Világ és egyéb katasztrófák

Hihetetlen, majdnem elfelejtettem, hogy az egyik abszolút kedvenc színészem ma ünnepli születésnapját! (Éppen 10 nappal az enyém után :)) Szóval, Isten éltesse 45. születésnapján ezt a nagyszerű színészt - aki csodálatosan is énekel, mint a mellékelt ábra (avagy videó) mutatja:

Néhány évvel ezelőtt az egész világot megrengető viták törtek ki egy könyv nyomán, melynek címe A Da Vinci-kód. Dan Brown azóta világhírnévre tett szert és most jelent meg magyar nyelven legújabb kötete, melynek főszereplője ismét Robert Langdon.

Robert Langdon szimbólumkutató és nyelvész immár négy könyvben bukkan fel. Kronologikusan először Dan Brown Angyalok és démonok című könyvében jelentkezett, amelyben Vatikánban járt és a pápaválasztás idején kitörő bűntény megoldásában segédkezett, az illuminátus rend tevékenységét bemutatva. Következő kalandja a nagy port kavart A Da Vinci-kódban történt: Párizs, London és a skót Rosslynon átívelő cselekményben a templomos lovagok titkait kutatta és a Szent Grál mibenlétére adott egyfajta magyarázatot. Az Elveszett jelkép eseményei Washingtonban zajlottak, ahol a Fehér Ház rejtett alagsora mellett megismerkedhettünk a híres obeliszk jelentőségével és a szabadkőművesek rejtélyes világába is betekintést nyerhettünk Landgon professzor segítségével. Most pedig ismét Európába vezet Robert Langdon útja, méghozzá Olaszországba. Legalábbis a történet kezdetén…

Az Inferno cím Dante Isteni színjátékára utal, azon belül a Pokolra és annak mind a kilenc bugyrára. Mint Dan Brown korábbi köteteiben, itt is a középpontban nagyszerű művészek (és egyben tudósok) állnak, ezúttal Dante Alighieri. Ezúttal azonban nemcsak történelmi rejtélyek alternatív felfogásairól és elgondolkodtató művészeti magyarázatokról olvashatunk, hanem egy teljesen aktuális probléma kerül a középpontba. A biológiai fegyverek és a génmanipuláció olyan témakör, melyről senki sem beszél szívesen, viszont mindenki egyre inkább tart tőle. Dan Brown könyve sem sugall túlságosan bíztató jövőképet, megint megpróbálja felnyitni olvasói szemeit, gondolkodásra késztet mindenkit. Ismét olyan érzésünk lehet a könyv befejezte után, hogy „Oké, nem biztos, hogy így van. De mi van, ha mégis van benne valami?” Ahogy a könyvben is olvashatjuk: „Csak egyetlen ragályos kórokozó van, ami gyorsabban terjed a vírusnál... A félelem.”

Az Inferno felépítése és történetvezetése nagyon hasonlít a szerző korábbi könyveihez. Pár oldalas fejezeteket tartalmaz, amelyek végén mindig félbemarad valamilyen (általában rendkívül izgalmas) eseménysor. Az ezt követő fejezet pedig általában másik helyszínen játszódik, másik szereplőkkel. Mindez azt eredményezi, hogy a könyv jóformán letehetetlen és olvastatja magát. Ha van is olyan cselekményszál, ami kevésbé érdekli az olvasót, akkor is gyorsan átlendülhet rajta és hamar visszatérhet a váratlan fordulatok megoldásához vagy az őt érdeklő szereplőkhöz. Igaz, hogy az Inferno több mint 650 oldal, viszont igen gyorsan el lehet olvasni.

Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy Dan Brown napjaink egyik legjelentősebb bestseller írója. Műveit milliók olvassák, már a megjelenés hírének pillanatában előjegyzik. A kritikusok azonban nem egyértelműen pozitívan gondolkodnak róla, az Inferno-val kapcsolatban különösen sok a negatív visszhang. Mindenesetre azt el kell ismerni, hogy a maga műfajában – azaz, maradjunk a történelmi fikció kifejezésnél – igazán kiemelkedők a művei. Törekszik a valósághűségre, történelmi tényekkel és művekkel igazolja állításait – és minden művében található egy olyan fejezet, amelyben kifejti, hogy mi a reális és mi az, amit hozzágondolt mindehhez. Ahogy a mostani könyvében is megfogalmazza: „A tökéletes illúziónak a valóság lehető legtöbb elemét kell tartalmaznia.” 

Az Inferno azért érdekesebb a szerző minden korábbi művénél, mert egyik sem volt még ennyire aktuális és a szereplők is sokkal árnyaltabbak, mint korábban. Aki már többször olvasott Dan Brown könyvet, nyilván előre fogja tudni egy-egy szituációnál, hogy itt nem stimmel valami vagy biztosan lesz még valamilyen fordulat. Ennek ellenére is sok meglepetést okoz majd az olvasóknak és egy nagy adag gondolkodni valót ad. „A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak. Langdon még soha nem érezte ilyen tisztának e szavak jelentését: Vészterhes időkben a legnagyobb bűn a tétlenség. Langdon tudta, hogy milliókkal együtt maga is vétkes ebben. Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás.”

Dan Brown: Inferno

ISBN: 9789636897079

Kiadó: GABO, 2013

Forrás

Napjaink legnagyobb bestsellerének számít E. L. James trilógiája, amely új műfajt teremtett és számtalan követője akadt, igazi áramlatot elindítva. Lássuk csak, mit is érdemes tudni róla és miért olvassuk el.

Az utóbbi idők legnagyobb könyvkampányaként is emlegethető A szürke ötven árnyalata című könyv marketingje. Aki akarta, aki nem, minden sarkon szembetalálhatta magát egy olyan plakáttal, amelyen egy szürke nyakkendő volt látható és „A könyv, amelyről mindenki beszél” felirat tarkította. Valószínűleg sokan csak azért olvasták el, mert tényleg mindenki erről beszélt. Egyesek ódákat zengenek róla, mások a hasonlóan népszerű Twilight-saga utánzásának tartják. Mi is az igazság?

A szürke ötven árnyalat úgy kezdődik, hogy szinte lehetetlen letenni. A főszereplő, Ana karaktere valószínűleg sokaknak szimpatikus (mivel egy teljesen átlagos egyetemista lány, aki önértékelési zavarokkal küzd). Egy véletlen folytán összetalálkozik egy multimilliomossal, aki elsőre tökéletesnek tűnik – majd egy idő után sejthető, hogy valami mégsem stimmel vele teljesen, miközben főhősnőnket próbálja megszerezni. Azon sem lepődtem volna meg, ha kiderül, hogy vámpír – de itt másról van szó. Valamiről, ami miatt csak felnőtteknek ajánlott a könyv elolvasása. A titok lelepleződése után főhőseink se veled, se nélküled viszonyba kezdenek, amely jóformán további két könyvön keresztül tart. A kezdeti izgalmak után a későbbiekben kicsit leül a történet, lassan halad előrébb az események folyása, további részletek is csak itt-ott csepegtetve derülnek ki – viszont annál több és vadabb szex-jelenettel tarkította a szerző a művét.

Az első könyv kezdetén a helyzetkomikumok (és a harmadik könyv végén ugyanezek a másik szereplő szemszögéből) nagyon jól sikerültek. Azonban kicsit zavaró, hogy a férfi vallomására akár már az első könyvben sor kerülhetne és az olvasóknak még két vaskos könyvön kell végigrágni magukat, mire egy nem meglepő tartalmú beismerés és magyarázat bekövetkezik. Az első könyv után kicsit szócséplésnek tűnik a két folytatás és a beletoldott feszültséggel teli, de végtelenül kiszámítható helyzetek inkább kínosnak tűnnek, mintsem izgalmasnak.

A Twilight könyvekkel történő hasonlóság tagadhatatlan, főként, hogy a szerző maga is bevallotta, hogy a vámpíros könyvek nagy rajongója. Igazából az alapkoncepció mindkettőben ugyanaz: egy átlagos lány beleszeret egy rendkívüli fiúba, majd a kezdetleges kapcsolati nehézségeket leküzdve végül megbékélnek egymással és önmagukkal is. Természetesen az Árnyalat-trilógiából is készül film, már hónapok óta lázban tartja a rajongókat az eddig eltitkolt szereposztás. A könyvet olvasva, a férfi főszereplő számomra Christian Bale-ként jelent meg: a karaktert Christiannak hívják, illetve többször nevezte a szerző a „sötét lovagnak” (amely Bale híres Batman szerepére utal). Mellette olyan nevekről suttognak, mint Ryan Gosling, Ian Somerhalder és Henry Cavill. A női főszerepre Katie Holmes, Emma Watson, Emma Stone és Mila Kunis is esélyes. Igaz, mindez csak találgatás, hivatalos közleményt még nem adtak ki. Viszont akárkik is szerepelnek a filmben, további kérdés az, hogy mennyit tesznek bele az általában szadomazo jellegű szex-jelenetekből, amelyektől csak úgy hemzseg mindegyik könyv.

A szürke ötven árnyalata óta sorban jönnek ki újabb és újabb könyvek, amelyek hasonló erotikus részekkel fűszerezettek. Talán ennek az egész „szürke” – mizériának nem kellett volna ekkorát durrannia, mivel korábban is létezhetek hasonló tartalmú könyvek, viszont azok valamiért nem váltak bestsellerré. Igazi titok, miért kapták fel ennyire őket, de egyértelműen hasonló okokból, mint a Twilight sorozatot. Azzal kapcsolatban sem értette senki, miért lett több milliós rajongótábora a vámpíroknak és vérfarkasoknak. A szürke ötven árnyalata nem a tini korosztályt célozza meg (már a 18-as korhatár miatt sem), hanem a huszonéves fiataloknak szól elsősorban, akik már kinőttek a tündérmesékből. Habár az egyszerű lány és a multimilliomos pasi happy enddel végződő kapcsolata is egyfajta tündérmese – csak tündérek nélkül.

E. L. James: A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey) – 1. könyv

E. L. James: A sötét ötven árnyalata (Fifty Shades Darker) – 2. könyv

E. L. James: A szabadság ötven árnyalata (Fifty Shades Freed) – 3. könyv

UIpius-ház Kiadó, 2012

Forrás

Direkt nem írtam a post címébe az előadó nevét - nehogy valaki emiatt ne kattintson rá. Igazából nekem is agyamra ment már minden kislány hátán a Hannah Montana táskák látványa, vagy a papírboltokat elözönlő füzetek, tolltartók, mappák stb.

Nos, ezzel a klippel Miley Cyrus jócskán túllépte önmaga árnyékát. Szerintem baromi jól énekel és nagyon jó maga a dal is. A klip hemzseg a szexuális utalásoktól, egyértelműen más célközönségnek készült, mint akik világhírűvé tették. Most meghökkentő, modern és botrányos - viszont remélhetően nagyszerű énekesnővé növi ki magát, amint túllép ezen a dackorszakon.

Amennyiben túlléptünk a kimondottan furcsa magyar címen és érdekel, miért is érdemes megnézni ezt a filmet, rögtön az elején elárulható, hogy egy több generáción átívelő drámáról van szó, melynek főszerepeiben napjaink két legfelkapottabb férfi színésze látható, Ryan Gosling és Bradley Cooper.

Viszont nem könnyű túllépni ezen a címfordításon. A film eredetileg a „The Place Beyond the Pines” nevet viseli, melynek tulajdonképpen szószerinti magyar megfelelője a „Túl a fenyvesen”. Azonban a „fenyves” kifejezés szerintem túlzottan archaikus – ugyan ki használja napjainkban ezt a szót? – sokkal inkább preferáltam volna a „fenyőerdő”-t. Ha már így ragaszkodunk a szószerinti fordításhoz, mert számtalan olyan esetet is fel lehet hozni, amelynél semmi köze a kettőnek egymáshoz. (Kedvenc példám az eredetileg „Somewhere” címet viselő 2010-es dráma, melynek „magyar” címe az lett, hogy „Made in Hollywood”). Másrészt 2006-ban kijött egy animációs film „Túl a sövényen” címmel és számomra ez volt a legelső dolog, ami eszembe jutott, mikor elolvastam ezt a filmcímet, hogy „Túl a fenyvesen”. Remélem, senki nem keveri össze a két alkotást és megnézi a „fenyvesest”, mert igazán érdemes. (Ha rajtam múlna, akkor „A fenyőerdőn túl” címet kapta volna.)

Anélkül, hogy belemennénk a film történetébe és a fordulatokat lelőnénk, elég annyit tudni előzetesen, ami a hivatalos tartalom ismertetőben áll: „Derek Cianfrance elsöprő erejű drámája négy férfi és két generáció történetét öleli fel. Az apák bűnei tizenöt év elteltével is kísértenek két középiskolás fiú életében.” A film tulajdonképpen három nagyobb egységből tevődik össze: az első részében megismerhetjük Ryan Gosling karakterét, aki otthagyja cirkuszi kaszkadőr munkáját, hogy segítse szerelme és gyermeke életét. A következő nagyobb egység főszerepében Bradley Cooper karaktere áll, aki egy fiatal rendőrt alakít és próbálja megalapozni karrierjét. A végső felvonásban két középiskolás fiút láthatunk és a korábbiakban folyamatosan halmozódó feszültség eléri tetőpontját. Talán a három epizód túlzottan is szétválik, feldarabolja az alkotást és a néző úgy érezheti, hogy három különböző filmet lát. A megoldás elég hirtelen és gyorsan érkezik meg a végső jelenetekben. Igaz, hogy két és fél órás a film, viszont az utolsó 15 percet kicsit bővítgethették volna, hiszen a másik két egység valahogy jobban kidolgozottabbnak tűnt.

Ennek ellenére rendkívül érdekes és feszültségekkel teli drámáról van szó. A főszereplők játéka is figyelemre méltó. Ryan Gosling mostani alakítását a Drive – Gázt!–ban látható karakteréhez hasonlította és azzal azonosította több kritikus is. Némi hasonlóság felfedezhető, hiszen egy szótlan és szerelmes emberről van szó, aki agresszivitásra hajlamos és sokat száguldozik. Viszont már az arctetoválásokkal és a karakter sorsát meghatározó egyéjszakás kalanddal is azt próbálják sugallni, hogy nem az a jólfésült, kedves és segítőkész szomszéd, mint a Drive-ban. Annyi a fő különbség, hogy a Drive-ban egy alapjában véve jófiút alakított, itt pedig egy eleve rosszfiút. Innentől kezdve szerintem nem beszélhetünk arról, hogy a rendező lemásolta volna Ryan Gosling korábbi szerepét. Bradley Cooper viszont igazi meglepetés, mivel ezúttal teljes mértékben kilépett a szuperül belőtt sérójú, szépfiú skatulyából és rendkívül komolyra vette a figurát. Rendőrként újra bebizonyította, hogy az akciójelenetekben is lehet rá számítani és emellett mennyire nagyszerű drámai színész.

Érdekes módon a Túl a fenyvesen hazánkban nem került a mozikba, hanem csak DVD-n jelenik meg. Úgy tűnik, ezzel a filmmel kapcsolatban túl sok a „miért?”, hiszen ennél jóval gyengébb és kevésbé elgondolkoztató alkotások is bejutnak a hazai filmszínházakba. Nem hinném, hogy erre nem lett volna közönség, főleg, hogy a két főszereplő tényleg igazi hollywoodi szupersztár. Mi több, maga a film is izgalmas és lebilincselő, tipikusan olyan, ami sokáig nem megy ki az ember fejéből. Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha nem is moziban, de otthon mindenképpen nézzük meg, ha egy színvonalas és magával ragadó drámára vágyunk napjaink legmenőbb színészeivel a középpontban.

Túl a fenyvesen (The Place Beyond the Pines, 2012)

amerikai dráma, 140 perc

Főszereplők: Ryan Gosling, Bradley Cooper, Eva Mendes

Rendező: Derek Cianfrance

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

Forrás

A forgatás szüneteiben :)

Ma estére hoztam egy képet és egy szívszorító videót. Minden tiszteletem azoké a tűzoltóké, akik nemcsak az emberekre gondolnak a nagy bajban, hanem a házi kedvencekre is.

A Facebookról már talán ismerős lehet a lenti animációs videó. Viszont mindenképpen helyet szánok neki itt a blogban, mert nagyon magával ragadott. Mivel nem vagyok törzsgyökeres pesti - de több éven át éltem már ott - valahogy sosem éreztem azt, hogy itt otthon vagyok és mondjuk a cominbo-val átzötyögni a Petőfi- vagy Lánchídon mindig csodálattal tölt el mindmáig és nem bírom megállni, hogy ne lessek ki az ablakon a gyönyörű panorámát vizslatva. :) Szóval, a lenti videót mindenkinek ajánlom: azoknak, akik Pestet gyönyörű városnak tartják és azoknak is, akik szerint koszos és visszataszító.