Világ és egyéb katasztrófák

Az Egyesült Államokban csak a tévében sugárzott életrajzi dráma igazi botrányfilm, amely bepillantást enged az amerikai szórakoztatóipar kulisszái mögé, és egy nem mindennapi affért mutat be (Michael Douglas és Matt Damon interpretálásában).

A Túl a csillogáson cím valószínűsíthetően a Túl a barátságon-ra hajaz, mivel mindkét film két férfi szerelmét mutatja be. Viszont az is igaz, hogy az eredeti címet (Behind the Candelabra – A gyertyatartó mögött) sem torzítja annyira: arra utal, hogy a főszereplő zongorista mindig gyertyákkal vette körül magát a színpadon, a film pedig a magánéletéről szól. Mindenesetre a film készítőinek nem állt szándékában párhuzamot vonni a Túl a barátságon-nal, (annak eredeti címe Brokeback Mountain), aki látta mindkettőt, tudhatja, hogy mind hangulatában, mind mondandójában ég és föld a különbség köztük.

A Túl a csillogáson Lee Liberace nevű zongoristáról szól, aki az ötvenes évektől Amerika egyik legjobban fizetett és legnépszerűbb sztárja volt. Hazánkban jóformán ismeretlen – viszont ez közel sem jelenti azt, hogy nem érti meg a magyar néző a filmet előismeretek nélkül. Ráadásul a történetbe egy olyan személyen keresztül kapcsolódhatunk be, aki éppen akkor találkozik először Liberace-val (Michael Douglas), így tényleg nem szükség korábbról ismernünk a munkásságát. Az akkor már nagymenő sztár és a fiatal, szegény sofőr (Matt Damon) között szerelmi viszony szövődik, amely mindkettejük életét megváltoztatja. Egyrészt láthatjuk, hogy a színpadi csillogásért mi mindenre képes egy sztár, másrészt szemtanúi lehetünk, hogyan hat mindez egy egyszerű emberre. A film érdekessége, hogy Scott Thorson könyvén alapul (akit a filmben Matt Damon játszik), így igazából csak az egyik oldalról ismerjük meg kapcsolatukat.

Állítólag azért nem vállalta be egyik amerikai filmforgalmazó vállalat sem, hogy moziba viszi a Túl a csillogáson-t, mert még az Egyesült Államoknak is túlságosan „melegnek” bizonyult a film. Európának már nem. Valójában a filmben ötvöződik minden olyan meleg-sztereotípia, amely nem feltétlenül jellemző a hétköznapokban: láthatunk csillogó és feltűnő ruhákat, erőteljes sminket, festett hajat vagy parókát, affektálást hallhatunk, plasztikai műtétekbe nyerhetünk bepillantást. Valószínűleg az európai néző rájön, hogy a film lényege nem a túláradó melegségben rejlik, hanem abban, hogy a sztárság mennyire eltorzíthat egy embert, hogy a csillogás csak egy látszatvilág és semmi köze a valósághoz.

Mivel az HBO forgalmazza a filmet eredendően, így csak tévéfilm kategóriában indulhat a díjkiosztókon. A tévés Oscarnak nevezett Emmy-díj gálán a Túl a csillogáson nem kevesebb, mint 11 díjat zsebelt be: köztük legjobb látványtervezés, kosztüm, smink, frizura, zene, rendezés, főszerep. Illetve a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma jelölést hozott az Oscar-díjas Steven Soderbergh rendezőnek. (Akinek állítólag ez az utolsó filmje és visszavonul. Eddigi legismertebb rendezései: Szex, hazugság, video, Erin Brockovich – Zűrös természet, Traffic, Ocean’s Eleven/Twelve/Thirteen, Mellékhatások, Magic Mike, Solaris, Mint a kámfor). Michael Douglas alakítása felejthetetlen ebben a filmben, a kritikusok szerint ilyenért Oscar-díjat szoktak adni – ha nem tévéfilm lenne. Akármennyire is köti le a néző figyelmét a film tartalma, az biztos, hogy Douglast öröm nézni, mennyire élvezi ezt a karaktert játszani. Matt Damon játéka is érdekes lenne, de kicsit elhalványul Douglas mellett. Mindenesetre nagyszerű és emlékezetes párost alakítanak, valószínűleg sokáig fognak még róluk beszélni.

A Túl a csillogáson legerősebb része az utolsó tíz perc, amikor szemtanúi lehetünk, mivé is lett a nagy sztár, aki most AIDS-ben haldoklik. Halhatunk egy monológot is, amely Liberace ars-poeticája: „Álmodni a lehetetlent. Jobb lenni, mint ami vagy. Próbálkozni végtelenül elcsigázottan. Hogy elérjük az elérhetetlent. Ez az én utam: követni a csillagokat. Nem számít mennyire reménytelen. Nem számít, milyen messze van. Hogy adhassak, amikor már nincs mit. Hogy halálom után a becsület és az igazság tovább élhessen. És tudom, ha egyedül is maradok dicső utamon, a szívem nyugalomra lel, ha eljön a pihenés ideje.”

Túl a csillogáson (Behind the Candelabra, 2013)

amerikai életrajzi dráma, 118 perc

Főszereplők: Michael Douglas, Matt Damon

Rendező: Steven Soderbergh

Forgalmazó: Budapest Film

Forrás

A legénybúcsú témaköre évtizedre, időjárásra és országra való tekintet nélkül mindig aktuális. Ezekhez pedig hozzátehetjük az életkort is, hiszen akár 70-hez közel is lehet egy nagyot bulizni. Erre tökéletes példa, hogy Hollywood négy Oscar-díjas nagyágyúja összeállt egy igazi Las Vegas-i partihoz!

A Másnaposok trilógia után már semmin nem tudunk meglepődni, meddig fajulhat el egy legénybúcsú. Azonban akár még újat is mondhat egy olyan feldolgozás, amelynek főszereplői már 70 körül járnak. Las Vegas a végtelen lehetőségek tárházát kínálja a bulizni vágyóknak, bárkik is legyenek azok. Ámde főszereplőink nem akárkik, hanem négy világklasszis, Oscar-díjas színész, akikről már mindenki hallott: Michael Douglas (2 Oscar-díj – Tőzsdecápák, 1988, Száll a kakukk fészkére, 1976 ), Robert De Niro (2 Oscar-díj, Dühöngő bika, 1981, A Keresztapa 2, 1975), Morgan Freeman (1 Oscar-díj – Millió dolláros bébi, 2005) és Kevin Kline (1 Oscar-díj, A hal neve: Wanda, 1989). (Akárhogy is vesszük, Kline kicsit kilóg a sorból, hiszen nem az az őslegenda, mint a többiek, illetve kicsit fiatalabb is náluk. Elképzelhetőnek tartom, hogy eredendően másnak szánták a szerepet, de csak ő tudott beugrani.) Viszont akárhogy is legyen, a Last Vegas arról szól, hogy nagy színészek összejöttek egy kicsit bohóckodni – ennél többet senki ne várjon tőle.

A négy legenda, egytől egyig már letett pár dolgot (avagy szobrot) az asztalra. Mindannyian annyira karakteres és jellegzetes színészek, hogy egymaguk elvittek már sok-sok főszerepet a hátukon és beleírták nevüket a filmtörténetbe emlékezetes alakításaikkal. Ciki vagy nem ciki, ha erre vágynak, akkor megérdemlik, hogy végre poénkodjanak egy kicsit, nem kell mindig a dráma. A Last Vegas tulajdonképpen azért működik és azzal szórakoztat, hogy a főszereplők jól érzik magukat a bőrükben. A viccek tényleg viccesek (míg a Másnaposok harmadik részében nem feltétlenül) és látható, hogy élvezik egymás társaságát a nagy öregek. Ellenben túl nagy történetre ne számítsunk, se meglepő fordulatokra, se túl izgalmas karakterekre vagy emlékezetes alakításokra. A helyzetkomikumok és a jól megírt szövegkönyv miatt működik a nem mindennapi szórakoztatás.

A Másnaposok egyféle kifigurázása ez a film, amely megmutatja, hogy az idősebb korosztály is ki tudja használni a Las Vegas nyújtotta lehetőségeket és azt üzeni a nézőknek, hogy kortól független az, hogy bárki eltöltsön a régi barátokkal egy kellemes hétvégét. A film olyan szempontból kifejezetten ízléses, hogy mellőzi a gusztustalan és ordenáré poénokat (amiből tucatnyi van például a Másnaposokban), inkább kedvesen cikizgeti az idősödő korosztályt, semmint bántóan vagy megszégyenítő módon. Igazi fricska ez, hogy az öregek is meg tudják mutatni, hogyan kell kirúgni a hámból – nekik pedig nem kellenek extravagáns kalandok, hogy szórakoztassanak.

Azért érdemes megnézni a Last Vegast, mert ritkán látni ennyi színész óriást egyetlen filmben és az egésznek olyan hangulata van, mint egy osztálytalálkozónak. Kicsit le is döbbenhetünk, mennyire elszaladtak az évek és elmélázhatunk, hogy még a legnagyobbakat sem kíméli az idő vasfoga. Viszont láthatóan élvezték egymás társaságát és a mozivásznon átszűrődik mennyire jó hangulatban telhetett a forgatás. A film se nem több, se nem kevesebb, mint amit előzetesen elvárunk tőle. Mindenki jól szórakozhat rajta és kellemes másfél órás kikapcsolódást kaphat. Ha nem is leszünk bölcsebbek és nem traktálnak minket világmegváltó gondolatokkal, mégis megéri egy kicsit lazítani és egy utolsó nagy közös útra indulni négy legendával Las Vegasba.

Last Vegas (2013)

amerikai vígjáték, 105 perc

Főszereplők: Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman, Kevin Kline

Rendező: Jon Turteltaub

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

Forrás

Összeállítottam egy top 10-es listát bemutatóval és rövid indoklással együtt, hogy mely filmekre vagyok igazán kíváncsi, amik a közeljövőben (gondolom idén) kerülnek a mozikba. Próbáltam rangsorolni, bár elképzelhetőnek tartom, hogy már akár holnap simán megvariálnám a lista elejét - így ez az összeállítás konkrétan a ma esti hangulatomat tükrözi. :)

Johnny Depp megint őrült, ráadásul egy izgalmasnak és látványosnak tűnő kalandfilmben. Nekem ennyi bőven elég is... :)

Ezt a filmet már akkor felvettem a megnézendő filmek listájára, amikor még csak hazánkban forgatták (és nagy botrány volt a reptéren, mert lefoglalták a műfegyvereket - mivel az okos vámosok igaziaknak hitték és a procedúra miatt hátráltatták a forgatást, a világ meg a magyar reptereseken röhögött). De lényeg, a lényeg, következetesen megnézek minden olyan hollywoodi produkciót, amit Magyarországon készítenek. A következő érvem, hogy ugyanebben az időben jártam Skóciában is, és mit ad isten, Glasgow belvárosának egy része le volt zárva, mert Brad Pitt éppen ott forgatta a zombis filmjét - és egy helyi újság tanulsága szerint rajongókkal is fotózkodott. Ha pedig mindez nem tette volna elég szimpatikussá a produkciót, megnéztem a lenti trailert és maga a sztori is felkeltette az érdeklődésemet. Mondjuk az a repülős jelenet elég necces, már a Kényszerleszállás után fokozódott a repülési fóbiám.

Idén kerül mozikba az Éhezők viadalának folytatása. Elég annyit mondanom erről, hogy nagyon szerettem az első részt, illetve Jennifer Lawrence nagy kedvencem mostanában.

7. Diana
Naomi Watts is a kedvenc színésznőim sorába tartozik, az utóbbi időben szinte kivétel nélkül minden filmjét szeretek, amiben szerepel és nagyon drukkolok neki, hogy előbb-utóbb becsússzon egy Oscar. Másrészt Nagy-Britannia mániás lévén minden érdekel, ami a királyi családdal kapcsolatos. Diana hercegnő halálára is tisztán emlékszem gyerekkoromból és a mai napig őrzök egy 100xSzép extra kiadású újságot, amely csodás képekkel állított emléket a szívek hercegnőjének.


6. Behind the Candelabra
Ennek a filmnek képtelen vagyok megjegyezni a címét... Viszont nemrég láttam egy brit tv-showt, amiben Michael Douglas volt az egyik sztárvendég és kedvet csinált a film megnézéshez, olyan élvezettel beszélt róla. Elmondta, hogy maga sem hitte volna, hogy képes lesz ezt a szerepet eljátszani, de most igen elégedett a teljesítményével. És az a tudat nyugtatja, hogy kevesebbszer csókolta meg Matt Damont, mint ahányszor Bradley Cooper (a show másik sztárvendége) Robert De Nirot. :D


5. The Wolf of Wall Street
Nos, maga a két főszereplő (Leonardo DiCaprio és Matthew McConaughey) már önmagában - külön-külön - is arra sarkallna, hogy miattuk megnézzem, bármiről is szóljon. De így együtt pláne, ráadásul Martin Scorsese rendező neve is garancia a színvonalra. Mi több, az egész top 10-es listámat elnézve kijelenthetem, hogy ennek a filmnek sikerült a legütősebbre a trailere. (És Leo mosolya az utolsó megjelenésekor igencsak szíven talált... :))


4. Only God Forgives
Ryan Goslingot mostanában nagyon felkapták és abszolút értem is, hogy miért. Van benne valami megmagyarázhatatlan, amivel óriási hatást gyakorol rám és nem bírom levenni a szemem róla, ha a vásznon van, pedig nem látom olyan rendkívül jóképűnek. Szó mi szó, érdemes megnézni akármit, amiben játszik, mert korosztálya egyik legtehetségesebbje és előbb vagy utóbb szerintem neki is befigyel majd egy Oscar. Lehet, hogy nem konkrétan ezért, de úgy látom, hogy nagyon érik benne valami, amivel még óriásit fog durranni.


3. Prisoners
Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal egy thrillerben... Mit is mondjak. Miután megnéztem a trailert úgy gondoltam, hogy ez nekem kötelező. Imádom az ilyen típusú filmeket és ez különösen izgalmasnak tűnik a sztorija alapján. A két főszereplő pedig garancia, hogy jó is lesz - ők olyan színészek mindketten, akik általában nem nyúlnak mellé a szerepválasztáskor.


2. The Hobbit: The Desolation of Smaug
Nem kell túlmagyaráznom, Gyűrűk ura rajongó vagyok és imádtam az első Hobbit filmet is. Innentől nyilván kötelező ezt is megnéznem. Kicsit nosztalgikus érzésem van, mint a Gyűrűk ura idején, mikor számoltam vissza a hónapokat, hogy mennyit is kell várni a folytatásig, illetve vagy százszor megnéztem a bemutatót, hátha elcsípek még egy érdekes részletecskét.


1. Wolverine
Imádom az X-Men filmeket, mindegyiket láttam már, nem is egyszer. Ennek a mostaninak az a különlegessége, hogy maga a trailer nem csinált kedvet hozzá - sőt, rendkívül furcsának és a korábbiakhoz képest teljesen másnak (talán a helyszín teszi?) látom. Éppen ezért várom kíváncsian annyira és nyitott vagyok rá, hogy meggyőzzön, hogy mégis illik a sorozatba és nagyon jól sikerült... :)

Talán egyik legelső színészportrém volt a blogban az, amit tavaly júliusban írtam Michael Douglas-ről, nem titkoltam egyik kedvenc színészem. Így kicsit szíven ütött a hír, mikor hallottam, hogy rákos és jelenleg is kemoterápiára jár. Ezzel kapcsolatban a minap találtam egy igen jól sikeredett cikket a Borsban - magam is meglepődtem, hogy ebben a szennylapban ilyet is lehet találni. Szóval, most jöjjön a cikk, alatta pedig a hírhez kapcsolódó videó (azért elég megdöbbentő milyen jó kedéllyel beszélt betegségéről, a legvégén az az ölelés pedig imádnivaló :))

„Vannak jó romantikus vígjátékok és vannak nagyon rossz romantikus vígjátékok. Aztán ott van még az Excsajok szelleme is… Az Excsajok szelleme című keserédes vígjátékban a nőket a fogpasztamosolyáról, kockahasáról és bugyinedvesítő délies dialektusáról ismert Matthew McConaughey feladata bevinni a mozikba, a faszikat meg vagy a csajuk, vagy Jennifer Garner kellene, hogy a székhez szögezze… A történet egy hímsoviniszta gyökérről szól, aki a nőket csak arra tartja, hogy megdugja, majd eldobja őket, és mindezért természetesen egy nő, A NŐ a hibás, aki annak idején, egy gimis bálon nem rántotta le a fiúvécében, hanem smárolt egyet a suli focicsapatának kapitányával, hogy a klisé Kisázsia méretűvé dagadjon… Connor Meade (hősünk) ezt követően megdug vagy ezer nőt, akiket mind egyformán leszar az aktus után, de amikor elmegy az öccse esküvőjére, és saturészegre issza magát, megjelenik neki a nagybátyja szelleme (Michael Douglas ennyire perverz állat még soha nem volt), majd pedig három másik (nők, még jó), akik megmutatják neki a múltját, abból is azt, hogy egészen pontosan mikor vált gyökérré, a jelenét, és a jövőjét, amiben (soha nem találnák ki) egyedül fog megöregedni és meghalni, csak a tesója, az örök lúzer áll a sírja mellett, természetesen ő is magányosan, mert a szellemekkel való társalgás közben Connor arra még kerít egy kis időt, hogy az egész esküvőt szétcsapja. A koronát a filmre az utolsó jelenetsor egyik szösszenete teszi fel, az, amiben a híres pinabubus, Rod Evans jelmezét magára öltő Michael Douglas egy 16 éves lánnyal akar dugni, és közben láthatóan csorog a nyála. Aztán átszellemülten megjegyzi, hogy a szellemeknek mindent lehet, miért is ne?”

Mi más kedvcsinálót is írhatnék a romantikus filmek szerelmeseinek, hogy megnézzék e filmet? Hát nem is tudom. Talán ott kezdhetném, hogy bár megvan benne a nőfaló, szexista irányvonal, mégis a finom-lelkű nézőknek is be fog jönni, mert annyira mégsem estek túlzásba a forgatókönyvírók, mint úgy általában mostanság. Aki egy szellemes vígjátékra vágyik némi romantikával fűszerezve, na annak is telitalálat lesz. Mert annyi idióta (de bölcsnek tűnő) gondolatot, igazi élettapasztalatot, amit ebben összehordtak, ritkán lát a világ!

Íme egy szösszenet:
-Mi egy bárban vagyunk?
-Vedd úgy mint egy osztálytermet. Első szabály. Ne nézz rájuk. A hölgyek olyanok, mint a lovak. Megrémülnek, ha nézed őket. Második szabály. Soha ne öklendezz. Ha valaha bajban voltál vadászat közben, akkor próbálj belőle viccet csinálni. A lányok, szeretnek nevetni. Különösen a férfiaktól. Azt gondolják sokkal erősebbek és sokkal inkább nyeregben érzik magukat. Tudod, egy ronda tyúkból bármit kihúzhatsz, de egy szépségnél már nem mindegy. Itt van néhány tipp számodra. Ha először randizol egy nővel akkor két kis bókot mondj neki a nyaktól felfelé. Mondd neki, hogy gyönyörű az ajka, szemei vagy szép a haja, intelligens, ami baromság előjön belőled. Aztán, amikor azt gondolja, hogy megint csak egy gyökér fickó vagy akivel el lehet zizegni vetkőzés nélkül, akkor inzultálod, átveszed az irányítást, jogot formálsz rá és a tudtára hozod, hogy azért vagyunk itt, hogy játszunk. A dolog amit ma éjjel megtanulsz a következő: az erő egy kapcsolatban, mindig annál van, aki kevésbé érdekelt benne.

Megemlékeznék pár szóban a főszereplőkről is. Először is, itt van Matthew McConaughey. Vele kapcsolatban ambivalens érzéseket táplálok. Ugyanis korai filmjeit, mint a Ha ölni kell, Szeretném, ha szeretnél, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, ezeket egyszerűen imádtam. Sőt Matthew-t is imádtam, mivel végre itt volt egy tehetséges hollywoodi sztár, aki még jól is nézett ki és botrányok nélkül tudott létezni. Aztán valami megváltozott. Egy idő után csupa-csupa unalmas filmben vállalt szerepet, ahol nem a színészetre, hanem a külsőségekre építettek. Őt pedig a People magazin a legszebb férfinak titulálta, tele volt minden félmeztelen tengerparti képekkel, mivel egy lakókocsiba költözött az óceánpartra, mint aki megbuggyant. Egyszerűen unszimpatikussá vált. Talán az utóbbi időben, amióta apa lett, kezd újra visszatérni régi önmagához, amiért szerettem és ennek ékes bizonyítéka az Excsajok szelleme, mert végre valami újat tud mutatni a korábbi szépfiús filmek után.

Jennifer Garner, azaz Mrs. Ben Affleck sose volt egy húzónév a számomra, de taszító sem. Egyszerűen csak volt. És van is. A kritikák ellenére nekem tetszett ebben a szerepben, szerintem minden tőle telhetőt megtett, amit lehetett, kihozott ebből a karakterből.

Talán már a múlt havi Michael Douglas színészportrémban is írtam, hogy tervben van ez a film. Nos, abszolút nem okozott csalódást, kellően pihent oldalát mutatta be a filmben. Ő alakította az örök példakép csajozós bácsikát és az ő szájából származtak a film nagy bölcsességei. Tulajdonképpen az is megfordult a fejemben, hogy egy színész nagyságát az is megmutatja, hogy képes ennyi baromságot röhögés nélkül elmondani. Na, ezért is ajánlom a filmet, mert rekeszizomedző, kellemes kikapcsolódást ígér mindenkinek.