Világ és egyéb katasztrófák

„Írók tucatjai bizonygatták, senki nem érdektelenebb számukra, mint A varázshegy szerzője. De haragtól és talán irigységtől is remegő hangon mondták ezt.” – írta Marcel Reich-Ranicki az ötvennégy éve elhunyt Thomas Mannról.

Thomas Mann 1875. június 6-án született Lübeckben. Édesapja a régi családi hagyományt követve kereskedő volt. Édesanyja Brazíliában született német apa és portugál anya lányaként. Mann-nak négy testvére volt: a nála idősebb Heinrich (szintén író lett), Julia (felnőttként öngyilkosságot követett el), Carla és Victor (memoárt írt testvéreiről). A család jómódban élet, Mann úgy emlékezett vissza gyermekéveire, mint a „gondoskodásban és boldogságba” eltelt időszakra.

Mann iskolai tanulmányokban közönyt tanúsított, sokkal szívesebben töltötte írással idejét. Már 1893-ban prózavázlatokkal és tanulmányokkal részt vett egy újság kiadásában. Édesapja halála után a még nem felnőttkorú fiú mellé rendelt gyám azt kívánta, hogy polgári foglalkozása legyen, így Mann egy tűzkár-biztosítási társaságnál helyezkedett el. Két évvel később a müncheni Műszaki Főiskolán kezdett tanulni, majd újságírással kacérkodott. Végül nagykorúvá válása pillanatában elhatározta, hogy író lesz.

Bátyjával ezután Olaszországba utaztak, ahol Mann hozzáfogott első nagy regényéhez A Buddenbrook házhoz. A mű 1901-ben jelent meg, melynek alcíme Egy család hanyatlása. A könyv olvasóknál és kritikusoknál egyaránt kedvező fogadtatásra talált. A Buddenbrook ház talán Thomas Mann legjelentősebb műve, mivel 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott érte.

Mann 1905-ben nősült, feleségét Katharina (Katja) Pringsheimnek hívták. Házasságukból hat gyermek született, akik közül többen írók lettek (Erika, Klaus, Angelus, Monika, Elisabeth és Michael). Mann sosem hallgatta el, hogy nemcsak a női nemhez vonzódott. Több irodalmi bizonyíték is maradt, hiszen A Buddenbrook házban, Tonio Krögerben és a Halál Velencében is megjelennek azonos neműekkel létesített szerelmi kapcsolatok.

1912-ben Mann felesége szanatóriumi ápolásra kényszerült Davosban. Az íróra nagy hatással volt a betegszálló légköre, Katja elbeszélései az ott tartózkodó vendégekről. Elhatározta, hogy megírja gondolatait egy regényben, amelyet 1913-ban kezdett el és tizenegy évvel később fejezett be. A varázshegy jelképrendszerének egyik fő motívuma a betegség-egészség ellentétpár, másik az időbeliség és az időtlenség. Hans Castorp, a főszereplő egyik legfontosabb felismerése, hogy az idő szubjektív: „Ha hosszúnak érzed, hosszú, ha rövidnek érzed, akkor rövid, de hogy igazából milyen hosszú, vagy milyen rövid, azt nem tudja senki.” A mű nagy siker lett, bár a kritikusokat némileg megosztotta. Ezután sorban jöttek az ismertebbnél ismertebb művek: 1925-ben kezdte el írni a József és testvérei tetralógiát (melynek utolsó kötete 1943-ban jelent meg.) és egy olaszországi élmény alapján készült 1929-ben a Mario és a varázsló, amely a fasizmus lélektanát ábrázolja.

Az 1930-as évek Németországának légköre elviselhetetlenné vált Mann számára. Amikor a nemzetiszocialista kormány hűségének kinyilvánítására kérte, akkor feleségével elhagyták az országot. Először Franciaországba, majd Svájcba költöztek. 1936-ban megvonták tőle a német állampolgárságot és a tiszteletbeli doktori címét is. Ezután Mann az Egyesült Államokba települt. Megérkezésekor megkérdezték, nagy teher-e számára a száműzetés: „Nehéz elviselni. A Németországot uraló mérgezett atmoszféra felidézése azonban könnyebbé teszi. Könnyebbé teszi, mert az ember valójában semmit nem veszít. Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrámat. Kapcsolatban élek a világgal, és nem úgy tekintek magamra, mint elbukott emberre.”

A háború után írta a Doktor Faustust a németek világtörténelmi felelősségét boncolgatva. 1952-ben Svájcba költözött és gyakran átlátogatott hazájába. A felszabdalt Németországról ekképp vélekedett: „Nem ismerek zónákat. A látogatásom magának Németországnak szól, Németországnak, mint egésznek, nem pedig egy megszállt területnek”.

1955. július 20-án trombózis lépett fel Mann-nál. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én, nyolcvanéves korában halt meg Zürichben. Mann óriási életművet hagyott az utókorra. Nagy és kisebb regényei mellett, novellákat, tanulmányokat, publicisztikai műveket, leveleket, verseket, sőt egy egész életen át vezetett naplót írt. A varázshegy című regényének főszereplőjéről így ír Szerb Antal: „(Hans Castorp) egy síkiránduláson eltéved, fáradtan elalszik és ekkor, a megfagyás határán, álmában, tehát ösztöneivel választania kell élet és halál között. Könnyebb és kellemesebb volna tovább aludni, megfagyni, meghalni. De álmának hatása alatt Hans Castorp összeszedi erejét, felébred és az életet választja: nem azért, mert jobb élni, mint meghalni, - hanem jóságból és szeretetből a többi ember iránt.” Thomas Mann az életet választotta.