Világ és egyéb katasztrófák

Marlene Dietrich egy olyan személy saját ismereteim alapján, akinek az arca előttem van, ködös emlékfoszlányként dereng rekedtes hangja, de semmi több. Így születésének évfordulója kapcsán bevállaltam, hogy végigveszem életét. Ehhez a munkámhoz a netes csoda segítségén kívül igénybe vettem a könyvespolcunkat, amelyen megtalálható egy könyv: Marlene Dietrich – Tiétek az életem.

Pár héttel ezelőtt olvastam Edith Piaf életrajzi könyvét és ég és föld a különbség a kettő között. Már csak azért is, mert Edith Piaf emlékeit Jean Cocteau írta, Marlene Dietrich, viszont saját kezűleg vetett papírra mindent. Bár néha felmerült bennem, hogy némely gondolatsort, amit leírt, még profi íróknál se találunk gyakorta, így látatlanban is biztos vagyok benne, hogy azért besegített neki is egy-két irodalmár ismerőse, hiszen volt neki egy pár ilyen kapcsolata.

A bevezetőből megtudhatjuk, hogy Marlene azért írta e könyvet, hogy hiteles képet adjon magáról az iránta érdeklődő embereknek, mivel annyi szenny és hazugság jelent már meg élete során róla. Ezt a könyvet pedig élete utolsó éveiben írta, amikor már visszavonult a rivaldafényből, így elég átfogó képet kapunk életpályájáról. Nem olyan kisesti olvasmány, mint Edith Piaf élete: sokkal részletesebb, átgondoltabb, következetesebb.

Számomra az első oldalaktól kezdve szimpatikusnak tűnt Marlene és olyan érzésem támadt, hogy annak ellenére, hogy ő világhírű, Oscarra jelölt színésznő és énekesnő, aki a második világháborúban szolgálatot teljesített, mintha a legjobb barátnőm lenne, egy kis túlzással azért. Teljesen hétköznapinak tűnt: átlagos családból származott, fiatalon férjhez ment, gyereket szült, sosem vált el. Nem szerette a hollywoodi rongyrázást és bár tisztában volt saját képességeivel és adottságaival, mégsem égette mindkét végéről azt a bizonyos gyertyát, szíve mélyén mindig is megmaradt annak a berlini fruskának, akiként kezdte az életét.

A könyv négy nagyobb egységből áll: kronologikusan haladva először megismerhetjük gyermekkorát és kezdő színészi karrierjét, aztán jön a nagy hollywoodi álom, amit a második világháború európai frontjára történő bevonulás szakít meg, végül az ezutáni újrakezdés zárja a művet. Két világháborút átélt, nem mellesleg mind emellett meghódította a világot filmjeivel és dalaival – ehhez méltóan a Tiétek az életem hasonlóan magasztos stílusban íródott, egyszerűen lenyűgöző. Az ember szinte sajnálni kezdi, hogy nem adatik meg neki, hogy elismert színész létére a világbékéért hadba vonuljon…

Miután elolvastam a könyvet, egyből bevonult a kedvenc olvasmányaim közé. Bár kicsit nehézkesen indult az olvasás, utána annál inkább belelendültem és csak úgy faltam ennek a nagyszerű asszonynak a gondolatait a világról, színészetről, filmgyártásról, éneklésről vagy barátairól (mint Edith Piaf, Frank Sinatra, Ernest Hemingway). Szerintem 20. századi korrajznak is kitűnő mű, olvasása közben én is visszarepültem vele a múltba.