Világ és egyéb katasztrófák

Jonathan Ryhs-Meyers játssza a Királyt, ami a szereplők listáját látva meglepett. De amikor először belibbent a képernyőre a belőtt Elvis sérójával megdöbbentem, mivel nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hasonlítani rá. Az életrajzi alkotás szerintem (mint alapszintű Elvis szakértő) korrekt volt, nem tartalmazott a valóságtól elrugaszkodott elemeket. Külön piros pontot kapnak tőlem a film készítői azért, hogy a legnagyobb slágerek az eredeti Elvis hangján és nem Rhys-Meyersén szólalnak meg. Nem mintha nem lettem volna száz százalékig megelégedve vele, de így mégiscsak ott volt maga Elvis is a filmben. És ha már róla szól a film, akkor nem kell más hangzásban megszokni azokat a nem tudom én hány hónapig listavezető világslágereket.

Összességében, aki nem szereti Elvist, az biztosan halálra unja magát a filmen. De az meg ugye ne is nézzen meg egy életrajzi alkotást, főleg ha közel három órás… Viszont aki szereti az érzelmi szálakat kibogozni, annak maga lesz a Kánaán. Rájöttem, hogy korábban is minden ott volt előttem, csak nem tudtam összerakni a film nélkül a darabokból az egészet. Ugyanis már a film legelején nyilvánvalóvá vált, hogy Elvis anyuci pici fia és sosem tudta túltenni magát azon, hogy születésekor meghalt az ikertestvére. A filmben többször is előjön, amikor Elvis kissé zavartan meséli, hogy „kettő lenne belőlem.” Az anyja sincs segítségére ennek megértésében, mivel minden szeretetét rá irányítja éppen ezért, hogy ő legalább megmaradt neki. Elvis is felelősnek érzi magát testvére haláláért és szinte betegesen ragaszkodik az anyjához. Ez az „egyik sem különb a másiknál” állapot akkor ér véget, amikor az édesanya meghal. Ezután nyúlt Elvis a drogokhoz.

Talán egyedül a felesége Priscilla vitt egy kis fényt az életébe. A lány mégcsak tizennégy éves volt, mikor megismerték egymást, de tudtak várni addig, amíg nagykorú lett és összeházasodtak. Ebből is látszik, hogy Elvis jóneveltetésű, rendes férfi volt, még ha akadtak is futó kalandjai, akkor is Priscilla maradt az egyetlen igazi szerelem az életében. Kapcsolatukban a fordulópont egyetlen gyermekük, Lisa-Marie születése volt. Elvis egyszerűen közölte Priscillával, hogy nem tud olyan nővel ágyba bújni, aki gyereket szült. Nem gondolnám, hogy Elvis ne szerette volna a lányát, hiszen akkor nem valószínű, hogy elénekelt volna egy olyan dalt, mint a My boy (ami arról szól, hogy egy apa megpróbálja elmagyarázni a fiának, hogy miért válik el az anyjától, de végül rájön, hogy nem veheti el másnak a gyerekkorát, jobb ha még nem tud semmit a gyerek a felnőttek világáról.) Szerintem az anyjára és a meghalt ikertestvérére vezethető vissza, amiért szülés után semmibe vette a feleségét. És mikor Priscilla elhagyta, onnantól vett végzetes fordulatot az élete. De a 2005-ös film annyira tiszteli Elvis Presley-t, hogy nem mutatja már be az elhízott és belőtt állapotot. Csak szöveggel utalnak rá mi lesz a sorsa, de már a néző kezébe adták a nyitját, hogy miért történik ez meg. A film után én is megleltem lelki békémet, mivel azt hiszem megértettem, amit eddig nem sikerült.