Világ és egyéb katasztrófák

Emlékek, szerelmek, szenvedély, parfümök, szabásminták. A Coco Chanel (eredetileg Coco avant Chanel, azaz Coco, Chanel előtt) című francia filmdráma nemcsak a divatdiktátor varázslatos életébe vezet be minket, hanem láthatjuk küzdelmét a társadalommal, melyet saját elvei alapján megvet és részesei lehetünk fájdalmas bánatának.

"A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé" – vallotta Coco Chanel. Csaknem negyven éve halt meg a világhírű divattervező, akinek ruhái, ékszerei és parfümjei mellett csak szerelmi kapcsolatairól beszéltek többet. Coco Chanelt jól jellemzi egyik sokat emlegetett és idézett mondata, miszerint "Egy nő soha nem lehet elég gazdag és elég sovány". Ám ő mondta a következőket is: "Aki nem szereti önmagát, annak rendszerint igaza van" – magánélete minden volt, csak nem irigylésre méltó.

Gabrielle Bonheur Chanel 1883. január 10-én született Saumurban, Franciaországban. Nevét születésekor elírták, így lett Chasnel-ből Chanel. Szegénységben, de legalább a családjával élt, négy testvérrel, míg 12 éves korában édesanyja is elhunyt, apja pedig magukra hagyta őket. Hét évet töltött egy katolikus árvaházban, ahol kitanulta a varrónői szakmát. A nyarakat rokonoknál töltötte, ahol az unokahúgai megmutatták neki, hogyan kell kicsit szebben, díszesebben varrni, mint ahogy azt az apácák elvárnák. 18 éves korában elhagyta az árvaházat, és egy helyi szabónál kezdett dolgozni.

Kis idő múlva megismerkedett Étienne Balsan angol milliomos aranyifjúval, akibe beleszeretett, és akivel együtt is éltek. Ekkoriban táncosnőként is dolgozott és énekelt, itt ragadt rá a Coco név egy általa gyakran előadott sanzon kapcsán. Miután abbahagyta éjszakai pályafutását Vichyben, Párizsba költözött. Ott találkozott a jóképű, gazdag Beau Capellel, akit élete nagy szerelmének tekintett. Capel segített neki abban, hogy 28 éves korában a rue Cambon 21. szám alatt kalapboltot nyisson, amely gyorsan felkapott hellyé vált. Ám Capel gyereket, családot akart, olyan feleséget, aki segíti diplomáciai karrierjében. Chanel egy régi abortusz miatt nem tud szülni, és nem „jó családból való", így a férfi megnősült, de a kapcsolatuk zavartalanul folytatódott egészen 1919 karácsonyáig, amikor a férfi autóbalesetben szörnyethal.

Chanel butikot nyitott Deauvilleben, a normandiai tengerpart divatos üdülőhelyén. Ott kezdte gyártani bő szabású, kényelmes alkalmi ruháit, amelyek híressé tették. Látva, hogy butikja hihetetlenül népszerű, úgy döntött, megnyitja a House of Chanelt. Chanel öltöztette mind az európai, mind az amerikai nőket. Utóbbiak különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus öltözködést részesítették előnyben, és Chanel teremtései voltak az elegáns egyszerűség és kényelem definíciói. Chanel a korszakhoz méltón egy felszabadult, bohém nő életét élte, lovagolt, sportolt, és híve volt a szabad szerelemnek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint számos szeretője. Ruhái is ezt az életformát tükrözték, lezser, egyszerű szabású darabjai kivívták a többi nő elismerését is. Számos sztár és arisztokrata nő lett vásárlója, mint például Grace Kelly, Marlene Dietrich, Marilyn Monroe, Ingrid Bergman és a Rotschild és a Rockefeller család számos tagja.

1938-ban Chanel felhagyott a tervezéssel, a második világháborúban ápolónőként dolgozott, majd egy náci tiszttel folytatott viszonya miatt kénytelen volt Svájcba emigrálni. A kapcsolat miatt a háború végén kollaborációval vádolták meg, de sikerült ép bőrrel megúsznia, védekezésképp "szerelem"–re hivatkozott. Míg az első a sikert hozta, a második világháború megtörte pályáját. A világégés alatt bérelt ki egy lakosztályt a Ritz hotelben, amelyben a következő harminc évben lakott. 1954-ben fogott neki ismét a ruhatervezésnek, mert nem bírta nézni a Christian Dior által megálmodott új stílust, a New Look-ot. Eközben folytatódtak a afférjai: Dmitrij orosz nagyherceggel bonyolódott szerelmi viszonyba, majd Paul Iribe divatillusztrátorral. Westminster hercegéhez is gyengéd szálak fűzték, de még hozzá se ment feleségül, a lánykérést stílusosan utasította el: "Hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy".

Coco Chanel 1971. január 10-én hunyt el hotelbéli lakosztályában. Élete végén magányos és megkeseredett volt, de az általa alapított divatház máig ott áll Párizsban a Rue Cambonon. Nem csak a nők forradalmát, a bubifrizurát, a tweed anyagot, s egy új kosztümöt köszönhetünk Coco Chanelnek, hisz ő álmodta meg a Chanel No.5 nevű máig népszerű illatot is, amellyel forradalmasított a parfümkészítést a szintetikus anyagok bevonásával, s neki köszönhetjük az apró, fekete koktélruhát, és a Chanel 2.55-ös táskát is.

A legendás Chanel-divatház megalapítóját a filmvásznon Audrey Tautou testesíti meg, aki napjaink egyik legnépszerűbb francia színésznője. Olyan filmekkel vált ismertté, mint az Isten nagy, én kicsi vagyok, az Amélie csodálatos élete, a Szeretni bolondulásig vagy a Lakótársat keresünk. Egy igazi amerikai sikerfilmben, A Da Vinci-kód főszerepében is remekelt. Coco Chanel szerepe mindenképpen más színészi eszközöket is megkíván korábbi szerepeihez képest, hiszen egyrészt egy legendát formál meg, másrészt kislányos báját végleg a sarokba kell dobnia. Szerintem jól csinálta, elhittem neki mindent, vele együtt szenvedtem és néha örültem. A Coco dal pedig egyenesen a fülembe mászott.

A magyar címből ugyan nem derül ki, mint az eredetiből, de a film nem az egész életét követi nyomon - nagyjából addig, amíg szerelme meghalt és sikerült befutnia a divatiparban. Tulajdonképpen Coco Chanelről ez már a többedik film, az újdonság talán a részletekben rejlik, hiszen csak egy életszakaszt mutat be - ami igazából mindent meghatároz, hogyan lett Gabrielle-ből Coco. Akit érdekel a divat, annak kötelező, akárcsak az életrajzi filmek illetve a francia kultúra szerelmeseinek. Aki viszont egyikben sem érdekelt még egy csipetnyit sem, nos szerintem nekik unalmas lesz a film. Nekem mindenesetre tetszett.