2010. január 8., péntek
Nem is tudom, hivatalosan mikor mutatják be e filmet hazánkban, mindenesetre számomra már megtörtént a premierje. Oscar Wilde talán legnépszerűbb és legismertebb műve a Dorian Gray arcképe, amely alapján készült ez a 2009-es Dorian Gray film. Az ilyen irodalmi feldolgozásokkal mindig az a baj, hogy aki olvasta, az ezt meg azt hiányol belőle, aki meg nem olvasta, az meg miért nézné meg? Erre a kérdésre nem tudom a választ, mivel már volt szerencsém a könyvhöz.
Amikor olvastam, az volt a véleményem róla, hogy nem szeretem olvasni, mert nehéz haladni vele, minden mondatot többször meg kell rágni, hiszen annyira sokrétű gondolatot tartalmaz, hogy az akár több síkon is értelmezhető. Viszont miután elolvastam, nem tudtam másra gondolni és többször végigrágtam gondolatban, hogy mindez miért és mire volt jó? Semmi kétség nem fér hozzá: Oscar Wilde egy zseni volt. Éppen ebből kifolyóan nem tudom, mennyire okos dolog megfilmesíteni pont egy ilyen könyvet. De hát manapság mi az, amiből nem csinálnak filmet?
Úgy érzem, kissé negatív volt a hozzáállásom a filmhez. Amikor pedig megláttam a Dorian Gray-t játszó fiút, minden illúzióm elszállt: nem láttam benne mindazt a démoni szépséget, amit a könyv alapján elképzeltem. De megadtam neki a lehetőséget és azt kell mondanom, hogy a film végére, ha nem is zártam a szívembe, de elnyerte a szimpátiámat. Lehetett volna szebb is, de ez sem volt rossz.
Colin Firth viszont kellően gusztustalan Henry Wotton volt. Bár szerettem őt a Bridget Jones naplójában is, de ezek a negatív, cinikus szerepek jobban állnak neki. A Szerelmes Shakespeare-ben csak szimplán gonosz szerepe volt, viszont itt a Dorian Gray-ben nem egyértelműen, hiszen történet végére a negatív karakterből egy megkeseredett, szánandó alak lesz.
Colin Firth viszont kellően gusztustalan Henry Wotton volt. Bár szerettem őt a Bridget Jones naplójában is, de ezek a negatív, cinikus szerepek jobban állnak neki. A Szerelmes Shakespeare-ben csak szimplán gonosz szerepe volt, viszont itt a Dorian Gray-ben nem egyértelműen, hiszen történet végére a negatív karakterből egy megkeseredett, szánandó alak lesz.
Nem mostanában olvastam a Dorian Gray arcképét és a részletek már homályba vesznek, de azt hiszem ez a film nagyjából visszaadja a könyv történetét, nem sokat változtattak rajta. Talán az a „metróban elütős, kicsavarodott hullás” rész nem volt ismerős, meg ez a Henry lánya és Dorian románc nem rémlett, de lehet, hogy az én emlékezetemmel van gond. Végülis a festmény áll az egész történet középpontjában meg Dorian, a többi csak részletkérdés.
Még az jutott eszembe, hogy vajon Oscar Wilde-nak tetszett volna-e ez a feldolgozás. Voltak benne olyan jelenetek, amelyek szinte az orgia szóval kifejezhetők, viszont nekem ilyen a könyvből nem rémlik - ez biztos tetszett volna az öreg Oscarnak, hogy így felturbózták a 21. század elvárásainak megfelelően a könyvét. Másrészt Dorian megcsókolta Basilt – gondolom ez ellen se lett volna kifogása, főleg ha ezt már ő is megírta, bár ebben sem vagyok biztos.
Hogy ajánlom-e, kinek ajánlom vagy tetszett-e ez a film? Talán úgy vagyok vele, mint magával a könyvvel: nem szerettem nézni, de utána, amikor végiggondoltam újra, rá kellett jönnöm, hogy mégsem volt ez olyan rossz, sőt! De természetesen egy irodalmi mű elolvasását semmilyen film nem pótolhat, akármilyen jól is sikerüljön az. Mert amit olvasás közben elképzelsz, az csak a tiéd, a te fejedben van, egy film pedig éppen ennek a varázsát veszi el: a képet eléd és még milliók elé teszik, és megmutatják hogyan kell látnod, amit valaki papírra vetett az olvasói fantázia reményében.
Címkék: Dorian Gray, film, Oscar Wilde
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
15 megjegyzés:
A filmet nem láttam, de a Dorian Gray arcképe iszonyatosan jó könyv. Nem értem, mi gondodod lehet a Tengeri Farkassal, azért mert van benne filozófia...IS.A Dorian Gray is tele van filozófiával és cinizmusal...IS. :))
Jó, de a Dorian Grayt sem mostani lelki állapotomban olvastam :P Jelenleg nem vágyom semmi filozófiára és az agyamat különösebben megerőltető gondolatmenetekre. Ráér az majd akkor, ha kipihentebb leszek :P
Miért, most rosszabb a lelkiálapotod?? :-( :P Nem úgy tűnik,mintha antidepresszánst szednél. :-) Mégis buli volt szilveszterkor?? :-)) :p:p
Valahol biztos volt, csak nélkülem :D Mindössze az a bajom, hogy ez a záró vizsga mint egy bárd, úgy lebeg a fejem felett és spórolok az agysejtjeim leterhelésével, vagy legalábbis megpróbálom egy irányba terelni őket :P
Walesiek lebegnek a fejed felett?? :-)) Elzavarták Damoklészt?? :-))
Nem kell a terheléssel spórolni...teher akatt nő a pálma. :-)))
Nekem is gyanús volt, hogy vmi képzavar van itt :D
Na, Holmes óta már folyamatosan gyanakszol?? :-)) Sőt már az a gyanús, ha valami nem gyanús??
Apropóóóóóóóóó...Karinthy-t elolvastad rögtön utána?????
Pontosan az a gyanús, ha nem gyanús, de ehhez nem kellett nekem Sherlock Holmes, hogy rájöjjek :D
Képzeld, nem volt benne az itthoni Karinthy kötetben, mert mint kiderült, ez csak vmilyen válogatás.
:-((((És pont a Lefűrészelt tüdőcsúcsok hiányzott?? :-(
Pedig poénos lett volna rögtön utána elolvasni. :-))
Majd ha legközelebb könyvtár felé tévedek, utánanézek :))
Néztem Neked a neten, de nem leltem. :-((( Pedig valahol meg kellene lenni, de Google most nem tudott segíteni. :-((( Pedig már nem jogdíjas.
Én is kerestem már, többek között a mek.hu-n is, de ott is csak válogatás van az Így írtok ti-ből.
De..biztosan meg kell lennie..csak mi nem találjuk...:-((((
A bűvészinast kerestem egyszer hosszabb ideig -a Goethe Intézetnél sem találtam- azután végül meglett valahol. :-)))
Tegnap láttam a filmet. Mindenkinek ajánlom, egyszerűen csodás. Ben Barnes tökéletes Dorian, szerintem nagyon jól játszik. (Talán csak Sybilt játszó színésznő volt kicsit gyenge.)Igazából el lehet mondani a történetet, de ahhoz, hogy igazán "érezd", ahhoz olvasni, vagy látni kell.
számomra mélyreható élmény volt a film nem tudom szó nélkül hagyni: Nem Harry lánya gondolkodtatja el, addigra már olyanná vált. a szomorú, félig megbánásnélküli bölcsessége az az intelligencia, ami kapcsolatot teremt a szabadszellemű lánnyal, aki nem tapasztalhatott olyan intenzitást szavak mögött addigi környezetében, de annál szomjasabb volt rá. (a zene, a látvány, a felületeség és mélység tökéletes összhangja, az elsöprő szereplőgárda, a szinte tabuk nélüli bemutatása Dorian lelkének sötét részében való elmerülésben, a közönségesség nélkül, Dorian megjelenítése ritka hiteles. akár ártatlansága, megtört szíve, naiv lelkesedése, nyers vágya, gonoszsága, élvezete, érettsége, tiszta szerelme először félelem nélkül, majd elsekélyesedve, végül tudatában saját veszélyességének, de nem tudva ellenállni a szívének. szíve felébresztése a halála
Megjegyzés küldése