2009. július 19., vasárnap
Márkiné egy olyan arculatot épített ki magának, ami a társadalmi elvárásoknak tökéletesen megfelelt. Megválogatta szavait, őszinteséget, segítőkészséget színlelt. Így mindenki megbízott benne. Ezért nem érhette meglepetésként a nézőt az utolsó jelenet: amikor a vikomt szembesítette tetteivel a többi szereplő előtt, egyszerűen letagadta egy „el tudnák hinni rólam!?” felkiáltással. Tényleg senki sem hitte el. A vikomt halála után viszont tettei következményei visszacsapódtak rá: elvesztette szerelmét, aki utolsó percében megmondta neki, hogy nem ő volt az igazi számára.
Az előadásban a személyközi kommunikáció sokrétűsége mutatkozott meg. Azzal hogy az összes szereplő egyszerre jelen volt a színpadon, a kommunikáció úgymond abszurd színterét hozták létre. A történteknek az a karakter is szemtanúja volt, aki fizikailag ott sem lehetett. Ráadásul arra is volt példa, hogy hangos kommentárt is fűztek a látottakhoz, ami tovább fokozta a helyzet képtelenségét. Viszont a kapcsolatok kuszaságát tekintve talán könnyítette a megértést. Így biztosan nem vesztette el a fonalat a néző, nyomon tudta követni az eseményeket.
Visszatérő elemekben sem volt hiány. Például a levelek, amik mindig nagy jelentőséggel bírtak, tovább gördítették a cselekményt. A zene is fontos tényező. Nemcsak a jeleneteket különítették el így, hanem minden szereplő dudorászott francia dalocskákat. Azt se felejtsük el, hogy Cécile romlása is a zenével kezdődött, hiszen szerelmét enélkül meg sem ismerhette volna.
Mint a színvonalas előadások, ez is gondolkodtatásra készteti jobb esetben a nézőt, miután elhagyta a színházat. Vajon mire volt ez jó? Miért kellett egy ilyen kosztümös darabot elővenni? Ahány ember, annyiféle válasz születhet ezekre a kérdésekre. Véleményem szerint ez egy igen komoly, gyakran ironikus társadalom kritika az arisztokráciáról, akik jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ez a problémakör a mai társadalomban is jelen van, gondoljunk csak a bulvár hírek szereplőire. És azért is aktuális a darab, mert karaktereit magunk között is megtalálhatjuk, mondhatnám sajnos. Mindemellett tartalmas és színvonalas kikapcsolódást biztosít az előadás, nagyszerű színészek tolmácsolásában, profi rendezésben. Érdemes megnézni, amit én sem bántam meg.
Marquise de Merteuil.......................................................Györgyi Anna
Vicomte de Valmont...............................................Seress Zoltán m.v.
Madame de Tourvel..............................................................Pálfi Kata
Madame de Volanges..........................................................Tordai Teri
Cécile de Volanges...................................................Fodor Annamária
Chevalier Danceny....................................................Kovács Krisztián
1 megjegyzés:
Ez a darab egyszerűen zseniális. A film is a kedvenceim közé tartozik és a darab abszolút megfelelt az elvárásaimnak. A kisszínpad meglehetősen fokozza a hatást. Rég láttam, meg is nézem jövőre, he nem veszik le.
Megjegyzés küldése