A francia Robert Merle nevét már több ízben hallottam, olvastam, láttam. De valahogy a sok sikeres könyve a szememben kicsit megbélyegezte: mi van, ha egyszerűen csak bestsellereket írt mélyebb tartalom nélkül? Aztán kezembe vettem elsőként a Védett férfiakat, amely meggyőzött, hogy mindeneddig óriási tévedésben éltem az íróval kapcsolatban.
Pontosan a fenti képen látható kiadás van meg itthon a könyvespolcunkon a Malevil, Mesterségem a halál és a két darab Mardapur mellett. Igaz, hogy sokáig olvastam, talán két hónapon keresztül a 440 oldalt, de amikor a kezemben volt, nagyon élveztem. Igazán érdekes és elgondolkodtató a regény alapötlete: egy ismeretlen eredetű vírus megöli a férfiakat. A főhős, Martinelli doktor pedig egy koncentrációs tábor szigorával vetekedő elkülönített intézménybe kerül, hogy megalkossa a vírus ellenszerét, ám túl egyszerű lenne dolga, ha nem ölelné körül mindenféle politikai konspiráció és egyéni érdekek. A cselekmény többi része igazán izgalmas, mondhatni fordulatos, bár azt hiszem bizonyos dolgokat már azért előre lehetett sejteni.
Talán azt mondtam volna egészen az utolsó fejezetig, hogy ez egy kötelező és szuper könyv, ám a befejezést elolvasva kicsit csalódottan tettem le a könyvet. Ugyanis az történik, hogy főhősünk egy tenyészkannal vetekedve, ha jól számolom, egyszerre három nőt is teherbe ejt, hogy hazafias kötelességből biztosítsa megcsappant lakosságú hazájának utánpótlását. És még kicsit szomorkodik is, hogy neki, mint a vírust túlélt egyénnek, már csak ez a szaporító szerep jut az életben. Hát mit mondjak, ez egyenesen visszataszító. Szerintem a feministák egyenesen gyűlölik ezt a könyvet, amilyen képet fest a hatalomhoz jutott nőkről. Én nem vallom magam feministának, de azért engem is érzékenyen érintett a dolog. Mert ez egyoldalú és elfogult vélemény: nemcsak a férfi feladata a lakosság szaporítása, a nőnek is ugyanolyan megalázó lehet, hogy kötelességből gyereket szüljön egy olyan férfitől aki rajta kívül ki tudja hány nőt ejtett még teherbe. Milyen apja lesz a gyereknek? Mennyi felelősség hárul a nőre? Hiszen nem lesz, aki besegít a házi munkába, gyereket kell nevelni, pénzt keresni és akkor még a szexuális élet kihalásáról vagy haszonelvűvé válásáról nem is beszéltünk.
De ezen kívül azt hiszem szerettem a könyvet. Még azzal a gondolattal is eljátszottam, vajon mi történne, ha mindez fordítva esett volna meg: ha a nők kihalása fenyegetné a bolygót. Nem akarok mindenféle sötét utópiákat felállítani, de valószínűsíthetően ők nagyobb bajban lennének. Hiszen fagyasztott hímivarsejtet már ma is be tudnak ültetni minden egészséges nő méhébe, viszont egy embrió kifejlődéséhez mesterséges környezetet nem lenne egyszerű előállítani. Mert ha végiggondoljuk tulajdonképpen csak a fogantatáshoz szükséges a férfi, a többi a nő testétől függ. Talán a klónozás lehetne még egy megoldás, de azért az nem az igazi. Mert ahogy Kosztolányi annak idején megírta Halotti beszédében:
"Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
Úgy gondolom, ha egy könyv gondolkodásra késztet, az olyan rossz nem lehet. A Védett férfiakat sem nevezném rossz könyvnek, még a végkifejlettel együtt sem. Szerintem nemcsak a nők negatív oldalát mutatja be, hanem megismerhetjük belőle Martinelli doktor személyében az olasztípusú alfahím egy példányát, hogy az ő gondolkodásuk mennyiben tér el a nőkétől. Mindössze ez a könyvben kicsit kifigurázva szerepel, ugyanis amikor főhősünk más szemmel néz hölgy kollegináira, egyből megkapja, hogy szexuális töltete volt, meg mocskos gondolatai támadtak stb. Nem tudom, egyre inkább rá kell jönnöm, hogy ezt a könyvet nem kifejezetten a nőknek találták ki... Bár az tény, hogy izgalmasnak izgalmas könyv, kalandos, olvasmányos, érdekes, utópisztikus, de a mondandója kicsit egyoldalú. Hát igen, egy férfi írta. Nem is várom el, hogy női aggyal gondolkodjon, mert akkor már baj lenne :)
Szóval a Védett férfiak egy olyan utópia, ami mellett nem tud szó nélkül elmenni az ember. És most van aktualitása is, hiszen a H1N1 vírussal kapcsolatban rengeteg információval árasztják el az embert, azt se tudjuk, kinek hihetünk. Ebben a könyvben Merle pontosan megírta, hogy az ő elképzelésében hogyan zajlik egy ilyen esemény, lehet, hogy van benne valami valószerű. Meg azon is megütköztem egy pillanatra, hogy olvastam a könyvben miszerint Martinelli doktort is igen meglepte az a tény, hogy elég a lakosság harminc százalékát beoltani, hogy ne terjedjen tovább a járvány. Éppen aznap láttam egy híradót, amiben ugyanezzel kapcsolatban hatvan százalékot emlegettek... Vajon miért kellene a valóshoz képest kétszer annyi embert beoltani? Mi állhat emögött? Tudom, Merle nem szakirodalom, viszont ahhoz, hogy hiteles és eladható könyvet írjon, nyilván utánaolvasott egy-két dolognak. Úgyhogy, ha félreteszem női sértődöttségemet annyit kell mondanom: jelen körülmények között mindenki olvassa el, hátha tanul belőle valamit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése