2009. augusztus 15., szombat

Excsajok szelleme

Először is hadd adjak teret az Index kritikusának, hogy közöljem gondolatait erről az eget rengető alkotásról, amit nagy találónak véltem:


„Vannak jó romantikus vígjátékok és vannak nagyon rossz romantikus vígjátékok. Aztán ott van még az Excsajok szelleme is… Az Excsajok szelleme című keserédes vígjátékban a nőket a fogpasztamosolyáról, kockahasáról és bugyinedvesítő délies dialektusáról ismert Matthew McConaughey feladata bevinni a mozikba, a faszikat meg vagy a csajuk, vagy Jennifer Garner kellene, hogy a székhez szögezze… A történet egy hímsoviniszta gyökérről szól, aki a nőket csak arra tartja, hogy megdugja, majd eldobja őket, és mindezért természetesen egy nő, A NŐ a hibás, aki annak idején, egy gimis bálon nem rántotta le a fiúvécében, hanem smárolt egyet a suli focicsapatának kapitányával, hogy a klisé Kisázsia méretűvé dagadjon… Connor Meade (hősünk) ezt követően megdug vagy ezer nőt, akiket mind egyformán leszar az aktus után, de amikor elmegy az öccse esküvőjére, és saturészegre issza magát, megjelenik neki a nagybátyja szelleme (Michael Douglas ennyire perverz állat még soha nem volt), majd pedig három másik (nők, még jó), akik megmutatják neki a múltját, abból is azt, hogy egészen pontosan mikor vált gyökérré, a jelenét, és a jövőjét, amiben (soha nem találnák ki) egyedül fog megöregedni és meghalni, csak a tesója, az örök lúzer áll a sírja mellett, természetesen ő is magányosan, mert a szellemekkel való társalgás közben Connor arra még kerít egy kis időt, hogy az egész esküvőt szétcsapja. A koronát a filmre az utolsó jelenetsor egyik szösszenete teszi fel, az, amiben a híres pinabubus, Rod Evans jelmezét magára öltő Michael Douglas egy 16 éves lánnyal akar dugni, és közben láthatóan csorog a nyála. Aztán átszellemülten megjegyzi, hogy a szellemeknek mindent lehet, miért is ne?”

Egyrészt igazat adok ennek az elég odamondós kritikának, amely a film butuska történetét cikizi, másrészt vitatkoznék. Márcsak azért is, mert az egyetemen egyik igazán „ki-ha-én-nem” típusú oktatóm velősen közölte: „az Index alapállása, hogy minden szar.”

Szóval egy kedves, napos nyári délutánon magamévá tettem ezt az eget-rengető alkotást. Őszintén szólva, régen láttam ennyire szórakoztató romantikus vígjátékot. Természetesen megvan benne minden tipikus klisé, de ennek ellenére nekem tudott újat nyújtani: egyszerre hihetetlen mértékben pihent agyú, másrészt velejéig romantikus nagyszerű színészekkel fűszerezve és annak ellenére, hogy egyértelmű a végkifejlet, mégis végig fenntartotta az érdeklődésemet, egy percét sem untam.

Mi más kedvcsinálót is írhatnék a romantikus filmek szerelmeseinek, hogy megnézzék e filmet? Hát nem is tudom. Talán ott kezdhetném, hogy bár megvan benne a nőfaló, szexista irányvonal, mégis a finom-lelkű nézőknek is be fog jönni, mert annyira mégsem estek túlzásba a forgatókönyvírók, mint úgy általában mostanság. Aki egy szellemes vígjátékra vágyik némi romantikával fűszerezve, na annak is telitalálat lesz. Mert annyi idióta (de bölcsnek tűnő) gondolatot, igazi élettapasztalatot, amit ebben összehordtak, ritkán lát a világ!

Íme egy szösszenet:
-Mi egy bárban vagyunk?
-Vedd úgy mint egy osztálytermet. Első szabály. Ne nézz rájuk. A hölgyek olyanok, mint a lovak. Megrémülnek, ha nézed őket. Második szabály. Soha ne öklendezz. Ha valaha bajban voltál vadászat közben, akkor próbálj belőle viccet csinálni. A lányok, szeretnek nevetni. Különösen a férfiaktól. Azt gondolják sokkal erősebbek és sokkal inkább nyeregben érzik magukat. Tudod, egy ronda tyúkból bármit kihúzhatsz, de egy szépségnél már nem mindegy. Itt van néhány tipp számodra. Ha először randizol egy nővel akkor két kis bókot mondj neki a nyaktól felfelé. Mondd neki, hogy gyönyörű az ajka, szemei vagy szép a haja, intelligens, ami baromság előjön belőled. Aztán, amikor azt gondolja, hogy megint csak egy gyökér fickó vagy akivel el lehet zizegni vetkőzés nélkül, akkor inzultálod, átveszed az irányítást, jogot formálsz rá és a tudtára hozod, hogy azért vagyunk itt, hogy játszunk. A dolog amit ma éjjel megtanulsz a következő: az erő egy kapcsolatban, mindig annál van, aki kevésbé érdekelt benne.

Megemlékeznék pár szóban a főszereplőkről is. Először is, itt van Matthew McConaughey. Vele kapcsolatban ambivalens érzéseket táplálok. Ugyanis korai filmjeit, mint a Ha ölni kell, Szeretném, ha szeretnél, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, ezeket egyszerűen imádtam. Sőt Matthew-t is imádtam, mivel végre itt volt egy tehetséges hollywoodi sztár, aki még jól is nézett ki és botrányok nélkül tudott létezni. Aztán valami megváltozott. Egy idő után csupa-csupa unalmas filmben vállalt szerepet, ahol nem a színészetre, hanem a külsőségekre építettek. Őt pedig a People magazin a legszebb férfinak titulálta, tele volt minden félmeztelen tengerparti képekkel, mivel egy lakókocsiba költözött az óceánpartra, mint aki megbuggyant. Egyszerűen unszimpatikussá vált. Talán az utóbbi időben, amióta apa lett, kezd újra visszatérni régi önmagához, amiért szerettem és ennek ékes bizonyítéka az Excsajok szelleme, mert végre valami újat tud mutatni a korábbi szépfiús filmek után.

Jennifer Garner, azaz Mrs. Ben Affleck sose volt egy húzónév a számomra, de taszító sem. Egyszerűen csak volt. És van is. A kritikák ellenére nekem tetszett ebben a szerepben, szerintem minden tőle telhetőt megtett, amit lehetett, kihozott ebből a karakterből.

Talán már a múlt havi Michael Douglas színészportrémban is írtam, hogy tervben van ez a film. Nos, abszolút nem okozott csalódást, kellően pihent oldalát mutatta be a filmben. Ő alakította az örök példakép csajozós bácsikát és az ő szájából származtak a film nagy bölcsességei. Tulajdonképpen az is megfordult a fejemben, hogy egy színész nagyságát az is megmutatja, hogy képes ennyi baromságot röhögés nélkül elmondani. Na, ezért is ajánlom a filmet, mert rekeszizomedző, kellemes kikapcsolódást ígér mindenkinek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates