2010. augusztus 22., vasárnap

Patrizia Gucci - Csábítás

Most eszméltem rá, hogy e hónapban még egy szót nem ejtettem könyvekről a blogban - pedig hajjajj - a nyári szezonnak köszönhetően csak úgy falom őket! Mostanra egy igazi gyöngyszemet választottam ki, amely kb. 2 órát vett el az életemből, nem mondhatni, hogy különösebben meghatott volna, de szórakozásnak első rangú volt! :D


Patrizia Gucci Csábítás című 2008-as könyvével a neten találkoztam: megtetszett rövidsége és tartalomismertetője is. Nem tudom miért, de egy Szex és New York típusú epés történetre számítottam - hát meg kell mondanom, nem egészen ezt kaptam. Ugyanis e könyv tanácsokkal látja el az olvasót, nem egy regény, hanem az írónő tapasztalatainak gyűjteménye. Annyira abszurd volt az egész könyv, hogy a végére már magam sem tudta eldönteni, hogy ezt komolyan gondolja-e vagy csak szimplán szórakozik velem. XD

Sok mondatnál hangosan felkacagtam, hogy "ez már tényleg minden képzeletet felül múl", de talán az maradt a kedvencem, ami még viszonylag az elején volt, hogy miből álljon egy pasifogó vacsi. Az írónő a csupa tuti tanács mellett - hogy selyemruhát vegyek fel és mindent rakjak ki, amim van - még tuti recepteket is adott: szerinte a pasik élnek-halnak azért, ha feltálalok nekik egy napok óta szikkadt kenyérszeletet, amelyet paradicsom levével átitatok előtte. És ez még nem minden, gyűjtöttem ide pár idézetet a remekműből:

"a kis üzleteket megvilágító neonfény kíméletlenül megmutatja, sőt megsokszorozza a testi hibákat" - ez volt az egyetlen mondat, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, de tényleg. :D Próbafülkében mindig sokkal előnytelenebbnek látom az alakomat vagy az arcomat, és ez mindig meghozza a kedvemet egy kis fogyihoz vagy kozmetikushoz.

És jöjjenek most a kedvenc bölcsességeim ;)

"a férfit nem csak a hasán keresztül lehet megfogni, hanem a szerelemmel is, amikor kattan a hálószoba kilincse"

"Az elvált asszony charme-ja mindig is ellenállhatatlanul vonzotta a férfiakat. Ő az, aki éppen kiszabadult egy lidércnyomásos kapcsolatból, ezért az újrakezdés reményében minden erejét összeszedve beleveti magát az életbe és a mulatságokba. Hímsoviniszta világunkban sokan megbélyegzik ezért, könnyű prédának tekintik, de az elvált asszony gazdag élettapasztalattal van fölvértezve, és lepereg róla az ilyen beszéd."

"Néha még az is megesik, hogy az elvált asszony a volt férjét veszi célba, akit valósággal elbűvöl ez az új asszony, és a végén vissza is talál hozzá."

"A vega nő a meggyőződése erejével akar csábítani, azzal, hogy szinte kérkedik vele, hogy mennyire fölötte áll az alantas kannibalizmusnak. Azonban hiába válogatja össze a legjobb ételeket, valahogy mindig satnyábbnak tűnik a társainál."

"Leginkább az ilyen férfit kedvelem, aki a gondolatok erejével köt magához. Számára te csak formálható anyag vagy, akit a kultúrával kell elbűvölni."

"Az egyedülálló apa nemcsak a külvilág felé fordul, hanem feltárja a belső világát is; vagyis képes felmutatni mind a férfias, mind a nőies tulajdonságait."

"A meleg férfinak azonban különleges antennái vannak. Rögtön észreveszi, ha sírtál vagy, ha szomorú vagy. Sokkal jobban tud olvasni a tekintetedből, mint bármelyik barátnőd. Akkor is melletted van, ha szerelmi csalódás ér, segít, hogy bosszút állhass azon, aki ennyi szenvedést okozott neked."

"Andrea Rómában élt, igazi római fiú volt. Amennyire eredeti, annyira őrült figura. Azzal szólított le, hogy elnézést kér, de összetévesztett egy angyallal. Érthető, hiszen egy ilyen csodálatos teremtmény csakis az égből érkezhetett. Ez a nem mindennapi hang imponált nekem."

Szóval igen, kb. ilyen volt az egész könyv. Az volt jó benne, hogy nem tartott túl sokáig, viszont így is épp a könyv-becsukás tűrőhatáráig tartó információ áradt rám - biztosan sok hasznát veszem mindennek a későbbiekben is. :P

2010. augusztus 21., szombat

Aki mostanság hallgat rádiót, nyilván találkozott Lady Gaga Poker Face című számával, hiszen a 2008-as megaslágert a mai napig előszeretettel játsszák - ezzel robbant be a köztudatba a botrányt botrányra halmozó énekesnő. (Biztos, ami biztos, a linkre kattintva felidézhető, ha vki nem tudná véletlenül, miről van szó.) Érdekes módon azóta már sok víz lefolyt a Dunán, újabb number one dalokkal tört Gaga a slágerlisták élére - mégis szívesen vissza-visszatérnek a rádióállomások a jól bevállt recepthez, illetve nemcsak ők. A Poker Face szövege bizony annyira ütősre sikeredett, hogy nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni mellette. XD

Mum mum mum mah
Mum mum mum mah

I wanna hold em' like they do in Texas Plays
Fold em' let em' hit me raise it baby stay with me
(I love it)
Love game intuition play the cards with Spades to start
And after he's been hooked I'll play the one that's on his heart

Oh, oh oh oh oh, o-o-o-o-o-oh
I'll get him hot, show him what I've got
Oh, oh oh oh oh, o-o-o-o-o-oh
I'll get him hot, show him what I've got

Can't read my,
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)
Can't read my
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)

P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)
P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)

I wanna roll with him a hard pair we will be
A little gambling is fun when you're with me
(I love it)
Russian Roulette is not the same without a gun
And baby when it's love if its not rough it isn't fun, fun

Oh, oh oh oh oh, o-o-o-o-o-oh
I'll get him hot, show him what I've got
Oh, oh oh oh oh, o-o-o-o-o-oh
I'll get him hot, show him what I've got

Can't read my,
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)
Can't read my,
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)

P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)
P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)

I won't tell you that I love you
Kiss or hug you
Cause I'm bluffin' with my muffin
I'm not lying I'm just stunnin' with my love-glue-gunning
Just like a chick in the casino
Take your bank before I pay you out
I promise this, promise this
Check this hand cause I'm marvelous

Can't read my,
Can't read my
No he can't read-a my poker face

(she’s got me like nobody)
Can't read my,
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)

Can't read my,
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)
Can't read my
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)

Can't read my,
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got me like nobody)
Can't read my
Can't read my
No he can't read-a my poker face
(she’s got to love nobody)

P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)
P-p-p-poker her face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)

P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)
P-p-p-poker her face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)

P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)
P-p-p-poker face, p-p-poker face
(Mum mum mum mah)

Szóval, két ismert színész is fogta magát és egy tévéshowban interpretálta eme épületes szöveget: Christopher Walkent a linkre kattintva nézhetitek meg, és a kedvencem pedig itt is megtekinthető ;)



Néha már kezdem azt hinni, hogy a Világ és egyéb katasztrófák nevét kiegészíthetném "illetve Jude Law" szavakkal is, hiszen ő gyakorta visszatérő eleme a blognak. De most mondja erre a videóra valaki, hogy nem vicces! XD Nem tudom, hogy bírta ki röhögés nélkül, hogyan tudta ennyi átéléssel és ilyen komolysággal venni ezt a mélyen szántó gondolatokat tartalmazó szöveget. Egy igazi színésznek minden feladat kihívás: ezt sem lehet félvállról venni. Jude alaposan beleásta magát a szöveg rejtelmeibe, a strófa elejétől a végéig átérezte a helyzet súlyosságát - biztosan saját életéből is merített hozzá, azért tűnt ennyire hitelesnek, őszintének és megrázónak alakítása.
Mérget vennék rá, hogy a tévéshow előtt otthon, a tükör előtt egy egész héten át gyakorolta ezt a pókerarcot: megtervezte hogy lenne a legjobb az összhatás, mikor kell felnéznie, mikor húzza fel a szemöldökét, ráncolja a homlokát, hogy hangsúlyozzon stb. - látszik, hogy egy mestermunka. Továbbá természetesen a gyönyörű brit akcentusát is még inkább pallérozta - soha ilyen szépen nem szólt még senki szájából sem a Poker Face. Viszont mielőtt mindenki könnyeket hullajtana és teljesen meghatódna, vajon mennyi időt vett el Jude (és persze családja) életéből ez a 30 másodperces szuperprodukció, amiért mindenképpen valamilyen nívós díjban kellene részesülnie - én gyorsan leteszem pókerarcom és egy nagyot nevetek mindazon amit az imént összehordtam, hiszen Jude is megmondta: "can't read my poker face" XD P-p-p-poker face, p-p-poker face.....

Bill Clinton portré

William Jefferson Blythe III 1946. augusztus 19-én látta meg a napvilágot az Arkansas állambeli Hope városában. Még születése előtt három hónappal édesapja életét vesztette egy közlekedési balesetben. Édesanyja négy évvel később feleségül ment Roger Clintonhoz, akinek vezetéknevét a leendő elnök középiskolás korában vette fel. Bill Clinton kiváló tanuló és szaxofonos volt, egy időben hivatásos zenész szeretett volna lenni. Ám amikor egy Fehér Házban tett látogatásakor találkozott az akkori elnökkel, John Kennedy-vel, élete egészen más irányt vett.

Egyetemi éveit a Georgetown University nemzetközi kapcsolatok képzésén töltötte, majd a diploma megszerzése után az angliai Oxford Egyetemen tanult tovább. A Yale Egyetemen jogból diplomázott és itt ismerte meg Hillary Rodhamet, akit 1975-ben feleségül vett. Öt évvel később született lányuk, Chelsea.


Bill Clinton már egyetemi évei alatt is William Fulbright szenátor kongresszusi segédje volt. 1977-ben Arkansas főügyésze lett és egy évvel később az USA történelmének legfiatalabb kormányzójává választották. Egy ciklusig tartó szünet után, 1982-től minden alkalommal elnyerte ezt a posztot. Kormányzóként széles körben elismerést szerzett környezetvédelmi törvényeivel és a gazdasági élet szabályozásának csökkentésével. Az 1992-es elnökválasztási kampányban a gazdasági és szociális kérdésekre helyezte a hangsúlyt, és a tizenkét évnyi republikánus kormányzatnak véget vetve a Demokrata Párt jelöltjeként legyőzte George Bush addigi elnököt és a független Ross Perot-t. Bill Clinton volt a USA harmadik legfiatalabb elnöke és az első, aki a második világháború befejezése után született.



Clinton elnöksége első ciklusában elődje kemény politikáját folytatta Irakkal, Szomáliából azonban kivonat az amerikai csapatokat. Közvetítőként jelentősen hozzájárult a közel-keleti válság rendezéséhez: Jichák Rabin és Jasszer Arafat Washingtonban írták alá a palesztin önigazgatás megteremtéséről szóló egyezményt. Clinton az ENSZ felhatalmazásával sikeresen lépett fel a haiti junta ellen és a balkáni háborúban a tárgyalásos rendezést szorgalmazta. Belpolitikájában a dolgozó anyák védelmére kelt és szigorította kézifegyver-vásárlási előírásokat és a környezetvédelmi törvényeket. Jelentős gazdasági fejlődést is elért, hiszen elérte az elmúlt harminc év legalacsonyabb munkanélküliségi és inflációs rátáját, valamint a bűnözés csökkenését.



Ilyen sikerek mellett nem meglepő, hogy 1996 novemberében újraválasztották. Franklin D. Roosevelt óta ő volt az első demokrata, akit másodszor is elnök lett. Clinton Második ciklusában a gazdasági fejlődés tovább növekedett, megszűnt a szövetségi költségvetés deficitje. Külpolitikájában támogatta az írországi, koreai és izraeli béketörekvéseket, és fontos szerepet játszott a kereskedelmi korlátok lebontása. Az amerikai mentalitást és szabadságot hirdetve számtalan utazást tett Dél-Amerikában, Európában, Oroszországban, Afrikában és Kínában. Páratlan politikai sikereit egy 1997-ben kirobbant erkölcsi botrány árnyékolta be, melynek során az elnöki székből való elmozdításának alkotmányos lehetősége is felmerült. Ugyanis hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt vád alá helyezte a képviselőház, mert nyilvánosan letagadta, hogy viszonyt folytatott a Fehér Ház egyik fiatal alkalmazottjával, Monica Lewinsky-val. Végül 1999 elején a felmentették az elnököt a vádak alól. Bill Clinton második elnöksége 2001-ben járt le. Leköszönése után megírta nagy sikerű visszaemlékezéseit, melyek 2004-ben jelentek meg Életem címmel. Clinton a mai napig nem vonult vissza a közélettől, legutóbb pár hete került címlapokra, mivel Észak-Koreából tárgyalások útján kiszabadított két fogságba esett amerikai újságírót.



Felesége, Hillary Clinton indult a legutóbbi elnökválasztáson, lánya pedig nemrég ment férjhez - nagy botrányt kavart, hogy Chelsea apósa börtönviselt adócsaló.

Trockij és a jégcsákány

Trockij igen mozgalmas életet élt, az orosz történelem meghatározó figurája volt, mégis leginkább a huszadik század egyik leghírhedtebb merényletét kapcsolja nevéhez az utókor: pontosan 70 éve gyilkolták meg Trockijt egy jégcsákánnyal.

Lev Davidovics Bronstein 1879. november 7-én született Ukrajnában, a herszoni kormányzóság jelizavetgrádi járásának egy kis falujában, Janovkán. Apja, David Leontyijevics Bronstein jómódú, zsidó származású, de vallását nem gyakorló gazdálkodó volt, bérlő. Két testvére is volt. 1888-ban szülei Odesszába küldték tanulni, ahol egy liberális ellenzéki beállítottságú, nagy műveltségű távoli rokonnál lakott, itt került szoros kapcsolatba a könyvekkel, a kultúrával. A numerus clausus miatt gimnázium helyett a Szt. Pál reáliskolában folytatta tanulmányait. A 7. osztályt már Nyikolajevben végezte, itt került először kapcsolatba forradalmi eszmékkel. Kezdetben a számára radikálisabbnak tűnő narodnyikizmus volt rá hatással, és a marxizmus ellenfelének tekintette magát.



1897-től részt vett a későbbi bolsevik forradalmár a Délorosz Munkásszövetségben. Itteni tevékenységében egyre inkább szociáldemokrata hatás érvényesült. 1898-ban letartóztatták, több évig börtönben ült, majd négy évi kelet-szibériai száműzetésre ítélték, amit1900-ban kezdett meg. A száműzetésben vált marxistává. Egy irkutszki naródnyik újságba kezdett álnéven (Antid Oto) cikkeket írni, már marxista szellemben és ragyogó stílusban, ezeknek híre az emigráns szociáldemokrata vezetőkig is eljutott. Írt az orosz paraszti életről, Hauptmannról, Ibsenről, Nietzschéről, Gorkijról.1902-ben került kezébe az Iszkra néhány példánya, olvasta Lenin Mi a teendő?-jét. Úgy érezte, kinőtte a forradalmi szervezkedés helyi kereteit, és még ebben az évben megszökött száműzetéséből. Hamis útlevelét volt börtönőre, egy bizonyos Trockij nevére állította ki, és ez a név egy életen át elkísérte. Kezdetben az Iszkra oroszországi stábjával került kapcsolatba, majd Lenin sugalmazására külföldre szökött. Kalandos úton jutott el Bécsbe, majd tovább, Zürichbe. 1902 őszén Párizson keresztül Londonba érkezett, ahol találkozott Leninnel és ő felismerte a 23 éves fiatalember nem mindennapi tehetségét, intelligenciáját. Mindezek ellenére Trockij nem rokonszenvezett Lenin centralizáló szervezeti elveivel, elutasította a „hivatásos forradalmárokból” álló élcsapatpárt gondolatát.



Trockij 1905-ben tért haza, és a szentpétervári szovjet elnöke lett. Nemsokára életfogytiglani száműzetést kapott, de ismét megszökött, s előbb Bécsben, majd Spanyolországban és az Egyesült Államokban élt. 1917-ben tért vissza ismét hazájába, tagja lett a bolsevik pártnak, s mint a pétervári szovjet elnöke részt vett a szocialista forradalom előkészítésében. A győzelem után a párt vezető testületének, a központi bizottságnak, a legszűkebb vezető grémiumnak, a politikai bizottságnak tagja volt, hadügyi népbiztosként tevékenykedett, s fontos szerepet játszott a Vörös Hadsereg polgárháborús harcainak vezetésében.

Leninnel 1920-ban ellentétbe keveredett, s a vezér halála után népbiztosi tisztségéből leváltották. Trockij a szocialista építés több fontos kérdésében a hivatalostól eltérő nézeteket vallott, emiatt 1927-ben kizárták a pártból. Száműzték, ezért külföldre távozott. Több országban élt, végül Mexikóban telepedett le, ahol egy spanyol férfi - az újabb kutatások szerint Sztálin megbízásából - 1940. augusztus 21-én Mexikóvárosban meggyilkolta.



1940 májusában szeretőjének, Frida Kahlónak, a híres mexikói festőnőnek a házában követték el ellene az első merényletet. A támadást szerencsésen túlélő Trockij ezután minden lehetséges óvintézkedést megtett biztonsága érdekében. A házból erődítményt építettek: vasajtókat szereltek fel, több ablakot befalaztak, és éjjel-nappal testőrök vigyáztak rá. Ramon Mercader segítséget kért tőle, így jutott be az amúgy gyanakodó volt forradalmárhoz, akit egyetlen, hátulról a fejére mért ütéssel ölt meg – egy jégcsákánnyal. Mercadert elfogták, a gyilkos fegyvert pedig lefoglalták a hatóságok, de annak utóbb nyoma veszett. Viszont 2005-ben meglett a fegyver, amellyel a huszadik század egyik legismertebb gyilkosságát elkövették. A mexikói titkosszolgálat egy volt tisztjének lányától került elő az a bizonyos hegymászóeszköz, amelyen állítólag még látható volt az orosz forradalmár vérének nyoma.

2010. augusztus 19., csütörtök

A Single Man

Értetlenül állok a tény előtt, miszerint még mindig nem jelent meg kis hazánkban semmilyen forgalmazásban az A Single Man című 2009-es dráma, melynek főszerepe alakításáért Colin Firth minden fontosabb filmes díjat bezsebelt (az Oscart és a Golden Globe-ot kivéve, de mindkettőre nominálták). Először csak ennyit tudtam róla, aztán mielőtt odakerültem, hogy megnézzem, vhol olvastam róla két dolgot: kihagyhatatlan film és melegek is vannak benne. Igazából egy percig nem hezitáltam a film megtekintésével kapcsolatban, végtére a Túl a barátságont is megnéztem elejétől a végéig és egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam akármelyik jelenetnél vagy tovább pörgessem. Tehát, aki el tudja fogadni, hogy meleg férfiakat lát egy filmben (akik szeretik egymást), azoknak rendkívüli élményben lesz részük, ha megnézik az A Single Mant.


Mikor elkezdtem a filmet nézni, már az első képeknél is tudtam, hogy írni fogok róla a blogban - és elhatároztam, hogy ezzel fogom kezdeni: "megdöbbentő képsorokkal kezd". Azt hittem, ez egy olyan film lesz, amit elég így háttérből nézni, mellette pakolászhatok, msn-ezhetek - aztán az első jelenetet látva rájöttem, hogy egy fenét: a monitor elé bilincselt az első percektől kezdve egészen a legvégéig. Ugyanis azzal kezd, hogy Colin Firth megcsókol egy halott férfit - természetesen ez a dőlt betűs mondat közel sem adja vissza azt az élményt, amit a látvány és a zene együttese nyújt.


Valamiért titkon abban reménykedtem, hogy Colin Firth mégsem játszhat meleget: hiszen milyen édes volt a Mamma mia!-ban, a Bridget Jonesban vagy az Igazából szerelem-ben. Meg ránézésre is az a kifejezetten angol úriemberes típus, akiről senki nem feltétlezné, hogy homoszexuális. Aztán rájöttem a film megnézése után, hogy melegnek lenni nem bűn, nem is visszataszító két férfi szerelme - és minderre talán nem eszméltem volna rá, ha nem Colin Firth játssza a főszerepet: egy olyan ember, akié minden elismerésem és aki kedves szívemnek.


Igazából nehéz ezt jobban megfogalmazni, mert nem akarom azt mondani, hogy eddig undorítónak találtam két férfi egymás iránti vonzalmát és a film nyitotta fel a szememet, hogy az ő érzéseik sem különböznek a heteróktól vagy hogy a melegek mindig idétlenül és kihívóan öltözködnek és innen tudtam meg, hogy nem feltétlenül... Mint említettem, láttam már a Túl a barátságont és együtt éreztem Heath Ledgerrel és Jake Gyllenhaallal, akiknek cowboy és családos ember létükre titkolni kellett amúgy őszinte és gyengéd szerelmüket - de valamiért mégis a hideg futkosott a hátamon, amikor együtt töltötték az éjszakát a sátorban a hegyek között. Ám az A Single Manben, amikor Colin Firth csókolt meg egy férfit, vagy láttam felcsillanni a szemében a vágyakozást iránta, egyszerűen nem döbbentett meg: természetesnek tűnt. Az ő karaktere egy olyan ember, akit akár én is ismerhetnék (egyetemi tanár) és ugyanúgy öltözködik és viselkedik mint bármelyik hétköznapi halandó, ugyanúgy érez és nekem is fájdalmat okoz látnom, hogy mennyire szenved szerelme halála miatt.


A film róla szól: ha jól emlékszem 17 évet élt békességben és szeretetben élettársával, akit egy autóbalesetben vesztett el. A film jelenje a haláleset után játszódik: amikor letelt a gyászév, de a fájdalom semmit sem változott, ugyanolyan üres és reménytelen élete van főhősünknek. Így elhatározza, hogy véget vet neki - ám éppen ezen a napon érik olyan hatások, amelyek talán meg tudják változtatni döntését. Annyira tetszett, ahogy a lelkiállapot változását érzékeltették színekkel: nagyrészt minden szürkés és tompa volt, ám néhány jelenetben minden élénk és vibráló lett. A kérdés pedig az, hogy az utolsó jelenet milyen színt öltött: nos, nem fogom elárulni - mivel rendkívüli hatással volt rám a végkifejlet (egyszerre éreztem megkönnyebbülést és szomorúságot is). Ez a film gyönyörű és magával ragadó.


Colin Firth sosem okozott eddig csalódást, mindig is tudtam, hogy ő jó színész. Ám ezúttal szerintem pályafutása legjobb alakítását nyújtotta - érdekes, hogy éppen egy ilyen szereppel, ami elsőre idegennek hat tőle. Viszont másodszorra, amikor a néző valóban látja, hogy mit és hogyan játszik, mindent elhisz neki, semmi sem hat mesterkéltnek tőle e filmben. Lenyűgöző a játéka, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy jó színészt, jó filmben, jól játszani szeretne látni. Magam részéről én biztos nem most láttam utoljára: Az órák és a Benjamin Button különös életével tudnám egy kategóriába sorolni hangulatát, érzelemvilágát és nézőre gyakorolt hatását tekintve.

Alkonyat - Napfogyatkozás

Ezúttal egy nagy hiányosságomat pótolnám: már július 23-án megtörtént, hogy moziban megtekintettem az Alkonyat – Napfogyatkozást, a híres vámpíros sikerszéria 3. darabját. Mivel tudtam, hogy mire számítsak – hiszen olvastam a könyvet, ami nem lett a kedvencem a négy kötet közül – nem rohantam a bemutató táján moziba, sőt megtekintése után csak egy hónappal írok róla. Pedig nem volt ám ennyire rossz, ahogy ezek az adatok mutatják, vagy amennyire a kritikusok lehúzzák.


A második résznek valahol ott lett vége, hogy Bella választott Edward és Jake közül, nagy happy end volt – és mindenki sejtette, hogy biztosan lesznek még a későbbiekben bonyodalmak. A harmadik részből kiderül, hogy Bella döntése mégsem áll annyira biztos lábakon – hiszen két csók is elcsattan a farkasgyerekkel – illetve feltűnik egy régi ismerős Victoria személyében. Továbbá több vámpírt és több vérfarkast is megismerhetünk, kicsit jobban elmélyül a sztori az eddig nem túl sok vizet zavaró pár mellékszereplő előéletében. Mindez két óra leforgása alatt…


Szerintem a könyvet nagyon jól visszaadja a film: ami hibát felróttak a kritikusok a filmnek, az csakis a könyvnek tudható be. Szóval, ami a következőkben olvasható lesz a sztori döccenőivel kapcsolatban, azt már a könyv olvasása után is megmondtam, moziban már nem is húztam fel magam rajta. Tehát: az volt az érzésem, hogy dramaturgiailag a 3. rész eseményeinek már a másodikban meg kellett volna történnie.


Victoriának már akkor meg kellett volna halnia, Jake-nek már akkor meg kellett volna csókolnia Bellát – mindez egy elnyújtott, kiszenvedett történet, amiről a Napfogyatkozás szól. A legrosszabb pedig, hogy végig szereplőink felett lebeg a nagy csata, mindenki fél tőle, csak erről beszélnek – maga az összecsapás meg tényleg összecsapott lett: nagyon sokára jött és nem tartott sokáig.



Azok tévednek, akik Edward meg Bella kapcsolatát a 3. részben unalmasnak találják (ezt nemcsak kritikusok, hanem nézők is kifogásolták): már nem is tudom hol hallottam, hogy a boldogság megjelenése már nem annyira izgalmas a képernyőn (vagy könyvben), mint a bonyodalmak. Edward és Bella pedig szerelmes egymásba, mindig is azok voltak – most miért kellene nem a néző tudtára adni, hogy kapcsolatuk rendben van és szeretik egymást? Bella karakterében mindössze annyi nem stimmel, hogy Jake megzavarja nyomulásával – mivel Bella eddig barátjának hitte, ő pedig már döntött egy férfi mellett, ezért nem nagyon tud mit kezdeni az új helyzettel. Én ilyen elmezavarnak tudom be azt a bizonyos csókot, ott a hegyekben.



Ezzel az egész dologgal mindössze az a bajom, hogyha Bella már döntött, még az Újhold végén Jake tudtára adta választását, akkor miért kell még egy teljes részen át ezen lovagolni? Szerintem teljesen felesleges, mindössze időhúzás, oldalkitöltés volt. Akárcsak a nagy vámpír & vérfarkas vs. ifi vámpír összecsapás felvezetése.



Mindennek ellenére szerettem a filmet – igen, ezt magam is furcsálltam. Jót szórakoztam, mikor Bella úgy pofonvágta Jake-et, hogy kis híján eltörte a kezét, nem unatkoztam a vérfarkas történelem ismertetésén – amit a könyvben szépen átlapoztam egy idő után, aztán újfent megállapítottam, hogy e mezőnyből magasan Robert Pattinson a legjobb színész továbbra is. Taylor Lautner is pozitív meglepetés volt az Újholdhoz képest: nem arra épült a film, hogy a meztelen felsőtestét mutogatja és szerintem egyértelműen jobban játszik, sokat fejlődött egy év alatt.




A Napfogyatkozás közben egyszer sem néztem az órámra, nem unatkoztam egy pillanatra sem, teljes mértékben lekötött. Azt is pozitívumnak értékeltem, hogy a Riley vámpírt megtestesítő fiúka igencsak könnyedén megkedvelhető arcberendezéssel van megáldva – már ha szabad ilyen komoly kritikába 23 éves fejjel ennyire tinis, és kizárólag külsőségekre hagyatkozó megjegyzést beszúrnom: „helyesebb Robertnél” XD



Ami egyedül nem tetszett, az Kristen Stewart parókája. Szerintem nagyon feltűnő volt, hogy nem a saját haja volt a fején, még a megszokott hajvakarása is olyan természetellenesnek tűnt. Amúgy Kristennel most nem volt komolyabb bajom, csak azt kaptuk tőle, amit eddig megszokhattunk Bella-ként (az előző, The Runaways kritikából kiderül, mit is). Amúgy azt hiszem éppen az előbb említett film miatt kellett Bellaként parókát kapnia, mivel Joan Jett-ért levágatta és befestette a haját.



Alkonyat – Napfogyatkozás: igen, ez a rész valóban az Alkonyat széria ötlettárának fogyatkozására utal. Szerintem arra épül, hogy aki eddig elolvasta a könyveket, megnézte a filmeket, biztosan kíváncsi lesz a következőre is, így muszáj valami mondva-csinált csavarokat is beletenni a történetbe – hogy az kívülről tökéletesnek tűnjön. Leginkább azoknak ajánlanám e filmet, akik látták az első két részt is. Azt is meglehet, hogy nem éri őket csalódás – ahogy engem sem – mivel filmen szerintem sokkal jobb a harmadik rész, mint könyvben. Látványos, nekem nem volt sem unalmas, sem vontatott, a színészek a megszokottak (kivéve az új Victoriát, de szerintem külsőleg ő is hasonlít elődjére, amúgy meg nem sok teret kap, hogy bemutassa színészileg mennyire különbözik tőle).



Továbbra is tartom azt az álláspontot, hogy az első rész a legjobb, utána folyamatosan romlik a Twilight-saga színvonala: az Újhold még mindig jobb a Napfogyatkozásnál, de nem közelíti meg az Alkonyatot. Mindenesetre én biztosan ott leszek a moziban a Hajnalhasadás mindkét részén is – ha már könyvben sikerült kiszenvednem. :P

The Runaways

Igazság szerint nem is tudom miért ültem neki ennek a filmnek: egyrészt Kristen Stewart nem a szívem csücske, másrészt az ilyen női rock-bandákért sem rajongok, amikről e film szól. Talán egyedül Dakota Fanning érdekelt, de ő is csak azért, hogy megdöbbenhessek: „jé, mennyire megnőtt a Nevem Sam óta!” Hallani lehetett a filmmel kapcsolatban bulvárhíreket, hogy Kristen Stewart-ot lecsukhatnák a 16 esztendős Dakota megrontásáért (bizonyos leszbikus jelenetek miatt), illetve, hogy Dakota annyira kivetkőzött magából e filmben, hogy rá sem lehet már ismerni. Kb. ennyi előismerettel vágtam neki a filmnek, magam is meglepődtem, hogy a The Runaways egy együttes neve. XD



„A The Runaways nevű zenekar volt az első igazán sikeres csak lányokból álló rockbanda. 1975 végén alakultak, mikor két tinédzser lány, a ritmusgitáros Joan Jett (Kristen Stewart) és a dobos Sandy West (Stella Maeve) azzal fordultak a híres producerhez, Kim Fowleyhoz (Michael Shannon), hogy ők lesznek a legújabb sztárcsapat. Kim fantáziát látott bennük, így újabb tagokat toborzott, köztük az énekesnő Cherie Curriet (Dakota Fanning), a szólógitáros Lita Fordot (Scout Taylor-Compton) és a basszusgitáros Jackie Foxot. Ők lettek hát a The Runaways, akik alig 16 évesen kiadták első albumukat, és egyenes út vezetett a hírnévhez. De amilyen gyorsan jött a siker, olyan gyorsan el is múlt, és alig 4 év közös zenélés után felbomlott a banda.” – olvasható a Wikipedián.


A The Runaways-ről még annyit tartanék fontosnak megemlíteni, hogy a Kristen Stewart által alakított Joan Jett az együttes felbomlása után nem kisebb slágerrel robbant be a köztudatba, mint az alábbi videó – természetesen e dalt én is ismerem időtlen idők óta, csak eredeti előadójának nevét nem tudtam.




Dakota Fanning tényleg jócskán megnőtt, igaz, ezt már az Alkonyat-filmekből is tudhatnám. Viszont itt teljesen új oldaláról mutatkozik meg. Szerintem most is legalább annyira tehetséges, mint gyerekkorában, nagyon jól játszik. Igaz, hogy csak 16 esztendős és még a sok filmes tapasztalattal háta mögött sem várható el tőle, hogy úgy klappoljon minden mint a nála 10-20 évvel idősebb hollywoodi nagyágyúknál – szóval erre ne számítsunk, de korosztályát tekintve mindenképpen első osztályú amit kapunk tőle. Sőt, még többet is az átlagosnál, hiszen énektudását is megvillantja a néző előtt:




Kristen Stewart viszont továbbra sem győzött meg. Nem tartam valami nagy színésznőnek: akárcsak az Alkonyat-filmekben, itt is kb. két arckifejezést használ, ugyanazzal a színészi palettával formálja meg Joan Jett-et, amivel Bellát - pedig a két szerep nem sokban hasonlít egymással. Az egyértelműen baj nála, hogy az arcával nem tud mit kezdeni - nagy hiba és nagy hiányosság. Viszont valamilyen megmagyarázhatatlan módon azt érzem rajta, hogy mégis csak igyekszik beletenni magát mindkét karakterbe és lehet, hogy éppen ezzel van a gond, hogy túlzottan is. Akár Bella, akár Joan Jett is Kristen Stewart-os lett és nem Bellás vagy Joan Jett-es - nem tudom érthetően fogalmaztam-e. Szóval, amit Kristen Stewartról látunk a díjátadókon, nyilatkozataiban stb. az jön le, hogy állandóan vakaródzik, kicsit tapló módon beszél és általában zavarban van, bizonytalan. Szerintem mindez tökéletesen visszaköszön szerepeiben is, ahelyett, hogy azokból a karakterekből hozna ki valami újat és elvonatkoztatna saját magától.


Összességében ez a film nekem olyan egyszer nézhető kategória. Valamit tanultam belőle is, hiszen eddig nem hallottam a The Runaways nevű együttesről - aminek köszönhetően létrejöhetett kisiskolás korom meghatározó együttese, a Spice Girls :P - és a Joan Jett név sem ismeretlen már előttem. Továbbá megtudhattam, hogy a hírnév nem is olyan jó dolog, a zeneipar nem egy álomvilág, az alkohol és a drogok nagyon ártalmasak tudnak lenni blablabla. Ilyen téren kicsit szájbarágós, amúgy meg nem tudom, hogy a ma is élő egykori The Runaways tagok mit szólnak hozzá, mennyire tükrözi e film a valóságot. Szerintem nem jó időben forgatták le: vagy korábban kellett volna, amikor még mindenki emlékszik eme együttesre vagy később, amikor már senki nem él az együttes tagjai közül, így emléket állítani nekik...

;;

Template by:
Free Blog Templates