan károsodásokat szenvedett a szervezete, hogy pár nap múlva meg fog halni.

Itt, ezen a ponton mondanám el, hogy kezdett gyanússá válni a dolog. Lehet, hogy túl sok Grace Klinikát vagy Vészhelyzetet néztem, de ilyen betegségről még sosem hallottam, amit leírtak Veronikának az orvosok. A film végén pedig teljesen igazoltnak láttam orvosi ismereteimet: Veronika ráeszmél utolsó napjaiban az élet szépségeire és végül kiderül, hogy éppen ez volt a terápia - valójában semmi szervi betegsége sincsen. Veronika élete pedig úgy tűnik, hogy rendbe jött, pontosan ott találta meg a boldogságot, ahol sosem hitte volna, legyőzte sajátmagát, segített másokon és társra lelt. Értelme lett a létezésének.

A legjobban az atmoszférája fogott meg a filmnek. Nem is nagyon lehet ezt itt leírni: inkább nézze meg (vagy olvassa el) mindenki. Különös hangulata volt az egész szanatóriumnak, érdekes embereket ismerhettünk meg úgy igazán és anélkül, hogy pörgősnek lehetne nevezni a cselekményt, hihetetlen feszültség uralta az egész filmet - egyetlen percét sem untam.

Sarah Michelle Gellar engem is meglepett a tinifilmek, a Buffy-sorozat meg a Scooby Doo filmek után, hogy mennyire jól tud játszani. Teljesen átadta magát Veronika szerepének, élvezet volt nézni, hogy mit művel. Olvastam olyan véleményeket a film kapcsán, melyek szerint ő viszi a hátán az egészet - én azért ezt nem állítanám, viszont azt mindenképpen, hogy rendkívül szuggesztív és erőteljes alakítást nyújtott.

Ezek után nem meglepő, hogy kezembe vettem a könyvet (erről a következő bejegyzésben olvashattok). Így utólag azt mondhatom, hogy jó adaptáció, de természetesen akadnak benne különbségek, méghozzá néhány olyan is, ami nekem érthetetlennek bizonyult. De a filmre visszatérve: valahogy magába szippantja a nézőt az egész - elkezdtem nézni és szinte csak úgy tapadtam a képernyőre, mást nem láttam, nem hallottam közben. Nagyon tetszett, érdemes megnézni.

Michael Douglas beteg

2010-09-04T16:10:00.003+02:00

Talán egyik legelső színészportrém volt a blogban az, amit tavaly júliusban írtam Michael Douglas-ről, nem titkoltam egyik kedvenc színészem. Így kicsit szíven ütött a hír, mikor hallottam, hogy rákos és jelenleg is kemoterápiára jár. Ezzel kapcsolatban a minap találtam egy igen jól sikeredett cikket a Borsban - magam is meglepődtem, hogy ebben a szennylapban ilyet is lehet találni. Szóval, most jöjjön a cikk, alatta pedig a hírhez kapcsolódó videó (azért elég megdöbbentő milyen jó kedéllyel beszélt betegségéről, a legvégén az az ölelés pedig imádnivaló :))

Douglas: legyőzöm a rákot!

2010.09.02. 11:00
Először nyilatkozott torokrákjáról Michael Douglas, aki biztos benne, hogy legyőzi a betegséget. A színészt David Letterman bírta szóra.

A hatvanöt éves hírességnél néhány hete diagnosztizálták a rosszindulatú daganatot, azóta kemoterápián és sugárkezeléseken vesz részt. Legmélyebb érzéseiről is vallott a nagyközönség előtt.

– Torokrákom van, három hete derült ki. Ez a daganattípus az alkoholtól és a dohányzástól alakulhat ki. Bevallom, én is cigiztem, és sokat ittam – mondta az Elemi ösztön sztárja. – Hullámokban tör rám a fájdalom, és olyankor rendesen ki vagyok ütve – mesélte Douglas, aki legjobban attól retteg, hogy továbbterjed-e szervezetében a tumor. – Mindenesetre bizakodom. Úgy néz ki, nyolcvan százalék esélyem van a túlélésre. Tudom, hogy nyerni fogok ellene.

Persze egy igazi világsztár, mint az egykor szexelvonóra is küldött Douglas még a legnehezebb pillanatokban is ügyel arra, hogy külseje kifogástalan legyen.
– Mindig vigyáztam arra, hogy nézek ki. Apám azt mondta, figyeljek magamra, mert sohasem tudhatom, mikor leszek rákos, azaz egyszer rosszul nézek majd ki – mesélte apró mosollyal a szája sarkában a híresség, majd hozzátette: a nyár elején torokfájással fordult orvoshoz, de akkor nem találtak nála semmi rendelleneset.

Az interjú végén Letterman megkérdezte, van-e valami, amiben segíthet vendégének, Michael mindössze annyit mondott: – Ahh, gyere, ölelj meg!

Egy nyár krónikája - képekben

2010-09-02T12:15:00.023+02:00

"Itt van az ősz, itt van újra..." - Jöjjön egy kis képes összeállítás a nyaramról: először mindenféle személyes benyomásról (mint konyhai ügyeskedés, foci VB - láz, kirándulások, nyaralások, egyetemi felvételi stb.) aztán a kulturális élmények (mint elolvasott könyvek, mozi és otthoni filmezés). Jó nézegetést ;)

Legjobb barátnő-váró muffinjaim

Nicklas Bendtner, a dán csodacsatár (amúgy Arsenal ha nem válogatott) - és újdonsült szerelmem :D

Átmentem a VB végére kemény spanyol drukkerbe :P

Elvégeztem a full tanfolyamot

Szülinapi süti a családnak

Ahová felvettek

Ahová már öregdiákként visszamentem barátok diplomaosztójára

2 hét Magyar-tenger

Egy kis Baja

Egy kis rockopera

Furcsa volt az itt eltöltött 4 év után úgymond turistaként felugrani fővárosunkba - de azért úgy bevásároltam, hogy majd' megszakadtam hazáig :D

Állatkert a kult. fővárosban

KÖNYVEK:

MOZI:

FILMEK:

Rebecca CD - meghallgatva

2010-09-01T15:57:00.003+02:00

Májusban már szólt egy bejegyzés e blogban a Rebecca CD-ről: nem voltam megelégedve a szereposztással és mindenkit biztosítottam afelől, hogy nem fogom megvenni a lemezt. Nos, ehhez tartom is magam, viszont meghallgatni meghallgattam. Alábbiakban jöjjön röviden a vélemény!

Tracklist:

1. Egy álom már csak Manderley - Szinetár Dóra, kórus
2. A palackba zárt idő - Szinetár Dóra
3. Az új Mrs. de Winter - Polyák Lilla, Földes Tamás, Marik Péter, Oláh Tibor, kórus
4. Mégis él tovább - Polyák Lilla
5. Mi lehet vele...?! - Füredi Nikolett
6. Nincs már... - Pirgel Dávid, Szinetár Dóra
7. Szívjóság, tiszta érzés - Földes Tamás
8. I'm an American Women - Szulák Andrea
9. Rebecca - Polyák Lilla, Szinetár Dóra
10. Úgy kísért e jégmosoly - Bereczki Zoltán
11. Bajban sose gyenge a nő - Füredi Nikolett, Szinetár Dóra
12. Mrs. de Winter itt áll! - Polyák Lilla, Szinetár Dóra
13. Nem szól szám... - Mészáros Árpád Zsolt
14. Jöjj szörnyű az éj (repríz) "Elmúlt az éj" - Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán
15. Manderley lángokban - Bereczki Zoltán, Földes Tamás, kórus
16. Egy álom már csak Manderley (repríz) - Szinetár Dóra, kórus

Először is el kell mondanom, hogy a 16 dalt szerintem jól összeválogatták. Tulajdonképpen nem is maradt hiányérzetem a színházi élményhez képest: a legjobb dalok csendülnek fel e lemezen is. A darab cselekményét is jól visszaadja a számok listája: végig lehet érezni a feszültséget, az izgalmat, a megnyugvást majd a végén azt a felemás érzést is átélhetjük amit a színházi élmény nyújt - hogy valójában most örülnünk vagy szomorkodnunk kell-e, mindenesetre biztosan elgondolkodunk rajta valamelyest.

Másodszor el kell mondanom, ha meg nem is kedveltem, sőt, nem is állítanám hogy jobbak a Szabó P. Szilveszter - Vágó Zsuzsi szereposztásnál, azt mindenképpen el kell ismernem, hogy a CD énekesei korrekt munkát végeztek. Ahogy az a kiadott musical hanganyagokhoz illik, tiszták a hangok, kicsit érzelemmentesebbek mint élőben - de hát ez mindig így szokott lenni. Most nem éreztem Zolin, hogy sok neki Maxim szerepe, Dórival is elvoltam - bár a hangszínét nem szeretem továbbra sem - Polyák Lilla kifejezetten tetszett, akárcsak Mázs és Szulák Andi, aztán Földes Tamás is szuper volt, Füredi Niki pedig elment (ha nem hallottam volna Nádasi Veronikával a Mi lehet vele...?! című dalt annyiszor, akár talán még ez is tetszett volna).

Harmadszor el kell mondanom, hogy nem tetszett a hangszerelés. Rájöttem, hogy ilyen ezelőtt még sosem fordult elő velem, hogy előbb láttam élőben a darabot, minthogy kijött CD-n - ilyen tekintetben is első volt a Rebecca, akárcsak úgy, mint az első színházi premierem. Szóval az egésznek túlzottan is misztikus és nem találtam rá jobb kifejezést, mint "elmosódott" hangzása, illetve hatása lett. Nyilván ezzel akarták érzékeltetni a tenger közelségét, a sötét árnyakat, a visszafogott angol mentalitást - de komolyan, ha ilyen lett volna a színházban is, hát nem hinném, hogy tetszett volna. Valahogy a hangok is olyan tompán szóltak - és így nem jött át annyira az érzelemvilága a karaktereknek, inkább csak maga a történet, a dallamok és egy egyedi hangulat. De ez nekem akkor sem teljes élmény - sokkal inkább a színházi, amikor úgy az ember lelkébe hasítanak a dalok, az énekes hangja vagy összeborzong a zenétől, igen, nekem ez hiányzott a CD-ből. Ehhez azért hozzátartozik, hogy pl. a Rómeó és Júlia, a Mozart! vagy ha a Madáchból is említhetnék, akkor Az Operaház fantomja is sokkal többet adott CD-n, mint a Rebecca.

Kicsit összecsapottnak éreztem emiatt az egész lemezt. Őszintén szólva nem is olyan szívesen hallgatnám újra, sokkal inkább a kicsit recsegősebb, ám de színházi felvételt - ahol már az általam preferált szereposztást hallhatom. Igazán kíváncsi vagyok az olvasók véleményére is, ki mit gondol erről a lemezről - mert azt azért mindenképpen el kell ismernem, hogy a hangszerelésen kívül más kivetnivalóm nem nagyon volt, pedig egyértelműen ellene voltam és igen kritikusan kezdtem meghallgatni. :) Kíváncsi lennék egy ugyanilyen hangszereléses CD-re Szilveszterékkel, de hát ugye ez senkinek sem érné meg... Mindenesetre szerintem még ők a jobbak.

XIV. Lajos - A Napkirály

2010-09-01T15:25:00.002+02:00

Röviddel 77. születésnapja előtt halt meg 1715. szeptember 1-jén XIV. Lajos francia király, akit Napkirály és Nagy Lajos nevekkel illettek. 72 évig tartó uralkodásával ő a leghosszabb ideig trónon ülő király Európában.

1638. szeptember 5-én született huszonhárom gyermektelen év után XIII. Lajos francia király és Anna királyné (akit Dumas Három testőr című regényében megörökített) első utódja. A trónörökös világra jöttét valóságos csodának tekintették, ezért a szülők örömük és hálájuk jeleként Louis-Dieudonné (Lajos, Isten ajándéka) keresztnevet adták. Mondák szerint Lajosnak volt egy ikertestvére, akit börtönbe zárattak, arcát maszkkal elfedték. A Vasálarcos legendája igen csak megmozgatta a francia nép fantáziáját, bár valóságos tényekkel senki sem tudta alátámasztani a feltételezést.

1643-ban elhunyt XIII. Lajos és a négyéves gyermek örökölte a trónt XIV. Lajos Franciaország és Navarra király néven. Tizenhárom éves koráig édesanyja uralkodott helyette, aki főminiszterének az olasz Mazarin bíborost választotta. A tényleges hatalom az ő kezében összpontosult. Mazarint a francia nép megvetette idegen származása miatt, és úgy vélték, hogy túlságosan befolyásolja a királynét. Egy felkelés (Fronde) is kirobbant emiatt, de lényegi változás nem történt: Mazarin céltudatosan készítette fel Lajost a jövendő uralkodó abszolút szerepére. 1651-ben Lajost nagykorúsították, így anyja megbízatása véget ért. Mivel fiatal volt az uralkodáshoz, így a fő hatalmat Mazarin bíborosra ruházta. XIV. Lajos koronázása és ünnepélyes felkenése 1654-ben a reimsi székesegyházban történt.

1660-ban vette feleségül a király Mária Terézia infánsnőt, a spanyol uralkodó legidősebb lányát. Egy év múlva született meg a királyi pár fia, Lajos herceg, akit a nagy trónörökösnek (grand dauphin) neveztek. Ez évben halt meg Mazarin bíboros, és XIV. Lajos egyedül folytatta a kormányzást. Az államtanács tagjainak bejelentette, hogy a továbbiakban nem fog főminisztert kinevezni, hanem egyedül folytatja a kormányzást, önmaga főminisztereként. „Az állam én vagyok (L'état c'est Moi”) – hangzott el az ismert mondat.

Bár sokan kétségbe vonták képességeit, Lajos mégis határozottnak bizonyult. Anyjának azt írta egy levelében: „Nem vagyok olyan tökfilkó, amilyennek az udvaroncok hisznek”. Igen komolyan vette a politizálást és az ebből adódó kormányzati felelősséget. Európa legerősebb, leggazdagabb, legnagyobb népességű állama fölött uralkodott. Tehetséges és széles látókörű miniszterei segítségével Richelieu és Mazarin bíboros politikájára alapozva központosított abszolutista államot teremtett azzal a céllal, hogy Franciaországot Európa központjává tegye.

Párizs a Fronde-felkelés rossz emlékét idézte fel XIV. Lajosban, ezért a város melletti Versailles-ba költözött. A ma is álló palota már két évtizeden át épült, amikor Lajos 1682-ben ide helyezte át udvarát, de soha nem látta készen, mert mindig újabb és újabb ötletekkel állt elő, az építkezések haláláig folytak.

Az udvar és a király mindennapi életét a nagyrészt a spanyol szokásokból átvett, szigorúan meghatározott ceremónia szabályozta. Lajost fél nyolckor keltette az első kamarás, majd a dajkája lépett hozzá, csókkal köszöntötte. Ezután az udvari orvos vizsgálta meg, végigdörzsölte a testét, és inget cserélt rajta. Negyed óra alatt királyi test is felébredt, a főkamarás bevezette az udvaroncokat, és meghallgatták a királyi imát. Fél kilenc tájban kiszállt az ágyából, az első kamarás illatos vizet vagy borszeszt locsolt a király tenyerébe, hogy megmosakodhasson. Ezután felvette a papucsot és a házikabátot, a főborbély pedig levette a hálósapkát és a paróka viseléséhez alkalmatossá tette a haját, illetve kiválasztotta az aznapi parókát is. Minden másnap meg is borotválta. A következő helyszínre, a királyok is általában gyalog jártak. Ám jelen esetben épp fordított a dolog, ugyanis a királyi terembe toltak be egy olyan üreges széket, mely bársonnyal volt borítva, alatta pedig fajanszedény rejtőzött - ezen ülve végezte egészségügyi dolgát.

Miután fogadóképessé vált, elfogyasztotta reggelijét, ami két csésze tea vagy leves volt. Majd a bebocsátottak beszélgethettek az uralkodóval, miközben az megvált hálókabátjától, s a nappali inget, majd sorban a többi ruhadarabot (térdnadrág, selyemharisnya, gyémántos csatú, 26 centis magas sarkú cipő, zeke, kard rendszalag, kalap) is magára vette. A szigorú napirendhez időmérő eszközre is szükség volt, ezért a zsebórát, illetve a faliórákat az udvari főórás beállította. A műveletsort a közös ima zárta le.

XIV. Lajos megítélése ellentmondásos. Kiterjesztette az ország határait, de uralkodása végére elvesztette európai vezető szerepét, felvirágoztatta a művészeteket, de semmit sem törődött népének jólétével és hozzájárult a királyság későbbi bukásához. Uralmának ragyogása egész Európában irigységet és utánzási vágyat keltett, ő maga az abszolút monarchia jelképévé vált.

James McAvoy az új X-Menben

2010-08-31T14:56:00.006+02:00

Úgy tűnik nem kell szomorkodnom, hogy Hugh Jackman nélkül már nem is lesz igazi az X-Men széria, ugyanis a legfrissebb hírek szerint a Magneto és Charles professzor fiatalkorát bemutató legújabb epizód egyik főszerepére (X-prof) leszerződtették James McAvoyt, egyik kedvenc színészemet. :) Őt többek között a Vágy és vezeklésből, Jane Austen magánéletéből, Wantedből, Az utolsó skót királyból vagy az első Narniából lehet ismerni - akinek nem csengene ismerősen a csodaszép kék szemekkel megáldott színész neve. Jöjjenek a részletek!

A történet a 60-as években, Kennedy elnöksége alatt játszódik, amikor két fiatalember – egy angol arisztokrata és egy a koncentrációs tábort túlélt zsidó menekült – találkozik, és összebarátkozik: belőlük lesz később a két főellenség, Xavier professzor és Magneto. A jövő júniusban mozikba kerülő film azt meséli el, hogy Charles Xavier - a későbbi Professor X - és Erik Lensherr - a későbbi Magneto - fiatalemberként hogyan ismerkedett össze és hogyan fedezték fel különleges képességeiket. A First Class-ban Xavier és Lensherr együtt dolgoznak más mutánsokkal, hogy elhárítsanak egy hatalmas, az egész világot érintő fenyegetést, de közben olyan konfliktusuk támad, ami örök ellenségekké teszi őket. A történet a 60-as években fog játszódni és John Fitzgerald Kennedy is fel fog tűnni benne.

James McAvoy formálja meg a profot, aki ekkor még minden gond nélkül járt-kélt (a harmadik X-Men film elején is a két lábán sétálgatott), de be fogják mutatni, hogy miképp sérült meg úgy, hogy végül tolószékbe kényszerült. Oh és Xaviernek lesz haja is. Néhány karakter, akiket még biztosan látni fogunk a First Classban: Darwin, Mistique, Bestia, Azazel, Vészmadár és a női Angyal. A film rendezője Matthew Vaughn lesz, akihez többek között a Torta és a Csillagpor is fűződik.

A produkcióban közreműködők mind azt nyilatkozták az utóbbi hetekben, hogy ez az X-Men nem a korábbiak kamaszváltozata lesz; bár azokat a szerepeket, amelyeket eddig olyan színésznagyságok alakítottak, mint Ian McKellen és Patrick Stewart, most a fiatal angol film fenegyerekei, Michael Fassbender és James McAvoy formálják meg, az alkotók bíznak benne, hogy a jóval később játszódó korábbi részek méltó folytatását hozzák tető alá. A rendező elképesztő speciális effektusokat ígér, de azt is nyilatkozta, hogy ahol elkerülhető a számítógépes technika, ott el is fogja kerülni, és csak azt fogják utólag digitálisan a filmbe illeszteni, amit muszáj. Egy sötétebb és komolyabb hangulat várható, mint az eddigi X-Men kalandokban.

Krakatau katasztrófája

2010-08-31T14:49:00.003+02:00

1883. augusztus 26-án süllyedt el a tengerben a Krakatau vulkáni sziget. A katasztrófa a világ eddigi legpusztítóbb természeti csapása volt, amely éghajlatváltozást is előidézett.

A Dél-Kelet Ázsiai szigetvilágban, Szumátra és Jáva között található a Krakatau szigetcsoport. Földtanilag az eurázsiai lemez és az indoausztráliai lemez találkozásánál jött létre a Krakatau tűzhányó, ahol a lemezek élesen irányt változtatnak és itt különösen gyenge a földkéreg. 1883-ig a környékbeliek a Krakataut kialudt tűzhányónak tartották, bár három vulkáni kúppal is rendelkezett. Az említett év májusában földrengések, morajlások és gázszivárgások jelezték, hogy a hegy éledni kezd. Állítólag egyes földmozgásokat még a több ezer kilométerre lévő Ausztráliában is éreztek, a hegy által kilövellt hamu hat kilométeres magasságig eljutott, a robbanások hangerejét pedig százhatvan kilométer távolságból is hallani lehetett. Ám a hónap végére Krakatau elcsendesedett.

Július 20-a körül viszont még hevesebb vulkanikus folyamat kezdődött, a környéken horgonyzó hajókat láncokkal kellett biztosítani, nehogy elsodorja őket a hegy által előidézett hullámzás. Augusztus 11-én válságosra fordult a helyzet: a Krakatauból tizenegy helyről tört magasba a hamu és a füst, erősségük folyamatosan növekedett. Augusztus 26-án kezdődött a tényleges kitörés: a megfigyelők huszonhét méteres hamuoszlopot láttak, folyamatos láva özön és tízpercenkénti robbanások kíséretében. A környékbeli hajókra hamueső hullott, tíz centiméter átmérőjű vulkanikus kőzetekkel egyetemben. A földrengések okozta kisebb szökőár Jáva és Szumátra szigeteit sújtotta.

Ami másnap történt, az azóta sem ismétlődött meg a történelem során. Augusztus 27-én négy robbanás rázta meg Krakatau környékét. A vulkán kúpja a sziget egy részével együtt a levegőbe repült, akár negyven kilométerre is hullottak kődarabok. Krakatau szigete 250 méter mély víz alá került. A robbanást tengerrengés követte, harminc-negyven méteres szökőárt előidézve, amely nagyjából negyvenezer embert sodort a vízbe, több települést elmosott a föld színéről. Az árhullámok Dél-Afrika partjainál is megrengették a hajókat és kisebb hullámokat még a La Manche-nál is észleltek.

A hírhedt kitörés a hirosimai atombomba energiájának az ötezerszeresével robbantotta darabjaira a hegyet, huszonöt köbkilométernyi sziklát és hamut lökött ki a vulkánból, és a történelem során feljegyzett legnagyobb hangkitörést produkálta. A robbanás zajára a 3100 km távolságra elhelyezkedő ausztráliai Perthben az emberek felriadtak álmukból, a Rodriguez-szigeten (4800 km) Mauritius közelében a fültanúk azt hitték, puskalövést hallanak, de Bogorban (150 km) is károkat okozott a robbanás, sőt hallották Manílában (2900 km) és Madagaszkáron is (6000 km). A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet, és öt nappal később is érezhető volt.

A Krakatau hamuja 50-80 km magasra röpült. A hamueső nyolcszázezer négyzetkilométert borított be és eloszlott az egész Földön, a légkörben elsötétedést, félhomályt váltva ki. A kitörés után évekig világszerte sötétebb volt az ég és több hónapig a korábbinál látványosabbak voltak a napnyugták. (Kutatók azt is feltételezik, hogy Edward Munch híres kompozíciója, a Sikoly hű képe a Norvégia felett a Krakatau kitörése után látott égnek.) A kitörést követő évben a globális átlaghőmérséklet másfél Celsius fokkal esett. Az időjárás évekig a megszokottól eltérő mintákat mutatott és a hőmérséklet csak 1888-ra tért vissza a korábbi szintekre.

A katasztrófa harminchatezer halálos áldozatot követelt, elpusztított 165 települést és súlyosan megrongált több százat. Sok ezren sérültek meg, főképp a pusztító kitörést követő szökőár következtében, amely végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában. A hatóságok 36 417 áldozatot regisztráltak, egyes források szerint azonban a valós szám meghaladhatta a százhúszezret.

Krakatau környékén a kisebb kitörések 1883. októberéig folytatódtak, majd a környék elcsendesült egy időre. Ám az 1927 óta történt kitörések egy új szigetet építettek, amelyet Anak Krakataunak, Krakatau gyermekének neveznek. Amikor 2007. október 30-án működésbe lépett Krakatau gyermeke (szinte egy időben három másik indonéz tűzhányóval) az emberek érthető módon pánikba estek. A tudósok aggódva figyelik a fiatal vulkánt, amely az elmúlt nyolcvan évben már háromszáz méter magasra nőtt az egykori Krakatau helyén.

Kazinczy Ferenc portré

2010-08-31T14:43:00.004+02:00

A nyelvújító Kazinczy

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, szánts és vess; s hagyjad másnak az áldozatot”- írta Kazinczy Ferenc, aki egész életében igyekezett jobbá tenni a magyar nyelvet.

1759. október 27-én Érsemjénen született Kazinczy Ferenc. Régi nemesi családból származott, édesapja táblabíró volt. Szülei irodalomkedvelő hírében álltak, így nem volt kétséges, hogy iskolába járatják gyermeküket. Kazinczy már kisgyerekként fogékony volt a művészetek irányába és ötévesen írta első levelét. Pár hónapig a debreceni református kollégiumba járt, Késmárkon tanult latinul és németül, tíz évig pedig a sárospataki kollégium diákja volt, ahol autodidakta módon sajátította el az ógörög nyelvet. 1773-tól főiskolára járt retorika szakra, majd ehhez társult a jog, a teológia és a francia.

Az Eperjesen töltött jogi gyakorlatáról így emlékezett: „Szerelmesen s a legtündéribb tájon, melyet képzelhetni, s könyveim birtokában, Eperjesen éltem életem legtündéribb szakát.” Kazinczy a joggyakorlat mellett sokat foglalkozott művészetekkel: táncolni, fuvolázni, festeni tanult és sokat olvasott, különösen a német írókat kedvelte.

1787-ben részt vett a Magyar Museum című folyóirat megindításában, de Batsányi János átírta az előszavát, így szakított a lappal és Orpheus címen saját kiadványt alapított. Súlyosan megbetegedett, már a halálhírét is közölték, ám hirtelen jobban lett és meggyógyult. Ez az időszak további kellemetlenségeket is rejtegetett, ugyanis belekeveredett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésbe és börtönbe zárták, majd fél évvel később halálra ítélték, amit végül várfogságra enyhítettek. Budáról Brünnbe, a spielbergi várbörtönbe szállították, onnan Kufsteinbe, majd Munkácsra. 2387 nap fogság után kegyelmet kapott. A Fogságom naplója című művében megörökítette a nedves, föld alatti várbörtönökben átélt élményeit.

Szabadulása után nem maradt más vagyona, mint a bányácskai domb, csekély szőlővel, melyet ő csak Széphalomnak hívott. Miután egy súlyos betegségből felépült, feleségül vette gróf Török Zsófiát, Sophie-t. Anyagi gondokkal küzdött és rákényszerült, hogy könyvtárát eladja a Sárospataki Református Kollégiumnak. Ezután Kazinczy legtöbb idejét a magyar nyelv megújítására és nemesítésére fordította. Leveleiben és dolgozataiban fellépett a népiesség és laposság ellen.

Hatására a nyelvújítás országos üggyé vált. „Újítani a nyelven csak annak szabad, a ki a maga nyelvét nem csak tudja, hanem tanulta is, a ki a régibb és újabb classikusok munkáival ismeretes…” –vallotta. Széphalom az irodalmi élet központjává vált és olyan irodalmi nagyságok, mint Kölcsey Ferenc, Szemere Pál, Berzsenyi Dániel is Kazinczynak mutatták meg először kézirataikat. „Levelek áradnak szét a kis házból az ország minden részébe - a postaköltségeknek jelentős része van a nyomasztó adósságban, amelyet később Kazinczy özvegyére és gyermekeire hagy -, a levelek többnyire nem csak a címzett olvasta, tovább keringenek írók és irodalombarátok között, folyóiratokat pótolnak, irodalmi köztudatot teremtenek, nyelvet újítanak...” (Benedek Marcell)

„Én képzelhetetlenül szegényen élek” – írta Kazinczy. Utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen a levéltárban iratok rendezésével foglalkozott. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává vált. Egy évvel később Zemplén megyében kolerajárvány tört ki, melynek Kazinczy is áldozata lett 1831. augusztus 23-án.

Azonkívül, hogy Kazinczy Shakespeare-t és Goethe-t fordított, verseket írt, legnagyobb hagyatéka a levelezésben áll. Szerb Antal szerint Kazinczy „egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek. Levelezésben állott mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamelyest csak számba jött a szellemi Magyarországon, és levelezett mindenről, ami értelmes téma akkoriban felmerülhetett. A kor belső története szempontjából ezek a levelek megbecsülhetetlenek, és mint alkotások is Kazinczy legjobb művei.”

Radnóti Miklós 1942 májusában kelt levelében így írt: „A szobám falán három ’családi kép’ van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben felfedezett festményének egy másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik ’nem bennfentes’ látogatóm, de Aranyról is sokan megkérdezik: a nagybátyád? vagy a rokonod? Igen, felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy- vagy dédnagybátyáim ők...”

Roald Dahl - Karcsi és a nagy üveglift

2010-08-30T00:22:00.004+02:00

Hogyan is jutottam el a Karcsi és a nagy üvegliftig? Valahol ott kezdődött az egész, hogy hallottam egy bizonyos Tim Burton nevű rendezőről, aki megbolondított eszelős humorával és agyament filmjeivel. Én személy szerint a legelborultabb jelzővel a Charlie és a csokigyár című alkotását illetném - amely magyarul könyvben korábban Karcsi és a csokoládégyár címen látott napvilágot az ismert gyermekíró, Roald Dahl tollából. És mindennek a folytatása a Karcsi és a nagyüveglift - természetesen Vonka Vilmossal és az első részből megismert kisfiúval és családjával együtt.

Már régóta vadászom a csokoládégyáras könyvre, ám eddig nem sikerült beszereznem - viszont az üveglift már annál könnyebben meglett. Úgy voltam vele, hogy végtére is filmen láttam már az első részt, így talán nem okoz gondot, ha a másodikkal kezdem. Ez bizony így is lett, a gyerekkönyvek esetében nem annyira rizikós fordított sorrendben olvasni. :)

Azért egy kicsit megmosolyogtam magam, amikor kezembe vettem a frissen vásárolt könyvet itthon és borító hátoldalán megpillantottam a "7 éven felülieknek" feliratot. :) De nincs is ezzel probléma, hiszen már háromszor annyi is elmúltam 2 éve, nem kell ezért szégyenkezni. :D Tehát eljutottam odáig, hogy végre belefogtam ennek a gyerekkönyvnek az olvasásába. Tetszett a gyerekbarát betűméret - komolyan, én inkább több pénzt kiadok egy könyvért, ha nagyobb betűkkel van és így több oldalra kifér, csak ne kelljen silabizálnom a Times New Roman 10-es betűméretet meg az egyszeres sortávot... De visszatérve Karcsira: szerettem olvasni e könyvet, egyrészt a kivitelezése miatt. A betűk mellett kiemelném, hogy az újabb kiadásban aranyos rajzok is találhatók, én is szívesen nézegettem őket olvasás közben. A gyerekek is biztos értékelik, emlékszem én is hogy szerettem kiskoromban az illusztrált könyveket. És nem mellesleg gyorsan lehetett haladni vele: az első ránézésre vaskosnak tűnő 170 oldalt pár óra alatt leküzdöttem.

Maga a történet nem volt annyira nagy dobás, mint a csokoládégyáras, de azért ebben is voltak ütős poénok és szituációk. Röviden arról szól, hogy Vonka Vilmos űrutazásra viszi Karcsiékat és mindenféle kalandba keverednek az űrben is, meg otthon a megérkezés után is okoznak kalamajkát a csokigyáros kotyvalékai. Vonka Vilmos alakja valami zseniális, és azt hiszem Burton is jól megragadta filmjében, mert itt is teljesen ismerős volt ez a figura. Rengeteg bölcsességet lehet tanulni tőle: a filmből már megtudtam, hogy a hajfixáló arra kell neki, hogy fixálja a haját, a liftesben amit meg egyből megjegyeztem, hogy a váróteremben szoktak várni és nem jó dolog ha az ember korát kivonják, mert könnyen Mínuszországba kerülhet. XD De persze ez közel nem adja vissza az olvasás élményét, amikor úgy a nagy semmiből előjön 1-1 ilyen poén - hát én rengeteget röhögtem rajta. Továbbá adnék egy óriás piros pontot a könyv fordítójának, nemcsak az ütős poénokért, hanem az olyan belecsempészett sorokért, mint a "szó fennakad, hang megszakad, antenna megszegik". És igen, ebből is látszik, hogy nemcsak gyerekeknek szánták, hiszen A walesi bárdok már gimis harmadikos tananyag...

Régen olvastam ennyire jó mesét! Alig várom, hogy végre beszerezhessem a Karcsi és a csokoládégyárat, mert mindenki azt mondja, hogy az még ennél is jobb. Nagyon szeretem a könyv humorát, a stílusát, hogy semmi nincs túlbonyolítva benne, érthető, nem veszik el az olvasó a sorok között - mert bizony amikor Lewis Carroll Alice Csoda- és Tükörországbanját olvastam vagy Ted Hughes Vasemberét, néhol megesett, hogy lassabbra kellett vennem a tempót, netán visszalapozni. Nyilván azért a kortárs dolgokra jobban ráérez az ember, hiszen 1972-es műről van szó. Azt hiszem, ha lesz egyszer gyerekem, ezt mindenképpen fel fogom olvasni neki. :)

Ragadozók

2010-08-29T15:24:00.003+02:00

A Predatoros dolgokkal kapcsolatban komoly előítéleteim vannak: életem legrosszabb mozis élménye az Alien vs. Predator filmhez köthető, azelőtt és talán azóta sem fordult meg a fejemben, hogy felálljak és kijöjjek egy film közben a teremből, illetve azóta sem unatkoztam ennyire és még kínomban se tudtam röhögni, annyira borzasztó film volt - ennyit arról, ha a pasi választ filmet a nő helyett. :P Szóval, az egyetlen ok, ami miatt újra Predatorok közé merészkedtem, az Adrien Brody. A zongorista óta nem csinált szerintem semmi izgit és maradandót, tudtam, hogy ez a film se lesz az, de azért igencsak kíváncsivá tett, hogy lehet az ő testalkatával és arcberendezésével Schwarzenegger egykori szerepét eljátszani - na meg, hogy mi motivál egy Oscar-díjas színészt erre...

Meg kell vallanom, hogy nem láttam a régi Ragadozó filmet - így talán kicsit laikus lesz a filmmel kapcsolatos kritikám, de persze miért ne írhatnék erről, nem volt előismeretekhez kötve a 2010-es feldolgozás megtekintése. :P Szóval, a Ragadozók - igen, egy K-val megtoldva elődjéhez képest, nem tudom mindez miért, lehet, hogy abban csak egy lény volt??? - kicsit jobb élmény volt számomra, mint az Alien vs. Predator. Történetben is talán kicsit reálisabb volt - már amennyire reális lehet egy űrlényes film - nem volt annyira kiszámítható, magam is meglepődtem, hogy film közben meglepődtem. :D Az alapszitu röviden és tömören annyi, hogy mindenféle ember egy idegen helyen találja magát - kiderül, hogy egy másik bolygón és bizony őket összeválogatták, mert mindegyikük katonai tapasztalattal rendelkezett és igen hamar ráeszméltek, hogy vadásznak rájuk. "Itt a lét a tét" - ahogy azt a ValóVilágból is ismerhetjük. :D

Igen, ezek az űrlényes akciók nem az én világom, de azért meg kell mondanom, hogy a Ragadozók az élvezhetőbb kategóriába tartozik, sőt talán még máskor is megnézném. Ennek okát pedig a film humorából eredeztetném. Mint mondottam korábban, az Alien vs. Predatoron még röhögni se tudtam - bezzeg itt nem volt ilyen problémám. Egyrészt magát az alapszitut is nevetségesnek találtam, hogy Adrien Brody mint szuperhős - és innentől mindent annyira viccesnek találtam, hogy szerintem még azt a részét is megmosolyogtam, amit talán nem kellett volna. :D Engem ilyen oldalról nézve kifejezetten szórakoztatott a film. Másik oldalról nézve elég pörgős volt, 1-2 váratlan fordulattal megspékelve - és még az is megesett, hogy elvesztettem a fonalat. Kb. onnantól borult rám a tömör köd, hogy találkoztak azzal a 10 éve ott éldegélő zsákmány-alannyal, aki bevezette őket kuckójába, mesélt - aztán jött valami füst és számomra a kuszaság. Ettől kezdve sok kérdés fogalmazódott meg bennem, mint pl. mi a rák volt az a füst, miért fogadta be őket a csávó, ha nem akart társaságot, mi volt 87-ben (elég érthetetlen beszámolót hoztak össze), miért akarta megölni a nőt a doki, na és a tetőpont:

Mielőtt rápillantanátok az alábbi képre, kérem minden hölgy szedje össze magát! XD Ugyanis a film csúcspontján számomra teljesen érthetetlen okból Adrien Brody félmeztelenre vetkőzik!!!! - álmaim netovábbja :P Jól van, becsületére válljék, hogy megmutizta mennyire kigyúrta magát - állítólag 15 kiló izmot szedett fel a film kedvéért - de azért mégis érzek egy kis iróniát ebben a dologban. :D Azt nem sikerült megértenem, hogy egy ilyen kaliberű színész-tehetség, mint Brody, mit csinál egy akció-remake-ben, a pénzhiánynál jobb magyarázatra nem jutottam... Amúgy nem volt vele semmi gond a filmben azon kívül, hogy túl jó volt hozzá - meg láthatóan a többiekhez képest is.

Összességében ha értékelnem kellene az alkotást, 10 csillagból 6-ot mindenképpen adnék, sőt lehet, hogy a 7-et is megkockáztatnám. Ha ez volt a célja, ha nem, én egész jól elszórakoztam a film nézése közben. A látvány is első rangú volt, a humorról nem is beszélve. És akármennyire cikiztem a megjelenését, azért mindent összevéve Brody is sokat dobott az alkotás összértékén. Aki ilyen szörnyes, sci-fis, akciós szórakozásra vágyik, annak ajánlanám - de túl sok mélységet vagy újdonságot természetesen nem kell várni tőle. :P

Yesterday, when I was young

2010-08-29T14:12:00.004+02:00

Az utóbbi pár hétben kevesebb új filmet néztem, viszont csaknem minden estére jutott 1-1 régi kedvenc. Így néztem meg második alkalommal A Hírhedt című filmet, amely Truman Capote életének egy szeletét mutatja be, méghozzá a Hidegvérrel megírásának körülményeit - ahogy eddig sose láthattuk. A filmet még mindig nagyon megrázónak és egyben zseniálisnak tartom, elejétől a végéig élveztem minden percét. Szóval, az egyik jelenetben hangzik fel az alábbi dal, Dusty Springfield előadásában a Yesterday, when I was young. Amúgy nagyon erős a filmzenei felhozatala A Hírhedtnek, a filmes kritikában már Gwyneth Paltrow nyitódalát is kielemeztem, sőt Daniel Craig-éről is tudnék írni egy önálló postot. De most a Yesterday, when I was young-ról van szó, hallgassuk meg:

Szerintem nagyon jól dal, a zene és szöveg teljesen összhangban van és a hatás sem marad el. Akár a film betétdalának is kinevezhették volna: mintha Truman érzéseit mutatná be egy az egyben. Ugyanis a szám az elmúlásról szól: hogy milyen volt fiatalnak lenni, terveket szövögetni, élvezni a nagybetűs életet és milyen amikor már idős, tudja, hogy nem valósul meg sosem minden terve és nem sok van neki hátra az életből. A Hírhedt éppen ezt sugallja Capote életével kapcsolatban: megszerzett mindent, ami minden író vágya, imádta azt a nagyvilági életet, ami neki megadatott és még merészebbet álmodott - létre akarta hozni élete fő művét. Ez lett a Hidegvérrel, amibe ő is belehalt egy kicsit: elvesztett egy hozzá nagyon közel álló személyt, aki nélkül üresebbnek tűnt az élete, egyre mélyebb depresszióba süllyedt, önpusztító életmódot élt és a későbbiekben sem tudott pályáján maradandót alkotni - azon az egy nagy művön kívül. Szomorú história, akárcsak a dal. 1968-ban Roy Clark énekelte először (később pl. Charles Aznavour), a szövegét Herbert Kertzmernek köszönhetjük. További anekdota a dalhoz kapcsolódóan, hogy a híres baseball játékos, Mickey Mantle temetésén is elénekelte Clark, mivel ez volt a sportoló kívánsága, úgy érezte, hogy róla szól a dal.

"It seems the love I've known,
has always been the most destructive kind.
I guess that's why now,
I feel so old before my time."

Yesterday, when I was young,
The taste of life was sweet, as rain upon my tongue,
I teased at life, as if it were a foolish game,
The way the evening breeze may tease a candle flame

The thousand dreams I dreamed, the splendid things I planned,
I always built, alas, on weak and shifting sand,
I lived by night, and shunned the naked light of day,
And only now, I see, how the years ran away

Yesterday, when I was young,
So many happy songs were waiting to be sung,
So many wild pleasures lay in store for me,
And so much pain, my dazzled eyes refused to see

I ran so fast that time, and youth at last ran out,
I never stopped to think, what life, was all about,
And every conversation, I can now recall,
Concerned itself with me, and nothing else at all

Yesterday, the moon was blue,
And every crazy day, brought something new to do,
I used my magic age, as if it were a wand,
And never saw the worst, and the emptiness beyond

The game of love I played, with arrogance and pride,
And every flame I lit, too quickly, quickly died,
The friends I made, all seemed somehow to drift away,
And only I am left, on stage to end the play

There are so many songs in me, that won't be sung,
I feel the bitter taste, of tears upon my tongue,
The time has come for me to pay,
For yesterday, when I was young

X-Faktor elstartolt

2010-08-29T01:22:00.005+02:00

Már a kezdetektől figyelemmel kísérem az X-faktor útját, egészen onnantól olvasom a műsorral kapcsolatban a legfrissebb híreket, amikor a Csillag születik döntőjében bejelentették, hogy Magyarországon is indulni fog a külföldön nagy népszerűségnek örvendő tehetségkutató. Viszont, amikor kialakult a zsűri és bejelentették a műsorvezetőket, már annyira nem vonzott a dolog, inkább a megszokott Megasztár mellett döntöttem. Viszont valami még mindig motoszkált bennem és az aktuális Megasztár után RTL-Mostról visszanéztem az első X-Faktor adást. Annak ellenére, hogy biztosan a TV2 tehetségkutatóját fogom élő adásban figyelemmel követni, valószínűsítem, hogy nem élőben az X-Faktorokat is megtekintem.

Magam is meglepődtem, hogy mennyire színvonalas az egész műsor, a díszletek milyen jól mutatnak - bár az nem tetszik, amikor mutogatják, hogyan lökdösik ki a színpadra a versenyzőket. A zsűri is jobb lett mint számítottam, bár elég durván be tudnak szólni a jelentkezőknek - azért szerintem a Megasztárosok még Fridivel együtt is emberségesebben nyilvánítanak véleményt, mint Nagy Feró vagy Keresztes Ildikó, Geszti Péter grimaszairól és hadonászásairól nem is beszélve.

Viszont, lehet, hogy csak a jó vágásnak köszönhető, de ebben az egy X-Faktor adásban több tehetséget láttam, mint 2 hétnyi Megasztárban. Legjobban Muri Enikőtől esett le az állam, aki Kelly Clarkson Because of you-jával aratott osztatlan sikert. Eredendően is lúdbőrös leszek ettől a számtól és ez az előadás bizony megközelítette az eredetit. Először kicsit megmosolyogtam, mikor mondja a csajszi, hogy "szeretném ha az emberek sírnának a dalaimon" hogy bizony én is sok mindent szeretnék - aztán mire a dal végére ért, bizony legördült egy könnycsepp az arcomon. Szóval, csak így tovább, érdemes megnézni ezt a produkciót, igen ígéretes kezdetnek tűnik!

Az irigylésre méltó Keira Knightley

2010-08-28T18:32:00.010+02:00

Szerintem minden nő szeretne egy kicsit Keira Knightley lenni. Karakteres, mégis szép arca van, gyönyörű a bőre, nem kell fogyókúrával foglalkoznia, mindemellett híres, fiatal, tehetséges, angol és imádják kollégái - mint látni fogjuk, a legnépszerűbb színészek is a lábai előtt hevernek és imádják ölelgetni karcsú derekát. Erről készült egy fényképes összeállítás az alábbiakban - amely premiereken fotózott képeket tartalmaz, véletlenül sem filmes jeleneteket. :)

Johnny Depp és Keira

Igazából csomó időn át kutattam olyan kép után, amin Keira és Johnny kettesben pózol - nem találtam ilyet, ez egy csoportképből kivágás. Olyannal meg végképp nem akadt dolgom, amin bármilyen mosoly félét produkál Keira irányába Johnny. Eszembe jutott a poén szintjén az a mondat is, amit számtalanszor mondott Captain Jack Sparrow Elisabeth Swannak: "úgysem illettünk volna össze". XD Szóval ezen a képen nem ütközik ki a kölcsönös szeretet, de azért mindenképpen jó páros voltak a Karib-tenger kalózaiban és irigylésre méltó dolog egy fiatal színésznő számámára ilyen nagyágyú mellett játszani.

Orlando Bloom és Keira

Na, ez a kép egyenesen imádnivaló. Nincs is nagyon mit magyarázni rajta, gondolom sokan cserélnének Keirával vagy bújnának a bőrébe. :D Nyilván ők korban is jobban illenek egymáshoz, mint Deppel, meg amúgy is ők voltak az abszolút szerelmespárosa a Karib-tenger kalózainak.

Hugh Grant és Keira (meg Emma Thompson)

Ez Igazából szerelem - legalábbis a film címe mindenképpen, melynek premierjén készült e kép. :P Érdemes figyelmesen megnézni. Emma Thompson, aki korban közelebb van Granthez mint Keira, szinte lefoglalja magának a színészt - amíg Keira csak bájosan mosolyog és engedi, hogy a Grant az ő derekát karolja át és húzza jó közel magához (nézzétek meg, még a mellét is hozzányomja XD!) Egyértelmű, hogy tetszik Grantnek ez a helyzet és az sem kérdéses, hogy a két nő közül melyik a befutó. :D

James McAvoy és Keira

Mr. McAvoy nagyon büszkén feszít Keira mellett. A Vágy és vezeklésben is nagyon jól mutattak egymás mellett - nem mellesleg a film is igen jól sikeredett. Róluk a neten sok-sok közös képet lehet találni és azért erre esett választásom, mert egy rendkívül érdekes dologra szeretném felhívni a figyelmet: hivatalos adatok szerint mindkét színész pontosan 170 centi magas - vagyis még arra is odafigyelt Keira, hogy ne tűnjön magasabbnak partnerénél. Nyilván ha nem állnának közel egymáshoz ez nem lenne téma. :P

Clive Owen és Keira

Közös filmjük, az Arthur király premierjén készült e fotó - kb. ugyanaz a helyzet mint a Hugh Grantes képen, csak Emma Thompson nélkül. :D Owen büszke, hogy fiatal kolléganőjét ölelgetheti, Keirának pedig mindez nincs ellenére, sőt. :P

Ralph Fiennes és Keira

Na igen, az elcseszett sérót bizony humorral kell palástolni. XD Na jó, ki tudja min, de valamin mindenképpen nagyon jól szórakoznak mindketten A hercegnő bemutatóján. Az ölelés itt is megvan, sőt Keira igen közeli érdeklődést mutat az angol színész irányába. :D

Daniel Craig és Keira

Vajon Mr. Bond Keira tiszteletére csípte így ki magát A fiók premierjére? - mivel egyrészt nem ő volt itt a fő attrakció mellékszereplőként, viszont talán egyetlen bemutatóján se nézett ki ennyire szívdöglesztően. XD Belőtt séró, szexin kigombolt ing és mindez természetesen egy fiatal pipivel kiegészítve mutat a legjobban rajta, akivel bizony jó közel állnak egymáshoz - bár azt épp nem látni, merre kalandozik a bal keze, pedig én kíváncsi lennék rá :D Viszont Keirának bizony másra fáj itt a foga, méghozzá:

Adrien Brody és Keira

Róluk két képet is hoztam. Az első reprezentálja, hogy bizony Brody is késztetést érez, többi kollégájához hasonlóan, hogy magához húzza és átölelje ezt az igen karcsú teremtést - sőt a derékvonalnál magasabban talál rajta fogást, méghozzá elég határozottat. :P És mindehhez még az is hozzájön, hogy gyanúsan nem néznek egymásra. Viszont az alsó képen Brody áhitattal nézi, ahogy Keira bájosan mosolyog és ez a vállfogás is könnyen lejjeb csúszhat - szóval ha tippelnem kellene, hogy erről a listáról kivel lehetett viszonya, akkor valószínűleg Brodyra fogadnék az árulkodó testbeszéd miatt - meg arra, hogy Hugh Grant akarta a legjobban megdönteni Keirát a sunyi mosolya és a cici-dörzsi alapján. XD

Szellemíró

2010-08-26T20:33:00.007+02:00

Amikor legutóbb moziban jártam - klappolt az idő, pénz és társaság triásza - akkor három film közül kellett egyet kiválasztanom: Alkonyat - Napfogyatkozás, Szellemíró és Eredet. Tulajdonképpen nem volt igazán nehéz döntés, meg mindenki más is az Alkonyatra szavazott. Így a Szellemíró kimaradt - legalábbis mozis élmény tekintetében, on-line gyorsan pótoltam a hiányosságot. Az Ewan McGregor - Pierce Brosnan - Roman Polanski hármas már eleve érdekesnek ígérkezik, bármiről is szóljon a történet, biztos voltam benne, hogy megnézem. Nem bántam meg.

Először teljes meglepettség lett rajtam úrrá: én még sosem hallottam a szellemíró munkakörről. Ők azok, akik a nagy emberek helyett megírják az életrajzi könyvüket. Nem szívesen lennék szellemíró, mert ha ilyen nagy fába vághatnám fejszémet, az lenne a minimum, hogy mindenki megismerje a nevemet. Vajon mi motiválhat egy embert, hogy szellemíró legyen? Azon kaptam magam, hogy még mindig ilyeneken elmélkedem, a filmben viszont beindult a cselekmény: főhősünk, akit Ewan McGregor alakít, az angol miniszterelnök (Pierce Brosnan) szellemírójává válik, miután elődje váratlanul elhalálozott. Természetesen az ilyen filmeknél ez nem lehet véletlen és intelligens főhősünknek is szemet szúr a dolog: életrajzírás közben jócskán a dolgok mélyére ás, hogy kiderítse az igazságot.

A fenti kép a miniszterelnök rezidenciáján készült. Nem, az nem festmény vagy tapéta, hanem egy ablak. Ebből a szögből éppen nem látszik a tengerpart, de a homokból sejthető, hogy nincsen messze. Igaz, hogy a ház színei és a berendezés elég rideg, inkább kirakatnak tűnik mintsem otthonos lakásnak, de elfogadnám. Én is szeretnék ilyen tengerparti lakot! Csak ámultam és bámultam, annyira lenyűgöző az a ház. :) Ha gyakrabban lapozgatnék lakberendezési újságokat, talán láthatnék még ilyet, de ennek hiányában teljesen le voltam nyűgözve. Komolyan mondom, már csak ezért is megérte megnézni filmet - persze többért is, gyorsan vissza is kanyarodok hozzá.

A történetről még annyit, hogy néhol azt éreztem, hogy elvesztettem a fonalat. Aztán persze gyorsan visszataláltam és rájöttem, hogy ez mégsem olyan bonyolult, még az én politikához analfabéta agyacskám is be tudja fogadni a miniszterelnök stiklijeinek lényegét. Sok lehúzó véleményt olvastam a Szellemíróról mind kritikusok, mind közönség részéről: azt kifogásolták, hogy unalmas, vontatott és túl egyszerű illetve közönséges Polanski-mércével mérve. Személy szerint egyetlen percét nem untam: végig éreztem a feszültséget, érdekelt mi lesz a következő lépés, milyen piszkosságok derülnek ki. Igaz, hogy lehetett sejteni, hogy a miniszterelnök nem egy ma született bárány és valami nincs rendben vele, de a csavar a vége felé szerintem nagyon jó lett. Az a csavar amelyik az elnökkel kapcsolatos - nem a szellemíróval, mert ilyen is van. :P Szóval több váratlan fordulat is van benne, konkrétan az utolsó jelenetet kétszer is megnéztem "most mi van???" felkiáltással, mert nem akartam hinni a szememnek. Polanski bácsi kézjegyét pedig éppen ebben a jelenetben véltem felfedezni: nagyon ért hozzá, hogy bizonyos részei a filmnek úgy a néző emlékezetébe vésődjenek, hogy azt ne tudják onnan kitörölni. (Ilyen élményem minden eddig látott Polanski filmről van: A zongorista, Vámpírok bálja és A kilencedik kapu - tudom, nem túl hosszú e lista, van még mit bővíteni rajta...)

Most már a színészekről is beszélnék. Pierce Brosnan az élő bizonyíték rá, hogy van élet James Bond után - és nemcsak gagyi szerepekben. Szerintem irigylésre méltó az a színész, akire elnöki szerepet bíznak, ebben általában mindig van valami megtisztelő - még akkor is, ha nem teljesen pozitív karakter, mint ebben a filmben. Mondjuk meg kell mondanom, hogy számomra Pierce Brosnan mindig ugyanolyan, akár brit miniszterelnök, akár James Bond, akár ABBA-slágereket éneklő apajelölt (Mamma Mia!), akár komor üzletember (Emlékezz rám), akár poénokat szóró ügyvéd (Válótársak) és még sorolhatnám. Nem tartom sokarcú színésznek, inkább mérsékelten tehetségesnek, aki korrektül játszik mintsem kiemelkedően és becsületére legyen mondva, hogy külsőségekben még mindig 10 csillagos. És a Szellemíróban is ugyanezt a megszokott formáját hozza, szerintem őt így kell elfogadni mindörökre (mint az egykori James Bond, aki azért még játszott néhány jó filmben.)

Ewan McGregor sem itt hozza pályafutása legjobb alakítását - de ez igazából nem rajta múlott, inkább a szerepen amit neki írtak. Ewan jó színész, ez a Szellemíróban is látszik. Ewanben azt szeretem, hogy mindig ugyanolyan lelkesedéssel formálja meg karaktereit, akármilyen unalmas (mi több, rossz) filmről legyen is szó, mivel ilyenekből is sikeresen be tud választani néhányat. Itt viszont erről szó sincs és szerintem Ewan nagyszerű játékának is köszönhető, hogy még egyet dobott az amúgy is izgalmas filmen: mint mindig, most is élvezet volt nézni, ahogy játszik, illetve a hangja az, amit sosem tudok megunni - minden filmjét eredeti nyelven nézem. Mindössze láttam már karakteresebb szerepben emlékezetesebbet játszani, (pl. Moulin Rouge, Nagy hal, Angyalok és démonok) ez inkább amolyan rutinmunkának tűnt a részéről. De jó volt, szerettem ebben a filmben.

Azt azért elmondanám, hogy aki olyan pörgős, politikai krimire vágyik, mint mondjuk egy John Grisham filmadaptáció, azt csalódás fogja érni. Polanski-mester műve semmit nem bíz a véletlenre, alaposan kidolgozza a karaktereket, mindenre logikus választ kapunk, eközben művészi beállításokkal és felvételekkel találkozhatunk - és még ott is csavar egyet a történeten, amikor már azt hisszük, hogy túl vagyunk mindenen. Kicsit komor, kicsit angol, kicsit kusza, kicsit lassú - de egyértelműen megmozgatja az agytekervényeket. Mozirajongóknak és filmbuziknak abszolút kötelező alkotás, de amúgy is megér egy próbát sok-sok mindenért, amiket már fentebb részleteztem. :)

Arthur Miller - A bűnbeesés után

2010-08-26T14:38:00.010+02:00

Régi kíváncsiságomnak tettem eleget, amikor végre kezembe vettem és elolvastam Arthur Miller A bűnbeesés után (After the Fall) című drámáját. Két dolog miatt volt számomra érdekes ezen mű: egyrészt semmit nem olvastam még Arthur Millertől, másrészt tudtam, hogy Marilyn Monroe karaktere is előjön benne - nyilván az exférjnél jobban nem sokan ismerhették és valós képet kaphatunk a színésznőről, már ha az író nem bízott 1-2 momentumot a fantáziájára. Szerintem ezúttal nem, legalább is a lényeget tekintve. Arthur Millert ezelőtt nem szerettem: életrajza alapján (amit pár posttal korábban olvashattok) abszolút unszimpatikus, művészetéről meg nem sokat tudtam mondani, mivel nem ismertem. Most viszont már más a helyzet.

A bűnbeesés után főhőse Quentin, akinek képzeletében játszódik a darab. Életének fontos szereplői előjönnek, így újraél és átgondol bizonyos szituációkat - mondhatni számadás az eddigi életéről és kiútkeresés a jövőjét illetően. Miller sokat tett bele magánéletéből: szülei kapcsolatáról, első feleségéről és Marilyn Monroe-ról is olvashatunk. Quentint egyértelműen önmagáról mintázta Arthur Miller és most már én is tudom: ő nem maga a sátán, mint ahogy eddig hittem. Egyetlen nagy hibája, ahogy az többször is előjön a műben, hogy a végletekig önző - ezzel rontotta el minden kapcsolatát.

Úgy gondolom, hogy a műben a konkrét szituációk, hogy hol meg hogyan találkozott Quentin a többi szereplővel, ezek kitaláltak, viszont az érzéseik és amiket mondtak valóságosak, akárcsak Quentin gondolatai is 80-90 %-ban megegyeznek Arthur Millerével. Úgy éreztem, hogy ez az egész A bűnbeesés után egy magyarázat vagy védőbeszéd, hiszen Marilyn Monroe halála után nem sokkal mutatták be és Millert valószínűleg érték támadások, mivel válásuk után hagyta el magát még jobban Marilyn - és lett állítólag öngyilkos. Egyértelműen Quentin és Maggie kapcsolata a legérdekesebb szála a drámának, a továbbiakban erről lesz szó.

Idéznék néhány mondatot Quentintől, amiket Maggie-nek vagy vele kapcsolatban állapított meg:

"Szemfényvesztésben éltünk, de hazudtunk magunknak, és hazugságok nyüzsögtek körülöttünk, akár az árnyak!"

"...amikor elmentek a vendégek, és te hirtelen nekem rontottál, hidegnek, távolinak neveztél... két ennyire különböző asszonyból sikerült ugyanazt a vádat kicsiholnom - ettől bezárult körülöttem a kör."

"Azt akarod, mondjam ki, hogy én öltelek meg? Rendben van. Kimondom. Megöltelek."

"...én szerettem azt a lány! ... De a szerelem, elég-e a szerelem?"

Szerintem őszinte mondatok ezek, általuk kicsit beleláthatunk Arthur Miller lelkébe - mert mégis van neki, bármennyire hihetetlen. Első házassága nem jött össze, az asszony túl egyszerű és földhöz ragadott volt számára. Marilyn mindennek a szöges ellentéte volt: szép, nagyvilági, ismert és mindennek ellenére gyermekien őszinte - ezért volt annyira vonzó, mert új perspektívát mutatott és Miller el tudta magát képzelni egy ennyire más életstílusban is. Kicsit butusnak ábrázolja Marilynt, de mindez naivságából fakad a mű szerint, nem primitívségéből. Marilynre egész életében kihatással volt sanyarú gyerekkora és rendkívüli szeretetéhsége - ezért tetszett meg neki Arthur mert rá egyrészt fel tudott nézni művészi nagysága miatt, másrészt érezte, hogy a férfi is mennyire belészeretett és törődött vele.

Azt hiszem, erre írta Miller, hogy szemfényűzés, mivel mindketten valami mást szerettek volna a másiktól és időbe telt, mire rájöttek erre. Arthur nem szeretett volna az a férj lenni, aki eldugdossa neje elől a gyógyszeres üvegeket, hogy az ne adagolja túl magát, Marilyn pedig nem tudta megszokni, hogy a férje okosabb nála - mindig butának érezte magát és úgy vélte, férje szégyelli őt, ettől vált depresszívvé. Amikor pedig Miller ugyanazt megkapta Marilyntől, mint első feleségétől, hogy "hideg" és "távoli", akkor már nem volt mit tenni, tudta, hogy itt a vég. Szomorú história, de igaz, hogy a szerelem nem minden - több is kell a boldogsághoz és nekik ez nem adatott meg. Vádolta magát Miller, hogy miatta lett öngyilkos Marilyn, de a műből kitűnik, hogy mégis a legjobbat akarta neki, hitte, hogy nélküle boldogabb élete lehet - ezért hagyta el és ezért mondta és marcangolta magát, hogy ő ölte meg, mert úgy hitte jót tesz vele a szakítással és végül kiderült, hogy a lehető legrosszabbat.

Érdekes olvasmány volt. Sikerült jobban megismernem általa Arthur Millert és már nem tűnik szememben szörnyetegnek. Akit érdekel Marilyn Monroe, annak mindenképpen kötelező olvasmány A bűnbeesés után. Elejétől a végéig élveztem, nagyon jó karakter-ábrázolási technikák vannak benne, élvezetesen ír Miller, annak is ajánlanám aki egy jó lélektani drámára vágyik vagy szívesen mélyed el mások szerelmi életének zűrzavarában. Annyira konkrét szituációról van szó, hogy az olvasó nem valószínű, hogy bele tudja élni magát bármelyik szereplő bőrébe, viszont mindenképpen elgondolkodtatnak A bűnbeesés után tanulságai, amit senkinek sem esik nehezére levonni, ha figyelmesen végigolvasta a drámát. Érdekes lehet élőben is ez az előadás...

Repo Men - Végrehajtók

2010-08-26T12:55:00.007+02:00

Ha van valakinek egy kedvenc színésze - szerintem - természetes, hogy minden új filmjét megnézni. Egyedül ennek okán tekintettem meg a Repo Men (magyarul asszem Végrehajtók címen fog futni még ki tudja mikor és milyen formában) akciófilmet, ami egy kicsit sci-fi is meg horror-elemeket is tartalmaz, legalábbis a véres jelenetek szempontjából. Amúgy az is érdekes, hogy miért vállalnak (fő)szerepet egy ilyen filmben a színészmesterséget magason fokon űző aktorok, mint Jude Law, Forest Whitaker vagy Liev Schreiber. Nos, aki legyőzi minden ellenszenvét az agyatlan akciófilmekkel szemben és megtekinti a Repo Ment, szerintem nem fogja bánni - ugyanis kicsit többet kap szimpla vérontásnál.

A film sci-fi momentuma ott köszön be, hogy a Repo Men a jövőben játszódik, amikor annyira szennyezett a föld, hogy egyre több ember szorul szervátültetésre, ám egyre kevesebb a donor. Így az üzletvilág teljes mértékben uralma alá veszi az egészségipart: a technikai fejlettség már olyan szinten áll ekkoriban, hogy mesterségesen létrehozott szervekkel helyettesíthetők az eredetiek. A bökkenő ott van, hogy nagyon sokba kerül - viszont lehetséges hitelre vásárolni és részletekben törleszteni. Ám ha ez nem történik meg, vissza kell szolgáltatni a cégnek a terméket. A két főhős Remy (Jude Law) és Jake (Forest Whitaker) behajtók, - nem mellesleg kiskoruk óta legjobb barátok - akik visszaviszik a fizetetlen szerveket: szép munka. :)

A film első egységében bepillantást nyerhetünk a behajtók életébe - kicsit ironikus köntösbe bújtatva sajnálatot ébreszt bennünk szerencsétlen sorsú főhőseink irányába, de summázhatjuk, hogy legalább a barátság még a jövőben is értéknek számít, ha más nem is. Igen ám, de az egyik behajtás alkalmával szerencsétlen baleset történik: a defibrillátor annyira kiüti szegény Remy-t ügyfele helyett, hogy ő is bekerül a gépezetbe - hitelre új szivet kapott... Remy már az első pillanatban tudja, mi lesz a dolog vége, hiszen magánéleti válságban van, de azelőtt se vetette fel a pénz. Így innentől kezdődik a film akció-része: menekülés saját fajtája elől, a kiút keresése és természetesen a barátság mélysége is terítekre kerül, mert különös véletlen folytán Jake-t küldik érte.

A film horror-jellegéről is beszélnék kicsit. Engem, aki Grace klinika rajongó, nem nagyon zavar felnyitott testet látnom, meg hogy valakiben turkálnak. Ahogy az ilyen belezős filmekhez illik, itt sem drámain, hanem kellő humorral fűszerezték a behajtásos jeleneteket - de azért az érzékenyebb lelkületűek készítsék fel magukat, hogy lesznek benne durva részek. A tetőponton, amikor Remy és mellészegődött társnője (akinek kevesebb valós szerve van, mint mesterséges) megpróbálják kiiktatni a rendszerből szerveiket, akkor rájönnek, hogy ez csak kódszám leolvasással lehetséges és ugye ahhoz meg kell nézni a beültetett dolgot a testükben. Nos, azt nem árulom el mi lesz a végkifejlet, de azért annyit igen, hogy próbát tesznek - és vagdosnak meg turkálnak egy kicsit...

Most pedig visszatérnék eredeti kérdésemre: vajon miért vállaltak szerepet napjaink legjobb színészei egy ilyen filmben? A válasz igen egyszerű: azért mert jó a film. Mindamellett amit az előbbiekben kifejtettem - hogy az akciófilmek tipikus kliséit tartalmazza és kicsit gusztustalan - szerintem rendkívül eredeti maga az elgondolás is, érdekes jövőképet fest illetve van egy olyan csavar a végén, ami nagyon pofánvágja a nézőt. Igaz, volt benne 1-2 utalás a dologra, de annyira leköti a nézőt az akció meg az izgalom közben, hogy csak utólag jut eszünkbe, hogy igen, erre akár rá lehetett volna jönni. Ez a film nem éppen az az ökörség aminek elsőre tűnik: engem elgondolkodtatott, hogy valóban idáig juthat-e a világ, ha minden így megy tovább mint most, illetve a barátság is vajon mennyire erős kötelék, ha saját életünkről van szó.

Úgy éreztem, hogy mindhárom színésznek (Jude Law, Forest Whitaker és Liev Schreiber) jutalomjáték és kikapcsolódás volt e film, mivel láthatóan élvezték szerepeiket. Liev játszotta a gonosz cég nagyfőnökét, aki szerencsétlen beteg embereket beleviszi a csúnya üzletbe és gátlás nélkül rájuk küldi majd a behajtókat. Szerintem Liev Schreiber nagyon jó színész, ezt már több filmjében bizonyította a legkülönbözőbb karakterek megformálásával (komikus a Kate és Leopoldban, vadember az X-Menben, drámai véna a Színes fátyolban illetve utóbbi kettő ötvözete az Ellenállókban). Itt pedig egy zseniális negatív figurát láthatunk tőle.
Az Oscar-díjas Forest Whitaker kisujjából rázta ki ezt a szerepet: volt benne egy kis dráma és egy kis akció is - ő ezeket rutinosan hozza, nem is nagyon fényezném tovább, hiszen mindenki ismeri képességeit.

Jude Law-ról is annyi mindent olvashattunk már e blogban, igazából nem sok újdonságot hozott e filmmel, csak megerősítette, hogy még mindig a topon van. Jude nem nagyon szokott akciófilmekben játszani, sőt szerintem ez az első ilyen neki. Kicsit az A.I. - Mesterséges értelem jutott eszembe, talán a futurisztikus jellege miatt. Viszont hiteles volt e szerepében is, még akkor is, ha ő nem kifejezetten akcióhős, hanem egy vérbeli angol színész.

Nem mondom, egyik színész sem nyújtotta e filmben élete alakítását, sőt nem is volt ez egy olyan hej de jó film, viszont becsületére válljék, hogy műfajában rendkívül színvonalas. Mint mondtam pörgős, váratlan fordulatos, ironikus, elgondolkodtató és a színészek is nagyon jók. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem riad meg egy kis vértől és zsigertől. :)

John Steinbeck - Egerek és emberek

2010-08-25T00:52:00.006+02:00

Szeretek olvasni. Mindig bizonyos szakaszokra osztható szeretetem a könyvek iránt: egyszer beindulok és egymás után falom a jobbnál jobb műveket, aztán egy idő után (vagy a közelgő vizsgák miatt) leállok velük, 1-2 hónapig semmi egyetemen kívüli dolgot nem olvasok, amíg meg nem jön a kedvem - és akkor újra kezdődik a körforgás. Nos, így augusztus végére olyan szintre jutottam, hogy megesett már nem egyszer, hogy egy nap alatt végeztem 1-1 könyvvel. Az Egerek és emberek valóban nem túl hosszú mű, gyorsan kivégezhető, viszont annál komolyabb alkotásról van szó. Miután a végére értem, egy ideig csak ültem és néztem ki a fejemből. Teljesen a hatása alá kerültem.

A történetről nem szeretnék sokat mondani, inkább mindenkit arra bíztatnék, hogy olvassa el - aki meg már olvasta, úgyis tudja miről van szó. Két munkás férfiról szól: az egyikük szellemileg visszamaradott, a másik pedig kötelességének érzi, hogy gondját viselje - mint az igazi barátok. És ők új helyre mennek dolgozni, ahol -mint ahogy a nagy könyvben meg van írva - minden bizonnyal történik valami, amitől érdekes lesz az egész mű. Jó, ez az "érdekes" nem a megfelelő kifejezés rá, inkább megdöbbentő, elgondolkodtató. A Molyon írta ezt valaki, ami nagyon megtetszett, szerintem abszolút kifejezi a lényeget: "Rövid, tömör és pofán vág." Igen, én is pontosan ezt éreztem.

Ez már a második Steinbeck mű amit olvasok, az Édentől keletre volt az első. Az sokkal hosszabb volt, bár a hatása csaknem ugyanaz volt. Annyi a különbség, hogy az Édentől keletre nagyon hosszú és olvasása közben is folyamatosan jár az eszed, képtelenség egy szusszra végezni vele. Viszont az Egerek és emberek tömör, rövid és minden feszültség egyszerre csapódik le az olvasójára, nincs idő közben emésztgetni. Elolvastam, aztán csak ültem és gondolkodtam. Igazából azóta még nem telt el úgy nap, hogy ne jutottak volna eszembe a tengeri nyulak, az egerek és a kiskutya. Fájdalmas, szívszorító, de tudom, hogy a helyes döntés született a mű végén - nem látok még most sem más kiutat. Tanulságnak leszűrhető, hogy a legmélyebb barátságnál is lehet az a helyes út, ha elengedik egymást. Hiszem, hogy így volt a legjobb, ahogy történt...

Miért is lett Egerek és emberek a címe? Szerintem azért, mert az egerek szimbolizálják Lennie-t - ő az, aki nem tud értelmesen gondolkodni, ösztönei és kíváncsisága hajták mint a gyerekeket és szeret egereket simogatni - az emberek pedig a többiek, akik azzal a fene nagy eszükkel megkeserítik egymás életét, lenézik a másikat, határokat szabnak. És Steinbeck kegyetlenül megmutatja milyen világban is élünk mi, minek van nagyobb értéke napjainkban. És vajon az olvasó mennyire egér és mennyire ember? Megrázó és elgondolkodtató olvasmány, ajánlom mindenkinek!

Illetve utolsó bejegyzésként megemlékeznék a tengeri nyulakról is. :) Annyit emlegették őket, de fogalmam sem volt mi az. Ha a Google-be beírod, hogy tengeri nyúl, akkor valamilyen gusztustalan tengeri lényt, csigafélét dob ki találatnak - szerintem csak a fordító hibájáról lehet szó. Hiszen ezeken nincs mit gondozni, nem élnek meg egy farmon és nem valószínű, hogy takarmányt esznek, vagy sok nyereségre lehet szert tenni eladásukkal. :D De találtam egy oldalt, amely szerint a havasi nyulakat hívják néhol tengeri nyulaknak, szerintem minden bizonnyal ezekről álmodozhatott annyit...