Világ és egyéb katasztrófák

1889. január 30-án lett öngyilkos Sissy és Ferenc József egyetlen fia, Rudolf koronaherceg. A tragédia körülményei a mai napig tisztázatlanok.

Rudolf főherceg, trónörökös 1858. augusztus 21-én született az alsó-ausztriai Laxenburg kastélyában, Bécs közelében. Édesapja I. Ferenc József császár és király, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, édesanyja Erzsébet császárné és királyné. Rudolf a család harmadik gyermekeként született.

Nagyanyja, a konzervatív gondolkodású Zsófia főhercegné, császári fiának jóváhagyásával súlyosan hibás módon irányította a fiú nevelését. Elszakította és teljesen elszigetelte édesanyjától, Erzsébettől, akinek szellemi befolyását károsnak tartotta. Rudolf jelleme, színes érzelmi világa, érzékeny lelki alkata azonban Erzsébetéhez hasonlított, nagyanyja pedig éppen ezt a szabadabb világfelfogást akarta - kemény módszerekkel - kinevelni a fiúból.

Rudolf nevelését először Gondrecourt grófra bízták. A gróf a gyenge és ideges természetű gyermekre a legszigorúbb katonai kiképzési módszereket alkalmazta. A hatéves gyermeket éjszaka pisztolylövésekkel felriasztotta, hosszú éjszakai menetekre vagy az esőben való, zokszó nélkül elviselendő álldogálásra kényszerítette. E pedagógiai balfogások súlyosan veszélyeztették a fiú testi-lelki fejlődését. Csak Erzsébet igen határozott fellépése nyomán 1865-ben sikerült a kíméletlen nevelőt eltávolítani

Rudolfról kiderült, hogy szabadgondolkodó, vonzódik a liberalizmushoz, kiváló íráskészsége van (ami egy Habsburgtól eléggé szokatlan képességnek számított). Utazásokat tett Európában és a tengeren túl is, amelyek szélesítették látókörét. Angliában jelentősen bővítette ismereteit a gazdaságról és a modern politikai rendszer működéséről. Már fiatalon önálló véleményt alakított ki a Monarchia belső problémáiról, bírálta Eduard von Taaffe gróf, osztrák miniszterelnök konzervatív szemléletű politikáját. Rokonszenvezett a magyarokkal is. A fiatal főherceg és a császári apa konfliktusai megsokasodtak. Rudolf egyre többet találkozott a német és magyar liberalizmus képviselőivel. A liberális „fertőtől” való félelmében Ferenc József nem engedte fiának, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, ismereteit és tudományos műveltségét barátaitól, autodidakta módon szerezte meg.

Rudolf megismerkedett Moriz Szeps-szel, a „Neues Wiener Tagblatt” szerkesztőjével, aki teret adott neki, hogy politikai publikációkat tegyen közzé, természetesen álnéven. A konspirációt gondosan fenntartották, az információk forrását úgy módosították, hogy a szerző személye titokban maradjon. A cikkek bírálták a Taaffe kormányt, mint e nézetrendszer képviselőjét.

Gyanús kapcsolatai miatt a császári titkosrendőrség is szinte állandó megfigyelés alatt tartotta Rudolfot. A konzervatív császár és liberális fia között áthidalhatatlan szemléletbeli különbség feszült. Ferenc József semmilyen jelét nem adta, hogy fiát be akarná vonni a kormányzásba. Egyrészt úgy érezte, még évtizedekig uralkodhat, másrészt úgy gondolta, Rudolfnak ki kell nőnie a liberalizmust, mint valami ifjúkori bolondságot, addig nem alkalmas az uralkodásra.

1881. május 10-én Bécsben Rudolf feleségül vette a 17 éves Stefánia belga királyi hercegnőt. Az udvar illetékes körei azért választották Stefániát, mert más katolikus uralkodó családból nem találtak megfelelően magas rangú jelöltet. Két ellentétes temperamentum találkozott. Rudolf kiemelkedően intelligens, liberális szabadgondolkodó, mindenfajta konvenciótól mentes, impulzív és túlérzékeny lélek volt, Stefánia komoly, formákhoz mereven ragaszkodó, kevésbé intelligens, színtelenebb személyiség volt. Rudolf anyja, Erzsébet császárné emiatt sohasem kedvelte Stefániát, lenézően kezelte, háta mögött sértő kifejezésekkel illette (például „Trampeltier”, ami „tevét” és „tramplit” is jelent).

A házasság első évei még boldogan teltek. 1883-ban leányuk született, Erzsébet Mária főhercegnő, akit még az osztrák családtagok is magyar becenevén, „Erzsi”-nek hívtak. Gyorsan kiderült azonban, hogy a házasság nem kötötte le a csapongó szellemű Rudolfot, és nem is terelte el figyelmét azokról a problémákról, amelyek trónörökösi mellőzöttségéből, a kormány és az udvar bizalmatlanságából fakadtak. Rudolf, akárcsak anyja, Erzsébet, ideje nagy részét lovaglással, vadászatokkal töltötte. Nőügyei megszaporodtak, különféle prostituáltakkal (többek között Mizzi Kasparral) is rendszeres kapcsolatai voltak. Nagyon várt fiúgyermekének születése elmaradt, éppen azért, mert Rudolf nemi betegséget hurcolt haza, megfertőzte feleségét, és az asszony meddőségét okozta. A házasfelek elhidegültek egymástól, érzelmi kapcsolatuk megszűnt. Válásuk lehetősége is felmerült, de a szigorúan konzervatív császár megtiltotta ennek mérlegelését.

1887-ben Rudolf megvásárolta az alsó-ausztriai Mayerlinget és ott egy vadászkastélyt építtetett. 1888 őszén a 30 éves koronaherceg Larisch grófnő közbenjárásával megismerkedett a 17 éves Mary von Vetsera bárókisasszonnyal. 1889 januárjára már túl sokan tudtak a trónörökös szenvedélyes, házasságon kívüli viszonyáról Maryvel, I. Ferenc József császár is értesült az ügyről. Január végén egy alkalommal Rudolf hevesen összeszólalkozott apjával. A veszekedés valószínűleg azért robbant ki, mert Rudolf a pápához akart fordulni, hogy házassága felbontását kérje. Császári apja ezt megtiltotta, és azonnali szakítást követelt Maryvel. Újabb kutatások (és az összeesküvés-elmélet hívei) azt is valószínűsítik, hogy Ferenc József ekkor közölte fiával, hogy a liberálisokkal való szimpátiája, állhatatlan természete és a Birodalom érdekeivel ellentétes nézetei miatt alkalmatlannak tartja őt a majdani trónutódlásra.

A túlérzékeny lelkű, egzaltált Rudolf erre az időre már valószínűleg eldöntötte, hogy véget vet életének. Ez a veszekedés megerősíthette elhatározásában. Társat keresett magának, aki elkísérné őt a halálba. Több alkalmi partnere, köztük Mizzi Kaspar is visszautasították Rudolfnak ezt a kívánságát, és jelezte Rudolf öngyilkossági szándékát Bécs rendőrfőnökének, sőt Eduard von Taaffe grófnak is, de a hatóságok nem tettek lépéseket.

1889. január 28-án Rudolf főherceg arra kérte Larisch grófnőt, hogy hozza el a Hofburgba Mary von Vetserát, mert még egyszer utoljára látni szeretné őt. Még Bécsben megírta négy búcsúlevelét (Valériának, Stefániának, Hirsch bárónak és Mizzi Kasparnak. Ugyanakkor módosította 1887-ben készült végrendeletét, hogy az abban foglalt utasítással ellentétben – miszerint Szőgyény-Marich László és felesége, Stefánia nyissa ki íróasztalát és tekintse át írásos hagyatékát – Szőgyény egyedül hajtsa végre e feladatot.

A január 29-i találkára érkező Mary „eltűnt” a Hofburgból. A pánikba esett Larisch grófnő megpróbálta a rendőrhatóság segítségét kérni, de sikertelenül. Rudolf és Mary hintóval Mayerlingbe hajtattak. A következő éjszaka történései nem ismertek, illetve ellenmondóak. 29-e során Rudolf és Mary is írt búcsúleveleket. Rudolf édesanyjának, és inasának Loscheknek, Mary pedig édesanyjának, nővérének (Hannának), fivérének (Ferynek) és kérőjének, Mihály, bragancai hercegnek, melyhez Rudolf is írt néhány szót. A Rudolf által írt levelek közül csak egynek ismert a szövege, azé amelyet nejéhez írt. A levél így hangzik:"Kedves Stefánia!Megszabadulsz tőlem és az általam okozott kellemetlenségektől; légy boldog a magad módján. Légy jó a szegény kislányhoz, ő minden, ami belőlem megmarad. Add át üdvözleteimet minden ismerősnek, különösen Bombellesnek, Spindlernek, Latournak, Wowónak, Gizellának, Lipótnak, stb. stb.Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg jó hírnevemet.Szívből ölel szerető Rudolfod.”

Másnap, január 30-án reggel mindkettőjüket holtan találták a vadászkastélyban. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lőtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettőjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendőri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntő bizonyítékok, de nagyon valószínű, hogy Rudolf előbb Maryt lőtte agyon, azután maga is öngyilkos lett. Ennek ellentmondó tény, ami tovább bonyolítja a halálesetet, hogy a golyó Rudolf bal oldalán hatolt be, holott köztudomásúan ő jobbkezes volt.

Rudolf nem lehetett biztos sem az öngyilkosságban, sem abban, hogy a lányt is magával vigye-e, vagy sem. Erre a következő tények utalnak: január 31-re meghívókat küldött szét "Károlyi Pistának" és Koller tábornoknak, ugyanakkor a kocsisnak, Bratfischnak utasítást adott, hogy 30-án reggel nyolckor, fogjon be a kocsiba és vigye vissza Bécsbe Maryt.

A kettős haláleset felfedezése után Rudolf vadásztársa, Hoyos gróf azonnal Bécsbe sietett a szörnyű hírrel, de ő még úgy adta elő, hogy Rudolfot Mary mérgezte meg. Rudolf trónörökös halálhírét senki sem merte elmondani a császárnak. Először Erzsébet császárnénak jelentették, hogy meghalt a fia. Erzsébet azonnal saját lakosztályába hívta Ferenc Józsefet, és zárt ajtók mögött beszélt vele. Senki sem tudja, mit mondott ekkor egymásnak császár és császárné. Röviddel ezután Erzsébet Katharina Schrattot (1853–1940) hívatta, akit a császárhoz küldött, hogy vigasztalja őt. Úgy tűnik, ekkor még a családtagok is csak azt az elviselhető verziót ismerték, hogy Rudolfot az alacsony rangú Mary Vetsera mérgezte meg, majd a leány maga is mérget vett be.

Ferenc József csak 24 óra múlva tudta meg a megdöbbentő igazságot, hogy fia nem gyilkosság áldozata lett, hanem önkezével vetett véget életének. A mélyen hívő katolikus császárt megrázta ez a számára teljesen elfogadhatatlan történés. Rudolf koronaherceg halálhírét úgy jelentették be, hogy a trónörökös halálát szívroham okozta. Január 30-án a következő hivatalos közleményt adták ki, bécsben: "Baden melletti Meyerlingből, hová Rudolf föherczeg trónörökös tegnapelőtt este vadászatra ment, ép most érkezik a mélyen megrendítő hir, hogy ő fensége valószínűleg szélhűdés következtében hirtelen meghalt." Azonban az igazság egy része nemsokára napvilágra került, Rudolf öngyilkos lett. "Végre megérkezett a hivatalos tudatás... Oh bár ne érkezett volna meg! hagyott volna kínos bizonytalanságban soká, mindörökre! De megérkezett és eloszlatott minden kételkedést, megerősítvén az elképzelhető legszörnyűbb valót... a hivatalos értesítés, mely szerint nem hirtelen szélhűdés, nem véletlen szerencsétlenség, nem is bűnös merénylet: tulajdon keze vetett véget a drága életnek, hozzá fűzött annyi nagy reménynek..."

A római katolikus egyház számára – amely az öngyilkosoktól mindmáig megtagadja az egyházi temetést – külön hivatalos boncolási jelentés készült, amely szerint Rudolf pillanatnyi elmezavarában követte el tettét. Az elhunyt Rudolfot így teljes császári pompával kísérhették a bécsi kapucinus templom császári kriptájába („Kaisergruft”). Nemzeti gyászt rendeltek el, sok házon gyászlobogót tűztek ki, a mulatságokat megtiltották és a színházakat bezárták több napra.
Mary halálát eltitkolták, holttestét azonnal eltávolították Rudolf mellől. Január 31-én a mayerlingi kastélyból titokban a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. A szomorú eseményen csak nagybátyja, Alexander Baltazzi és gyámja, Stockau gróf vehettek részt, anyja megjelenését a rendőrfőnök nem engedélyezte. A Vetsera családot teljes hallgatásra kötelezték. Mary holttestét csak jóval később helyezhették át mai sírhelyére, a heiligenkreuz-i temetőbe.

A „tetthelyet”, a Rudolf trónörökös által építtetett mayerlingi vadászkastélyt Ferenc József lebontatta, helyén a bűnbánó karmeliták apácakolostorát építették, amely ma is látható.

Bécsben olyan szóbeszéd is elterjedt, hogy Mary nagybátyja, Alexander Baltazzi, értesülvén Mary megszöktetéséről, utánuk ment volna Mayerlingbe azzal a szándékkal, hogy akár erőszak árán is visszahozza 17 éves unokahúgát. Nem tudni, hogy Maryt élve, vagy holtan találta a vadászkastélyban. Felelősségre vonta Rudolfot, verekedés alakult ki, ennek során Alexander ölte volna meg a trónörököst. Ennek ellentmond az a tény, hogy Alexander Baltazzit sem akkor, sem később nem zaklatta az osztrák rendőrhatóság.

A hivatalos verzió szerint Rudolf rábeszélte szeretőjét, hogy legyenek együtt öngyilkosok. Ezután vagy előbb szeretőjét, majd magát lőtte le, vagy mindketten öngyilkosok lettek. Ahogy ilyenkor lenni szokott, már a temetés másnapján a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra, s a rejtély ma is izgatja az emberek fantáziáját. Az elmúlt évtizedekben több tucatnyi, egymásnak természetesen ellentmondó elmélet született, a halál okaként és módjaként több mint negyven változat merült fel.

Egy újabb öngyilkossági változat szerint a terhes Vetsera Mária a magzatelhajtásba halt bele, ezután választotta Rudolf is a halált. Élénkebb fantáziájú kutatók szerint egy féltékeny erdész kényszerítette öngyilkosságra Rudolfot. Akad, aki szerint egy teherbe ejtett hercegnő fivérével vívott amerikai párbajt elvesztve kellett megölnie magát. Van, aki azt állítja: veszekedés közben vesztette életét, és a szerelmes Vetsera Mária önként követte a halálba.

A halál pontos oka sem egyértelmű: a hivatalos változatban puskalövés szerepel, de vannak, akik méregre gyanakodnak - megint mások egy ásótól származó sebeket emlegetnek. Az elméletek sorában felmerült, hogy Rudolfot apja parancsára lelőtték, majd a gyilkosságot öngyilkosságnak állították be. Egyesek nagyívű politikai összeesküvést sejtenek a háttérben, mely szerint egy franciák által előkészített puccs hatalomra juttatta volna Rudolfot, aki az utolsó pillanatban visszarettent, ezért mondták ki rá a halálos ítéletet Párizsban. Egy újabb verzió szerint ittas vadásztársai lőtték le véletlenül Vetsera Máriát, majd verekedés közben Rudolfot is agyonverték, de az ügybe keveredett magas rangú személyiségekre való tekintettel ezt nem lehetett nyilvánosságra hozni. Természetesen vannak olyan teóriák is, hogy Rudolf megrendezte saját halálát, szeretőjével elmenekült és távoli vidéken éltek boldogan. A gyilkossági elmélet hívei az egyházi temetés tényét szokták érvként felhozni, hiszen a katolikus egyház szabályai szerint ez öngyilkosnak nem jár. A másik tábor viszont azzal érvel, hogy Ferenc József fiának elmebajára hivatkozva eszközölte ki az engedélyt a pápától.

A teljes igazság vélhetőleg soha nem fog kiderülni.