2009. július 5., vasárnap
Adott Frances, a sikeres írónő, aki egy igen zűrös válás után Olaszországban köt ki és egy jól irányzott galamb ürüléknek köszönhetően megvásárolja álmai toszkán villáját. Az események innentől a megszokott romantikus komédiák medrében pörögnek, nem meglepő végkifejlettel. Ám mégis van benne valami, amiért újra és újra megnézem. Van valami, ami miatt több, mint a műfaj legtöbb alkotása. Bár sosem jártam még Toszkánában, sőt Olaszországban sem, de mégis elkapott az olasz életérzés. Igaz, még nem tudhatom, hogy a valóságban is ilyen lehet-e ott élni, de szeretném, ha így lenne. Mi több, teszem fel a kérdést: a film alapján ki ne szeretne ott élni?
Diane Lane nagyszerű játékának köszönhetően mindenki azonosulni tud a főhőssel és vele együtt éli át szívfájdalmait meg örömeit egyaránt. És ha az örömeinél tartunk, megemlíteném Marcello-t, az olasz szívtiprót. A Napsütötte Toszkána előtt a szőke haj, kék szem párosításra esküdtem, de ha Olaszországban ilyen férfiak élnek, mint Marcello, akkor azt hiszem újra kell értelmeznem minden korábbi elméletemet. A Marcello-t alakító Raoul Bova tipikusan az a férfi, akin minden nő szeme megakad. Számomra meghatározhatatlan az a tökéletlenség, ami miatt mégis tökéletesnek tűnik a szememben. És nemcsak az enyémben, mert eddigi tapasztalatom alapján, rá mindenki emlékszik, aki megnézte a Napsütötte Toszkánát.
És mit ad isten, a történet szerint mégsem Marcello lesz a befutó. Talán ez az, ami miatt ennyire megfogott a film. Nem mondom, hogy hétköznapi, mert attól azért jócskán messze van, de mégis olyan dolgok történnek benne, amire van némi esély a valós életben is. Viszont van itt még valami, ami piszkálja a fantáziámat akárhányszor megnézem a filmet. Igen, azok a fránya olasz pasik. Az egyik jelenetben valami olyasmit mond az ingatlanügynök végtelenül bánatos főhősnőnknek, hogy „fejezze be a szomorkodást, ha így folytatja, azzal arra kényszerítene, hogy szerelmeskedjek önnel, pedig még sosem voltam hűtlen a feleségemhez.” Aztán ott van Marcello, aki meg megtiszteltetésnek veszi Frances ajánlatát, ami ugye nem egy keringőre szóló felkérés volt. Tényleg ilyen lennének ezek az itáliai macsók? Vagy némi túlzással ábrázolják őket a Napsütötte Toszkánában? Nos, a választ nem tudom. Mindenesetre annyit mondanék, ennek érdemes lenne utána járni. Mamma mia!
3 megjegyzés:
Bemásolok Port.hu-s kommenteket a cikkemmel kapcsolatban :)
fredi60: Jó! :-)
minyóka: Leírtad, amit én is gondolok erről a filmről. Időnként muszáj megnézni! Még a 80-as évek végén jártam Olaszországban és bizony ilyenek az ottani fiúk. :)
Örülök, hogy erről is találtam itt cikket, mert tegnap láttam a tévében és csúcsszuper ez a film! :D
olvassátok el a könyvet is! Más... de nagyon jó.. nagyon szeretem az írónőt!
Megjegyzés küldése