Egy találós kérdéssel kezdeném irományom: mi a közös az alábbi ismert emberekben? Kate Winslet, Matt Damon, Catherine Deneuve, Hugh Jackman, Viggo Mortensen, Clive Owen, Catherine Zeta-Jones, Susan Sarandon, Tim Robbins, Oscar Wilde, Sting, John Lennon, Mahatma Gandhi, Alfred Nobel, Luciano Pavarotti, Giuseppe Verdi, Gwen Stefani, Arthur Rimbaud, Roger Moore és a magyarok közül pl. Rékasi Károly, Sasvári Sándor, Csézy, Bálint Ádám, Szabó Kimmel Tamás. Lehet, hogy kissé bonyolultnak tűnik, hogy ennyi híres emberben mi lehet egyforma. De ha felteszek egy rávezető kérdést, hogy mi is az, ami szeptember 23-tól október 22-ig tart, akkor nyilván beugrik mindenkinek, hogy biztos egy csillagjegyről lehet szó, ami a fenti emberek esetében nem más, mint a mérleg.
Lehet, hogy csak a média hülyített meg, mindenesetre elhiszem, hogy van valami kötelék az azonos csillagjegyben születettek között. Nos, én is mérleg lennék, és egyértelműen szimpátiával fordulok a többi mérleg irányába is, így a fenti hírességeket is kedvelem egytől egyig. És van még valaki, akit szánt szándékkal hagytam ki a listából. Ő Michael Douglas, akinél mostanság nagyon ráéreztem erre a „közös csillagjegy egyenlő szimpátia” dologra.
Nem is tudom, pontosan hogy kezdődött. Már kicsiként tudtam, hogy ő egy nagy hollywoodi sztár. Tisztán emlékszem A rózsák háborúja csilláros jelenetére, amit anno a frissen bekötött HBO-nkon láttam. Sőt az Összeomlás HBO-s bemutatója is előttem van, meg az is, hogy ott gyerekfejjel nem ismertem meg, hogy ő az. Rémlik A smaragd románca meg A Nílus gyöngye is, amikor matinéban vetítették valamelyik kereskedelmi csatornán. Megboldogult tinikorom egyik nagy felfedezése az Elemi ösztön volt, annak is bizonyos részeit fürkésző kíváncsisággal néztem a legjobb barátnőmmel egyetemben egyik nyári szünetünk alatt. A Ne szólj szájra emlékszem, hogy nagyon tetszett. Aztán volt még a Tökéletes gyilkosság, ahol annyira negatív karaktert játszott a szememben, hogy szinte el is felejtettem utána, hogy a nagy Michael Douglast láttam.
Aztán jön a folytatás: hogyan is keveredett a legkedvesebb színészeim sorába? Ez úgy kezdődött, hogy egy barátnémtől kölcsönkaptam a Felhők közül a napot, hogy nézzem meg feltétlenül, mert kiskorában ez volt az egyik kedvenc filmje. Magától a filmtől nem haltam el annyira, annál inkább Michael Douglastől. Nagyon megfogott az a széles színészi eszköztár, amivel rendelkezik, illetve az a millió közül is egyből felismerhető hangja. Van benne valami, amitől borsódzik az ember háta, de egyszerűen nem tudom nem szeretni, bármilyen gennyes alakot is játszik el. Erre pedig csak egyetlen magyarázatot tudok: működésbe lépett a mérleg-kapcsolat. Ezután pedig nem volt kérdés: minden fontos filmjét meg kellett néznem (feliratosan).
Újból elővettem A rózsák háborúját, A smaragd románcát, A Nílus gyöngyét, Elemi ösztönt, Tökéletes gyilkosságot. Aztán jött a Zaklatás, a Végzetes vonzerő, az Összeomlás, Tőzsdecápák, Játsz/ma, Wonder boys, Traffic, A testőr és az Én, a nő és plusz egy fő. Illetve a Ne szólj száj és a Szerelem a Fehér Házban még várat magára, mert feliratot nem találtam hozzájuk, anélkül meg csak egy nagyon kivételes pillanatomban néznék meg egy filmet. És kaptam egy felajánlást a Ragadozókra, aztán amikor megtudtam, hogy egy vérszomjas tigris végez kedvencemmel a nem mellesleg feledhető alkotásban, inkább visszautasítottam.
Ha jól számolom, az elmúlt cirka két hónapban tizenhárom filmjét néztem meg. Voltak jó és voltak rossz élményeim is. Először jöjjön a feketeleves. A Traffic és A testőr egyszerűen nem tudott lekötni. A Zaklatás kicsit csalódás volt, mert egy lapon szokták emlegetni az Elemi ösztönnel, de annak a nyomába sem ér. Az Én, a nő és plusz egy főben kicsi, de annál viccesebb szerep jutott neki és úgy érzem, hogy talán csak miatta érdemes ezt az elég gyengére sikerült vígjátékot megnézni. Idősebb kori szerepei közül nekem legjobban a Wonder boys-ban és a Játsz/mában tetszett, szerintem ezek alapfilmek. Előbbi egy igen eszelős történetű mondhatnám tragikomédia, melynek főhőseként igazán nagyot alakít. Utóbbi egy nagyon izgalmas krimi, ami inkább feszített tempója és váratlan fordulatai miatt válik felejthetetlenné. Meg ebbe az (időskori jó filmek) kategóriába tartozik a Tökéletes gyilkosság is.
A korábbi általam nem látott közül az Összeomlás, a Tőzsdecápák és a Végzetes vonzerő az, ami kihagyhatatlan. Valahol olvastam, hogy igaz, hogy Michael Douglas Legjobb férfi főszereplő kategóriában a Tőzsdecápákért kapott Oscar-díjat, mégis az Összeomlásért jobban megérdemelte volna. Szerintem leginkább mindkettőért. A Tőzsdecápás Gekko talán élete szerepe volt, mindent megmutatott, amiért szeretni lehet. Egy olyan minden rossz tulajdonsággal felruházott milliomos, pénzügyi spekulánst játszott, amit valamiért mégsem utált a néző. Szinte vártam, mikor jelenik meg újra a képernyőn. Az Összeomlásban egy kevésbé összetett karaktert alakított, ami leginkább szánalmat kelt a nézőben. De ez sem volt egyszerű feladat, hiszen egy teljesen hétköznapi férfi elmebeteggé válását kellet bemutatnia. A Végzetes vonzerő meg egy tipikusan olyan alkotás, amiről látatlanban nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz. Nem is érdemes beszélni róla, egyszerűen csak meg kell nézni. Ugyanez vonatkozik azokra a kultikus szerepekre, mint az Elemi ösztön, A rózsák háborúja, A smaragd románca, A Nílus gyöngye.
Összességében megállapítom, hogy Michael Douglasnek több a jó filmje, mint a rossz és csak ritkán lőtt akkora bakot, hogy nézhetetlen filmekben vállalt szerepet. Van még pár alkotás, mint a Kóma, a Fekete eső vagy ez a legújabb Excsajok szelleme, amit talán még érdemes lenne megnézni. A magánélete meg annyira nem izgat, mert csak csupa szemét dolgot hordanak össze a pletyka újságok. Azért az érdekes, hogy 25 évvel fiatalabb felesége, Catherine Zeta-Jones szintén szeptember 25-én született. Micsoda egybeesés! :) Mindenestre büszke vagyok rá, mint mérleg csillagjegy-társamra és remélem, hogy még vagy negyvenszer ünnepli meg szeptember végi születésnapját Michael Douglas.
4 megjegyzés:
Jaaaj! Ne keseríts el! Nem tetszett a Traffic? 15 évesen abból írtam a legjobb dolgozatomat a gimiben. :D
A magyartanárom már ott mondogatta, hogy uyge én ilyen irányba akarok terelődni, mert akkor jó... :D
Persze régen láttam, de akkor rám nagy hatással volt. Lehet újra meg kellene nézzem, hogy rendesen vitázhassunk róla. :D
Lehet, hogy nekem is neki kellene ülnöm újból, mert már az első 20 perc után elvesztettem a fonalat és utána csak bele-belekattintgattam hátha látok vmi érdekeset. Talán ha figyelmesebben néznem legközelebb, nekem is átjönne belőle vmi:)
azert nem art tudni az aszcendest sem
(ill a helyesirasom szabalyait)
Már előttem sem titok, hogy skorpió aszcendensű mérleg vagyok és tipikus példának éppen Mr. Douglast említette a cikk, hogy ő is az :D
Megjegyzés küldése