Világ és egyéb katasztrófák

Memory, turn your face to the moonlight
Let your memory lead you
Open up, enter in
If you find there the meaning of what happiness is
Then a new life will begin

Memory, all alone in the moonlight
I can smile at the old days
I was beautiful then
I remember the time I knew what happiness was
Let the memory live again

Burnt out ends of smokey days
The stale cold smell of morning
The streetlamp dies, another night is over
Another day is dawning

Daylight, I must wait for the sunrise
I must think of a new life
And I mustn't give in
When the dawn comes tonight will be a memory too
And a new day will begin

Sunlight, through the trees in the summer
Endless masquerading
Like a flower as the dawn is breaking
The memory is fading

Touch me, it's so easy to leave me
All alone with the memory
Of my days in the sun
If you touch me you'll understand what happiness is
Look, a new day has begun

Szendrey Ignác gazdatiszt leánya 1828. december 29-én született Keszthelyen. A Festetics-birtokról a Károlyi család erdődi uradalmába költözött a Szendrey família. Júlia itt élt 1838-ig, amikor a mezőberényi Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézet tanulójává vált. 1840 és 1844 között Pesten folytatta tanulmányait, majd visszatért Mezőberénybe.

Szendrey Júlia az úrilányok nyugodt-nyugtalan életét élte ekkortájt. Schöpflin Aladár így fogalmazott: „nyugodtan, mert egyszerű, világos perspektíva állt előtte: falusias érdekek, konszolidált helyzetű család, nagykárolyi, szatmári, debreceni mulatságok, apró flirtök, könyv vagy kézimunka melletti ábrándozások, aztán házasság valami derék, rendezett viszonyok között élő fiatalemberrel, jobbfajta gazdatiszttel vagy közepes birtokossal, a házasságba eseménytelen élet, melynek csendjét gyakori gyereksírás teszi még csendesebbé. Nyugtalanul, mert benne is benne volt a kor romantikus álma, valami imaginárius szép és nagy élet után való vágy, az a méreg, amelyet George Sand oltott bele a kor izgékonyabb asszonyaiba.”

1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon találkozott egy vándorszínész költővel, akibe első látásra beleszeretett. Az érzés kölcsönösnek bizonyult. ”Ez időtől számítom életemet, a világ lételét, azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem. Mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté” - fogalmaz egy Petőfi-levél. ”Én csak mióta te szeretsz, kívánnék tündökölni, vágynék a legjelesebb lenni a világon, vágynék istennő lenni, csak hogy te mondhatnád az embereknek: e hölgy, kit csudáltok, kit ti imádtok, e hölgy enyém! Én bírom e hölgy örök szerelmét.” - Szendrey Júlia leánykori naplójából.

Szendrey Júlia a költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda, ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert…, a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra című verseit. Júlia apja nem nézte jó szemmel szerelmüket, hiszen számára az akkori alszolgabíró, aki szintén udvarolt lányának, megfelelőbb vő lett volna. Mégis miért egyezett bele a házasságba? Ady Endre teóriája szerint: „De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség.”

Megismerkedésük első évfordulóján házasodtak össze Erdődön. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást és hozományt nem kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat. Mézesheteiket Koltón töltötték, aminek emlékét több Petőfi-vers őrzi. Március 15-én Szendrey Júlia varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát, amit a párizsi trikolór mintájára készített. Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Egyetlen gyermekük, Zoltán 1848. december 15-én született meg.

Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára felesége. Halálhíre után Kolozsváron, majd apjánál, Erdődön élt, és megpróbált információkat szerezni férjéről. Még le sem telt az egy év gyászidő, amikor 1850-ben Horvát Árpád történész felesége lett, később három gyermekük született. Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg A honvéd özvegye című művét.

1856-ban Magyarországon Andersen meséi először nyomtatásban Szendrey Júlia fordításában jelentek meg (például A császár új ruhája és a Rendíthetetlen ólomkatona). 1866-ban férjétől különvált. Pesten egy Horánszky utcai házban halt meg 1868. szeptember 6-án. A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik első férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével. Annak ellenére, hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg, Szendrey Júlia sírjára azt vésték fel: „Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet.”

Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legnagyobb költője: nevét gyakran azonosítják e fogalommal. Akárcsak verseit, ugyanúgy életrajzát is ismeri mindenki, és nemcsak Magyarországon. Petőfi életében mindössze két momentum vita tárgya a mai napig: hogyan történt amikor először kinyitotta és amikor utoljára lehunyta szemét.

Az irodalomkönyvekben, lexikonokban és minden hivatalos forrásban az olvasható, hogy 1823. január 1-jén Kiskőrösön született Petrovics István mészárosember és Hrúz Mária egykori cseléd és mosónő első gyermeke, Petrovics Sándor, aki később Petőfire módosította családnevét. Az anyakönyvi kivonat szerint a kiskőrösi evangélikus templomban 1823-ban legelőször megkeresztelt gyermek neve Alexander Petrovics. A születési helyét nem tartalmazza az irat, viszont ez nemcsak az ő esetében volt jellemző. Akkoriban a nők családi házuk tiszta szobájában szültek és a legközelebbi templomban keresztelték meg a gyermeket. Csak azt jegyezték fel az anyakönyvekben, ha a gyermek más településről érkezett és Petőfi esetében ez nem történt meg. Így mi sem bizonyítja jobban, hogy Kiskőrösön látta meg a napvilágot január elsején.

A költő születésének helyszínéről dátumáról legendák keringenek. Az elfogadott álláspont szerint a kis Petőfi annyira gyöngécske volt, hogy a bába is csak pár órát jósolt neki, így azonnal megkeresztelték. Petőfi egyik ismert romantikus elbeszélő költeményében, Az apostolban a főhőst bevallottan magáról mintázta és Szilveszter is Újévkor született. Egyesek viszont vitatják a január elsejei időpontot. Ugyanis nem minden esetben azon a napon keresztelik meg a gyermeket amelyiken született. Petrovicséknak saját tulajdonban lévő házuk volt Szabadszálláson és Kiskőrösön csak béreltek egy mészárszéket. A kor szokásai szerint semmi nem indokolta volna, hogy másik városba menjen szülni Hrúz Mária. Szabadszálláson nem volt evangélikus templom és egy gyöngécske gyermekkel nem biztos, hogy útnak indultak volna a téli hidegben születése napján. Ezért valószínűsíthető, hogy a valóságban 1822. decemberének valamelyik utolsó napján született Szabadszálláson Petőfi.

Kutatók szerint Petőfi mindig Szabadszállást nevezte szülővárosának és rokonai is alátámasztották e feltételezést. Közeli barátainak elárulta, hogy papírjaival és a köztudattal ellentétben december 30-án született. Miért tévesztette volna meg az embereket Petőfi? A kutatók erre is találtak magyarázatot. Az európai folklór szerint aki Szilveszter éjszakáján született, az a szerencse gyermekének tekinthette magát. Petőfi is ismerhette ezt a hagyományt és romantikus lévén fokozott jelentőséget tulajdonított neki. A másik magyarázat amiért keresztelése dátumát születésének is vallhatta pedig az, hogy felesége is így tett. Szendrey Júlia 1828. december 29-én született és január 1-jén keresztelték. Viszont mindketten azt vallották, hogy egy napon születtek.

Mindenesetre a hivatalosan elfogadott verzió szerint Petőfi Sándor 1823. január elsején Kiskőrösön született és az iratok is alátámasztják e feltételezést. A sok találgatás kissé mítikussá teszi Petőfi életét, de semmiképpen sem von le költő értékéből, hiszen nem ez a lényeg. Ahogy Illyés Gyula fogalmazott Petőfivel kapcsolatban: "Egy nagy író attól kezdve nagy író, amikortól fogva állandóan jelen van nemzete eszmevilágában... A Szeptember végént nem lehet lebontani, téglánként kihordani a nemzet tudatából. Vannak szellemi művek, amelyek úgy hozzátartoznak egy országhoz és olyasféleképp működnek benne, akár egy vízesés, mely erőművet hajt."