2009. július 19., vasárnap
Nagyon vártam ezt az estét, nemcsak azért mert véget értek ezzel a nappal a vizsgáim, hanem mert talán a szívemhez legközelebb álló operát láthatom az Operaházban. A Vámpírok báljából okulva, nem mentem túl nagy elvárásokkal, gondoltam, ha más nem is, a zene élvezetes lesz. Meg mégiscsak nagy vágyam teljesül be ezzel az élménnyel, mert élőben láthatom Verdi legnagyszerűbb alkotását, a Rigolettot.
Röviden elmesélném a történetét, mivel végeztem ismerőseim körében egy szerény kutatást és nem tudták nagyon miről is szól. A történet egy bállal kezdődik, ahol a mantuai herceg jó szokásához híven csapja a szelet az úri hölgyeknek, nem számít az sem ha netán férjezettek. Rigoletto az udvar bohóca, pedig feladatának megfelelően gúnyolja a megjelenő uraságokat. Ám megjelenik Monterone gróf, akinek a lányát a herceg megrontotta és számon akarja kérni tettét. Rigoletto pedig őt is kigúnyolja, ekkor viszont a gróf megátkozza. Rigoletto-t nagyon bántja, hogy megátkozták és fél is a beteljesedésétől és ő maga sem gondolta, hogy már el is kezdődött. Miközben elmélkedik, az utcán összefut egy bérgyilkossal, Sparafucile-vel aki felajánlja neki szolgálatait. Otthon pedig Rigoletto lánya Gilda álmodozik egy ifjú Valter diákról, akivel a templomban futott össze. Apja a széltől is óvta, ezért nem is meri megemlíteni neki. Miközben a kertben énekel, megjelenik a diák és szerelmet vall neki, csókot váltanak. (A néző itt már tudja, hogy a diák nem más mint a mantuai herceg). A herceg titokban elraboltatja Gildát a házból, elviteti a házába, ahol magáévá teszi. Rigoletto a keresésére indul és teljesen összeroskad mikor megtalálja és Gilda elmondja neki mi történt. Utána Rigoletto bosszút esküszik, megöleti a herceget. Felkeresi a bérgyilkost, aki a fogadójába csalja mantua hercegét. Gilda még mindig szereti a herceget és az sem tántorítja el amikor apjával titokban meglesik hogyan udvarol a bérgyilkos húgának. Kérleli apját, hagyja meg az életét, de Rigolettot a bosszú élteti, lányát pedig Veronába küldi. Közben a herceget ájulásig leitatják és készül Sparafucile a gyilkosságra, viszont húga közli vele, hogy beleszeretett és kérleli hagyja meg az életét. Sparafucile nehezen áll kötélnek, de megállapodnak, hogy az első arra járó embert ölik meg helyette és azt a holttestet adják Rigolettonak. Gilda nem indult el Veronába hanem kihallgatta ezt a beszélgetést és úgy határozott a saját életét feláldozza szerelméért. Rigoletto nemsokkal később megjelent, a vízbe akarta dobni a becsomagolt holttestet, mikor meghallotta a részeg herceg énekét. Először szellemnek vélte, de mikor újra hallotta, belenézett a zsákba és megpillantotta saját lányát. Gilda még élt, megbocsátottak egymásnak és miután összeesett, Rigoletto megállapította, beteljesedett az átok.
Röviden elmesélném a történetét, mivel végeztem ismerőseim körében egy szerény kutatást és nem tudták nagyon miről is szól. A történet egy bállal kezdődik, ahol a mantuai herceg jó szokásához híven csapja a szelet az úri hölgyeknek, nem számít az sem ha netán férjezettek. Rigoletto az udvar bohóca, pedig feladatának megfelelően gúnyolja a megjelenő uraságokat. Ám megjelenik Monterone gróf, akinek a lányát a herceg megrontotta és számon akarja kérni tettét. Rigoletto pedig őt is kigúnyolja, ekkor viszont a gróf megátkozza. Rigoletto-t nagyon bántja, hogy megátkozták és fél is a beteljesedésétől és ő maga sem gondolta, hogy már el is kezdődött. Miközben elmélkedik, az utcán összefut egy bérgyilkossal, Sparafucile-vel aki felajánlja neki szolgálatait. Otthon pedig Rigoletto lánya Gilda álmodozik egy ifjú Valter diákról, akivel a templomban futott össze. Apja a széltől is óvta, ezért nem is meri megemlíteni neki. Miközben a kertben énekel, megjelenik a diák és szerelmet vall neki, csókot váltanak. (A néző itt már tudja, hogy a diák nem más mint a mantuai herceg). A herceg titokban elraboltatja Gildát a házból, elviteti a házába, ahol magáévá teszi. Rigoletto a keresésére indul és teljesen összeroskad mikor megtalálja és Gilda elmondja neki mi történt. Utána Rigoletto bosszút esküszik, megöleti a herceget. Felkeresi a bérgyilkost, aki a fogadójába csalja mantua hercegét. Gilda még mindig szereti a herceget és az sem tántorítja el amikor apjával titokban meglesik hogyan udvarol a bérgyilkos húgának. Kérleli apját, hagyja meg az életét, de Rigolettot a bosszú élteti, lányát pedig Veronába küldi. Közben a herceget ájulásig leitatják és készül Sparafucile a gyilkosságra, viszont húga közli vele, hogy beleszeretett és kérleli hagyja meg az életét. Sparafucile nehezen áll kötélnek, de megállapodnak, hogy az első arra járó embert ölik meg helyette és azt a holttestet adják Rigolettonak. Gilda nem indult el Veronába hanem kihallgatta ezt a beszélgetést és úgy határozott a saját életét feláldozza szerelméért. Rigoletto nemsokkal később megjelent, a vízbe akarta dobni a becsomagolt holttestet, mikor meghallotta a részeg herceg énekét. Először szellemnek vélte, de mikor újra hallotta, belenézett a zsákba és megpillantotta saját lányát. Gilda még élt, megbocsátottak egymásnak és miután összeesett, Rigoletto megállapította, beteljesedett az átok.
Nagy vonalakban ez a történet. Nagyon látványosra sikeredett. A zeneisége pedig nagyon fülbemászó. Minden percét élveztem. És alig vártam a híres kártya áriát, Az asszony ingatag-ot, amit a herceg énekelt a fogadóban, a dallama pedig vissza tért többször is, akkor is mikor Rigoletto szellemnek hitte.
Nos, ez az az opera amit ajánlok mindenkinek, aki meg szeretné ismeri az operák világát. Egyrészt, mert ebben vannak talán a legismertebb áriák, másrészt mind zeneisége mind története alapműnek számít. Ha végig gondoljuk rengeteg értelmezése lehet a történetnek, mindenki máshogy látja, minden korban mást jelent. Van egy politikai jelentése is miszerint, a király mulat, a szolgálja pedig bármilyen hibát is követ, többszörösen bűnhődik miatta. Másrészt megmutatkozik az emberi jellem összetettsége. Rigoletto egy talpnyaló Monterone szemszögéből, viszont a tragédia szemszögéből nézve egy szánandó figura. Nem egyértelműen pozitív karakter. Mintahogy a herceg sem egyértelműen negatív. Mikor Gildának szerelmet vall, nem játssza meg magát, tényleg szerelmes bele. Viszont a kor és a rangja, a környezete alakította olyan emberré, hogy miután ágyba vitte a nőt, elmúlt ez a csodálatos érzés. Gilda pedig az ártatlanság megtestesítője, aki burokban nőtt fel, nem ismeri a világ rossz oldalát, tulajdonképpen semmit nem tud róla, még az apja keresztnevét sem. És a végkifejlet kapcsán eszembe jutott az Operaház Fantomjának története. Abban Christine a darab végére el tudta engedni a Fantomot, akiben apja megtestesülését látta, viszont Gilda nem, ezért kellett dramaturgiailag megsemmisíteni. Így Rigoletto többszörösen kapta meg azt a büntetést, amit a rá átkot szóró Monterone átélt. Nagyon érdekes és elgondolkodtató darab ez.
Továbbra sem vagyok otthon operaénekesekben, hogy ki számít jónak, ki kevésbé. De mindenkivel meg voltam elégedve. Rigolettot Perencz Béla játszotta. Minden adottsága meg volt hozzá és tökéletesen ki is használta őket. A dráma íve sehol sem csuklott meg, ahol kellett erőteljes volt, ahol pedig nem ott meg visszafogott. Kovácsházi Istvánnak hívták a mantuai herceg megformálóját. Tudom szubjektív, de az én szívemhez nagyon közel állt ez a karakter. (Kicsit Gastonra emlékeztet a Szépség és a Szörnyetegből.) És nagyon jó interpretálásban láthattam élőben, amit köszönök szépen. Mindössze annyi problémám volt, hogy nem kis köpcös pocakos alaknak képzeltem el korábban, de nem lehet minden tökéletes. A hangja gyönyörű volt és az Az asszony ingatag valami csodálat volt. Gildat Cecília Lloyd játszotta. Kicsit túlkoros volt, de ezen kívül minden rendben volt vele. A haja a combja közepéig ért. Ilyet nem látni minden nap. Koloratúrszoprán szerepe volt, szóval ő aztán tudott áriázni.
Nagy élmény volt, ennél álmodni sem lehetett szebbet a Rigolettoról. Mindössze a közönséget sajnáltam, hogy ilyet fogtunk ki. Ugyanis egy 30-40 fős gimnazista társulat vett körbe minket minden irányból és őket abszolút nem kötötte le annyira a darab mint engem. Voltak olyan fiúk, akik mobilon vagy nem tudom milyen kütyün filmet néztek előadás alatt. A csajok hangosan dumáltak közben. Szünetben pedig egyik srác mutogatta a hiperszuper mp3 lejátszóját, hogy ezen van az igazi kultúra, nem itt az Operaházban. Hát igen. Ezen is el lehet gondolkodni.
Nos, ez az az opera amit ajánlok mindenkinek, aki meg szeretné ismeri az operák világát. Egyrészt, mert ebben vannak talán a legismertebb áriák, másrészt mind zeneisége mind története alapműnek számít. Ha végig gondoljuk rengeteg értelmezése lehet a történetnek, mindenki máshogy látja, minden korban mást jelent. Van egy politikai jelentése is miszerint, a király mulat, a szolgálja pedig bármilyen hibát is követ, többszörösen bűnhődik miatta. Másrészt megmutatkozik az emberi jellem összetettsége. Rigoletto egy talpnyaló Monterone szemszögéből, viszont a tragédia szemszögéből nézve egy szánandó figura. Nem egyértelműen pozitív karakter. Mintahogy a herceg sem egyértelműen negatív. Mikor Gildának szerelmet vall, nem játssza meg magát, tényleg szerelmes bele. Viszont a kor és a rangja, a környezete alakította olyan emberré, hogy miután ágyba vitte a nőt, elmúlt ez a csodálatos érzés. Gilda pedig az ártatlanság megtestesítője, aki burokban nőtt fel, nem ismeri a világ rossz oldalát, tulajdonképpen semmit nem tud róla, még az apja keresztnevét sem. És a végkifejlet kapcsán eszembe jutott az Operaház Fantomjának története. Abban Christine a darab végére el tudta engedni a Fantomot, akiben apja megtestesülését látta, viszont Gilda nem, ezért kellett dramaturgiailag megsemmisíteni. Így Rigoletto többszörösen kapta meg azt a büntetést, amit a rá átkot szóró Monterone átélt. Nagyon érdekes és elgondolkodtató darab ez.
Továbbra sem vagyok otthon operaénekesekben, hogy ki számít jónak, ki kevésbé. De mindenkivel meg voltam elégedve. Rigolettot Perencz Béla játszotta. Minden adottsága meg volt hozzá és tökéletesen ki is használta őket. A dráma íve sehol sem csuklott meg, ahol kellett erőteljes volt, ahol pedig nem ott meg visszafogott. Kovácsházi Istvánnak hívták a mantuai herceg megformálóját. Tudom szubjektív, de az én szívemhez nagyon közel állt ez a karakter. (Kicsit Gastonra emlékeztet a Szépség és a Szörnyetegből.) És nagyon jó interpretálásban láthattam élőben, amit köszönök szépen. Mindössze annyi problémám volt, hogy nem kis köpcös pocakos alaknak képzeltem el korábban, de nem lehet minden tökéletes. A hangja gyönyörű volt és az Az asszony ingatag valami csodálat volt. Gildat Cecília Lloyd játszotta. Kicsit túlkoros volt, de ezen kívül minden rendben volt vele. A haja a combja közepéig ért. Ilyet nem látni minden nap. Koloratúrszoprán szerepe volt, szóval ő aztán tudott áriázni.
Nagy élmény volt, ennél álmodni sem lehetett szebbet a Rigolettoról. Mindössze a közönséget sajnáltam, hogy ilyet fogtunk ki. Ugyanis egy 30-40 fős gimnazista társulat vett körbe minket minden irányból és őket abszolút nem kötötte le annyira a darab mint engem. Voltak olyan fiúk, akik mobilon vagy nem tudom milyen kütyün filmet néztek előadás alatt. A csajok hangosan dumáltak közben. Szünetben pedig egyik srác mutogatta a hiperszuper mp3 lejátszóját, hogy ezen van az igazi kultúra, nem itt az Operaházban. Hát igen. Ezen is el lehet gondolkodni.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szó szerint igaz aki nem szereti az operát az ne menjen oda mert zavarja azokat akik imádják a gyönyörű hangok egymásutánját. Az opera az opera.
Mi a rigoletto magyar címe?
Megjegyzés küldése