2013. május 31., péntek

Peller Anna - Padam, padam

Ezt a videót már régóta ismerem, de mindig is lenyűgöz. Peller Annának eszméletlen hangja van. Sokan mondják, hogy Edith Piaf utolérhetetlen, viszont ez mindenképpen egy nagyszerű előadása a dalnak. Van benne tűz, hátat borsódzásra kényszerítő hanghatás és csodálatos színészi teljesítmény. Szerintem inkább ezzel kellett volna bevonulnia a köztudatba, semmint a Barátok közt Juhász Gabijának nr. 2 kiadásaként.

Aki hallott már a Gyöngyvirágtól lombhullásig című dokumentumfilmről, nyilván szívébe zárta a Gemenci erdő egyik különlegességének számító fekete gólyákat, melyek fokozottan védett madarak, eszmei értékük 500 ezer forint.

A minap napvilágot látott egy szívszorító videó: webkamera segítségével nyomon lehetett követni egy idős fekete gólyapár fészkének történéseit - ám tragikus véget ért a családi idill. A részletek kiderülnek az alábbi videóból:



Mindössze annyi kérdés vetődött fel bennem, hogy nem lehetett volna valamit tenni? Nyilván volt, aki figyelte a webkamerát és láthatta, hogy komoly gondok vannak. Épp a napokban tanulmányoztam át egy cikket, hogy mi a teendő a madárfiókákkal (lásd itt: Magányos fiókát találtam!) és a Magyar Madártani Egyesület arra bátorítja az embereket, hogy vegyék gondozásba az elárvult vagy veszélyben lévő fiókákat és azonnal értesítsék a körzetükbe eső nemzeti parki hatóságot. Így gondatlanságból kétmilliós kár érte a természetet és egy különösen ritka hazai madár populációja csökkent le. Próbálok pozitív lenni: nyilván vannak még más fekete gólya fészkek is Gemencben, illetve a Madártani Egyesület oldalán is felhívják a figyelmet, hogy nem kell feltétlenül minden madarat megmenteni, a természet velejárója, ha egy vadállat elkapja őket vagy betegségben meghalnak. De ez esetben akkor sem értem, miért nem etette őket valaki vagy sietett a segítségükre.

2013. május 30., csütörtök

Menedék (Safe Haven)

A tavasz beköszöntével a romantikus filmek szezonja is a tetőfokára hág. A mostani szezon egyik legígéretesebb alkotásának a világhírű bestseller-gyáros Nicholas Sparks egyik regényének adaptációja, a Menedék bizonyul.


Nicholas Sparks nevét a romantikus regények rajongói minden bizonnyal ismerik. Több könyvéből is született már filmes adaptáció, minden kétséget kizáróan a legnépszerűbb darab a Szerelmünk lapjai (Ryan Gosling és Rachel McAdams főszereplésével). De Nicholas Sparks nevéhez fűzhető az Éjjel a parton (Richard Gere és Diane Lane tolmácsolásában), Üzenet a palackban (Kevin Costnerrel, Robin Wright-tal és Paul Newmannel) Szerencsecsillag (Zac Efronnal), Kedves John (Channing Tatum és Amanda Seyfried alakításaival), Az utolsó dal (Miley Cyrus főszereplésével) vagy a Séta a múltba (Mandy Moore-ral). A mostani film főszerepeire két fiatal sztárt, Julianne Hough-t (Mindörökké rock) és Josh Duhamelt (Transformers filmek) szerződtették. A film rendezője pedig az a Lasse Hallström, akinek olyan sikerfilmek fűződnek a nevéhez, mint a Csokoládé, Árvák Hercege, Gilbert Grape, Hacsi – A leghűségesebb barát, Lazacfogás Jemenben, Kikötői hírek vagy a Casanova. Ráadásul nem is ez az első Nicholas Sparks adaptációja, a Kedves John-t is ő rendezte. Mindezek alapján nyilván garantált a siker. Vagy mégsem?


Érdekes módon a Menedék nem üt akkorát, amennyire képzelné az ember. A történet, miszerint egy titokzatos nő érkezik a kisvárosba, ahol beleszeret a kislányát egyedül nevelő magányos férfiba, majd fény derül a titkaira és azok egy kis akció keretein belül megoldódnak – valljuk be, túlzottan sablonos. A filmben jóformán csak csordogálnak az események, mellőzve a mélységet, viszont annál inkább hatásvadász eszközöket bevetve. Mint szinte mindegyik Sparks adaptációban, ebben is van tengerpart, csónakázás, tipikus amerikai gyorséttermes jelent és látványos családi házak szép zöld kertekkel. A Menedéket megtekintve olyan érzése lehet az embernek, hogy mindössze az előző Sparks alkotásokból lett összeollózva a keret, a történet pedig egy eddig még nem felhasznált klisé – a brutális férj elől bujdosó asszony személyében. Igaz, hogy ezt is láttuk már számtalan formában feldolgozva, de semmi esetre sem limonádé típusú filmben, rettenetesen lebutított verzióban.


Valamiért kezd kifogyni Nicholas Sparks-ból az egyediség. Amilyen nagyszerű és megható a Szerelmünk lapjai, a Menedék legalább akkora csalódás. Érdekes módon az utóbbi adaptációk, a Kedves John, Szerencsecsillag vagy Az utolsó dal még tokkal vonóval elmegy, mint olyan filmek, melyek a Szerelmünk lapjai sikereit kívánják meglovagolni – de a Menedékkel egyértelműen betelt a pohár. Jóformán minden romantikus történetbe illő klisét megírt már Nicholas Sparks – kíváncsian várom, hogy végre ismét valami egyedivel és nagyszerűvel jelentkezzen. Hiszen mégiscsak ő a szülőatyja ezeknek a könyvek és a filmek gyártásába is belefolyik – így nem lehet egyértelműen a rendezést kritizálni, mert szerintem ebből az alapanyagból sok mindent kihozott Hallström és a film képi világa kifejezetten szép és kellemes. Végül is nem szeretném senki kedvét sem elvenni a Menedéktől, egy kellemes délutáni limonádénak fogyasztható – de senki ne várjon tőle túl sokat.


Menedék (Safe Haven, 2013)
amerikai romantikus film, 115 perc
Rendező: Lasse Hallström
Főszereplők: Julianne Hough, Josh Duhamel
Forgalmazó:Big Bang Media


Forrás





2013. május 29., szerda

Támadás a Fehér Ház ellen

Mi történne a Fehér Házban, ha egy hirtelen támadáskor az elnök élete veszélybe kerülne? Az utóbbi idők legizgalmasabb thrillerjében erre a kérdésre is választ kapunk egy rendkívül látványos akció keretei között.


A Támadás a Fehér Házban című film hiánypótló alkotásnak tekinthető, mivel az utóbbi időkben egyre kevesebb olyan nagyköltségvetésű film készül, melynek története az amerikai elnök köré fonódna. Mivel az újévezred minden eddiginél nagyobb terrorfenyegetettséget is magával hozott, így egyre inkább lecsökkent az efféle fikciók száma is. Ilyen tekintetben is nagy vállalkozásnak bizonyult a Támadás a Fehér Ház ellen, amelyben az amerikai elnököt túszul ejtik dél-koreai terroristák és egy igen látványos akciójelenet közepette Washington legismertebb épületeit jóformán porig rombolják. A filmet már bemutatták az Egyesült Államokban a bostoni robbantásos merénylet előtt – viszont mindezidáig nem hozták összefüggésbe a filmmel és nem korlátozták vetítését. A terrortámadás mellett a filmben élesben láthatunk kínvallatást is és kicsit túlteng azon jelenetek száma, amikor egész Amerika szeme láttára a tévéképernyőn élő adásban lelőnek egy-egy túszt.


A Támadás a Fehér Ház ellen elnöke egy özvegyember (Aaron Eckhart), aki kisfiát egyedül kénytelen nevelni, miután neje egy autóbalesetben meghalt. Az elnök egyik testőre (akit Gerard Butler alakít) számkivetett lesz, miután nem tudta megmenteni a first lady életét. Amikor azonban terrorveszély lép fel, ő bizonyul az egyetlen megoldásnak, aki képes kiszabadítani Amerika elnökét. 


Érdekes választás, hogy erre a szerepre napjaink legismertebb skót színészét választották ki, nem pedig egy izmos amerikait. Azonban minden kétséget kizáróan jót tett Gerard Butler karrierjének ez a szerep, mivel az utóbbi időkben jóformán csak megbukott filmekben kapott szerepet. Butler kaszkadőrt sem kért a hajmeresztő akciójelenetekhez sem, melynek az lett az eredménye, hogy több zúzódásos sérülést is begyűjtött. Mi több: "A forgatás után nem sokkal elment a hangom és akkor derült ki, hogy a hangszálaim is megsérültek. Nemrég kellett visszamennem kontrollra, és az orvos megkérdezte, hogy valami kitüremkedik a nyakamból, nem vettem-e észre? Az MRI vizsgálat után aztán a doktornő közölte velem, hogy egy másik csont is eltört a nyakamban. Azt kérdezte, mit csináltam? Mire én: akciófilmet forgattam, amibe majdnem belehaltam" – mesélte Gerard Butler a Jay Leno Show-ban. További érdekesség, hogy nemrég volt az idei Fehér Házbeli Correspondents’ Dinner (tudósítók vacsorája) és Barack Obama meghívottjai között Gerard Butler is helyt kapott. Talán új testőrre vágyik az elnök?


A Támadás a Fehér Ház ellen visszaidézi a ’90-es évek azon amerikai sikerfilmjeit, melyek körüllengi az amerikai pátosz (például méltó párja A függetlenség napjának vagy Az elnök különgépének). A Támadás a Fehér Ház ellenben elhangzanak olyan mozivásznon régen hallott mondatok, minthogy „az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem tárgyal terroristákkal” avagy „Isten áldja az Amerikai Egyesült Államokat”. Akinek mindez soknak tűnik, avagy már nem vevő az olyan filmekre, amelyekben egy húsvér emberi hős (véletlenül sem szuperhős) átverekedi magát gonosz emberek tucatjain – ne nézze meg a filmet. Viszont akiket mindez nem zavar, egy rendkívül látványos és izgalmas élményben lesz részük, ráadásul töviről hegyire megismerhetik a Fehér Ház belső rejtett zugait is.


Támadás a Fehér Ház ellen (Olympus Has Fallen, 2012)
amerikai thriller, 111 perc
Rendező: Antoine Fuqua
Főszereplők:Gerard Butler, Morgan Freeman, Aaron Eckhart
Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.


2013. május 22., szerda

Pár napja látott napvilágot a Dracula című sorozat trailere, amit több okból kifolyóan is érdekesnek tartok. Először is, maga Dracula története számomra mindig figyelemfelkeltő, bármilyen formában. Másodszor, adva van Jonathan Rhys Meyers, aki egy nagyszerű színész - és nemcsak a Tudorok révén. Harmadszor pedig a sorozatot Budapesten forgatták. Végezetül, igen izgalmasnak tűnik az alábbi bemutató alapján. Szóval, miért is ne várjuk?? :)



2013. május 21., kedd

Megfogadtam, hogy nem nézem idén az Eurovíziót - azonban a szombat esti döntőt mégsem bírtam kihagyni. Már korábban megírtam véleményemet ByeAlexről, akinek gratulálok a 10. helyezéséhez és nem is pazarolnék rá több karaktert, hiszen már bőven kifejtettem gondolataimat róla, melyek azóta sem változtak... Szóval, az idei felhozatalt elnézve, szerintem gyengébb volt a tavalyinál vagy az azelőttinél. A győztes tetszett, viszont volt még egy produkció, ami annál is jobban. Ez a holland versenyző, Anouk dala volt, melynek címe Birds. Valószínűleg ez volt az idei Eurovízió leglehangolóbb dala. Tetszett, hogy mennyire mély gondolatokat tartalmaz és az énekesnő is nagyszerűen adta elő. Talán sose láttam még ilyet, hogy mosolyogva énekelt végig valaki egy jóformán szuicid érzéseket keltő dalt - és mégis hiteles volt, úgy ahogy volt. Megdöbbentő volt. Ami pedig még inkább hatással volt rám, az a dal videoklipje. Nézzétek meg! Van egy kis Fekete hattyú utánérzése a dolognak és nem értem, miért is ábrázolják mindig öngyilkos gondolatok közepette a gyönyörű balerinákat - mindenesetre nagyon szép, megrázó és művészi a videó. A dalszöveg alább olvasható - amennyire egyszerű, annyira igényes. Ahogy maga a dal is.


Isolated from the outside
Clouds have taken all the light
I have no control it seems my
Thoughts wander off

Of the time when I tried to
Live life without you

Birds falling down the rooftops
Out of the sky like raindrops
No air, no pride

If being myself is what I do wrong
Then I would rather not be right
Hopes turn into fear and with my
One wing I can’t fly

With sunrise embrace my
Dreams tight and that’s why

Birds falling down the rooftops
Out of the sky like raindrops
No air, no pride
Birds

To a place without fear, with no moonlight
All I need are trees and flowers and some sunlight
Where memories are being made and where the old one dies
Where love ain’t lies

Birds falling down the rooftops
Out of the sky like raindrops

Birds falling down the rooftops
Out of the sky like raindrops
No air, no pride
That’s why birds don’t fly

2013. május 20., hétfő

Puccparádé Cannes-ban

Jöjjön egy kis válogatás az idei Cannes-i Filmfesztivál szettjeiből. A többnapos rendezvényre természetesen több ruha-összeállítással is készültek a legnagyobb sztárok.


Nicole Kidman

Zsűritagként a többnapos esemény aktív résztvevője volt. Ruhatára figyelmre méltó, szerintem egyszer sem nyúlt mellé.







Emma Watson


A Harry Potter sztárja igazi kis divatdiktátorrá nőtte ki magát. Már a reptéren is nagy érdeklődést váltott ki fehér testhez simuló szettje - majd a fesztiválon viselt ruhái is a beszéd tárgyát képezték.




Carey Mulligan
A fesztivál nyitányaként tündökölt A nagy Gatsby, így annak sztárjai is középpontban voltak. Meglepő módon Carey Mulligan egész vidám volt magához képest.





Rooney Mara
A tetovált lány címszereplője sem vidám oldaláról ismert, csak úgy árad belőle a hidegség. Egyik ruhája sem nyerő, a testszínű sápasztja, a fekete pedig soványítja az amúgy is eléggé zörgő csontú sztárt. Illetve a lenyalt hajával sem vagyok kibékülve.




Jennifer Lawrence
A friss Oscar-díjas színésznő is megmutatta magát a fesztiválon - több szerelésben is. Viszont egyik megjelenése sem igazán rendkívüli -  mi több, a kép tanulsága alapján akár a fekete cucc is tudja vastagítani az ember lábát.




Jessica Biel
Justin Timberlake felesége tündökölt ebben a csodaszép ezüst ruhában.


Eva Longoria
Ellenben Eva Longoria elég ízléstelen volt: tetoválást villantott, illetve egy óvatlan pillanatban fellibbent a szoknyája és a fotósok hada is megörökíthette, hogy nem viselt fehérneműt.



Freida Pinto
A Gettómilliomos egykori sztárja kifinomult ízléséről tett tanúbizonyságot és nála sokkal felkapottabb sztárokat is kenterbe vert öltözködésével.


Audrey Taoutou
"Az a francia elegancia" - e szavakkal illették a mindig csinos színésznőt viseletét.


Marion Cotillard
Itt pedig a másik örökké csinos francia színésznő, ha akarnánk, sem lehetne semmit kifogásolni rajta.


Julianne Moore
Ezen ruháját sok kritika érte. Szerintem az estélyi szabása az "érdekes", a színei még rendben lennének.


Lana Del Rey
Az énekesnő ruháját túlzottan dívásnak ítélték a kritikusok. Szerintem inkább csak olyan, mintha egy antik virágvázát húzott volna magára.


Liv Tyler
A színésznő ruhája kellően tavaszias és vidám - bár talán kicsit lenge egy Cannes-i filmfesztivál mércéjével mérve.


Naomi Watts
Érdekes, hogy sokkal jobban eltalálta most, hogy mit kell felvenni, mint az Oscar-gálán. Ez a virágos szett sokkal elegánsabb, mint Liv Tyleré.


Cindy Crawford
A ruha dekoltázsa nekem túlzás, amúgy szép lenne. Szerintem egy ilyen eseményen nem illik ennyire kihívóan kipakolni a melleket, még akkor sem, ha egy idősödő topmodell kívánja megmutatni, hogy negyven fölött is mennyire formában van.

2013. május 18., szombat


Még nem láttam Az Operaház Fantomja musical folytatását, amelynek címe Love Never Dies. Viszont ma megismerkedtem egy részletével, ami annyira gyönyörű, teljesen lenyűgözött (ámbár nem volt teljesen ismeretlen). Íme:



Dalszöveg:
Who knows when love begins?
Who knows what makes it start?
One day it's simply there,
Alive inside in your heart.
It slips into your thoughts,
It infiltrates your soul,
It takes you by surprise,
Then seizes full control.

Try to deny it,
And try to protest,
But love won't let you go,
Once you've been possessed.

Love never dies.
Love never falters.
Once it has spoken,
Love is yours.
Love never fades.
Love never alters.
Hearts may get broken,
Love endures...
Hearts may get broken,
Love endures.

And soon as you submit,
Surrender flesh and bone,
That love takes on a life much bigger than your own.
It uses you at whim and drives you to despair.
And forces you to feel more joy than you can bear.
Love gives you pleasure,
And love brings you pain!
And yet, when both are gone,
Love will still remain.

Once it has spoken,
Love is yours.
Love never dies,
Love never alters,
Hearts may get broken,
Love endures...
Hearts may get broken.

Love never dies!
Love will continue!
Love keeps on beating when you're gone!
Love never dies once it is in you!
Life may be fleeting,
Love lives on...
Life may be fleeting,
Love lives on.

És most nézzük meg ezt a videót:

Mahó Andrea a Volt egyszer egy csapat című musical talán legszebb dalát énekli. Szintén Webber musical (mint a Fantom és folytatása), szóval szó sincs plágium veszélyről. De ilyet még nem hallottam, hogy ugyanazt a dalt (csak más szöveggel), úgy ahogy van, átteszik egy másik darabba, amelyben szintén központi szerepe van (mivel maga a musical címe is ez, hogy Love Never Dies). Annyi magyarázatot elképzelhetőnek tartok, hogy amennyire emlékszem, Nagy-Britanniában nem igazán jött be a Volt egyszer egy csapat (Beautiful Game), még nálunk is nagyobb sikerrel futott - habár már lekerült a repertoárról. És talán így akarta Webber megmenti az örökkévalóságnak ezt a dalt, hogy mégis befusson egy már bemutatása előtt is garantáltan sikeres musicalben. Hiszen maga a dal gyönyörű (mindkét változatban), kár lenne érte...

2013. május 14., kedd

Gengszterosztag - filmajánló

A Gengszterosztag akciódús, vad és izgalmas történet, mely a megváltásról, az akaraterőről és az állhatatosságról szól. Los Angeles, 1949. A Brooklynból származó gátlástalan maffiavezér, Mickey Cohen (Sean Penn) minden illegális jövedelem adószedője lett. Ami hasznot kábítószerből, fegyverből, prostitúcióból ki lehet facsarni, az ő zsebébe vándorol, és ha terve sikerrel jár, akkor Chicagótól nyugatra minden lóversenybevételt is megszerez. Nemcsak a saját emberei segítik, a rendőrök és a politikusok is neki dolgoznak. Néhányan mégis akadnak a Los Angeles-i rendőrség kötelékében, akik úgy érzik, ez nem mehet tovább. John O’Mara őrmester (Josh Brolin) és Jerry Wooters őrmester (Ryan Gosling) vezeti őket. A főszerepet az Oscar®-díjra jelölt Josh Brolin (A félszemű, Milk, Men in Black – Sötét zsaruk 3.), Ryan Gosling (Drive – Gázt!, Őrült, dilis szerelem) és a Mickey Cohent megformáló Oscar®-díjas Sean Penn (Milk, Titokzatos folyó) alakítja. 


A filmet megtörtént események ihlették, melyek a legragyogóbb hollywoodi évek idején zajlottak. 1949-re szinte az egész város Mickey Cohené volt, hatóságával és választott vezetőivel együtt. Hatalmas bátorság, sőt vakmerőség kellett ahhoz, hogy valaki megpróbálja megállítani őt. Ruben Fleischer, a film rendezője és executive producere történelem szakon végezte az egyetemet, és régóta izgatja a téma: „Különlegesen izgalmas idők voltak ezek – mondja. – A háború után a város újjászületett, és őrült sebességgel növekedett. Mindig is lenyűgözött ez a kor: a férfiak hazatértek a háborúból, a gazdaság felpörgött, minden ragyogott. Amikor felmerült e film ötlete, nagyon belelkesedtem.” A rendező igyekezett, hogy mindent megmutasson Los Angelesből és környékéből, ami megidézi a város múltját. A híres Hollywood felirat helyén akkor még a „Hollywoodland” állt: ez is olyasmi, ami mindenkinek az eszébe jut, aki Los Angelesre gondol. 



Gátlástalan bűnözők, keményöklű zsaruk, kacér nők és szerető feleségek: Fleischer nagyon elégedett a színészeivel. „Ezek az egészen különböző személyiségek csodálatosan kiegészítik egymást a filmben és mindenki másmilyen. Egy rendező nem is kívánhatna többet. A film mindegyik színészéről elmondhatom, hogy nagyon tehetséges, ösztönös, és olyan színeket hozott a karakterébe, ami a forgatókönyvben nem volt ott. Így jó filmet csinálni.” 

„Azt hittem, régimódi gengszterfilmet készítünk, jól érezzük majd magunkat a forgatáson, olyan színészekkel játszhatok, akiket mindig is tiszteltem, és ennyi – emlékszik vissza Sean Penn. – De amikor először beszélgettem Ruben Fleischerrel, rögtön megértettem, hogy itt többről van szó, és azonnal le is vett a lábamról.” „Sean ellenállhatatlanul alakítja Mickey Cohent – tiszteleg kollégája előtt Josh Brolin. – A karakter, akit játszom, gyűlöli, amiket tesz, azért tényleg nem lehet szeretni, és mégis valahogy kiköveteli a rokonszenv egy morzsáját. Lenyűgöző és magával ragadó a gonoszsága. Az eredeti figura is ilyesmi lehetett.” 


„Nem akartam az eredeti Mickey Cohent utánozni – mondja Sean Penn, aki egyáltalán nem úgy néz ki, mint az egykori gengszter. – Nagyon hasonlított Al Caponera, akit viszont De Niro zseniálisan játszott az Aki legyőzte Al Caponét-ban. Más irányba indultam. Tudtam, hogy fiatal korában pénzért bunyózott. Brutálisan, de kevés ésszel bokszolt, és általában primitív ember volt. Ez volt a kiindulópontom.” 


Ryan Gosling is dicsérőszavakat kapott. „Élvezettel néztem Ryant forgatás közben – jegyzi meg a rendező. – Mélységet adott a szerepnek. Laza, könnyed, szórakoztató fiatalembert játszik. Azután történik valami borzasztó, és megérti, hogy nem úszhatja meg az új háborút. De a legvéresebb harc közepette is megőriz valamit eredeti könnyedségéből.” 

A férfiak számára a történet az újrakezdődő harcról, a becsületről és az utolsó csepp vérig való küzdelemről szól. Josh Brolin, Ryan Gosling is egyetért ebben. Emma Stone – aki a gengszter színésznői álmokat dédelgető szeretőjét alakítja – kicsit más nézőpontból tekint közös munkájukra: „Romantikus, füstös, nosztalgikus hangulat lengi be a filmet – vélekedik –, ami persze feszültséggel és akcióval van tele. Valahogy rögtön ráéreztem, milyen lehetett akkor és ott élni.” 


Gengszterosztag (Gangster Squad, 2012) 
Főszereplők: Josh Brolin, Sean Penn, Ryan Gosling, Emma Stone 
Rendező: Ruben Fleischer 
Forgalmazó: InterCom

Forrás

;;

Template by:
Free Blog Templates