Világ és egyéb katasztrófák

Hangulatkeltő videó: Yves Montand - Les Feuilles Mortes

A világhírű francia sanzonénekes és színész, aki oly feledhetetlenül énekelt A hulló falevelekről, tizennyolc éve ősszel hunyt el.

Yves Montand életében semmi az, aminek látszik. Neve hallatán minden kétséget kizáróan kijelenthetnénk, hogy vérbeli francia. Ám a valóságban Ivo Livi néven látta meg a napvilágot egy toszkán család harmadik gyermekeként 1921. október 13-án. Szülei az olasz fasizmus elől menekültek gyermekeikkel a jobb élet reményében Franciaországba. Szegények lévén Yves már tizenegy éves korától dolgozni kezdett és abbahagyta az iskolát. Sokféle foglalkozást kipróbált, végül gondolt egy merészet és Marseille-be utazott, hogy híres sanzonénekessé váljon.

Sikereinek köszönhetően 1944-ben Párizsba utazott, hogy a Moulin Rouge-ban bemutatkozhasson. Itt nem kisebb egyéniség figyelt fel rá, mint az akkor már nagy hírnévnek örvendő Edith Piaf. Mindkét fél részéről szerelem volt első látásra és Piaf nagylelkűen segítette mindenben. Állítólag úgy szoktatta le a férfit marseille-i akcentusáról, hogy ceruzát tett a fogai közé.

Montand később így vallott erről az időszakról: „Huszonhárom éves voltam. Ő volt az első igazi szerelmem. Elhitette velem, hogy Isten vagyok.” Tulajdonképpen kapcsolatuk végét is ez jelentette: amikor Montand közel akkora sikereket ért el, mint Piaf, akkor a nő elhagyta. „Minden visszatapsolásod közelebb visz ahhoz, hogy megunj” – vallotta Piaf, aki nem akarta megvárni, hogy meggyűlöljék egymást, csak szép emlékeket szeretett volna Montand-ról.

Kapcsolatuk mélységéről Montand visszaemlékezése is árulkodik, amely Piaf 1963-as halála után keletkezett. „Amikor meghalt, a betegágya mellett lehettem. Nem, nem jó a szó: nem meghalt, ez a kis nő egyszerűen elfogyott. Mint a gyertya. Törékeny alkata szinte eltűnt a lepedőben, a zsebkendőnyi ruha alig takart valamit a testéből. Míg látogattam, nem tűnt fel, mennyire "nincs már" Piaf, és amikor meghalt, jöttem rá, miért: a szeme. A szemét kellett látni, és az ember mást nem is nézett rajta. Ezek a hatalmas szemek pótolták a test gyöngeségét, ezek a szemek adták az egész Edithet, és amikor énekelt, nem lehetett nézni mást, csak a szemét. Mindannyian, akik közel álltunk hozzá, belezuhantunk ebbe a tekintetbe, ebbe a hatalmas, barna tükörbe. És amikor lecsukta örökre a szemét, akkor szűnt meg teljesen. Az ágyban már nem feküdt semmi, pár szánalmas kócdarab. Edith a mesélő, a daloló szeme volt Franciaországnak, és kérdéses, tudunk-e még úgy látni, mint ő. Olyan őszintén, mélyről jövően - olyan szerelmesen és tragikusan. A temetésre elindultam, de aztán nem érkeztem meg. Nincs közöm a testéhez. A szeméből kinyíló lelkéhez volt közöm. Azt pedig ott hiába keresem.”

Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, és a nyakkendővel: ingujjban állt ki a színpadra. Rendkivül sikeres volt, mint sanzonénekes, de hamar kezdte vonzani a film világa is. Franciaország után Amerika filmvásznait is meghódította, akárcsak egy kollegináját, Marilyn Monroe-t. A színésznő, aki ekkoriban Arthur Miller neje volt, úgy nyilatkozott, hogy életében nem találkozott még olyan vonzó férfival, mint Yves Montand, kivéve Marlon Brando-t és talán a férjét.

Rövid románcuk másik szépséghibája, hogy Montand is nős volt, 1951-ben vette feleségül Simone Signoret színésznőt, akivel számtalan filmben együtt játszottak. Monroe-val való afférjáról Simone írt a Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében. Ám ennek ellenére igazi álompárként emlegették őket és Simone haláláig kitartottak egymás mellett. Montand egy fellépés felvételén felejthetetlen szavakkal búcsúztatta szerelmét: „szeretném, ha emlékeznél az együtt töltött napokra, amikor édesebb volt az élet és fényesebb a nap. Most ősz van, hullanak a levelek, tudod, hogy én nem felejtek, mert a levelek csak hullanak, oly fájón…”

Montand hatvanhét évesen újranősült és második felesége gyermekkel is megajándékozta. Utolsó éveiben aktívan filmezett, leginkább bűnügyi karaktereket formált meg, de fiatalkorában már megmutatta, hogy igazából minden műfajban otthon van. Éneklésével pedig ki tudta fejezni a francia nép és rajta keresztül az egész világ fájdalmát és örömét, érzékeltetni tudta az élet humoros jeleneteit. Yves Montand 1991. november 9-én hunyt el Senlis-ben, Franciaországban.