Avatar

December 24-én dél körül, karácsonyfa díszítés közben foglaltam Imax 3D-s jegyeimet a január 6-án esedékes Avatarra. Sikerült a legfelső sorba, nem egészen középre helyet kapni. Nagy kíváncsisággal vártam, hogy eljöjjön az a bizonyos nap, hiszen mindenkitől csak dicsérő szót hallottam róla. Természetesen nálam ez 2 dolgot jelenthet: valóban annyira jó, hogy leesik tőlem az állam, vagy annyira nem tetszik, hogy magamat kezdem a társadalomból kilógó egyénnek és hülyének érezni, hogy mit eszik ezen az a sok millió ember, amikor akkora baromság. Nos, mindkét eset kb. fele-fele arányban szokott bekövetkezni, így már csak ezért is izgalmasnak találtam az Avatart.

Aztán csak eljött az a január 6, a film tiszteletére ruházatom meghatározó színe a kék volt (sőt még azon is töprengtem, hogy befonom a hajam, bár a film előtt, nem tudtam, hogy ez is tökéletesen passzolna az Avatarhoz.) Sokat jártam már az Arena Plaza-ban, de mindig a Tesco felé orientálódtam és igen nagy erőfeszítésembe került meglelni a mozi-feljárót. Aztán csak ámultam és bámultam, néztem jobbra és balra, gondolom kedves kísérő társamnak már az idegeire mehettem, hogy „nézd mekkora Tom Cruise kép, Richard Gere és Julia Roberts, itt meg Charlie angyalai, Indiana Jones meg Obi van Kenobi. A mozgólépcsőn felérve amit láttam, arról az jutott eszembe: akár a hollywoodi filmekben! Ennyire modern és elegáns mozit még eddig nem láttam. Előre foglalt jegyem átvételekor kis híján szívrohamot kaptam: az aranyos pénztáros fiú közölte, hogy ő bizony ilyen néven nem talál foglalást. Aztán a rejtély megoldódott: azon a bizonyos karácsonyfa díszítős napon a keresztnevem helyett a vezetéknevemet írtam be és vice versa. Hát igen, ez tipikusan én vagyok, mindig beégek ezek előtt a mozi pénztáros fiúk előtt. Aztán a malőr után már semmi sem tántoríthatott vissza az Imax teremig. Vagyis, csak annyi, hogy vertem a fejem a falba, hogy miért nem hoztam fényképezőt hiszen olyan szépen mutatnék emellett az óriás Jude Law-Dr. Watson óriás karton alak mellett.

Mikor beléptem az Imax terembe és elindultam a lépcsőn a legfelső sorba, az jutott eszembe „oh my God!” Pontosan így, hiszen nem gondoltam volna, hogy ekkora vászon és ennyire amerikai mozi létezik hazánkban is. Aztán amikor kb. már mindenki elfoglalta helyét a 3D szemüveg használata előtt elmondta a mozis kisasszony, hogy egy olyan filmet fogunk látni, amely már most átírta a filmtörténelmet. Igen, végre elkezdődött.

Az első 3D-s effektek után azt hiszem az állam leeséséhez társult vmi „hááá”-féle hang is. Emlékeim szerint általános iskola alsó tagozatával láttam egy vidéki mozi szegényes körülményei között egy cápás 3D-s filmet, azóta semmit. Most meg itt ülök egy Imax-ben és egy filmtörténelmet átíró alkotást nézek. Hát ilyen alkalmakkor szokás pezsgőt bontani, nem? :D Na jó, a viccet félretéve, tényleg nagyon elkapott ennek az egész Imax mozinak és a 3D látványnak a hangulata, hogy bizony csak az első 10 perc után jutott eszembe, hogy talán a cselekményre is figyelni kellene, nehogy a látvány végleg elvegye az eszem.

Hogy is fejezzem ki magam finoman: maga a történet nem ragadott magával. Egyszerűen nem hozott meglepetést és a kiszámítható amerikai klisék forgatókönyvszerűen következtek, egyedül az maradt ki talán, hogy az egyik főhős haldoklása miatt könnyes szemmel jöjjünk ki a teremből. Ha én lettem volna a forgatókönyvíró, bizony megöltem volna a főhősnőnket, de sajnos nem volt beleszólásom a film készítésébe. Az alaptörténet az, hogy van egy tolókocsis volt katona gyerek, akinek a testvére részt vett a Pandora bolygó vizsgálataiban, de sajnos meghalt mielőtt kipróbálhatta volna a számára készített naavi-testet. Magyarázat: a Pandora bolygó őslakói a navik, 3,5 méter magas kék lények nagy farokkal és a betelepülő emberiség, aki értékes nyersanyag kitermelése végett állomásozott itt, magukkal hozott pár kutatót, aki ezt a navi-törzset vizsgálják és ők kifejlesztették az úgynevezett Avatar technikát, aminek lényege, hogy az ember belefekszik egy ilyen szolárium szerű lecsukható cuccba és akkor amíg ott alszik, az agyának idegsejtjeit valahogy átvarázsolják az általuk létrehozott navi-testbe. És így kerül a képbe a tolószékes főhősünk, hogy annyira egyeznek tulajdonságai testvérével, hogy ő is megfelel a testvére számára létrehozott naavi-test kipróbáláshoz, bónuszként naviként még járni is tud majd.

Szóval ha ezt felfogjuk, akkor más nehézséggel nem kell szembenéznünk, már ami a történet megértését illeti. Ezután jön, amikor a főhősünk egy szerencsétlenség folytán a navi őslakók között találja magát, aztán ők befogadják (mivel jelet kaptak istenüktől, hogy ő kiválasztott)és lehetőséget adnak neki, hogy teljes értékű tagja legyen társadalmuknak. Ehhez pedig az őt megtaláló navi lányt bízzák meg, aki először nagyon utálja, aztán persze meglágyul és szerelem lesz belőle. A bonyodalom pedig abban rejlik, hogy mindez idő alatt főhősünket az emberi katonaság is sürgeti: a navik óriás szent fája alatt van a több milliót érő kincs, és el kellene onnan telepíteni a navikat, hiszen senkinek sem lenne jó a sok áldozat. Nos, itt megállnék a történetmesélésben, hiszen mint mondtam, kiszámítható a végkifejlet, senkit nem fog meglepetés érni.

Eljutottam arra pontra, hogy ki merem jelenteni: az Avatar sok nagysikerű film összegyúrásából készült. Mondom is a hasonlóságokat, amik nekem feltűntek.

1. Terminátor-saga. (Ha már James Cameron, akkor kezdjük ezzel): az emberiség által létrehozott állomás robottechnológiája kísértetiesen a Terminátor dolgokra emlékezetett.

2. Titanic. (Ha már James Cameron, akkor folytassuk ezzel): amikor dőlt a fa és kettétörött és menekülő és potyogó lényeket lehetett látni, kinek ne jutna eszébe a Titanic ominózus jelenete? Másrészt a film betétdala, a Leona Lewis féle I see you, kissé hajaz Celine Dion My heart will go on-jára (még az énekesnők hangszíne is hasonló).

3. Trója. Filmzene kapcsán még ez is eszembe jutott: a film közben felhangzó zenebetétetek, amelyekben emberi hangok is hallhatók, nagyon hasonlít a Trója című álomgyári csoda soundtrack-jére.

4. Az utolsó szamuráj. Erről az „ősi kultúra, amit a modern technika ki akar iratni”-kliséről már hallottunk korábban is. Tom Crusie is ugyanúgy beépült a szamurájok közé, ahogy Jake Sully a naavik közé, ott is volt ugyanígy szerelemi is.

5. Mátrix: főként a film első felében, amikor az Avatar-techinkával ismertették meg a nézőt, akkor jutott eszembe egy-két lebegő kütyü láttán, hogy ilyet már láttam korábban is.

6. A Gyűrűk ura trilógia: az Avatarban volt egy olyan jelenet amikor főhősünk elmondja a naviknak, hogy az emberek célja, elpusztítani a szent helyüket. Erről (nagy Gyűrűk ura fanatikus lévén) beugrott Aragorn, aki éppen Théoden királyt próbálja meggyőzni, hogy harcoljon, hiszen az ellenség egyetlen célja „elpusztítani a világunkat”. Az Avatarban is megvalósult az összefogás, hiszen a navik a végső összecsapáskor más navikat is hívtak, akárcsak a rohaniak is odaértek a gondoriak segítségére. Ami pedig a Gyűrűk urában a mindent jelentő tárgy volt, maga a gyűrű, az az Avatarban a lélek fája volt. Az Avatar sárkányai hasonlítottak Peter Jackson nazguljaira, a különbség csak a színekben rejlett. James Cameron is kreált egy új világot és nyelvet, akárcsak ahogy Tolkien megtette.

Hogy filmtörténelmet átíró alkotás-e az Avatar? Nem tudom. Annyi bizonyos, hogy látvány elsőrangú volt, ilyen csodát, ahogy Cameron megalkotta a Pandora bolygót, még senki nem látott. De a történetnek valahogy jobban kellett volna ütnie… Talán egyedül annyi eredeti vonást véltem benne felfedezni, hogy a természet és a navik valós összeköttetésben álltak, hiszen eddig valahogy ezt mindig elfelejtették a filmgyártók (és az emberek is), hogy a természet előbb volt, mint ők. Viszont, ahogy a Titanic-nál, itt is csak úgy elrepült az a 3 óra. Mindössze a szemem érezte meg, mert ez a 3D-s szemüveg sok volt ennyi időn keresztül: kb. 2 óra után már könnyezett, meg égett, úgyhogy pár pillant erejéig kénytelen voltam levenni. És úgy látszik az Imax-élmény kicsit sok az én idegrendszeremnek, mivel fejfájással jöttem ki a teremből. De ennek ellenére nem bántam meg, hogy Imax-ben néztem meg, meg azt sem, hogy egyáltalán megnéztem. A látvány miatt ajánlom mindenkinek és ha nem is sikerül Imax-ben, legalább 3D-ben nézze. Mert vannak olyan jelenetek, amelyek egy szimpla síkvásznas vetítésnél nem jönnek úgy ki. De összességében nem hinném, hogy korszak alkotóbb alkotás lenne A Gyűrűk ura trilógiánál. Azt nemcsak a látvány miatt lehet szeretni…