Világ és egyéb katasztrófák

A világ legismertebb szerelmi története, amely meghódította a mozi rajongókat, az olvasóközönséget és most a zenés színházak nézőközönségét vette célba. Nézzük csak, hogy elevenedik meg Rhett Butler és Scarlett O’Hara története az Operettszínházban!

A Budapesti Operettszínház legsikeresebb és legnépszerűbb darabja a Rómeó és Júlia című musical, amely tíz éve van már repertoáron és ezalatt nagyjából fél millió ember nézte meg a több, mint ötszáz előadás valamelyikén a musicalt. A siker receptje a következő: végy egy örökzöld szerelmi történetet, de azért legyen benne dráma, akció és sok-sok érzelem, majd mindehhez írj fülbemászó slágereket és már csak a színészek hiányoznak. Gérard Presgurvic, francia zeneszerző musicalje igazi világsiker lett rövid időn belül. Ezután készítette el az Elfújta a szél musical verzióját, amelynek előzménye Margaret Mitchell Pulitzer-díjas regénye és az 1939-ben bemutatott 10 Oscar-díjas film. Az Elfújta a szél musical változata december végén került a Budapesti Operettszínházba.

Miről is szól az Elfújta a szél? „Scarlett O'Hara története 1861-ben kezdődik, amikor egy tizenhat éves lány gondtalan, csupán szerelmi bonyodalmaktól terhes életébe hirtelen belép az amerikai polgárháború Észak és Dél között, ami mindent megváltoztat körülötte. Mérhetetlen szegénység tör ki, így Scarlettnek napról napra harcot kell vívnia a családi birtok, Tara megőrzéséért, és a megélhetésért. Pusztulás, születés és halál kíséri végig életét. Dacból kötött házasságai rendre véget érnek, szerelmi kudarcai árán azonban végül mégis megadatik számára az újrakezdés lehetősége.” – olvasható az Operettszínház honlapján.

"Nagyon mély és emberi, magánéleti válságpillanatok keverednek benne egy össztársadalmi méretű háborús konfliktussal... Igazi zenés színház színpadára való téma, még akkor is, ha nem csak szórakoztató, de mindenképpen a szinte szélsőséges érzelmi kitörésekről, valódi "határszituációkról" mesél ez a darab. Színházunk alapvető szándéka, hogy értékalapú műveket mutasson be, nagy formátumú klasszikus operetteket, szívünkhöz közel álló budapesti zenés játékokat, valamint komoly irodalmi alkotások alapján, a történelemmel is foglalkozó, katartikus erejű új magyar - esetleg külföldi - musicaleket. Úgy vélem, az Elfújta a szél igen fontos és szép bemutató ezen a palettán" - vallja az előadásról Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója.

A musical alkotói nem tagadják, nagy kihívás volt életre kelteni Scarlett történetét. Az írónő jogait képviselő Margaret Mitchell Alapítvány külön engedélyjogot adott a francia musicalre, a magyarországi csapat felhatalmazást kapott, hogy saját felfogásban állítsa színpadra a művet. Az együttműködés sikerének eredménye egy új musical-változat. Miután a Margaret Mitchell Alapítványnál elolvasták a musical Magyarországról javasolt változatát, azt a kikötést tették, hogy színes bőrű színészek játsszák a darabban szereplő afro-amerikai karaktereket. – írja az Operettszínház egyik ismertetője.

„Annak ellenére, hogy a casting végül sikeres volt, be kellett látnunk, hogy az a színes bőrű, kiforrott színész generáció, amely képes maradéktalanul teljesíteni ezeket a zenés-színházi feladatokat, még nem nőtt fel Magyarországon. Mindez arra késztetett minket, hogy alaposan átgondoljuk a darab koncepcióját. Így született egy nagyon izgalmas, egyszerre testvér- és szerelmi harcot és egyben a világgal való küzdelmet bemutató darab, ami jól érzékelteti, hogyan sodorta el az amerikai polgárháború örökre a régi világot." - mondta el Somogyi Szilárd, a darab rendezője.

És mit lát mindebből a közönség? Nem marad el az Operettszínháznál megszokott látványvilág: monumentális díszletek, a színpadi kép helyenként megdöbbentő (igazi ló is szerepel a darabban) és mindenképpen emlékezetes effektekkel tarkított. A polgárháborús jelenetek puskadurrogtatása egyértelműen lefölözi az augusztus 20-i tűzijáték hangerejét. A kosztümök pedig gyönyörűek. A történeten érződnek a fentebb taglalt változtatások: a sanyarú rabszolgasors háttérbe szorul, így nagyobb hangsúly helyeződik a szerelemre, barátságra, testvéri viszonyra, mint az eredeti műben. Ennek eredménye, hogy a darab narrátora Scarlett testvére, Suellen – aki a többi változatban csak egy mellékszereplő. Habár a cselekményben nincs jelentős eltérés, mégis máshová kerültek súlypontok, aminek az az eredménye, hogy egy másmilyen Elfújta a szél született meg, mint amit ismerünk. Ráadásul a zene hasonlít a már ismert Rómeó és Júlia musicalére – talán kevésbé fülbemászóak a dalok és nem hatnak az újdonság erejével.

Azonban a színészek játéka sokat hozzátett, hogy a darab szerethetővé válik. Tulajdonképpen Szabó P. Szilveszter viszi a hátán a darabot, aki Rhett Butlert alakítja és akárhányszor szerepel a színpadon, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az X-Faktorból ismert Gubik Petrán látszik, hogy Scarlett O’Hara még csak az első szerepe az Operettszínházban és érezhetően ég benne a bizonyítási vágy, amely helyenként a teljesítmény rovására megy, hiszen néha a kevesebb, több. Melanie Hamilton szerepében a szintén X-Faktoros Muri Enikőt láthatjuk, aki kellő alázattal és kifinomultsággal formálja meg karakterét. Azonban igazán emlékezeteset a mellékszerepekben Nádasi Veronika és Serbán Attila nyújt. Előbbi alakítja Suellent és igazi öröm hallani, amikor kiereszti hangját és az betölti a színházat. Serbán Attila szintén igazán szuggesztív figurája a darabnak, aki ezelőtt nem tudta, hogy melyik szereplő is Tony Fontaine az Elfújta a szélben, most biztosan megjegyzi.

Minden hibája ellenére, a darab aktualitása megkérdőjelezhetetlen. Az Elfújta a szél utolsó dalából következzen egy részlet: „Oly sok-sok ember él és meghal egy napon, szerelmet nem talál, csak dolgozik vakon. A világ kinevet és te vagy, ki figyel... Fújj, őrjöngő szél! Zúgj, féltékeny szél! Miért nem figyel soha senki se rád? Miért süket a világ? Miért tűnt el minden zöld? Hát miért pusztul a föld?”

Forrás

Ma találtam rá az alábbi cikkre, amely nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Szerintem mindenképpen érdemes megnézni ezt a darabot, aki látta már, nyugodtan írhat ide véleményt! ;)

Musicalként hódít az Elfújta a szél

Generációk nőttek fel Margaret Mitchell világhírű regényén. Sokan szerettek volna olyan határozottak és kemények lenni, mint Scarlett O'Hara, vagy annyira sármosan cinikusak, mint Rhett Butler. Az Elfújta a szél örökéletű, nem csak a belőle készült film vált milliók kedvencévé, de az azonos című musical-változat - Gérard Presgurvic műve - is elindult világhódító útjára. A zeneszerző neve pedig nem ismeretlen a hazai közönség számára, hiszen a Rómeó és Júlia sikermusical is hozzá köthető. A legendás történetből született előadás, az évad legjobban várt musicalje, egyedülálló látványvilággal, sztárszereposztásban, december 13-tól látható a Budapesti Operettszínházban.

A szép Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyeiről szóló történetét Margaret Mitchell az Egyesült Államok legvéresebb polgárháborújának környezetébe ágyazta 1936-ban és ezzel berobbant a világirodalomba. Az ebből három évvel később készült mozi pedig a filmtörténelembe, tíz Oscar-díjával, és ami talán ennél is fontosabb, olvasók-nézők százmilliói szeretik mindkettőt. 

Louanda Bird-Nádasi Veronika-Vágó Zsuzsi-Asiama Evelyn (Fotók: Éder Vera)

Gérard Presgurvic francia zeneszerző évtizedekkel később gondolt egy merészet és megzenésítette az elmúlt évszázad egyik legnagyobb sikertörténetét. Tíz évvel ezelőtti párizsi bemutatója után most szabad kezet kaptak a magyar alkotók, így Kerényi Miklós Gábor és Somogyi Szilárd tollából megszületett az Elfújta a szél hazai verziója, mely a Szegedi Szabadtéri Játékokon való bemutatkozás után beköltözött a Nagymező utcai teátrumba. Az Operettszínház idei, Világsikerek útján évadának egyik legjobban várt szuperprodukciója látványos csatajelenetekkel, élő állatokkal és persze a színház legnagyobb sztárjaival a színpadon, Duda Éva koreográfiájával decembertől már a kőszínházban is látható. Az Elfújta a szél című előadás ezzel pedig jól illeszkedik az Operettszínház azon missziójába, hogy irodalmi alkotásokból, történelemmel is foglalkozó új darabokat mutasson be.

Belle Watling: Janza Kata

"Nagyon mély és emberi, magánéleti válságpillanatok keverednek benne egy össztársadalmi méretű háborús konfliktussal... Igazi zenés színház színpadára való téma, még akkor is, ha nem csak szórakoztató, de mindenképpen a szinte szélsőséges érzelmi kitörésekről, valódi "határszituációkról" mesél ez a darab. Zenéjét Gérard Presgurvic, a Rómeó és Júlia szerzője írta, és a könyv szerteágazó története alapján formáltuk azzá a zenés változattá, ami, úgy gondoljuk, közönségünk sokféle rétegét megérintheti. Nem titok színházunk alapvető szándéka, hogy értékalapú műveket mutasson be, nagy formátumú klasszikus operetteket, szívünkhöz közel álló budapesti zenés játékokat, valamint komoly irodalmi alkotások alapján, a történelemmel is foglalkozó, katartikus erejű új magyar - esetleg külföldi - musicaleket. Úgy vélem, az Elfújta a szél igen fontos és szép bemutató ezen a palettán" - vallja az előadásról Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház direktora.

Rhett Butler: Szabó P. Szilveszter

"Úgy érzem, az új helyszín és a rengeteg dramaturgiai változás mellett, a darab teljesen összeállt. Gyakorlatilag a nyári produkcióhoz képest az Operettszínház színpadán egy új előadást láthatnak a nézők - meséli Somogyi Szilárd rendező. - Mindent újra kellett kalibrálni, egy sokkal összefogottabb, érettebb történet bontakozik ki, mint Szegeden. Megvolt a váz - a zene - de köré kellett építeni egy új világot. Úgy gondolom, hogy egy ilyen nagy volumenű zenés darabot fejleszteni kell, és mi ezt tettük. A darab magyar verziója több változáson ment át, hiszen a szerzőktől valóban felhatalmazást kaptunk arra, hogy saját felfogásban állítsuk színpadra a musicalt. Ezeket a változtatásokat azonban újra engedélyeztetni kellett a Margaret Mitchell Alapítvánnyal. A tárgyalások eredményeként egy egyedi megállapodás született az alapítvány, a francia és a magyar produkció között."

Serbán Attila és Bíró Eszter

Miután a Margaret Mitchell Alapítványnál elolvasták a musical Magyarországról javasolt változatát, azt a kikötést tették, hogy színes bőrű színészek játsszák a darabban szereplő afro-amerikai karaktereket. Magyarországon igen nehéz magyarul jól beszélő, jól éneklő, színészi kvalitásokkal rendelkező színes bőrű művészeket találni, de sikerült.

Szerényi László és Gubik Petra

"Annak ellenére, hogy a casting végül sikeres volt, be kellett látnunk, hogy az a színes bőrű, kiforrott színész generáció, amely képes maradéktalanul teljesíteni ezeket a zenés-színházi feladatokat, még nem nőtt fel Magyarországon. Mindez arra késztetett minket, hogy alaposan átgondoljuk a darab koncepcióját a nyári előadáshoz képest. Így született egy nagyon izgalmas, egyszerre testvér- és szerelmi harcot és egyben a világgal való küzdelmet bemutató darab, ami jól érzékelteti, hogyan sodorta el az amerikai polgárháború örökre a régi világot. Többek közt ezt szeretem a munkámban: ha akadályok gördülnek elénk, akkor egyfajta kreativitást igényel a megoldásuk - ez egy ilyen típusú feladat volt" - mondta el Somogyi Szilárd.

Nádasi Veronika-Kocsis Dénes-Gömöri András Máté

"Az biztos, hogy nem a francia előadás mintájára készül. A miénkben több a próza, így érthetőbb a történet, mint az eredeti musicalben és természetesen a filmre sem hasonlít "megszólalásig", hiszen egy négy órás mozi helyett kétszer egyórás színházi előadást kapnak a nézők. Nagy sakkjátszma, mit hagysz ki és mit tartasz meg… A regény vonalát azonban hűen követi a darab, aminek színre vitele azért is nagy kihívás a számomra, mert örök érvényű emberi viszonyokat, kapcsolatokat kell megjeleníteni, amikben a hétköznapi ember is felismerheti önmagát, hisz mindannyian átéltünk, átélünk hatalmas érzelmi kitöréseket, szerelmeket. Azt gondolom, hogy Scarlett az Elfújta a szél filmváltozatában nem egy szerethető figura, sokszor nem tudok "vele menni", nem tudom megsajnálni, mint néző. Remélem, hogy az én két főszereplőmmel, Gubik Petrával és Vágó Zsuzsival együtt lehet majd érezni" - így Somogyi Szilárd.

Vágó Zsuzsi-Veréb Tamás-Simon Panna

Az Elfújta a szél főszereplőit többfordulós castingon választották ki, több mint ötszáz jelentkező közül. A rendező és alkotótársai három musicalszínész-generációt "hoztak" össze Scarlett O'Hara történetének megelevenítéséhez: a "régi nagyok", a középgeneráció sztárjai és reményteljes ifjú tehetségek állnak egy színpadon az új Presgurvic-darabban.

Gubik Petra - Scarlett O'Haraként

Egyik este teljesen véletlenül akadtam rá a lenti felvételre. Nem tudom, hogy pontosan milyen alkalomból és mikor készült, de a lényeg, hogy a világ különböző országaiból meghívtak 17 musicalszínészt, akik Jean Valjeant játszották/játsszák és a saját nyelvükön 1-2 sort elénekeltek. Igaz, hogy maga a dal kicsit szétfolyik emiatt, hogy ilyen gyorsan váltakoznak egymás után az előadók, illetve, hogy a darabban magát ezt a dalt nem is Jean Valjean énekelte - hanem ez a forradalmista fiatalok lázadást kirobbantó dala. De végül is mindegy, mert nagyszerű ez a dal és szuper ez az ötlet, hogy bemutassa mennyire univerzális a darab. (Tényleg érdemes megnézni, melyik országban ki testesíti meg Jean Valjeant, nekem nagy megragadt a japán verzió is. :D)

Vannak olyan címek, melyeket egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni - ez is ilyen... :) Viszont magával a darabbal is van eredendően némi fenntartásom. Az a helyzet, mint a Jézus Krisztus Szupersztár esetében: számomra a Biblia szent és sérthetetlen és semmiféle adaptációját nem szeretem. A musicaleket pedig különösen nem, mivel a műfajhoz alkalmazkodva kénytelenek bizonyos változtatásokat eszközölni. Meg amúgy sem, Jézus nem énekelgetett... Szóval, a József is hasonlóan elítélendő felfogásomban - de csak azért is, hogy tudjam mit ítélek el - megnéztem a Madách Színházas verzióját. Kicsit jobb volt, mint amire számítottam, de a zenevilága és kivitelezése alapján leginkább ilyen gyerekeknek szóló matiné előadásnak tudnám elképzelni. Volt egy dal, ami annyira a fülembe mászott, hogy még most is ott van. Megosztom veletek is (de csak a zene kedvéért, a történetet inkább olvassátok el, nagyon tanulságos, mint annyi minden más a Bibliában):

Gondolom, senkinek sem kell bemutatni a West Side Story-t és újból leszögezném, hogy a Maria című dal a kedvencem belőle.Gyönyörű ez a szerelmi vallomás. Az Il Volo előadásában a hang harmóniák nyűgöztek le, ezúttal viszont valami más. A skót származású John Barrowman-re a Sunset Boulevard kapcsán figyeltem fel a Youtube-on, azóta rajongója lettem és rájöttem, hogy bizony a tévéből már ismernem kellene (játszott a Ki vagy, doki?-ban, a Torchwoodban, Született feleségekben és a Zöld íjászban - sőt a Bin Laden hajsza című 2012-es filmben is felbukkan egy epizódszerepben). (Ezt a videót is számtalanszor megnéztem már, a Bűbáj betétdala duett formában.) Imádom a hangját és annyira jól tud játszani vele. Erre talán ez a Maria dal a legékesebb példa. Annyi érzelem van benne, ahogy ezt énekli. És annyira gyönyörűen. Teljesen elvarázsolt - immáron sokadjára. :)

Igaz, nem új ez a musical, csak nálam került éppen most sorra. Az Oh What a Beautiful Morningot már korábban ismertem, méghozzá egy gálaműsoros felvételről. Így az eredeti musicales verzió is úgymond újdonság volt. Maga a sztori annyira nem ragadott meg, illetve a zenétől sem haltam el. Viszont Hugh Jackman játéka miatt szívesen újranézném. Ugye nem titok, hogy nagy rajongója vagyok, több bejegyzésben is méltattam már itt a blogban és ott van a top 3 kedvenc színészem között. Eddig is tudtam, hogy a megnyerő külső mellett nagyszerű színész és csodásan énekel. Viszont ebben a feldolgozásban számomra abszolút újszerű arcát mutatta meg. A nyomorultakban a drámai musicalénekest ismerhettem meg, ezúttal pedig a könnyed oldalát mutatta. Emlékszem, hogy az idei Oscar-gála környékén nyilatkozta, hogy legközelebb szívesebben játszana egy vidámabb musicalben és teljes mértékben érthető, hogy miért. Az alábbi két felvétel is tanúsítja, hogy mennyire élvezi, amit csinál, egyszerűen jó nézni. A játéka annyira kifinomult, hogy erre nem is találok szavakat. Tökéletesen eltalálja, hogy az adott pillanatban éppen mit kell csinálnia, sosem esik túlzásba vagy véletlenül sem válik unalmassá. Szóval abszolút nem erőltetett, teljesen természetesen mozog a színpadon - még annak ellenére, hogy egy úgymond vígjátékról van szó, sok helyzetkomikummal, ami csak úgy vonzaná a ripacsságot. De ő véletlenül sem az. Talán ezért is szeretem annyira. :)

Megosztanám veletek mai élményemet, ugyanis megnéztem DVD-n a Rudolf musical bécsi feldolgozását. Ott kezdeném, hogy Rudolf nagy rajongója vagyok, és véleményem szerint ez a legfülbemászóbb darab, amit valaha hallottam. Az Operettben többször láttam, sőt Pécsett is, kb. kívülről fújom a magyar szöveget – így abszolút nem jelentett gondot németül megnézni, miközben egy szót nem értek ezen a nyelven… Meg mint tudjuk, a zene ugyanazon a nyelven szól. 

Összességében nem tetszett. Kb. fél úton van az Operett klasszikus és a pécsi posztmodern díszletek között. De nem is ez a gond, meg hogy megvariálták a számok sorrendjét, 1-2 szép dalt ki is hagytak, hanem maga a felfogás. Az osztrákoké valahogy sokkal sótlanabb (viszont látványosan köpködnek ének közben). Nem gondoltam volna, hogy mi magyarok ennyire érzelmes népnek számítunk, de a két darabot összevetve ég és föld a különbség. Mindössze két jelenetet találtam, amiben áradtak felém az érzelmek és nem untam el magam egy pillanatra sem: 

Érdemes megnézni mindkettőt, mert szerintem óriásiak. A Rudolfot játszó színésznek ez volt az első pillanata (a második felvonás közepén), amikor mondjuk észrevettem, hogy szenved és valami baja van. A feleségét játszó Stefánia szólója szintén fenomenális, ez a nő anélkül is tarol, hogy kivetkőzne magából – mint a magyar verzióban. És ahogy hallottam a közönség reakcióját, az egész darab közben ezt a jelenetet tapsolták meg leghangosabban.

Aztán volt itt még valami, amivel nem tudtam dűlőre jutni: 

A miniszterelnököt játszó színész nálam erősen mozgott az elfogadhatatlanul ripacs határmezsgyéjén és egyszerűen nem bírtam eldönteni, hogy ez most tényleg komoly-e. Ha fent lenne Youtube-on, akkor simán betenném a Szimpla egyszeregyet, mert annál éreztem igazán, mintha egy paródiát néznék… És ott tudjátok mi volt ott a leghevesebb érzelem nyilvánítás? Hogy Mária összetépte a csekket. Ez volt a dal csúcspontján. Pedig én a kardot vártam, de tényleg… :D

Összességében annyit mondanék, hogy vagy az osztrákok nagyon sótlan népek vagy az Operettben vannak világszínvonalú színészek és darabok. Vagy mindkettő. :)

Ismét egy Peller Anna videót hoztam. A Rebecca című musicalből énekli a címadó dalt. Szerintem valami eszméletlen, mintha az ő hangjára lenne kitalálva. Még ettől a videótól is borsódzik a hátam, valami eszméletlen. Mindennek ellenére furcsállom, hogy sosem kapta meg a színházban ezt a szerepet. Mint hallom, Mrs. Van Hopperként látható a darabban, de az sokkal súlytalanabb karakter, mint Mrs. Danvers, aki az alábbi dalt is énekli. Amikor én láttam színházban a Rebeccát, akkor Janza Kata volt Mrs. Danvers (váltótársai pedig Polyák Lilla és Nádasi Veronika, akiket felvételről hallottam), de igazából egyiküktől sem haltam el. Janza Kata élőben egész erőtlennek tűnt és a zenekar néhol hangosabb volt mint ő. Polyák Lilla annyira nem lepett meg (magához mérten rutinosan jó volt, de nem kiugróan), Nádasi Veronika viszont igen. Talán fizikailag legjobban ő testesíti meg a házvezetőnő karaktert és alapból sugárzik belőle némi "sötétség" - jó értelemben :) - ha nem mosolyog. Meg ő az, aki mindig kristálytisztán énekel, egy hamis hangot sem hallottam tőle. De nekem akkor is hiányzott még valami, amitől abszolút övé lett volna a szerep.

Viszont Peller Annánál maradva, benne megvan minden, ami kell: tűz, őrültség, hátborzongatás és vmi eszméletlen hang, amitől totál libabőrös lesz mindenki...

Ezt a videót már régóta ismerem, de mindig is lenyűgöz. Peller Annának eszméletlen hangja van. Sokan mondják, hogy Edith Piaf utolérhetetlen, viszont ez mindenképpen egy nagyszerű előadása a dalnak. Van benne tűz, hátat borsódzásra kényszerítő hanghatás és csodálatos színészi teljesítmény. Szerintem inkább ezzel kellett volna bevonulnia a köztudatba, semmint a Barátok közt Juhász Gabijának nr. 2 kiadásaként.

Még nem láttam Az Operaház Fantomja musical folytatását, amelynek címe Love Never Dies. Viszont ma megismerkedtem egy részletével, ami annyira gyönyörű, teljesen lenyűgözött (ámbár nem volt teljesen ismeretlen). Íme:

Mahó Andrea a Volt egyszer egy csapat című musical talán legszebb dalát énekli. Szintén Webber musical (mint a Fantom és folytatása), szóval szó sincs plágium veszélyről. De ilyet még nem hallottam, hogy ugyanazt a dalt (csak más szöveggel), úgy ahogy van, átteszik egy másik darabba, amelyben szintén központi szerepe van (mivel maga a musical címe is ez, hogy Love Never Dies). Annyi magyarázatot elképzelhetőnek tartok, hogy amennyire emlékszem, Nagy-Britanniában nem igazán jött be a Volt egyszer egy csapat (Beautiful Game), még nálunk is nagyobb sikerrel futott - habár már lekerült a repertoárról. És talán így akarta Webber megmenti az örökkévalóságnak ezt a dalt, hogy mégis befusson egy már bemutatása előtt is garantáltan sikeres musicalben. Hiszen maga a dal gyönyörű (mindkét változatban), kár lenne érte...

Nem titok, hogy nagy musical rajongó vagyok. Már pár éve kiszivárgott a hír, hogy az Operettszínház szeretné bemutatni az Elfújta a szél musicalt, amelyet a Rómeó és Júlia zeneszerzője komponált. Idén nyáron jön végre létre a projekt. Nagy lelkesedéssel várom, mivel a francia verzióját is nagyon kedvelem. Szerintem rendkívül fülbemászó és egyben szép zenéje van. Másrészt maga az alaptörténet is lenyűgöző - ezt mindenki tudja... :) Szóval, amit most szeretnék megosztani blogom követőivel az a Scarlett című dal, melyet Ashley érdekel. Az az igazság, hogy amikor a regényt olvastam, én teljesen bele voltam zúgva Ashley-be - Rhett mindig is tenyérbemászónak tűnt. Ashley viszont annyira álmaink netovábbjának volt beállítva, hogy jaj nekem... :D Végig vele szimpatizáltam és titkon abban reménykedtem, hogy vele jön össze Scarlett - persze a filmet még korábban látva tudtam, hogy nem így lesz. A musicalben pedig felcseng ez a nóta, amelyben Ashley jóformán szerelmet vall Scarlettnek és elmondja, hogy ugyanazt érzi iránta, mint amit Scarlett is - viszont ott van Melanie, aki annyira ragaszkodik hozzá és ő nem az a férfi, akinek Scarlett hiszi. Olyan szép ez a dal, fogadjátok sok szeretettel! :) (Nem mellesleg a színész is igen jó választásnak bizonyult minden tekintetben...;))

Egyik nap nosztalgiáztam és megnéztem egyik kedvenc musicalemet, Az Operaház fantomját. Utána még nem voltam eléggé álmos és szörföltem a Youtube-on hasonló tartalmakat keresve. Ekkor bukkantam rá a fenti videóra, amely a film egyik kivágott jelenete és még a DVD-kiadás extrái közül is hiányzik. Szerintem legalább oda felkerülhetett volna. Amúgy ez a dal nincs benne az eredeti musicalben, gondolom kifejezetten a filmhez - vagy Gerry hangjára - írták. Már csak ebből a megfontolásból is betehették volna a filmbe, hiszen pl. a mostani Oscar-Gálán is jelölték A nyomorultak musicalfilmből a Suddenly-t Hugh Jackman előadásában - és ez szintén egy olyan dal, amelyet a megfilmesítés alkalmából alkottak a szerzők. Amúgy meg szép ez a dal, szívhez szóló a szövege és Gerry hangja is gyönyörűen szól benne. Ráadásul a Fantom karakterét is jobban árnyalja, hiszen megismerhetjük az igazán magányos oldalának gyötrelmeit is.

Victor Hugo regényének legutóbbi változatát óriási várakozás előzte meg, mivel minden idők legnépszerűbb musicalje került a vászonra. A főszerepekben pedig olyan világhírű színészeket láthatunk, mint Hugh Jackman, Anne Hathaway vagy az Oscar-díjas Russell Crowe. Apropó Oscar-díj: a filmet összesen 8 jelölést szerzett, köztük a legjobb film, férfi főszereplő és női mellékszereplő díját.

A nyomorultak musicalt világszerte több mint 60 millió ember látta, 43 ezer előadáson, már 42 országban, 21 nyelven a bemutatója óta eltelt eddigi 27 év során. Londonban 1985-ben tartott premier óta megszakítás nélkül játsszák, így pillanatnyilag A nyomorultak a leghosszabb ideje műsoron lévő musical a világban. Victor Hugo regényéből már több filmadaptáció készült az évek során, például Jean Gabin, Jean-Paul Belmondo, Gerard Depardieu vagy Liam Neeson főszereplésével. Azonban a zenés változatát még nem filmesítették meg, ráadásul évek óta nem láthattunk kosztümös musicaleket a mozivásznon – így a karácsony környéki premiert rendkívüli felhajtás övezte.

A film forgatása közben is számtalan információ szivárgott ki, láthattunk képeket a csontsovány és majdnem kopasz Anne Hathaway-ről, a torzonborz és elhanyagolt külsejű Hugh Jackmanről, hogy új hangtechnikával rögzítik a filmet (nem stúdióban veszik fel a dalokat, hanem a forgatáson elhangzottak kerülnek a vászonra), továbbá arról, hogy egy eddig sosem hallott dal is belekerül a filmbe. A musical zeneszerzője, Claude-Michel Schönberg kifejezetten Hugh Jackman hangjára szerezte a Suddenly-t, amelyet a legjobb betétdal kategóriában Oscar-díjra nomináltak.

A nyomorultak története és a dalok (egyetlen kivétellel), mindenki számára ismerősek, így nem egyszerű valami újat vagy emlékezeteset alkotni a közönség számára. A rendkívüli látvány és a monumentális díszletek azonban kevésnek bizonyultak volna, ha nem találták volna meg az ideális színészeket is. Hugh Jackman minden eddiginél erősebbet alakított. Már régóta várt egy musical főszerepre és Jean Valjean karakterét jóformán ráöntötték. Köztudott, hogy Jackman számtalan jótékonysági kampányban részt vesz, ezen felül saját kávéforgalmazó cégének bevételét 100 százalékosan a harmadik világ éhezői számára ajánlja fel. Két örökbefogadott gyermekét neveli feleségével és híres családcentrikusságáról. Továbbá Jackman előbb volt musicalszínész, mint filmsztár, így zenei képzettsége is teljes mértékben adott. Ez a szerep, akár élete nagy alakítása lehet – bár ki tudja, mit hoz még a jövő. Mindenesetre Jean Valjean-ként mindent megtesz, amit e szerep megkövetel és másfél hónap múlva kiderül, hogy Oscar-díjjal is jutalmazzák-e érte.

Javert felügyelő szerepét a szintén ausztrál Russell Crowe-ra osztották, ami olyan szempontból meglepő, hogy korábban semmilyen téren sem nyilvánultak meg énekesi ambíciói. Ez kissé érződik is, azonban jellegzetes hangszíne és drámai alakítása feledteti énektechnikai hiányosságait. Crowe Javert-je a maga módján rendkívül egyszerű, másrészt nagyon is összetett, kemény, ugyanakkor érzelmes – éppen ahogy Victor Hugo megálmodta.


A mellékszereplők közül kiemelendő Anne Hathaway alakította Fantine, akinek mindössze pillanatai voltak a filmben, viszont nem akármilyenek – minden létező filmes díjra felterjesztették érte. Érdekes, hogy a musical legismertebb dalát, az I dreamed a dream-et (Álmodtam egy álmot) egy alig színen lévő szereplő énekli, viszont a mostani feldolgozásban is minden valószínűséggel a néző emlékezetébe égnek ezek a képsorok. Hathaway már korábban is bizonyította, hogy korosztálya egyik legkiemelkedőbb színésze, viszont mostani alakításával a filmtörténet legnagyobbjai közé emelkedhet. Ráadásul a statisztika is azt bizonyítja, hogy a külső elcsúfításával járó szerepeket előszeretettel díjazza az Akadémia, így a rövid hajú, ijesztően sovány és beesett arcú Hathaway talán kategóriája legnagyobb esélyese.

További mellékszerepekben láthatjuk a Mamma Mia! musicalből ismert Amanda Seyfried-et, aki Cosette-et alakítja (a többiekhez képest egészen feledhetően), Marius megformálója a szeplős Eddie Redmayne (Egy hét Marilynnel, A katedrális), akinek ez az első zenés szerepe és láthatóan küszködik vele. Éponine-t a gyönyörű hangú Samantha Barks alakítja, aki már évek óta játssza e szerepet Londonban.


A Thénardier házaspár megformálói Sacha Baron Cohen és Helena Bonham Carter, akik már korábban is játszottak együtt musicalfilmben, méghozzá a mostanihoz hasonló szerepben láthattuk őket a Sweeney Todd – A Fleet street démoni borbélyában, de még mindig élvezettel játsszák e karakter-típust.

A nyomorultak rendezője A király beszédét is jegyző Tom Hooper. Az eddigi filmes jelölések szerint most számíthat akkora díjözönre, viszont amennyiben a közönséget megragadja alkotása, mindez mellékes is. A nyomorultak ezen monumentális feldolgozása emlékezetes élményt okoz nézőinek, szépséget, szeretetet, megható perceket ad. Ahogy Victor Hugo is írta, ez a történet „egészében és részleteiben, elejétől végéig haladás a rossztól a jóhoz, az igazságtalantól az igazságoshoz, a hamistól az igazhoz, az éjszakától a nappalhoz, az étvágytól az öntudathoz, a rothadástól az élethez, az állatiasságtól a kötelességhez, a pokoltól a mennyországhoz, a semmitől Istenhez.”