2009. július 18., szombat
Már másfél éve készültem, hogy megnézem ezt a musicalt élőben, de vidékről kicsit bajos feljutni, főként jegyet szerezni, de végül sikerült. Már hónapokkal korábban megkezdtem a visszaszámlálást… A szereposztás nagyon ígéretesnek tűnt: Szinetár Dóra (Júlia) és Dolhai Attila (Rómeó), a többiek is nagyjából azok, mint a kiadott CD-n. Nem bántam, hogy nem az akkori rajongáson tárgya, Bálint Ádám volt Rómeó, mert Dolhai Attila hihetetlenül profi és gyönyörű hanggal bír. Élvezet volt nézni meg, hallgatni ahogy énekelt.
Szinetár Dórától azért nem haltam el ennyire, az 1. felvonásban nem tetszett amit csinált a színpadon, meg volt olyan, hogy nem találták meg a közös hangot Attilával. De a 2. felvonásban ő is magára talált, és bebizonyította, hogy nem véletlenül lett Júlia. A Pacsirta című nászéjszakás számuk hihetetlenül jól szólt, nagyon szívszorítóra sikerült a búcsúzkodásuk. Júlia búcsúja és Rómeó halála is nagyon megrázó élmény volt technikailag meg színpadilag is, de arra még később visszatérek.
Még két színészt emelnék ki. Az egyik Mészáros Árpád Zsolt (Benvolio). (Őt onnan is lehet ismerni, hogy a Barátok köztben ő alakította Géza „barátját”, aki gyémántokkal üzletelt.) A musicalben igazi punk külsőt hoztak létre neki. Nagyon jól énekel és színészileg is a topon van. Nagyon jól sütötte el a karakterre írt poénokat is. Meg hát ez az egész Benvolio karakter nagyon bejött nekem. És tényleg, mintha rá öntötték volna ezt a szerepet, bár szinte mindenki telitalálat.
De aki talán mindenkit überelt, ő Szabó P. Szilveszter (Tybalt). Úristen, rázott tőle a hideg. Úgy néz ki ez a pasi, hogy baromi magas, vékony, hosszú egyenes haj és az a rideg tekintet! A párbaj rész úgy zajlott, hogy Rómeó, a többiek és a táncosok „össze-vissza” szaladgáltak, nem tudták hol áll a fejük, Tybalt pedig nyugodtan, szép lassú léptekkel közelített Rómeóhoz. Kb. mint a horror filmekben. Volt két szólója is. Az egyik akkor mikor a bálon meglátta együtt Rómeót és Júliát csókolózni és utána teljesen kiborult, eldöntötte, hogy megöli Rómeót. Lúdbőröztem attól a számtól. És ha nem mondtam még volna, iszonyat jó a hangja. Szerintem övé volt a legjobb alakítás az egészben. És a végén mikor tapsoltuk őket, minden szereplő mosolygott meg nevetett, de Szilveszter még véletlenül sem.
A két „anyuka” annyira nem nyerte el tetszésemet, az egyiknek (Polyák Lilla) elég erős, de nyávogós hangja volt, a másiknak (Baranyai Annamária) pedig szép, de sokkal gyengébb. Szerintem őket nem volt jó egy párba rakni, mert van több közös daluk és nagyon elnyomja egyik a másikat. Mercutio (Szabó Dávid) pedig jó volt, jól énekelt meg minden, de felejthető alakítás volt. Szerintem meg lehetett volna jobban csinálni ezt a karaktert. Viszont a Páriszt alakító Homonnay Zsolt egyből bejött, és őszintén szólva ebben a felállásban Júlia helyében én Páriszt választottam volna. :) És az a kivitelezés nem tetszett, amikor Rómeó leszúrta egy karddal, Párisz meg csak kigurult a színpadról, és ilyen dicstelenül távozott. :(
Aztán van még itt pár érdekesség amit elmondanék. A „Lehetsz király”-ba tettek rap-betétet, ami azért így kissé másképp hangzik, mint a rádiókban hallható változat. Ugye, franciák készítették a musicalt és az ott bemutatott változat hazánkban is megjelent DVD-n. És a magyar egy teljesen más átgondolás, mivel más a számok sorrendje, sőt néhány dal nem ott hangzik el, ahol eredetileg (pl. a Gyűlölet duett) vagy bele sem kerül (pl. a francia Rómeó búcsúdala). Illetve az a változat is megesett, hogy a francia verzióban a La folie csak az extrák között volt látható, mert kivették a darabból, nálunk pedig Párisz igen monumentális szólója lett, amit Júlia halálakor ad elő.
A korábban már említett szerelmesek haláláról is érdemes megemlékezni. Számomra egyik legdrámaibb jelenet volt a darabban, amikor Rómeó megtudta, hogy Júlia meghalt és az egész színpadot takaró függönyt lerántotta és a háttérben megjelent a kripta. Ezután jött Párisz halála, aztán elkezdődött a darab legtöbb vitát kiváltó jelenetsora: Rómeó felemelte a felravatalozott Júliát, akit magához kötözött, aztán felakasztotta magát (vagyis mindkettejüket). Rómeó eközben a Miért fáj című szólójának rövidített változatát énekelte, aztán amikor morbidan mondva, szorult a hurok, elhallgatott. Ebben a pillanatban pedig Júlia felébredt, és miután tudatosította magában a szituációt és befejezte búcsúdalát, felvágta az ereit. És a következő jelenetben Lőrinc barát szedte le őket a kötélről.
Szóval, ez volt az első darab amit az Operettszínházban láttam. Nem mondom, nagy hatást gyakorolt rám és meghozta a kedvem a későbbiekben is a színházba járáshoz. Így nekem a Rómeó és Júlia, bárki bármit mond, egy örökérvényű, szent és sérthetetlen darab, amit elhatározásom alapján újból megtekintek, ha már láttam a többi érdekes darabját is a színháznak.
A képen: Vágó Bernadett, Bálint Ádám, Baranyai Annamária és Szabó Dávid
Nos, az újbóli Rómeó élményre nagyjából az első után másfél évvel később került sor. És teljesült a nagy vágyam! Láthatom Bálint Ádámot, mint Rómeó. Igaz, ennek másfél évvel korábban sokkal jobban örültem volna, mert már alább hagyott rajongásom, de gondoltam ha így alakult, hát nem bánom. Azt viszont annál inkább, hogy két nappal előadás előtt Vágó Bernit Zsuzsira cserélték. Azt gondoltam: Istenem, miért kell nekem mindig kifognom ezt a libát? Ilyen az én szerencsém.
Érdekes élmény volt ez is másodszorra. A Rudolfra nagyon jól emlékeztem másodszor, hogy mi meg hogy lesz, mert kb. 2 hónap telt el a két előadás között és nagyon hasonló szereposztás volt. Itt viszont másfél év különbség és mindössze két azonos szereplő.
Beültem, néztem és valahogy vége lett. Nem volt katarzis, mint először. Voltak jó részek, ahol én is csak kapkodtam a fejem, de összességében nem éreztem azt a hatást, amit először. Vagy azért mert nem volt annyira jó előadás, vagy nem vártam annyira, vagy mindkettő. Nem is tudom…
Bálint Ádám nem okozott csalódást, erre számítottam. Olyan tipikus Ádámos volt az egész. Talán nem tűnt annyira komolynak mint Dolhai Attila Rómeója, inkább fiatalosabb volt. De kinek ez, kinek az jön be. Pozitív dolog szerintem, ha nem majmolja a nagy neveket és próbál egyedi stílust kialakítani. Csak így tovább!
Beültem, néztem és valahogy vége lett. Nem volt katarzis, mint először. Voltak jó részek, ahol én is csak kapkodtam a fejem, de összességében nem éreztem azt a hatást, amit először. Vagy azért mert nem volt annyira jó előadás, vagy nem vártam annyira, vagy mindkettő. Nem is tudom…
Bálint Ádám nem okozott csalódást, erre számítottam. Olyan tipikus Ádámos volt az egész. Talán nem tűnt annyira komolynak mint Dolhai Attila Rómeója, inkább fiatalosabb volt. De kinek ez, kinek az jön be. Pozitív dolog szerintem, ha nem majmolja a nagy neveket és próbál egyedi stílust kialakítani. Csak így tovább!
Vágó Zsuzsi viszont kellemes csalódás volt. Jobban tetszett, mint Szinetár Dóra. Ezt a szerepet rá szabták, itt nem volt lehetősége olyan viháncolásra mint a Rudolfban, illetve nem játssza annyira régóta, hogy ezt megengedje magának. Jó volt Zsuzsi, édes pár voltak Ádámmal. Bár voltak nem csekély méretbeli különbségek… De még a hangja is jobban illett ide, mint a Rudolfba. Most nem éreztem, hogy erőlködne. Aranyos Júlia volt, pont olyan, amilyennek Shakespeare is megálmodhatta.
Mercutio szerepében ismét Szabó Dávidot láthattam. Érezhetően sokat fejlődött azóta. Már nem éreztem azt a kisfiús esetlenséget, mint először. Mostmár egy igazi színészt láttam játszani. Tetszett, amit láttam.
Benvoliot Kerényi Miklós Máté, a színházigazgató „pici fia” alakította. Jaj istenem, Árpit akarom, ezt a srácot nem! Ha nem apuci darabja lenne, szerintem senki fejében nem fordulna meg hogy őt ekkora szerepben színpadra engedjék. No énektudás, nuku színészet! Tybaltot Magócs Ottó játszotta. Nem tetszett. Hangilag semmi probléma nem volt vele, színészileg annál több. Nem éreztem, hogy átélné, hogy egy igazi Tybalt áll a színpadon. Egy színészt láttam, aki jól énekel és csinál ezt-azt amit a rendező a fejébe vert. Szilveszterhez hasonlítani sem lehet. Ég és föld a különbség köztük. Hasonló véleményem a Páriszt alakító Egyházi Gézáról. Hát nem csodálom, hogy Júlia nem szeretett bele. Hangja van, sőt kifejezetten kellemes, de a színpadon nem egy szívtipró nemes kérőt, hanem egy igazi mamlaszt láttam. Szóval Homonnay Zsolt a favorit – Párisz továbbra is.
Viszont, hogy ne csak rosszat mondjak, dicsérném az anyukákat. Először Polyák Lilla-Baranyai Annamária párossal láttam akikkel az volt a problémám, hogy nem egy súlycsoport hangilag. Itt viszont a Füredi Nikolett és Csengeri Ottília páros teljesen egy kategória. Azt hiszem megszavazom a Gyűlölet duettjüket az előadás legjobb pillanatának. De a közönség is itt éljenzett a legjobban. Óriási volt, és persze első sorból még inkább…
Viszont, hogy ne csak rosszat mondjak, dicsérném az anyukákat. Először Polyák Lilla-Baranyai Annamária párossal láttam akikkel az volt a problémám, hogy nem egy súlycsoport hangilag. Itt viszont a Füredi Nikolett és Csengeri Ottília páros teljesen egy kategória. Azt hiszem megszavazom a Gyűlölet duettjüket az előadás legjobb pillanatának. De a közönség is itt éljenzett a legjobban. Óriási volt, és persze első sorból még inkább…
Dadust Nádasi Veronika alakította. Mostmár nagyon megkedveltem, szeretem amit színpadon művel legyen álnok Stefánia, Teamama vagy Dadus.
Kb. ennyi. Volt itt jó is, rossz is. Nem éltem bele magam annyira. Pedig első sorban ültem, ami alapból egy életérzés. Nem tudom mi lehetett gond… Annyi biztos, hogy mostanában nem fogom harmadszorra ezt bevállalni, de pár év múlva biztosan szívesen. Mindenesetre érdekes élmény teljesen más szereplőkkel újra nézni.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Nekem ez az első soros dolog nagyon átjött, mondjuk én akkor láttam először, lehet azért. :D
Egyet tudok érteni abban, hogy akkor kb egyik szereplőbe sem lehetett belekötni Páriszon kívül.
(Éljen Csengeri művésznő!!!)
Egyébként én a magyar verzióból tudod mit hiányolok? A báli zenét. Szerintem az tökéletesen vagány, modern, szenvedélyes, sötöbö hangulatot adott az erdetinek.
Ja, meg a sors alakja? Ő hol maradt?
Mármint, ő miért nem lett átemelve az eredetiből?
Báli zene? Nem erre gondolsz: http://www.youtube.com/watch?v=X9qIfqV2eOA
Mert ez benne van:)
Meg itt is:
http://www.youtube.com/watch?v=gDG5U6HLG3M&feature=related
Milyen élmény lehet Szilvesztert ltáni Tybaltként... szerintem a legnagyobb alakítása (noha a Halállal több munkája lehetett), de én ezt at új román hapsit, Fazekas Ernőt kaptam, mert Szilveszternek akkor vették ki a mandulájáz (pedig ő volt kiírva...). Én betéve tudom a DVD minden szavát, de átéltem, milyen élmény lehet a színházban felfedezni ennek a musicalnak a csodáit. Egyedül Polyák Lilla hangjával nem értek, egyet... kissé talán nyávogós, de nekem tetszik. :) Viszont Baranyai Annamáriával biztosan gyenge páros lehettek, én az elsőszereposztásbéli Janza-Csengeri párost láttam, az egy felejthetetlen élmény volt.
Nem tudom, nekem elsőre nem jött be Polyák Lilla hangja, bár mostanra már megszoktam. A Rómeó és Júlia pedig a legnagyobb színházi élményem, mert ez volt az első, amit önszántamból meg akartam nézni és teljesen elvarázsolódtam. Emlékszem, már két hónappal korábban elkezdtem a napokat számolni - meg olyan nagy élmény volt vidékről csak ezért felutazni.
Én a Romeó és Júliát csak és kizárolag Dolhai Attila és Szinetár Dóra alakításában tudom elképzelni. Más színészekkel nemláttam, és őszintén szolva nemis nagyon akarom. Szerintem Bereczki Zoltán nagyon nagyot alakít Merkució- ként :D és persze ottvan Mészáros Árpád zsolt Benvolió-ja :D szerintem ök a legjobbak :D
Ez az oldal király!
Imádom a Rómeó és Júliát!
Megjegyzés küldése