Világ és egyéb katasztrófák

1926. június 1-jén látta meg a napvilágot Norma Jean Mortensen, akinek édesanyja a Baker családnevet adta legkedvesebb férje után, noha nem ő volt a gyermek apja. (Tulajdonképpen sosem derült ki személye.) A kislány még nem volt kéthetes, amikor nevelőszülőkhöz került, árvaházban is élt egy ideig. Tizenhat évesen férjhez ment a nála öt esztendővel idősebb James Dougherty-hez. Ám házasságuk nem tartott sokáig, a nász megkötése után három évvel már kimondták a válást. Az ok igen egyszerű volt: Dougherty egy otthonülő feleséget szeretett volna maga mellé, ám Norma Jean színésznő akart lenni.

A világhírnévhez vezető első lépést a második világháború idején történt, amikor repülőgépgyárban dolgozott. Egy fotós felfedezte, beajánlotta ügynökségéhez. Ekkor felvette a Marilyn Monroe művésznevet, szőkére festették a haját, megtanították sminkelni, öltözködni, színészkedni. Így alakult ki az ikonikus Marilyn Monroe stílus. Bár első filmje (Veszélyes évek) bukás volt és felbontották a szerződését, mégis megtalálta a módját az érvényesülésnek: elvállalt egy aktnaptár sorozatot. A képek a Playboyban is megjelentek és ő lett az első nő, akiről az újság közepén kihajtható képet közöltek. Ekkor feltűnt életében Johnny Hyde ügynök, aki beleszeretett a lányba és élete végéig a szívén viselte sorsát. Együttműködésük gyümölcsözőnek bizonyult, mivel a Mindent Éváról és a Niagara után már nem kellett többé nélkülöznie egyiküknek sem.

Joe DiMaggio, élő baseball legenda meglátta egy fényképen Marilynt ütővel a kezében és megkérte ügynökét, hogy hozzon össze egy találkát. A randevú megvalósult, majd esküvő lett belőle. Már mézesheteik során elkezdődtek a problémák: a férj féltékeny volt Marilyn sikereire, egyáltalán a többi férfire, aki ránézett. Állítólag többször megesett, hogy tettlegesen is bántalmazta feleségét. Nézeteltérésük a Hétévi vágyakozás forgatásán csúcsosodott ki: annak a bizonyos szoknya-felfújós jelenetnek forgatásakor a férj őrjöngeni kezdett, majd csapot-papot otthagyott. Marilyn indította a válópert az esküvő után mindössze kilenc hónappal. Miután kapcsolatuk felszabadult a kötöttségek alól, igazán jó barátok lettek.

Marilyn úgy érezte, hogy Hollywood felfalja a lelkét, ezért New Yorkba költözött. Itt ismerkedett meg a kortárs dráma óriásával, Arthur Millerrel, aki a tudta nélkül jelentette be a nyilvánosságnak, hogy feleségül veszi. Marilyn a kedvéért áttért a zsidó vallásra és Angliába költözött. Ez a házasság sem hozta meg számára boldogságot, mivel többször elvetélt, alkohol és tabletták rabjává vált. Rendszeresen veszekedett férjével, aki A bűnbeesés után című darabjában megörökítette érzéseit.

Egyszer Marilyn beleolvasott Miller naplójába, amiben az író kifejtette, hogy felesége mindenben hátráltatja, őt okolja szakmai válságáért és élete nagy ballépésének tartja házasságukat. A színésznőt letargiájából a Van, aki forrón szereti 1959-es forgatása emelte ki, bár végig begyógyszerezve állt a kamerák elé és partnereit őrületbe kergette állandó szövegtévesztéseivel. Golden Globe-díjjal jutalmazták alakításáért.

A forgatás után Marilyn és Miller megtalálta a módját, hogyan tegyen keresztbe a másiknak. Marilyn kijelentette a Szeressünk című film kapcsán, hogy életében nem találkozott még olyan vonzó férfival, mint Yves Montand, kivéve Marlon Brando-t és talán a férjét. Miller kegyetlen bosszút forralt a legújabb közös munkájuk során: a Kallódó emberek történetét Marilynre írta, ám minden éjszaka javítgatta a szöveget, és az amúgy sem idilli negyven-ötven fokos sivatagi kánikulában a nehezen memorizáló színésznő szinte összeroppant idegileg. Ezt tetézte a másik főszereplő, Clark Gable szívbetegsége. Marilyn apjaként tisztelte a színészt és magát okolta, amikor a forgatás után nem sokkal meghalt. 1961-ben elvált Millertől, többször kórházba került depresszióval. A színésznő belekezdett a Valamit adni kell-be, ám betegsége miatt többször le kellett állítani a forgatást. Annál nagyobb volt a döbbenet a stúdióban, amikor egy ilyen alkalomkor Marilyn lábadozás helyett a Madison Square Garden színpadán énekelte a Happy Birthday-t J. F. Kennedy elnök születésnapi partiján. A legenda szerint a színésznő testén varrták össze az akkor viselt ruháját. Annyira jól sikerült a fellépése, hogy egy rövid románc szövődött közte és az elnök között.

Ami ezután történt, a mai napig rejtély. Annyi bizonyos, hogy Marilyn harminchatodik születésnapján egy készülő fotósorozatról, külföldi filmtervekről áradozott és bejelentette, hogy feleségül megy újból második férjéhez, a baseball sztár DiMaggiohoz. 1962. augusztus 5-én reggel a bejárónője holtan talált Marilynre, aki meztelenül feküdt az ágyban és egy telefont markolt. A hivatalos vizsgálat szerint altató-túladagolás okozta halálát, de ezt kevesen hitték el. Számtalan összeesküvés elmélet látott napvilágot, amik vitatják, hogy a többéves depresszióból éppen kifelé tartó Marilyn öngyilkos lett volna. Annyi bizonyos, hogy nemcsak egy színésznőt vesztett a világ, hanem a kor bálványát, aki már életében legenda lett.

Lee Strasberg az alábbi gondolatokkal búcsúzott Marilyn Monroe-tól a temetésen: „Melegszívű, impulzív, félénk és magányos, érzékeny lelkű embernek ismertük, aki félt a visszautasítástól, de mindenkor sóvárgott az életre, és a kiteljesedésre törekedett. Álma a tehetségéről nem volt káprázat. Más is akadt, aki gyönyörű szép volt, mint ő, ám benne volt valami más is, amit az emberek megláttak és amivel azonosultak. Sugárzása volt, sóvárgás és vágy áradt belőle, ettől volt más, mint a többi ember, ebből a sugárzásból akart részesülni mindenki, aki ismerte, gyermeki naivitásából, amely csupa félénkség volt, de csupa elektromos feszültség is.”