Világ és egyéb katasztrófák

346 éve halt meg Zrínyi Miklós egy Csáktornya melletti vadászaton. Egy megsebzett vadkan agyara vetett véget a horvát bán életének, bár a kortársak és az utókor összeesküvésről szóló elméletektől hangos.

Zrínyi Miklós 1620. május 1-jén született egy muraközi főnemesi családban. Itáliában tanult, anyanyelvi szinten beszélt magyarul, horvátul, németül, olaszul, törökül és latinul. Dédapja szintén a Zrínyi Miklós nevet viselte, az ő emléke előtt tisztelegve írta meg leghíresebb művét, a Szigeti veszedelmet. Két éven keresztül dolgozott rajta és 1647-48 telére készült el nagyszabású eposza. 15 énekben és 1566 versszakban meséli el Szigetvár 1566-os megszállásának történetét és dédapja hősiességét. A mű 1651-ben jelent meg Bécsben.

Zrínyi Miklós költő és író is volt, a 17. század legkiemelkedőbb barokk irodalmára. Új politikai, haditudományi és publicisztikai műfajokat hozott létre. Prózai írásaira Pázmány Péter stílusa nagy hatással volt. Fiatal korában kezdett verseket írni, amiket 20-25 évesen vetett papírra. Legismertebb művei közé tartozik a Tábori kis tracta (1646-51) és a Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661). Előbbi egy katonai szabályzat. Utóbbiban pedig Machiavelli politikai gondolkodó tanait alkalmazza a haza viszonyokra. Zrínyi irodalmának középpontjában a nemzeti összefogás gondolata áll. Hitt benne, hogy sikerülhet kiűzni a törököt az országból és létrejöhet egy Habsburgoktól független nemzet. A maga korában szinte nem is olvasták műveit. Kazinczy Ferenc fedezte fel újból, ő adta a Zrínyiász nevet a Szigeti veszedelemnek.

Mindennek ellenére Zrínyi elsősorban katonának tartotta magát. Egész életében a törökök ellen harcolt. Először csak a saját birtokát szabadította fel, majd kiűzte az oszmánokat a Muraközből és Magyarországot, Erdélyt, Karintiát és Stájerországot egyaránt védte. A harmincéves háborúba is bekapcsolódott saját költségén felállított hadseregével. Sikeres hadjáratai jutalmául 1646-ban Horvátország kapitányává és Zala vármegye főispánjává nevezték ki. Egy évvel később pedig az ország bánja és főkapitánya lett.

A Habsburg udvar nem nézte jó szemmel, hogy felépítette Muraköz védelme érdekében Új-Zrínyivárat 1661-ben. Örökös vetélytársa volt Montecuccoli, a császári hadak vezére, aki nem tudta visszaverni a török támadást két évvel később. Ekkor I. Lipót császár Zrínyit nevezte ki a magyar hadak parancsnokává. Nemcsak megvédte az országot, hanem hadjáratot szervezve 240 kilométerre behatolt az ellenséges vonalak mögé. Montecuccoli serege ezalatt hagyta, hogy a törökök elfoglalják és felrobbantsák Új-Zrínyivárat. Bár sikerült győzelmet elérni a szentgotthárdi ütközetben, a vasvári béke mégis érzékenyen érintette a magyarokat, mivel több visszahódított terület került újra török kézre. Zrínyin a béke után elkeseredés lett úrrá és a magyar államiság újjáépítését kezdte el tervezni.

1664. november 18-án került sor a magyar történelem egyik legtöbbet vitatott eseményére. Zrínyi Miklós ezen a napon több magyar és horvát főúrral vadászni indult a Csáktornya környéki kursaneczi erdőbe. Póka István közölte vele, hogy megsebesített egy vadkant és még utol lehetne érni. Ezután Zrínyi lóra pattant és követte a vadászt. A vadkan Zrínyi lábán és fején három sebet ejtett. Szemtanúk beszámolója alapján a nyaki sérülése volt a legsúlyosabb: a vadkan agyara a nyakcsigolyánál hatolt be és minden eret és izmot átszakítva a túloldalon kijött. Zrínyinek esélye sem volt túlélni eme sebesülését.

Történelmi vitákra az adhatott okot, hogy a baleset megtörténtekor senki sem volt Zrínyivel. Bethlen Miklós, nem közvetlen szemtanú szerint egyszerű vadászbalesetről volt szó. Mások viszont arra gyanakodnak, hogy Póka István ölte meg, akit a bécsi kormány fogadott fel. Bárhogy is történt, az vitathatatlan tény, hogy Zrínyi utolsó éveiben a császári udvarnak túl sok kellemetlenséget okozott. A „baleset” pedig a magyaroknak nagy veszteséget okozott: egy kiváló katonával és költővel szegényedett az ország.